Rákóczi tér

VIII. kerület, Józsefváros (Nagykörút)

A Rákóczi tér a Nagykörút (József körút) mentén található, s egy kevésbé fontos, alacsony forgalmú tér, amely a téren épült vásárcsarnokról nevezetes. A tér egykori környéke volt az első, amely a középkori Pest városfalain kívül benépesült.

Története

Az 1720-as években Pest városának első téglavetője és téglaégető kemencéje volt itt. Tégláit a törökök alóli felszabadult Pest újjáépítéséhez használták fel. A téglaégetők a közelben kezdtek el letelepedni földszintes vályogházaikban, így közvetlenül adódott a lehetőség, hogy a későbbiekben itt alakuljanak ki a terjeszkedő Pest újabb városrészei.

A városfalon kívül eső területeken ekkor a pesti lakosság gyümölcsösei, kertjei voltak, míg ettől kijebb szántók és legelők húzódtak. Ezek vízellátását a Rákos-árok biztosította. Ez nagyjából a mai Nagykörút vonalát követte, ami korábban a Duna egyik fattyúága volt. A XVIII. század vége felé ezt már betemették, de hírmondóként maradt még néhány kisebb tavacska a meder mentén.

Ezen az 1793-as térképen is szerepel egy tavacska "Tegel Laken" néven, közvetlen a Rókus-kápolna és kórház mögött, a mai Rákóczi tér előterében
(a térkép által látható, hogy a környék ekkor még jelentős részben csak kerteknek adott otthont)

Az 1800-as évek elejétől kezdve folyamatos volt a területre való beáramlás, a különböző népek letelepedése. A földeket fokozatosan felparcellázták, majd a téglavetés forrásait, az agyaggödröket is betemették. A terület további fejlődését nagyban segítette, hogy több, országos út is keresztülhaladt rajta: a Kerepesi (ma Rákóczi) út, a Major (ma Baross) utca és a Szolnoki, vagy Hatvani (ma Üllői) út. Az Alföldről is ezeken az utakon érték el az árusok a várost, ahova az állataikat és egyéb portékájukat hozták eladni a négy országos hetivásárra.

1785-ben Pestről (a mai Deák tér és Erzsébet tér környékéről) hivatalosan is áthelyezték az állatvásárokat a Sertéskereskedő utcába (mai Népszínház utca) és az ettől délre eső területekre, ugyanis ezt a vidéket terméketlen futóhomok borította, így másra nem is volt alkalmas. A mai II. János Pál pápa téren, a Teleki téren, a Rákóczi tér környékén nyüzsgő városrész jött létre, ahol vásáronként akár 15-20000 ember is megfordult. Míg 1830 körül 10000 állatot adtak el évente, addig ez a szám 1840-re 68000-re emelkedett. Gyakorlatilag Pest állatkereskedelme itt összpontosult, a városrész ekkor kapta a Nagyvásártér nevet, amely a Kerepesi temetőtől a Nagykörútig tartó területet ölelte fel.

Az 1838-as árvíz hatalmas pusztítást végzett a kültelki vályogházak közt, különösen a Rákos-árok mentén. Az voltaképp kitűnő lehetőséget teremtett az akkori Józsefváros térszerkezetének újragondolására. A Siviene Markt (ma Rákóczi tér) tulajdonképpen ekkor, 1840 körül nyerte el mai formáját. Végül az idők folyamán több nevet is viselt: 1850-től Kalber Markt (Borjúpiac), majd 1866-tól Borjú térnek hívták. Mai nevét 1874-ben kapta, az 1867-es Kiegyezés utáni hazafias érzületben, II. Rákóczi Ferenc iránti tiszteletből.

