Margit körút

II. kerület, Víziváros, Országút, Rózsadomb

A Margit körút a pesti Nagykörút folytatása a Margit hídon át Buda II. kerületében. A Budai-nagykörútként is nevezett főútvonal a Margit hídtól a Széll Kálmán térig tart. Hossza nagyjából 1.2 km. Nyomvonalán halad végig Budapest legforgalmasabb és legfontosabb villamosvonala.

Története

A török uralom után a XIX. század végéig Országút (Landstrasse) volt a neve. A budai körút első szakaszának kiépítése után, 1894-ben a Margit hídtól a mai Széll Kálmán térig terjedő szakaszt Árpád-házi Szent Margitról Margit körútnak nevezték el. 1945-ben a Mártírok útja nevet kapta, de 1992 óta ismét Margit körút a neve.

A régi Szent János Kórházról - amely a mai Margit körút és Hattyú utca szögletében helyezkedett el - csak a jelenlegi budai autóbusz végállomás által körülhatárolt kis téren a bozótok által eltakart emléktábla és a kórházi fal maradéka lelhető fel, utalva az előző majd 300 évre, amikorra a kórház eredete visszavezethető. A kórház a XVIII. században, elsősorban szegény betegek ápolását végezte, valószínűleg 12 ággyal. A XIX. század első felében a kórház saját orvossal nem rendelkezett, de Phisterer András (Buda tiszti főorvosa), Christen Xavér Ferenc, valamint Beér János budai orvosok a kórház betegeit is kezelték, valamint a Pesti egyetemen is tanítottak. 1820-ban átalakítják a kórházat, amelyet ezután a köznyelv polgári városi kórháznak nevez. Ekkor kapja barokk stílusú homlokzatát. Az építés során új nepomuki Szt. János szobor került felállításra. Ignácz Sczlezinger 1840-ben megjelent könyvében írja, hogy Szent János Kórházként említik. Az 1848-1849-es magyar szabadságharc idejében az emelet egyik végében már műtő is működik. 1873-ban a Szent János Kórháznak már saját igazgatója van, s az ágylétszám 100-ról 234-re emelkedett, 20 kórteremben 6 orvos látja el a betegeket.

A Szent János Kórház képe az 1890-es években (helyén ma a Széna téri Volánbusz pályaudvar található)

A Margit körúton található kórházépület szegényházként a második világháború derekáig működött, amikor a Vár ostroma alatt rommá nem lőtték. A romokat 1949-ben eltakarították a városrendezés keretében.

Az Ország út (mai Margit körút) vonala egy 1884-es térképen
(A mai Széll Kálmán téren ekkor még téglagyár üzemelt, s a helynek abszolút nem volt tér jellege, valamint a Margit hídról sem vezetett lejáró a Margit-szigetre. A Széna téren még áll a régi Szent János Kórház is)

A Margit körút észak-nyugati oldala a Rózsadomb és az Országút nevű városrészeket határolja, míg dél-keleti oldala a Várhegyet érintve a Víziváros északi végét öleli át. Az Országút nevű városrészt Buda török uralom alóli felszabadítása után, a XVII. század végétől kezdve telepítették be - jórészt - katolikus németekkel. Eredetileg a mainál jóval nagyobb területet foglalt el, mivel a mai Felhévíz városrész is hozzá tartozott (Felhévíz egy gazdag, városias település volt a középkorban Budától északra, a mai Margit híd környékén. A török hódoltság idején pusztult el). Az mai Margit körúttól északra lévő terület falusi képet mutatott (lásd képen lent), s lakóinak zöme szőlőtermesztéssel foglalkozott. A környék lakosságának 90% még a XIX. század közepén is német anyanyelvű volt.

