Az egyik legrégibb műemlék épülete a városnak a Helsinki úton található Segítő Mária-kápolna. A kápolna a XVIII. század végén copf stílusban épült. Nehezen megközelíthető helyen található, sajnos a környéke nagyon gondozatlan.
Soroksáron a Duna-parthoz közel valaha több forrás is
fakadt, van ahol még most is. A régi soroksáriak emlékezhetnek még a
Féth szódás házánál (a Festékgyárnál) fakadó Mária Terézia-forrásra,
melyből a szájhagyomány szerint, a királynő is ivott magyarországi
látogatásakor. Hordták innen a vizet kannákban, lajtos kocsival, ebből
készítette a szódát több soroksári szikvizes.
Régi térképek jelölnek Soroksár-Gubacs (a mai Pesterzsébet) határában
egy szent kutat, vagy Mária hilf Bründl-t. A XX. század elején a
környékbeli lapok tudósítottak arról, hogy mikor lesz a szent kúti búcsú
Soroksáron, címként vagy helyszínként is emlegették.
Úgy tartották, hogy a szent kút forrásának csodatévő ereje van. A
legenda valamikor az 1800-as évek elejéről származhat. Egy obsitos
huszár – akinek a napóleoni háborúban egy francia katona ellőtte a lábát
– sebe begyógyult, ám sánta maradt. Addig élt így bicegve, míg egyszer
talált egy forrást, kis gödröt ásott, ebben áztatta lábát fohászkodva 3
órán át. És megtörtént a csoda, meggyógyult, többé nem sántított.
A hírre processziók, körmenetek zarándokoltak ide. Jöttek Ferencvárosból
és Józsefvárosból is. Az emberek imádkoztak vágyaik, reményeik
teljesüléséért, esőért, jó termésért, vagy köszönetet mondtak imáik
meghallgatásáért.
Hálából fából készült kápolnát emeltek, amit később lebontottak, és
téglából emeltek a helyére másikat 1879-80-ban. Ezt az új kápolnát a
soroksári hívek gondozták, vigyáztak rá, ünnepekre feldíszítették,
búcsúja napján népes sereglet látogatott el ide, mézeskalácsosok,
kegytárgyárusok kínálták portékáikat.
A vasút, a HÉV, az országút kiépítése, a gyárak működése
hozzájárulhattak a szent kút forrásának kiapadásához. A Segítő
Szűz-kápolna azonban még ma is áll, de a születése körüli legendát
elfelejtettük.
Képek