Az árvíz utáni újjáépítés során olyan utcahálózatot terveztek, amely szervesebben kapcsolódik össze a szomszédos városrészekkel. A Duna volt medrének a rendezése is elkezdődött, nyomvonalán indult meg 1872-ben a Nagykörút építése, melynek egyetlen fás része a Rákóczi tér maradt. Hogy el tudjuk képzelni az akkori világ Józsefvárosát, a Nemzeti Színházról készült 1875-ös fénykép részletei tanúskodnak:

A Nemzeti Színház falusias házikók közé ékelődve magasodik a város fölé
(egy szinte hihetetlen s mára nyomtalanul eltűnt világ képe rajzolódik ki előttünk)

A Nemzeti Színház Blaha Lujza tér felé eső sarka: a faléckerítéses házak helyén húzódik pár év múltán a Nagykörút

A Rákóczi tér és környéke egy 1884-es térképen. A későbbi József körút vonalán ez volt az egyetlen fásított tér
(a térkép érdekessége, hogy a Nagykörút ekkor még csupán tervezett út volt, de még nem épült ki)

Budapest urbanizációjának egyik további eseménye, hogy a városvezetés elhatározta, hogy az addigi nyílt árusítású, az alapvető köztisztasági és közegészségügyi elvárásoknak megfelelni nem tudó piacokat bezárja, majd épített vásárcsarnokokba tereli. 1895-ben 44 db ilyen piac létezett Budapest területén, ahol évszaktól függően 4500-8000 árus működött (számuk 1919-ig 17-re csökkent). A növekvő város szervezettebb élelmiszerellátása érdekében, valamint a szörnyű higiéniai állapotok felszámolása miatt volt rá szükség, ezért a Fővárosi Közmunkák Tanácsa kerületi csarnokrendszer kiépítését határozta el. 1890-ben a főváros felkérésére Czigler Győző műegyetemi tanár tett javaslatot az új vásárcsarnokok helyére, többnyire az addig működő piacok szomszédságában. Ennek nyomán 1897. februárjában öt modern vásárcsarnok nyitotta meg kapuit.

A szabadon álló, négy irányból megközelíthető, öthajós csarnoképületet Rozinay István és Klunzinger Pál tervezte. A jobb jövedelmezőség érdekében egyéb funkciókat is elláttak a kerületi csarnokok, így a Rákóczi téri is: bérlakásokat alakítottak ki az emeleten, s vendéglőket, kávéházakat a földszinten. 375 állandó és 55 ideiglenes árusítóhely volt az épületben, a pincét raktározásra használták, a sarokpavilonokban kapott helyet az áruvizsgáló, a rendőr, a csarnokfelügyelet és az elsősegélyhely.

A Rákóczi tér és a vásárcsarnok 1899-ben
(a Központi Vásárcsarnok után a Rákóczi téri csarnok lett a II. számú, melynek körzetében egyidejűleg felszámolták a Rákóczi téri, a Mária Terézia téri, a Teleki téri, a Mátyás téri és az Újvásár téri piacokat)

A város parkosításai során általában egy centrális teret alakítottak ki, melyet aztán fák kísértek körben. Így nézett ki akkoriban a Rákóczi tér is, amely a Nagykörút egyetlen nagyobb zöldfelülete is volt egyúttal. Alacsony kerítés határolta a füves részeket, jelezve, hogy a csupán fű egy látványelem, nem pedig járófelület.

A tér 1900 körül, még kisebb facsemetékkel
(a régi képeken feltűnő kis facsemeték napjainkra nagy fákká nőttek: ezen a téren kivételesen nem az akácok, hanem a platánok dominálnak)

A tér házainak kialakítása illeszkedik a Nagykörút épületeinek eklektikus-historizáló stílusához. 1900-ban nyílt a tér sarkán Budapest első autószalonja, az Automobile Union de Paris, amely Daimler, Peugeut, Boilée de Dion és Darraque kocsikat árult.

1911-ben a Rákóczi tér 4. szám alá költözött a Magyar Királyi Állami Nőipariskola, ahol 4-500 hallgató oktatása vált lehetővé. A historizáló épületet Pártos Gyula tervezte, a magyar szecesszió vezető építészének, Lechner Ödönnek munkatársa, és jelenleg is iparművészeti szakközépiskola működik benne.