Az Ország út (Margit körút) eleje a mai Török utca torkolatánál
(ezután a Rózsadomb régi, falusias házai sorakoztak végig Budapest határáig)

Az Ország út 1897-ben (háttérben az újonnan átadott Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal épülete)

A Margit híd 1876-os átadása nagy fejlődést hozott a városrésznek: a főútvonal forgalma megnőtt, sorra épültek a nagyobb alapterületű, emeletes lakóépületek és közintézmények. Ezt segítette az 1880-ban pusztító filoxéravész is, amely a szőlőtőkék kipusztítása miatt üres és felhasználatlan telkek sokaságát hagyta maga után. 1897-ben, a mai Mechwart-liget fölött megépült a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal.

A Bem Mozi Helios Mozi néven nyílt meg 1908-ban a mai Margit körút 5/b alatt. 1934-ben Admiral néven vált ismertté. 1939-ben a mozik magyarosított nevet kaptak, így ez a mozi az Adria Filmszínház elnevezést viselte a kommunista hatalomátvételig. A szocialista ’50-es években már Bem Moziként fogadta Buda filmrajongóit. A mozi tulajdonosa az Ingatlan Kezelő Vállalat, a bérlő a Fővárosi Moziüzemi Vállalat (FÖMO) volt.

A Margit körút a Bem József utca találkozásánál régen és napjainkban
A Rózsadomb lejtőjén, a Margit körút mentén áll az Ágoston-rendiek által épített barokk templom és kolostor, amely 1785 óta a ferenceseké, akik tovább alakították, illetve bővítették az épületegyüttest. Az első, kezdetleges két mellékkápolnás, kriptával ellátott templomot 1707-ben emelték a mai templom közepe helyén, amely 1762-ig működött. Az új templom emelését - a déli toronnyal - 1752-ben kezdték el, tervezője a budai barokk építészet vezető mestere, Nepauer Máté volt. 1761-ben készen állt a déli torony és a főhomlokzat középső része, a hajót csak (az első templom lebontása után) a következő évben fejezték be, s csak ekkor kezdtek a szentély építésének. 1767-ben a templom már tető alatt állt, majd 1768-ban az új sekrestye, a felette lévő oratórium és az oldalfolyosók készültek el. Ugyanebben az évben építették fel a rendház II. manzárdemeletét. Bár a dekoráció még nem volt teljesen készen, 1770. szeptember 23-án Zbiskó Károly tinini (bosnyák ferences) püspök felszentelte a templomot és főoltárát. 1900-ban a Margit-körút szélesítése miatt lebontották a kerítést, megszüntették az előkertet, sőt a kolostor kiugró rizalitját is.

A Margit körút még az 1930-as években is olyan volt, mint egy nagyobb falu főutcája, azzal a különbséggel, hogy meglepően sok volt a toldozott-foltozott egykori gazdaház. Aztán 1934-ben a főváros házadó-mentességi rendelettel próbálta segíteni egyes elmaradottabb területek fejlesztését: pár év alatt eltűntek a földszintes házak, és a helyükön Bauhaus bérházakat húztak fel.

A modern stílusú bérházak gyors elterjedését elősegítette, hogy a főváros, a körülépített-udvaros bérház típus helyett, szellősebb, kevésbé zsúfolt beépítésű lakóházak építését ösztönözte. 1930-tól - a dekonjunktúra után - ismét megjelentek a magánbefektetők a bérházépítés területén. A kiszámíthatatlan gazdasági környezet, a hazai és külföldi valuta állandó romlása miatt, ekkoriban e területen lehetett a legbiztosabb nyereségre szert tenni.

A főváros korábbi házadó-mentességi rendelete 1933-ban lejárt, ez nagy nyugtalanságot váltott ki a bérháztulajdonosok körében. Az új, 1934. évi rendkívüli ideiglenes házadómentességről szóló rendelet Budapest egyes kiemelten fejlesztendő területeire biztosított adómentességet. Fontos újítás ugyanakkor a területileg célzott városfejlesztési támogatás és a rendelet ama része, amely támogatja a regenerációt célzó építést (a rossz minőségű, földszintes épületek bontása utáni építkezést).

