Ferenciek tere

V. kerület, Belváros

A Ferenciek tere Budapest, illetve a Belváros egyik legfontosabb tömegközlekedési és turisztikai központja, valamint a város "ütőerének" egyik fontos állomása. Környezetében számtalan régi műemlék és érdekesség található. Sajnos a főváros egyik legelhanyagoltabb tere is egyben, s a belőle induló Rákóczi úttal együtt egy méltatlanul elfeledett bevásárló hely. A tér 1874-től Kígyó tér, 1921-től Apponyi tér, 1953-tól Felszabadulás tér volt, 1992. április 30-án pedig a Ferenciek tere nevet kapta.

Az Eskü tér, az Eskü út, az Apponyi tér és a Kossuth Lajos utca egy 1928-as térképen

Története

A Ferenciek terén álló templomban mintha megállt volna az idő. XVIII. század elején épült tekintélyes falai, homlokzati szobrai és barokk stílusú díszei alig változtak valamit az elmúlt három évszázad folyamán. Története visszanyúlik a XIII. századra, felszentelésére azonban csak 260 évvel ezelőtt került sor.

Az 1209-ben alakult ferences rend tagjait már a tatárjárás idején hazánkban találjuk. A szerzeteseket IV. Béla király vette pártfogásába, kolostorokat alapítva és templomokat építve számukra. Többek között Pesten, ahol 1250 és 1260 között éppen a mai templom helyén - az akkori városhatárban - emelték a veronai Szent Péter vértanúról elnevezett gótikus kápolnát és rendházat.

Amikor Szulejmán 1526. szeptember 23-án csapataival bevonult Pestre, a kolostor őrzésére visszamaradt szerzeteseket legyilkolták. Az elvonuló török had három nappal később a várost is felgyújtotta, a pusztító tűzvészben a templom is leégett. Noha aztán 1537-ben hatalmas küzdelem árán sikerült újra felépíteni, a ferencesek öröme nem tartott sokáig, ugyanis amikor a törökök 1541-ben végleg megszállták a várost, búcsút mondhattak egyházi épületeiknek: a nagy múltú templom ettől kezdve a Szinán bég-dzsámi nevet viselte. Csupán Buda visszafoglalása után kapták vissza hajdani templomukat, amelynek birtokában az 1690-ben kelt adománylevél erősítette meg őket.

A mecsetből átalakított templomot azonban eleve ideiglenes épületnek szánták; ehhez végül 1727 szeptemberében kezdhettek hozzá. Az építkezés meglehetősen lassan haladt, évtizedek teltek el, mire aztán a ferences rend legszigorúbb szabályokat követő ágának alapítója, Alcantarai Szent Péter tiszteletére 1743. szeptember 21-én fényes külsőségek keretében felszentelhették.

1849. október 6-án e templomban helyezték ideiglenes nyugalomra gróf Batthyány Lajost, a vértanúhalált halt első felelős magyar miniszterelnököt. A templomot 1914-ben helyezték műemléki védettség alá.

A vele szemben 1835-ben felállított, az első szoborral díszített Nereidák kútjának delfinekkel és kagylókkal díszített talapzatát Fessl József, a két korsót tartó najád alakját Uhrl Ferenc készítette. Az ellentétes irányba néző és lépő, illetve térdelő nőalakok, Nereus tengeri isten leányai a görög mitológia szerint a tenger hullámait jelképezik. Ez volt Pesten az első, szobrászati művel díszített közkút.

