A gyülekezet első állandó épületét, a Tutaj utcai imaházat, mely a gyülekezet és a templom bölcsője volt, a főváros által ajándékozott telken, 1926-ban avatták fel. Ekkor már megfogalmazódott a templom és vele egy olyan épületegyüttes szükségessége, mely a gyülekezet otthona, ahol tevékenységének minden formája, csoportja helyet talál.
Megindult a gyűjtés: az első adományt 1927-ben egy
holland lelkész, Decker Vilmos ajánlotta fel. A székesfőváros, a
polgármester, Budapest és a vidék hívői követték az adakozásban. A
tervpályázatot 1935-ben hirdették meg.
Tóth Imre az első, Halászy Jenő építészmérnök a második díjat nyerte, a
végleges terveket közösen készítették el. A kivitelező Wanner Henrik
volt. Az ünnepélyes alapkőletételt 1937. április 25-én Dr. Ravasz László
püspök végezte.
Az építkezés 1936 novemberétől 1937 októberéig súlyos gyakorlati
problémák és nehéz gazdasági körülmények között folyt. A tornyot már
csak kölcsönből építhették fel. 1940 adventjének második vasárnapján
nyíltak meg a templom kapui. Kiemelkedő lelkészi tevékenységet végzett
Bereczky Albert templomépítő lelkész, későbbi püspök.
A háború súlyos károkat okozott az épületben, melyeket a gyülekezet
saját erejéből 1972-ig helyreállított, kivéve a főhomlokzat egy teljesen
kilőtt hatalmas pillérét. Ennek a helyreállítása a templom félévszázados
fennállása alkalmából történt csak meg.
A templomépület a Dunán át a Margitszigetre néz. Impozáns méretű,
különálló tornya és a klasszikus görög hatású, középen kereszttel
koronázott oszlopcsarnok a főbejárattal a Duna-parti frontra került. A
templom és a torony közé épült fel a gyülekezeti életet szolgáló
helyiségek sora.
A templommal egyenlő nagyságú altemplomban s színpadán, főleg az ifjúság
szervezésében, valaha élénk kulturális élet folyt. Sajnos a felújítására
ma nincs pénz, ezért a gyülekezet kiadja.
Képek