XXII. kerület, Budafok, Savoyai Jenő tér 5.

Amikor 1753 szeptemberében a veszprémi püspök az alapkőletételnél megáldotta az épülő új templomot, kijelentette, hogy elkészültét követően "Isten Nagyobb Dicsőségére” fogja felszentelni. 1755. október 6-án a püspök mégis "Szent Lipót” titulusára szentelte fel. Miért?

Az 1753 őszén megindult építkezést a promontori szőlősgazdák és a hegyen lakó kővájók, kőfaragók saját megtakarított pénzükből akarták fedezni, mivel a régi Péter-Pál templomot kinőtték. 1754 végére már álltak az új templom falai, de a befedésére, még nem került sor, mivel a pénzük elfogyott.

Több sikertelen pénzszerzési kísérlet után úgy döntöttek, hogy a kegyurasághoz fordulnak segítségért. Ebben az időben a kegyuraságot maga Mária Terézia királynő gyakorolta, mivel a Ráckevei Uradalom és Promontor tulajdonosa a törökverő Savoyai Jenő herceg, 1736-ban egyenes ági örökös és végrendelet nélkül hunyt el. A Tiszttartóságon (Prefektura) keresztül a királynőhöz eljuttatott levélben kértek segítséget templomuk építésének befejezéséhez. És a csoda megtörtént. Az uralkodónő segített. Pénzt, építőanyagot és mestereket küldött a templom építésének befejezéséhez. De ennek ára volt. Kijelentette, hogy a templomot Szent Lipót tiszteletére kell felszentelni.

Na de ki volt Szent Lipót?

Lipót a Babemberg uralkodóházban III. Lipótként volt ismert. 1075 körül született az alsó-ausztriai Garsban és 1136. november 15-én Klosterneuburgban halt meg. Ostarrichi őrgrófja, aki többször is visszautasította az egyesülni szándékozó osztrák tartományok vezetését. A még életében a "Der Milde Markgraf” (a kegyes őrgróf) címmel jutalmazott Lipót az egyház egyik fő támasza volt. Az 1122-i Wormsi Konkordátumot (a főpapokat a pápa, és ne az uralkodók nevezzék ki) elsőként írta alá, ezzel megerősítette II. Callixtus pápa hatalmát. Több kolostort alapított, így a Bécs melletti Heilinkreutz ciszterci közösségét. Élete főműve a Klosterneuburgi ágoston rendi apátság alapítása, ahol halálát követően el is temették. A melki, göttweigi, admonti, kleinmariazelli kolostorokat is bőkezűen támogatta. Az egyház 1486-ban kanonizálta, majd I. Lipót rendeletére 1683-ban, a nagy kahlenbergi győzelmet követően, Ausztria védőszentje lett, és azóta is így tisztelik.

Ezzel talán érthető, hogy Mária Terézia miért is ragaszkodott a Buda közvetlen déli szomszédságában elterülő Promontor templomának Szent Lipót titulusához. A királynő adományozta a templomnak a vörös márvány főoltárt, valamint a Szent Lipótot ábrázoló nagyméretű oltárképet. Az oltárkép, amely egy – feltételezhetően – alsó-ausztriai festőiskola munkatársa, Bartholomeus Altomonte műve, egyes művészettörténészek véleménye szerint megrendelésre készült. A térdeplő, imára kulcsolt kezű Lipót bal könyöke alatt látható templom, ezt az első promontori templomot ábrázolja. A kék színű zászló, melyben arany madarak láthatók (ez a Babembergek jellegzetes zászlója) egy angyal kezében található. Az angyal könyöke alatt pedig a fiatalkori Mária Terézia képét festette meg a művész.

Promontor (1886-tól Budafok) ekkor még színtiszta német nyelvű lakossága mindenesetre nagy örömmel fogadta a templom névadását. A felszentelést követően a Tiszttartóságon keresztül egy köszönőlevél ment az uralkodónőhöz, és ebben a levélben a szőlősgazdák és kőfejtők meg is hívták a királynőt, az újonnan felszentelt templomukba. Erre azonban soha nem került sor. Vannak kutatók, aki azt feltételezik, hogy ez a levél el sem jutott Bécsbe.

A templom további érdekessége, hogy Mária Terézia nem sokkal halála előtt a Ráckevei Uradalom és Promontor kegyúri jogát kedvenc lányára, Mária Krisztinára hagyományozta. Krisztina nem sokkal élte túl édesanyját és így a kegyúri jog férjére, Albert szász-tescheni hercegre szállt.

Amikor 1792-ben a templomot megnagyobbították a munkálatok közben ismét elfogyott a pénz, Albert herceg pedig segített. Amíg a település elöljárósága 336 forintot szavazott meg a bővítési munkálatokhoz, addig Albert herceg 3700 forinttal járult hozzá a bővítéshez. Ezzel nyerte el a templom a mai formáját. Úgy látszik, hogy Ausztriának ekkor is fontos volt Szent Lipót kultuszának ébrentartása Magyarországon.

Mindezen erőfeszítések ellenére Magyarországon, promontori templomunkkal együtt, összesen három templomot szenteltek Szent Lipót tiszteletére. Süttő templomát 1818-ban, majd Örkényét 1847-ben. A budafoki plébániatemplom, amely a provinciális barokk építészet egyik jelentős darabja ily módon kapcsolódik Szent Lipóthoz és Mária Teréziához.