És bár a tér Rákóczi nevét viseli, a neves hadvezér itt mégsem kapott szobrot. 1922-ben kialakítottak a tér közepén egy helyet, de oda nem szobor, hanem egy horganyból öntött és Ybl Miklós által tervezett kút kapott helyet, amely eredetileg a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület Egyetem utcai palotájának udvarát díszítette. Ennek - a négy évszakot ábrázoló - szobrait idősebb Mátrai Lajos szobrász mintázta.

A városrendezés előnyei ellenére, a terület mesterséges alakítása, az organikusan szerveződő utcák megszakítása és a közelben lévő Blaha Lujza téren 1926-ban felépült Corvin nagyáruház, valamint a nagyvárosi élet új igényei miatt a Rákóczi téri csarnok 1936-ra szinte teljesen elnéptelenedett. Ekkor merült fel, hogy uszodává alakítsák át, ami végül elmaradt.

Az 1956-os szabadságharc során a téren temették el ideiglenes jelleggel a harcban elesett embereket.

A korábban a Várban álló, de a második világháború során megsérült és elbontott Halászó gyerekek kútját a Rákóczi téren állítják fel újra 1957-ben, a korábbi Négy évszak kút helyén. Két évvel később, 1957-ben véglegesen fel is állították a téren (a szobor 1976-ig állt a téren, majd visszavitték a Királyi-palota előtti, felújított teraszra).

A vásárcsarnok 1988 május 6-án éjjel műszaki hiba miatt leég. A vásárcsarnokot nem bontották el, hanem Tokár György és Hidasi György építészek tervei alapján felújították, majd 1991. július 25-én ismét megnyitották.

2013. február 6-án adták át a 3800 négyzetméteres Rákóczi téri mélygarázst, amely 98 férőhelyes és 1,2 milliárd forintból épült meg, s a 4-es metró ottani állomásához kapcsolódó parkolási igényeket és forgalmat szolgálja ki. A mélygarázst a Budapesti Közlekedési Központ üzemelteti; az építési költségekből mintegy 250 millió forintot a Csarnok és Piac Igazgatóság adott, 995 millió forint pedig a 4-es metró beruházásából emeltek ki. Autóval a garázsba a tér Vásár utca felőli oldalán lehet behajtani, a kijárat a Déri Miksa utca felé vezet. Gyalog a Vásár utca felől vagy közvetlenül a Rákóczi térről is megközelíthető a létesítmény. A mélygarázs éjjel-nappal üzemel, a várakozás óránkénti díja reggel 6 és este 8 óra között 300, éjszaka pedig 150 forint. Lesznek havibérlet-konstrukciók, olcsóbb parkolási lehetőséget kínálva.

A 4-es metró építésekor nagy vitát váltott ki, hogy a metrókijárat ferde vasbeton tetőzete kitakarja a körút felől a vásárcsarnok látványát. A tervezők persze ezzel számoltak az építkezés előtt: megnézve a korabeli képeket, látható volt, hogy a csarnok 1894-es átadása után hamar teleültették fákkal a teret - azaz már akkor sem volt cél a csarnok főhomlokzatának láttatása a körút felől. Egy másik érvük az volt, hogy a főhomlokzat nem a tér közepe felé néz. A tér ugyanis nem szabályos négyzet alakú, így a csarnok tengelye nem esik egybe a tér középtengelyével.

Tarlós István főpolgármester mondta a mélygarázs átadóján: „Remélem, a mélygarázs átadása azt is mutatja, hogy a főváros, a BKK és a BKV vezetése valóban minden tettével azon van, hogy az itt élők, ide munkába vagy látogatóba érkezők esztétikusabb, szebb városban lakjanak, illetve városba érkezzenek, ahol a közlekedés az eddiginél kisebb gond, a parkolás pedig nem órákig tartó helykeresés”.

Rákóczi tér

VIII. kerület, Józsefváros (Nagykörút)

Története

Képek

Térkép

Megközelítése

Névadója

Ajánlott cikkek