XVII. kerület, Rákoscsaba, Rákoscsabai út 2.

A Csabarákosa nevű középkori falu temploma ma már nem látható, a helyén viszont a XX. század elején új református templom épült. Ám a több mint nyolcszáz éves temető újabb részlete került elő a csatornázási munkálatokat megelőző feltáráson.

Csabarákosa egyike a pesti síkság Árpád-kori településeinek, amelyek még a középkor folyamán elpusztultak. A Rákos-pataktól néhány száz méterre, egy kisebb magaslaton létesült település feltehetően már a XIII. században elnéptelenedhetett – legalábbis többé nem szól róla írásos forrás és az eddig talált régészeti leletek is ezt támasztják alá. A falu középpontjában feltehetően a temploma állhatott, amely romjaiban megélte a XIX. századot is – nem véletlen tehát, hogy 1904-ben a helyén építettek református templomot, feltehetően elpusztítva a középkori épület maradványainak többségét. Az 1960-as évek végén Írásné Melis Katalin azonosította elnyújtott, félköríves szentélyének egy részét, majd évtizedekkel később Kovács Eszter végzett feltárásokat a területen. A szentély csekély maradványai azért voltak hozzáférhetőek, mert arra nem épült rá a XX. századi templom: a Rákoscsaba utcára „kinyúlva” egy kábelfektetés során bukkantak rá.

Az út alá benyúlva találták meg a régi templom szentélyét, a háttérben az új épület

A templom kutatása tehát erősen korlátozott – s kérdés, volna-e mit kutatni –, azonban a középkori épületet körülvevő temető temetkezései szerencsésebben vészelték át az elmúlt nyolc évszázadot. Teljes feltárásra természetesen most sem került sor, azonban a csatornázást megelőző, Dudás Péter és Terei György vezette feltárás során az egykori szentélytől néhány méternyire eddig tizenkét temetkezést sikerült feltárni. A többségük melléklet nélküli volt, ám egynél négy S-végű hajkarikát és egy gyűrűt, egy másiknál ékszerek, egyszerűbb karikák és szintén S-végű hajkarikák láttak napvilágot. Ezek a leletek is a XII-XIII. századra keltezhetőek.

Teljes képet a temetőről most sem lehetett kapni, azonban a legalább két rétegben feltárt temetkezések arról tanúskodnak, hogy viszonylag hosszabb időn át lehetett lakott a település. Az általános tapasztalatok szerint a hajdani templomot 20-30 méter sugarú körben ölelhette körbe a temetője, s ezt keretezte a falu – néhány évvel ezelőtt, a közeli óvoda építése során már gödörházak maradványait tárták fel a Budapesti Történeti Múzeum szakemberei.

A XIII. század második felétől csökkent a mai Budapest területén egykor lévő települések száma. Nyilván szerepet játszhatott az elnéptelenedésben a tatárjárás, de például a budai oldalon a szőlőtermesztés miatti parcellázás űzte el a korábbi lakókat. Ezen kívül számolhatunk Pest és az éppen ebben a században alapított Buda népességelszívó erejével is. Hogy Csabarákosán is ekkor szűnt volna meg az élet, még nem kezelhetjük tényként, ám a régészeti leletek egyelőre ezt támasztják alá.

Forrás: Budapest Történeti Múzeum
Fotó: Kovács Olivér