Budapest városrészeinek és kerületeinek kialakulása és fejlődése a kezdetektől napjainkig.

Budapest jelenleg 23 kerületre oszlik, amelyek közül 20-nak saját (önkormányzat által megállapított) neve is van, amely a kerületben található jelentősebb városrészek nevei. A kerületeknek saját polgármesterük és képviselő-testületük van. Sorszámukat római számokkal jelölik.

AJÁNLÓ

1872. decemberében fogadták el Pest, Buda és Óbuda egyesítését, majd a mai Budapest 1873. november 17-én jött létre - azaz ezen a napon ült össze az egyesített város tanácsa, hogy átvegye az elődvárosok tanácsától az ügyek intézését (ez azonban csak egy volt az egyesítéshez kapcsolódó átszervezés eseményei közül, az önkormányzati választást már szeptemberben megtartották, a főpolgármestert és a polgármestert pedig októberben megválasztották).

A három város egyesítéséből létrejött Budapest eredetileg 10 kerületre oszlott:

A Duna jobb partján (Buda és Óbuda): I. kerület (Vár, Tabán és Krisztinaváros), II. kerület (Országút és Víziváros) és III. kerület (Újlak és Ó-Buda).
A Duna bal partján (Pest): IV. kerület (Belváros), V. kerület (Lipótváros), VI. kerület (Terézváros), VII. kerület (Erzsébetváros), VIII. kerület (Józsefváros), IX. kerület (Ferencváros) és X. kerület (Kőbánya)

Budapest területe 1873-ban

1930 májusában az 1930. évi XVIII. törvénycikk (Budapest székesfőváros közigazgatásáról) jelentősen módosította a kerületi beosztást: négy új kerület kialakítását határozta el, XI-XIV. sorszámokkal, amelyek azonban csak a következő 10 év folyamán alakultak meg ténylegesen. Ezenkívül Budapesthez csatolták Csepeltől az állami kikötő területét, valamint Budakeszitől a város tulajdonában álló erdőterületet.

A XI. és XII. kerület az I. kerület három részre osztásával alakult ki a Duna jobbparti oldalán, az egykori Buda területén. A XI. kerület 1934. március 1-jétől, a XII. kerület pedig 1940. július 1-jétől működött ténylegesen.

A XIII. és XIV. kerületet a balparti részen, az egykori Pest területén alakították ki úgy, hogy az addigi V., VI., VII. és X. kerületeknek a Dráva utca – Aréna út (ma Dózsa György út) – Kerepesi út – akkori városhatár (északi körvasút) – Duna által határolt kültelki területét elszakították és két részre osztották a váci vasútvonal mentén. A nyugati rész lett a XIII., mely 1938. június 15-től, a keleti pedig a XIV. kerület, mely 1935. június 15-től kezdte meg tényleges működését. Az újonnan alakított kerületek nevet is kaptak, amelyek azonban nem mentek át a köztudatba, a második világháború után nem használták őket (XI. Szentimreváros, XII. Mátyáskirályváros, XIII. Magdolnaváros, XIV. Rákosváros). Az addig Lipótvárosnak nevezett V. kerületet 1937-ben átnevezték Szentistvánvárosra, de az ottani lakosoknak nem tetszett a változás, a második világháború után ismét a Lipótváros nevet használták.

A csepeli állami kikötő területét a IX. kerülethez csatolták, a budakeszi erdő pedig az újonnan létrehozott XII. kerület része lett.

Az átszervezés következtében a korábbi szerkezet, amely az apró IV. kerületből és az azt sugárirányban körülvevő és (kivéve a VIII. kerületet) a városhatárig nyúló kerületekből állt, jelentősen megváltozott. A Belvárost további kis kiterjedésű kerületek vették körül: az I., az V., a VI. és a VII., melyek azonban rendkívül sűrűn lakottak voltak, így népesség szerint egyáltalán nem számítottak kicsinek.

1950. január 1-jén Budapesthez csatoltak Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területéből (Pest megye majd csak február 1-jével alakul meg) hét megyei várost (Budafok, Csepel, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota és Újpest) és tizenhat nagyközséget (Albertfalva, Békásmegyer, Budatétény, Cinkota, Mátyásföld, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszentimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom és Soroksár). Budapest területéhez csatolták továbbá Csömörtől Szabadságtelepet, Nagykovácsitól Adyligetet és Vecséstől a Ferihegyi repülőteret és környékét.

Az így kialakult Nagy-Budapestet 22 kerületre osztották. A korábbi 14 kerületből egyet (IV.) megszüntettek, és az összes többinek a határai is kisebb-nagyobb mértékben megváltoztak. A fővárossal egyesített 23 településből hármat, a hozzácsatolt három településrészből egyet a régi kerületekhez csatoltak (Albertfalva – XI., Békásmegyer – III., Pesthidegkút – II., Adyliget – II.). A többi 20 egyesített településből és két településrészből kilenc új kerületet hoztak létre. A legészakabbra fekvő Újpest kapta a megszűnt IV. kerület sorszámát, a többi nyolc új kerület pedig körben sorrendben a XV-XXII. számokat. Ezek területe nagyjából az alábbiak szerint alakult ki (a kerülethatárok kisebb-nagyobb részben szinte mindenütt eltérnek az egykori települések határaitól):

IV. kerület: Újpest megyei város (m.v.) és Rákospalota területéből Istvántelek
XV. kerület: Rákospalota m.v. (Istvántelek kivételével) és Pestújhely nagyközség (nk.)
XVI. kerület: Cinkota, Mátyásföld, Rákosszentmihály és Sashalom nk., továbbá Szabadságtelep Csömörtől
XVII. kerület: Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr és Rákosliget nk.
XVIII. kerület: Pestszentlőrinc m.v., Pestszentimre nk., továbbá a Ferihegyi repülőtér és környéke Vecséstől
XIX. kerület: Kispest m.v.
XX. kerület: Pesterzsébet m.v. és Soroksár nk.
XXI. kerület: Csepel m.v.
XXII. kerület: Budafok m.v., Budatétény és Nagytétény nk.
A legutóbbi változás 1994-ben történt, amikor az egykori Soroksár területén létrejött a XXIII. kerület a XX. kerületből való kiválással.

AJÁNLÓ