Möller István műegyetemi tanár tervei alapján, a zsámbéki romtemplom mintájára épült 1933-ban.
Az 1919-ben létrejövő Kápolnaegyesület nevű társaság
1920-ban egyházi jóváhagyással egyházközséggé alakult, amelynek élére
Dr. Zaymus Gyula hitoktató került. Eleinte csupán vasárnaponként
tartottak istentiszteletet a Pannónia utcai elemi iskola tornatermében;
a hordozható tábori oltárt a katonaságtól kapták kölcsön, amelyet később
dohánygyári ládák deszkájából ácsolt oltár váltott fel. Nemsokára az
iskola szuterénjében rendeztek be egy kápolnát, aminek a Jézus Szent
Szíve nevet adták.
Miután összeírták a környék híveinek nevét és számát, elérték, hogy a
kápolnában keresztelhessenek. Ezután karitatív, szociális és kulturális
egyesületeket alapítottak, Egyházközségi Élet címmel kis példányszámú
kiadványt jelenítettek meg, amelyet ingyen osztogattak az utcán. A
csütörtöki és vasárnapi kultúrműsorokban szerepeltetett gyermekek által
a szülőket is becsalogatták az egyházi életbe.
Möller István
1923-ban a csatornákból feltörő víz elöntve a
pincekápolnát tönkretette a berendezési tárgyakat. Még ebben az évben az
egyházközséget kibővítették, amely így felvette a Római Katholikus
Plébánia nevet. Első plébánosa Dr. Zaymus Gyula lett. Nemsokára az
Árpád-házi Szent Margit nevet is felvették, s elsődleges célként a
templom felépítését tűzték ki maguk elé: megalakult a templomépítő
bizottság, és kezdetét vette a tíz évig tartó hatalmas munka.
A Főváros főpolgármestere, Dr. Szendy Károly 1924-ben a templom
építésének helyszínére telket biztosított az akkori Ferdinánd téren, ami
miatt viszont az ott lévő piacot és fatelepet el kellett bontani és
odébb felépíteni. Ennek a költségeit (120.000 pengőt) a Főváros állta.
Maga a templomépítés munkálatai 200.000 pengővel indulhatott el; Harold
Harmsworth, Rothermere lordja (aki 1921 után a magyar határrevízió egyik
fő támogatójává vált) 50.000 pengőt adományozott.
(Ő volt az általa alapított Daily Mail című angol napilap tulajdonosa,
aki újságjában Magyarország helye a Nap alatt címmel indította el a
nemzetközi figyelemfelkeltést a Magyarországot ért trianoni
igazságtalanságról. Ennek emlékére állították fel közadakozásból a
Wenckheim-palota (ma Szabó Ervin Könyvtár) elé a Magyar Igazság Kútját).
Az egyházközség e pénzekhez különböző kultúrműsorokkal, bélyegek és
különböző képeslapok kiadásával, egyéb mecénások felkutatásával további
50.000 pengőt gyűjtött össze. 1931-re közel 300.000 pengő gyűlt össze. A
karlsruhei, majd a bécsi műegyetemen tanult Möller István építészt Dr.
Szendy Károly ajánlotta az egyházközség figyelmébe. (Möller 1914�1932
között a budapesti József Műegyetem középkori építési tanszékének volt a
tanára. Nevéhez fűződik az erdélyi vajdahunyadi vár, a gyulafehérvári
székesegyház, a pécsi ókeresztény mauzóleum és a zsámbéki templomrom
helyreállítása.
Az építkezés elé figyelmetlenségből néhány akadály került, amiket
apránként és nagy nehézségek árán, de sikerült rendezni: a kezdetekkor
derült ki, hogy a templom telkét egyszerre kapta meg a plébánia és egy
fatelep tulajdonosa is. Mikor sikerült rendezni e vitás helyzetet, akkor
kiderült, hogy a telket 17 méterrel odébb jelölték ki - véletlenül.
Ezután Főváros építési tanácsosa gáncsoskodott azzal a Városházán, hogy
a templomot ne ide, hanem máshová építsék fel; ezt a helyzetet csak
azután sikerült elrendezni, miután a tanácsost más munkakörbe helyezték
át.
A templom építése 1932-ben
1933-ra a templom végül felépült, amelyet október 15-én szenteltek fel Dr. Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek által. Az építkezés két év alatt lezajlott, s 1.000.000 pengőt fordítottak rá.
A templom 1935-ben
A belső tér díszítése, festése közel 10 évet vett
igénybe; az építőmester Wihart Ferenc volt, a vasmunkákat Polgár Ignác,
az asztalosmunkákat Juhász Lajos készítette, a harangokat Slezák József
öntötte. Wihart Ferenc (1881-1960) keresztény közéleti ember, több
jelentős budapesti középület tervezője és kivitelezője (többek között a
zuglói Kassai téri plébániatemplom és a kispesti Jézus Szíve
plébániatemplom kivitelező mestere) volt. A templom szobrait Nemes
György, a festményeket Heintz Henrik, az ablkokat Róth Miksa műhelye
készítette. Minderre a 10 év alatt folyamatosan gyűjtöttek, de nagy
adományozó volt a víz-, a gáz- és az elektromos művek is. A jótékonysági
esteken a kor művészei is felléptek, mint Basilides Mária, Medek Anna,
Székelyhidy Ferenc és Hubay Jenő.
Az egyházközség önálló plébániát sajnos nem tudott építeni, s a kápláni
lakások is folyton más helyre lettek költöztetve, mely végül a Váci úton
kapott helyet.
A második világháború idején az amerikai szőnyegbombázások szerencsére
nem tettek kárt az épületben, noha a környéket szinte teljesen romba
döntötte. E bombázásoknak a Nyugati pályaudvar, a Lipót Telefonközpont,
illetve több gyár volt a célpontja, így szinte hihetetlen, hogy a
templom megúszhatta a találatokat. Az 1945-ös ostrom során több belövés
érte az épületet, találat érte a tornyokat, a tetőt és az oldalhajókat
és a keresztelőkápolnát is, de szerencsére ezek sem voltak végzetesek.
Egy 95 kilós lövedék a jobb oldali toronysisak alatt csapódott be, amely
átütve a torony mindkét falát behatolt a másik toronyba, és a harangok
között - ahelyett, hogy felrobbant volna - leesett a padlásra és ott is
maradt. Egy másik lövedék szintét robbanás nélkül hatolt a
templomhajóba, majd a Szent Margit oltár elé esve fekve maradt.
Az ablakokban, falakban, festményekben, szobrokban keletkezett károkat
1945 tavaszán azonnal elkezdték javítani, s 1948-ra, mikor június 2-án
Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek bérmált, a
templom újra régi fényében pompázott. 1975-ben Bardos Gyula tervei
alapján alakították ki az új liturgikus teret, 1988-tól 1994-ig
felújították a tetőszerkezetet, az ólomablakokat, a belső festést és a
villamos hálózatot is.
A templom és környezete 2018-ban (kép: Google)
A Fővárosi Közgyűlés 2019. május 29-én döntött a XIII. kerületi Lehel téren található Árpád-házi Szent Margit templom előtti terület átnevezéséről, amely a Szent Margit nevet kapta.
A templom felújítása 2020-ban
Képek