A templom 1902 óta ad otthont a Marie de la Passion által 1877-ben alapított szerzetesközösségnek Budapesten.
A kongregációt a francia Héléne de Chapotin de
Neuville, a Kínszenvedésről nevezett Mária anya alapította 1877-ben az
indiai Octacamundban. Az intézmény 1890-ben nyerte el a pápai
jóváhagyást. Szabályaik alapja Szent Ferenc harmadik rendjének regulája.
A nővérek a kontemplatív ima és az apostoli tevékenység által az
egyetemes missziónak szentelik magukat. A szegénység, a tisztaság és az
engedelmesség megtartására tesznek örök fogadalmat. Jelenleg (1989) az 5
világrész 75 országában, 53 tartomány keretében 900 helyen 8635
misszionárius nővér teljesíti sajátos hivatását.
Magyar földre 90 éve, 1899. augusztus 12-én érkezett két nővér Zichy
gróf hívására. Az angolkisasszonyokhoz jártak magyar nyelvgyakorlatra.
1900. augusztusában újabb nővérek érkeztek, és a Szabóky (ma Bíró Lajos)
utca egy bérházában óvodát és bölcsődét nyitottak, látogatták a környék
szegényeit. Ajtajukra kiírták: "Egy tál meleg étel mindig kapható”.
1902-ben Marie de la Passion Magyarországra látogatott, a közösség
létszáma és a szolgálatok kiterjedtsége olyannyira megnőtt, hogy a X.
kerületi bérház helyett új kolostorépület után kellett nézni: ekkor
került a nővérek birtokába az a Hermina úti telek, amelyen ma a közösség
temploma és rendháza áll.
Az anyaházból a nővérek többsége missziókba került (Kínába, Indiába
stb.). A budapesti házban maradottak a környék szegényeit szolgálták;
bölcsődét és óvodát vezettek, népkonyhát létesítettek, ipariskolában
szabást-varrást, háztartási ismereteket tanítottak. Elsősorban árva és
menhelyi gyermekeket oktattak. A hímzőműhelyben fiatal lányoknak
biztosítottak szakképesítést. Néhány nővér rendszeresen látogatta és
gondozta a környék szegény, elhagyatott betegeit.
A második világháború borzalmai a Ferences Mária Misszionárius Nővérek
közösségét sem hagyták sem áldozatok, sem új küldetések nélkül: több
ezerre tehető azoknak a zsidóknak a száma, akiket megmentettek a
deportálástól, bújtattak épületeikben, másolták az életmentő
keresztleveleket a nunciatúra védelme alatt, számtalan embert a
haláltáborokba menő vagonokból kimenekítve. Budapest 1945 januárjában
történt bombázása és a szovjet katonák betörése halálos áldozatokat is
követelt: a két tragédia során összesen nyolc nővér veszítette életét. A
hálaadó szentmise homíliájában Papp Tamás felhívta a figyelmet:
kérhetjük közbenjárásukat, hogy álljanak mellettünk nehézségeinkben.
Példájuk arra emlékeztet, hogy a mi hazánk is a mennyben van.
Az 1950-es feloszlatáskor a magyar tartomány 157 nővére közül 62
működött missziós országokban, a többi Budapesten és Füzesgyarmaton élt.
1989-ben számuk 23.
A templom 1957-ben
Sajátos karizmájuknak tartják, hogy Krisztust
követik, aki a világ üdvösségéért kiszolgáltatta magát az Atyának; Mária
magatartása szerint élnek, aki hitben és alázatos szolgálatban szerető
készséggel ajánlotta fel egész lényét Istennek; életük középpontja az
eucharisztia; naponta hosszabb időt szentelnek szentségimádásnak; mint
hithirdetők, szívesen indulnak bárhová, de mindig a szegényeknek adnak
elsőbbséget; készségük és önátadásuk forrása az elmélyült ima és
szemlélődés.
Legfőbb céljuk az evangélium hirdetése; ott, ahol nem ismerik Krisztust,
azok között, akik nem tartják magukat hívőknek, akik más valláshoz vagy
vallási csoporthoz tartoznak.
Hirdetik az evangéliumot a lelkipásztori szolgálat, a nevelés, a
betegápolás és szociális szolgálat területén, az ember teljes
kibontakozása érdekében (Kostitúció 44.).
Soraik közé léphet, aki tudatában van, hogy Krisztus személyesen hívja,
és vágyat érez, hogy erre a meghívásra igent mondjon; testileg-lelkileg
egészséges és betöltötte a 18. életévét.
A szerzeti képzés menete: 6 hónaptól 2 évig tartó jelöltidővel kezdődik,
ezt követi 2 év noviciátus, 3-6 évig tartó juniorátus (ideiglenes
fogadalom), végül pedig az örök fogadalom.
A társulat első vértanúi Kínában, Shansi városában az 1900-as
boxerlázadás során áldozták életüket Krisztusért: e hét ferences
misszionárius nővért 1946-ban XII. Pius avatta boldoggá. Három évvel
később, ugyanebben a városban halt meg tifuszban az olasz Pallotta Mária
Assunta nővér (1878-1905). A „balzsamos illatok Szentjét” – ahogy a
kínaiak nevezték Assunta nővért – ugyancsak XII. Pius avatta boldoggá
1954-ben.
Képek