Pestszentimre a gödöllői Grasalkovich Antal birtokos tulajdona lett 1730-ban. 1741-től Soroksárhoz tartozott Soroksárpéteri néven. A század elején parcellázták a területet. 1920. január 1-től kihelyezett lelkészek végzik a lelkipásztori szolgálatot.
A templom (590 m2) építése 1927-ben kezdődik Bánszky
Mihály építész tervei alapján neogót stílusban. A templom melletti régi
épületet alakították át lelkészlakássá.
Soroksárpéteri 1930-ban lett önálló község 8000 lakossal. A következő
évben Schaub Mihály javaslatára felvette a Pestszentimre nevet Szent
Imre halálának 900-ik évfordulója alkalmából.
1940. január 1-jétől plébániai rangra emelték a pestszentimrei
lelkészséget. Schaub Mihály plébános esperesi kinevezést kapott.
A templom 1944-ben (a régi toronnyal)
Bár a templom toronysisakja még 1944-ben sem készült
el, 1944 decemberében a kivonuló katonák felrobbantották a tornyot és az
rádőlt a templomra. Mindez a Pestszentimreiek számára a háború
legszörnyűbb pusztításai közé tartozott.
A még befejezetlen épület toronyrészét magyar utászalakulat repítette
levegőbe német parancsra, nehogy az oroszok kilátást nyerjenek a németek
kilátástalan helyzetére. Az óriási detonáció a környék épületeit is
romba döntötte, a torony téglái a vasúti sínekig hullottak. A
stációreliefek közül csak egy maradt épen. A plébánia és a kultúrház is
romokban hevert. Szükségtemplomnak a Kölcsey utca 102. számú épületet
vették igénybe. Legelőször a katolikus kultúrházat hozták rendbe, itt
tartották a miséket, s minden egyházi összejövetelt, míg újjá nem
építhették a templomot.
Az újjáépítés érdekében Schaub Mihály minden lehetséges fórumot
megkeresett. A hiábavaló küzdelem aláásta egészségét, bár betegen is
segítségére volt az egyházközségnek. 1951. augusztus 24-én meghalt,
Pestszentlőrincen temették el.
A templom 2004-ben
A templom madártávlatból (kép: Google)
Képek