A ferences templom és környezete az 1800-as évek utolsó évtizedében
(ekkor még nem szélesítették ki a Kossuth Lajos utcát)

A Királyi Kúria régi épülete a ferences templommal szemben, az akkor még Franziskanerplatz-nak nevezett téren (kép: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)

A régi Kúria-épület Duna felőli oldalára egy bazárt toldottak 1874-ben
(ezt a Belváros rendezésekor, 1898-ban bontották le - helyén áll a mai Királyi-bérpalota) (kép: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)

1893-ban a városvezetés törvényt alkotott két új Duna-híd létesítéséről. 1898-ban elkezdődött az Eskü téri híd építése, amelyhez kapcsolódóan kissé át kellett rendezni a Belvárost - gyakorlatilag ekkor pusztították el értelmetlenül az egész történelmi pesti városmagot (lásd: A Belváros lerombolása). A hidat a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utcával össze kellett kötni. A ma is álló Belvárosi plébániatemplomot meghagyták, azt a hídfő kikerülte, de a Hatvani utca szélesítése miatt a Kígyó utcában álló Régi pesti városházát is le kellett bontani (helyére az északi Klotild palota került). A déli hamarabb épült fel, a két ház 1899–1902 között épült.

A tér két oldalát szegélyező Klotild-paloták az 1880-ban kezdődő városrendezési tervek történetéhez kapcsolódik, mikor az Erzsébet híd építése kapcsán a 1800-as évek végi Pestet gyökeresen átalakították. A régi, szervesen nőtt terecskék helyére egy új, a világvároshoz méltó, hatalmas palotákkal szegélyezett teret álmodtak, amely egyben kapuja is lesz az épülő Eskü téri hídnak. Ez lett a mai Ferenciek tere. A tér két leghangsúlyosabb telkét Habsburg Klotild Főhercegnő szerezte meg. A megbízást, mindenféle tervpályázat kiírása nélkül Korb Flóris és Giergl Kálmán kapta. A két palota, amely alakilag tökéletesen egyforma telkeken áll homlokzati kialakításában teljesen azonos tervek szerint épült fel. Az építési engedélyt 1899. május 15-én kapják meg. Elsőként a délit, majd egy picivel később az északit kezdték el kivitelezni.

A Klotild-paloták az Eskü téri híd építésekor
(a Párisi-udvar ekkor még nem épült meg)

A Kígyó tér 1909 körül
(Szemben az első, modern értelemben vett üzletházat, a régi Párizsi-udvart rejtő Brudern-ház látható, közvetlenül a bontása előtt (ép.: Pollack Mihály, 1817). A kép bal oldalán már áll az "ideiglenes áruház", ahová néhány szerencsésebb kereskedő (pl. Skriván Ferencz kalapos) átmenetileg átköltöztethette üzletét, de a kioszk mindössze néhány évig maradt használatban. A Brudern-ház helyén a Belvárosi Takarékpénztár (és benne az új Párisi-udvar) építése, Schmahl Henrik tervei nyomán 1913-ra fejeződött be)

A paloták és a megépült Erzsébet híd 1912 körül
(érdekesség a tér sarkán lévő egész jópofa kis kioszk)

A földszinten és a félemeleten üzlethelyiségeket alakítottak ki. Ez a két szint egy akkoriban újdonságnak számító technikával épült ki: teljesen vasszerkezetű, ám ezt faragott kőburkolattal eltakarták. Az első emeleten, ahol a legnagyobb a belmagasság, egyesületek és társulatok számára alakítottak ki helyiségeket. A második és harmadik emeleten pedig bérlakások kaptak helyet.

A főút túloldalán, a Petőfi Sándor utca sarkán álló, eklektikus-neogót stílusú Párisi-udvar épületét 1909-1913 között emelték Schmall Henrik tervei alapján. Nagyobbik udvara passzázsszerűen kiképezve köti össze a Kígyó utcát a Petőfi Sándor utcával és a Haris közzel, benne hangulatos kirakatok, üzletek csábítják a sétálókat. A ház üvegkupoláját a Haas és Somogyi cég készítette. A buszmegálló felőli oldalában működött Budapest egyik leghíresebb cukrászdája, a Jégbüfé.