A harmincas években az érintett területek városképi jellege jelentősen átalakult azáltal, hogy nagyvárosias arculatot öltött magára. A rendeletben szigorúan előírták az épületek egyöntetű magasságát. Az ekkor épített bérházak műszaki színvonala igen magas volt, ami abból is fakadt, hogy akkor lehetett csupán igénybe venni a maximális adókedvezményt, ha az illető bérház a hatóság által előírt (általában legfeljebb 14 méter mélységű, keretes, összeépített udvaros) beépítési móddal készül. A rendelet kötelezővé tette konyha, kamra és WC, két szobás lakástól kezdve fürdőszoba létesítését is.

A Margit körút új épületeinek többsége spekulációs bérház, a Margit körút 15–17. és a Margit körút 29/a. illetve 29/b. nagy cégek (Weiss Manfréd Rt. és Trust Rt.) befektetési és reprezentációs céllal épített bérpalotája. A szóban forgó bérházak hasonló műszaki színvonalon és közel azonos építési technológiával készültek. Gyorsan, könnyen összeszerelhető vasvázas szerkezettel épültek, amelyek az építési idő lecsökkentésével lehetővé tették, hogy a tulajdonosok igénybe vehessék a határidőhöz kötött adókedvezményeket. A bérházak majd mindegyike ekkoriban lapostetővel készült (a mintában kizárólag ilyen épületek találhatók), a homlokzatok dísztelenek, gyakran meszeltek (főleg az Attila utcában) vagy vékony lemezzé fűrészelt kőlapokkal fedettek (a Margit körút 67. ongroplaszt műanyagburkolatot kapott). A korábbi nyerstégla helyét átvette a tartósabb fagyálló klingertégla. Az erkélyek elválasztására gyakran üvegbeton falakat, párkányokat használtak, korlátként pedig népszerű volt a többsoros csőkorlát.

A Margit körút 57. és 65. számú bérházaiban volt gáz, az egymás felett elhelyezett garzonlakásokba azonban nem vezették be. Ezek voltak a ház legolcsóbb, egyben legkisebb lakásai. AMargit körút 57-es számú épületben, amely egyébként kizárólag egyszobás otthonokat rejtett magában 1000 és 1200 pengő közötti lakbérrel, a 18-ból mindössze négy lakásból hiányzott a gáz: ezek konyha nélküli, vagy teakonyhás és 1000 pengős garzonok voltak.

Az Atrium-házat 1936-ban adták át, a Kozma Lajos építész tervei alapján készült hét emeletes épület alsó szintjére mozit, sőt mozgóképszínházat terveztek, ami 1937-ben nyitott végül meg. Az épület fémvázas szerkezettel készült, amit a korabeli szaksajtó persze az emberi test vázrendszeréhez hasonlított. Az Atrium-ház egyszerre volt modern és hagyományos: az építőiparban akkoriban elterjedő technológiák tulajdonképpen a régi csónakkészítés szabályait ültették át az építészetbe. Az Atrium mozi épületét a háború alatt több bombatalálat is érte, de a moziban ennél is nagyobb kárt okozott, hogy a főváros ostroma alatt ideiglenes mészárszéket rendeztek itt be, és lovakat vágtak az előtérben. Az eredetileg Átrium moziként működö helyet később Május 1. mozira keresztelték át. Generációk néztek itt német, szovjet, magyar és persze amerikai filmeket, sokan smároltak az évek alatt a hátsó sorokban, vagy éppen lógtak az iskolából Rambo vagy Mihalkov kedvéért.

A Margit körút 51–53-as számú ház első terveit Weisz Sándor építőmester irodája készítette 1929. májusában. A második tervdokumentáció tervezője ifj. Paulheim Ferenc műépítész, aki egyben az építtető is. Az épület 1932-ben készült el, Weninger Ferenc kivitelezésében. Minkét terven hatszintes épületet látunk, az utcafronton üzletsorral.

