Rákospalota lakossága évszázadokon keresztül szinte kizárólag földművelésből élt. A XIX. század végén egyre több kisiparos, munkás és közalkalmazott telepedett le a községet két része osztó, a mai Szentmihályi úttól délre elhelyezkedő Palotaújfalunak nevezett településrészen. Rákospalota északi részét ettől az időtől hívták egy darabig Rákospalota Öregfalunak, ahol ekkor a Rákospalotai Református Egyházközség barokk stílusú temploma állt.
Az egyházközség 1897-ben az újfalui részen református elemi iskolát
hozott létre, amely 1950-ig működött. Az oktatási épület elkészülte után
itt tartották vasárnaponként az istentiszteleteket. Az iskolát bővítve
1926-ban imaházat emeltek. A megélénkülő gyülekezeti élet következtében
a Rákospalotai Református Egyházközségből fokozatosan kiválva, 1933-ban
önálló anyaegyházközségként megalakulhatott a Rákospalota-Újvárosi
Református Egyházközség.
Már az önállósulás évben 1928-ban döntött a presbitérium arról, hogy a
lehető leghamarabb templomépítésbe fogjanak. Ugyanebben az évben az
újvárosiak lelki vezetésére megválasztották Szabó Miklós erdélyi
születésű lelkipásztort, aki évtizedeken keresztül hűségesen szolgált a
gyülekezetben. Az iskola kertjében 1933-ban kezdték meg a templom
építését, az alapkőletételi ünnepséget 1933. június 18-án tartották
Kovács J. István egyházkerületi lelkészi főjegyző szolgálatával.
A szent hajléknak a „Magyar Sáfárság Temploma”nevet adták, amelyet 1936.
március 29-én szentelt fel Ravasz László, a Dunamelléki Református
Egyházkerület püspöke. Az épület tervezője Csaba Rezső volt, akinek ez
lett az első rákospalotai református temploma, amelyet még kettő
követett. Az építész ötvözte a modern építészet gondolatait az erdélyi
református templomépítészet hagyományaival. A templom főhomlokzatán
három boglyaíves nyílás biztosít bejárást. Az épület főhomlokzatának bal
oldalán a karzatra felvezető lépcsőtorony áll, amelyet az adományozó
Szabó családról Szabó-toronynak neveztek el. A torony alagsorában kis
urnatemetőt alakítottak ki, itt nyugszik Szabó Miklós templomépítő
lelkipásztor is.
A templom 1937-ben
A templomban 400 ülőhely található. Liturgikus terének kialakítása
egyedi a budapesti református egyházi építészetben: az úrasztala–szószék
együttese mögött a 19 regiszteres orgona billentyűasztala, felette
félkörívszerűen elrendezve a sípok láthatóak. A liturgikus tér fölött
fakazettákon keresztény szimbólumokat ábrázoló festést találunk. A
templomtér vasbeton gerendáit fa borítja, népies virágmotívumos
díszítéssel. A főbejárat felőli oldalon karzat található, amelynek
homlokzati falán kerek festett üvegablak az égő csipkebokor ószövetségi
jelképét ábrázolja.
Az egyházközség 210 kg-os nagyharangját 1949-ben öntötték újjá a II.
világháborúban elvitt harang pótlásaként. A harangtorony kisebbik
harangját 1900-ban készítették, 80 kg tömegű.
A templom 2004-ben
A templom 2013-ban
Képek