Az épületben foglalt helyet a Belvárosi Takarékpénztár fiókja és irodája is

A Magyar Királyi Kúria eredeti épülete a Curia utca és a Kígyó tér (vagy Franziskanerplatz) sarkán állt, amely korábban - az 1720-30-as években - Szeleczky Márton háza volt. Mária Terézia intézkedése eredményeként 1711-ben költözött ide a Kúria. Ezt az épületet a Belváros rendezésekor lebontották, majd 1899-ben megkezdődhetett a helyén a Királyi-bérpalota tervezése Korbl Flóris és Giergl Kálmán alapján. A palotát 1901. október 15-én adták át.

A kivitelezést a korszak egyik legismertebb vállalata, a cseh gyökerekkel rendelkező Havel Lipót cége végezte. Az építési szerződés a „Legmagasabb Magán és Családi alapok magas cs. és királyi Vezérigazgatósága és Havel Lipót építőmester között 1900. február 15.-én jött létre”. Ferenc József kétszer is látogatást tett az épületben - 1901-es látogatásáról több kép is készült.

A díszes homlokzat mögött a földszinten üzleteket, az első emeleten irodákat, e fölött pedig lakásokat alakítottak ki. A palota a főnemesek és magas rangú államhivatalnokok számára épült, ezért az építészek a belső terek díszítésénél csak a korszak legjobbjaival dolgoztak. A hatalmas vaskapukat, valamint a lépcsőházak kovácsoltvas korlátjait korának egyik legnagyobb iparművésze, Jungfer Gyula tervezte. A színes üvegablakok Róth Miksa munkái. Az előcsarnok mögött egy tekintélyes méretű, üveggel fedett belső udvar helyezkedik el. Szemben szintén egy kaput találunk a Curia utca felőli oldalon. Régen az udvar nem volt lezárva, és bárki átsétálhatott rajta.

A rendszerváltást követően a palota sajnos hosszú évtizedekig feketén magasodott a Ferenciek tere fölé, mivel a légszennyezés okozta korom vastagon belepte a falakat. Az épület teljes felújítását az Orbán-kormány idején valósították meg 2015. nyarán.

A Ferenciek tere felújítása

Belváros-Lipótváros Önkormányzata 2006-ban döntött arról, hogy az elavult és sok kényelmetlenséget okozó, nem akadálymentesített útfelületek és aluljárók helyett a gyalogosok, a közösségi közlekedést használók és az autósok számára a Fővárosi Önkormányzattal közösen egy európai színvonalú, élhetőbb belvárost alakít ki.

A közterületek újrastrukturálására valósult meg a Kálvin tér és Szabadság tér közötti belvárosi új főutca fejlesztése is. A projekt első szakaszában létrehozták a Belváros csaknem 3 kilométeres új főutcáját a Kálvin tér és a Vígszínház között, majd 2011-ben ezt követte a Károly körút és a Március 15. tér északi felének átépítése. 2012. novemberében elkezdődtek a Ferenciek téri munkálatok is: a kapcsolódó rekonstrukciós munkálatok eredményeként 2013-ban a Ferenciek tere, az Irányi utca és a Március 15. tér déli fele kapott új arculatot.

A piaristák utcája és a kibontott Ferenciek téri autós aluljáró 2013. májusában

2013. július 12-én kezdődött el az Irányi utca felújítása. Az utcát szakaszosan zárták le, hogy az Erzsébet híd a Belgrád rakpart felől folyamatosan elérhető legyen. A munkálatokat július 21-én fejezték be.

2013. december 10-én elkészült a Ferenciek terén, a Váci utca és a Szabadsajtó utcák találkozásánál az aluljárót felváltó jelzőlámpás zebra, amely így ismét egységbe forrasztja a bevásárló-utca két szakaszát. A zebra kialakítása része a „Belváros új főutcájának kiépítése, a Ferenciek tere és környékének rehabilitációja projektnek, amely az V. kerületi Önkormányzat, a Fővárosi Önkormányzat és a BKK együttműködésével zajlik. A munkálatok részeként megszűntek a téren kialakított aluljárók.

Ferenciek tere

V. kerület, Belváros

Története

A Ferenciek tere felújítása

Képek

Térkép

Megközelítése

Ajánlott cikkek