Az első elképzelés szerint szintenként három kétszoba-hallos (kb. 90 m2-es) utcai lakás, és három udvari lakás: egy egyszobás (35 m2-es) és két kétszoba-hallos (100 m2-es) lakás készült volna. A földszinten, az utcai üzletsor mellett, az udvaron (ugyanazokkal a méretekkel, mint feljebb) négy lakást és egy 29 m2-es házmesteri lakást is elképzeltek. Az alaprajzokon megadott méretek alapján összesen mintegy 3330 m2 bérelhető lakóterületet, plusz 100 m2-en öt üzlethelyiséget alakíthattak volna ki.

A második tervrajz szerint a telek kisebb területét építették volna be. Itt az utcai egy kétszoba-hallos (100 m2-es) és egy kétszobás (75 m2-es); az udvaron a korábbi három helyett mindössze két lakás, egy kétszobás (55 m2-en) és egy egyszobás (35 m2-es) került kialakításra. A földszinten hasonló méretben találunk utcai üzleteket, az udvar irányában pedig négy kislakást: két garzont (25 m2-en), egy kétszobás lakást (55 m2-en), majd a második terven is egy 29 m2-es házmesteri lakást. A modern bérház tervrajzain rendre áthúzott, végül megvalósult hetedik emeleti manzárdrész további két kétszobás, tetőteraszos (80 m2-es) lakást és egy udvari garzont (25 m2) tartalmazott.

A megvalósult bérházban nagyjából 2560 m2 lakóterület volt bérbe adható és mint az első terveken, 100 m2 üzlethelyiség volt.

A korábbi elképzelés szerint közel 1710 m2, azaz a bérlakások területének 48%-a lett volna udvari tájolású, a megvalósult épületben ez az arány azonban 26%-ot tett ki csupán (674 m2). Nehéz megmondani, hogy behozta-e az elveszített m2-ek értékét a kisebb, nagyrészt azonban világosabb lakások tényleges bére; az viszont biztos, hogy az 1930-as évek elején a kisebb, ám jó minőségű lakásokra volt inkább fizetőképes kereslet, szemben a sötét, 90–100 m2-es az udvari otthonokkal. A Margit körút 51–53. utcai frontján található nagy alapterületű lakásokat egyedi megoldással tették még vonzóbbá. Egy, az első emelettől induló acélszerkezetű üvegtornyot illesztettek a homlokzatba, amely „eredetileg a hetedik emelet fölé nyúlt egy szinttel, és a nagy lakások télikertjeként szolgált. Legfelső szintjét merőleges síkban világító üveghasáb szelte át.”25 A tetőtornyot, miután megsérült a háborúban, utóbb nem állították helyre.

A lakásívek alapján rekonstruálhatók a lakbérek.26Aház legjobb minőségű kétszoba-hallos utcai lakásaiért 1400 pengőt kellett fizetni minden szinten, az utcai kétszobás lakásokért 1250 pengőt kértek, az ugyanerre néző egyszobás otthonok pedig 800–830 pengőbe kerültek; az egyszobás udvari lakások ára 700–800 pengő, a kétszobásaké 1000–1100 pengő. A földszinten 420 pengőt kértek a legrosszabb fekvésű kis garzonért, de 1050-et a kétszobás lakásért. A házmesterlakás 600 pengőt kóstált (ez a mintában szereplő 22 házmesteri lakás közül, kifejezetten magas bérűnek számított, hiszen e foglalkozási kategóriában 379 pengő volt a lakások átlagbére).

A második világháborúban Budapest ostroma idején (lásd: Budapest ostroma, 1945.) a Margit körút - és benne a Széna tér - nagyobb ütközetek színhelye volt, melynek több épület is áldozatául esett.

A Széna tér 1945-ben (a kép bal szélén látható a Szent János Kórház romja)

A Margit körút és a Lövőház utca sarka 1947-ben (ma a Mammut bevásárlóközpont áll e házak helyén)

A fenti kép hátterében lévő kétemeletes épületekben működött az egykori Margit körúti fogház, ahol a Horthy-korszakban kivégezték Korvin Ottót, László Jenőt, valamint Kerekes Árpádot és a „Lenin-fiúkat”, azaz a Tanácsköztársaság Vörös Őrségének embereit. A fogházat 1951. január 1-jén zárták be. Ezután az épület a Munkaügyi Minisztérium 27. számú ipari tanintézetének adott otthont, ahol vasipari és elektromos ipari szakmunkásokat képeztek, főleg a Ganz-gyárak számára. 1969-ben az akkori kommunista vezetés emléktáblát állított fel a vörös katonák emlékezetére, amit 1971-ben távolítottak el az épületek bontásakor. Az üres telekre még abban az évben irodaházat építettek az akkori Kohó- és Gépipari Minisztérium számára (Margit körút 85-87.).

A Margit körút és a Lövőház utca sarka 1953-ban (a XVIII. századi ház elbontása után)

A Margit körúti fogház épülete, előtérben a metróépítés munkaháza (kép: Fortepan.hu)

A Margit körúti Katonai Fogház 1919-1920-ban tartozott a Büntető-törvényszéki Fogházhoz, ahová először a polgári bíróság, majd később a katonai igazságszolgáltatás hatáskörébe tarozó elítélteket szállították.

"A hatvanas évek közepétől országszerte sok, több emeletes iroda-, illetve székház, városháza épült a korstílust követve hatalmas üveg- és alumíniumhomlokzattal. Ilyen volt például a Hungarotex 1967-ben elkészült Kossuth utcai központja, az Industrialexport hétemeletes székháza a Fő utcában, az Országos Tervhivatal, a Munkaügyi Minisztérium és az Országos Anyag- és Árhivatal közös központjának a mai Széchenyi (egykor Roosevelt) téren felhúzott épülete, illetve a Vörösmarty tér nagy részét elfoglaló ORI-irodaház. A kivitelezést a közelben lévő földalatti építkezése miatt két részre kellett bontani. 1970-ig az első, úgynevezett A-ütem épült meg, a B-ütem kivitelezése csak a metró budai szakaszának befejezése után kezdődhetett volna el. Erre azonban már nem került sor. Később, a 90-es évek második felében eladták a teleknek ezt a részét, bevásárlóközpont épült ide" - számol be Budai Polgár az építkezés körülményeiről.

A Széna tér látványa 1953 után
(a fogház előtti ipari épület a metróépítést kiszolgáló munkaház- ennek helyére épült majd a Mammut bevásárlóközpont)

Az 1971-ben, a szocializmus egyik presztízsberuházásaként átadott épület lebontását 2013. március 21-én jelentette be Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és Láng Zsolt II. kerületi polgármester. A terület rendezésének ügye már az 1990-es évek eleje óta húzódott, mert ennek feladatát eddig egyetlen kormány és városvezető sem merte bevállalni. A kívül-belül elhasználódott épület több okból sem illett a budai körútra: nemcsak esztétikai, hanem környezetvédelmi és egészségügyi okokból is szükség volt az irodaház elbontására. Vizsgálatok során mutatták ki, hogy a Hűvösvölgyből érkező szél a minisztériumi épület hatalmas tömbje miatt nem jut el a Margit körútra s, hogy a Margit körúton a Kis Rókus utca betorkollásánál a legnagyobb a károsanyag-kibocsátás koncentrációja. A Hűvösvölgyből érkező légáramlat csak nehezen jut el a Margit körútra, ezáltal nem tudja átszellőztetni a Duna irányába a körút felgyülemlett szennyezett levegőjét.

A minisztérium mára már lebontott épülete még 2013-ban (kép: Varga Máté)

Az épület bezárásáig itt működött a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság, az Egyenlő Bánásmód Hatóság, a Bányavagyon Hasznosító Kft., a Bányászati Szövetség, valamint a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. A befogadásra alkalmas 900 fő helyett mindössze 320-an dolgoztak benne.

Margit körút

II. kerület, Víziváros, Országút, Rózsadomb

Története

Képek

Térkép

Névadója

Ajánlott cikkek