Batthyány téri vásárcsarnok

I. kerület, Víziváros, Batthyány tér

Írta: Nagy Gergely 1997.

Budapest főváros közgyűlése 1894. december 12-én döntött a Bomba téri csarnok felépítéséről. A pontos hely kijelölésekor több telket is megvizsgáltak, sőt a Margit-rakparton álló Blum-féle gőzmalom (a Szent Anna-templom mögötti terület) lebontása is felvetődött. Ha ennek helyén épült volna fel a csarnok, akkor a Duna-partra került volna az épület. A Bomba tér és Gyorskocsi utca közötti telek drágább volt, mint a számításba vehető többi, de forgalmi szempontból ez a hely látszott a legelőnyösebbnek.

Képek az 1876-os budai árvíz idejéből: balra a Fő utca a mai Szilágyi Dezső térrel (háttérben a Szent Anna templom tornyai), jobbra pedig a Bomba tér (a baloldali házsor helyén épül fel később a vásárcsarnok)

A Bomba tér és a Szent Anna templom 1876-ban (a templom melletti házak helyén épül fel később a vásárcsarnok)

Csarnoképítéskor természetesen városrendezési kérdéseket is megvizsgáltak. Többen javasolták, hogy a szomszédos ház felé nyissanak újabb utcát, hogy ez a magasabbra tervezett épület ne kapcsolódjék kisebb, földszintes épülethez. Készült tervjavaslat szabadon álló épületre is, de ennek gondolatát a gazdaságtalanabb helykihasználás miatt elutasították.

Az 1897. december 1-jén született határozat jóváhagyta a tervezett épület mellett a kocsiút kiszélesítését. A következő ülésen határoztak a Plébánia utca áthelyezéséről. Bérház és karzat nélkül akarták az épületet megépíteni. Az első tervek 1897 decemberében készültek el a Mérnöki Hivatalban. A II. (Rákóczi téri) és a III. számú (Klauzál téri) csarnokhoz hasonlóan, Krátky János, Máltás Hugó, Heuffel Adolf aláírásait olvashatjuk rajtuk. A tervező Klunzinger Pál volt (Klunzinger Pál készítette a János-hegyi Erzsébet-kilátó eredeti terveit is, amelyet később neoromán stílusban Schulek Frigyes dolgozott át).

A terveket költségcsökkentés céljából visszaküldték a hivatalnak, mert jelentősen túllépték az előzetes elképzeléseket. A tervezetről vita alakult ki, mert az első csarnokok átadása után többen szóvá tették, hogy a fővárosnak nincs szüksége ilyen díszes épületekre, egyszerűbb vásárcsarnokokat kell építeni. A költségek csökkentése érdekében a Mérnöki Hivatal a pince elhagyását javasolta. A Közélelmezési Bizottság az épületnek csak az egyharmadát tervezte alápincézni, de ez is drága volt.

A finanszírozási nehézségek miatt a Vásárcsarnok Bizottságban az a vélemény alakult ki, hogy jobb, ha nem építenek csarnokot ezen a helyen. Helyette fedett vásárhely építését szorgalmazták. Ezt a gondolatot legjobban a Mérnöki Hivatal támadta, de a fedett vásár tanulmánytervét is elkészítették. Két út osztotta volna négy részre az épületet, a négy egység külön fedést kapott volna.

A tervezett épület falai 63m magasak voltak, s 8m magasan vezették volna ki a taréjszellőzőket. A vasszerkezetes épület határoló fala alul mintázattal rakott piros és sárga téglából, fölötte üvegből készült volna. Ez a tervezet leginkább a korai francia és spanyol vásárcsarnokokkal mutat rokonságot.

Helytakarékossági okokból a belső térben kocsiutat nem építettek volna. 220 állandó és 90 ideiglenes áruhelynek lett volna helye az épületben.

A Mérnöki Hivatal kitartott álláspontja mellett: nem szabad fedett piacot építeni, ide vásárcsarnok kell. Még annak is hangot adott a főváros, hogy ha a Mérnöki Hivatal nem tud olcsóbb vásárcsarnokot tervezni erre a telekre, bízzák meg Czigler Győzőt a feladattal.

Fel is kérték az építészt vázlatterv és előzetes költségbecslés készítésére, de 1899. június 7-én mégis az a döntés született, hogy a Főváros Mérnöki Hivatala kapjon megbízást a további tervek kidolgozására. A végső tervek a korábban vitatott 1897-esek alapján készültek.

Hermann Béla nyugalmazott tanácsost bízta meg a főváros az előkészítő munkák irányításával. Az építési bizottság elnökének Almády Gézát nevezték ki. 1900. május 3-án a telken lévő hét régi épület bontásával kezdődött a munka. Az erre kiírt pályázatot Feldmayer József és Lunger Ignác ajánlata nyerte meg.

(A korabeli sajtó csupán azért nem jegyezte meg nagyobb terjedelemben az újabb vásárcsarnok építését, mert májusban Munkácsy Mihály halála és temetése vonzotta a figyelmet, valamint a párizsi világkiállítás eseményei és Ferenc József berlini látogatása kaptak nagyobb hangsúlyt a híradásokban. Emellett felavatták a Tudományegyetem új épületét is, majd az Iparcsarnokban tartottak nagyobb szabású kiállítást)

1900. augusztusában kezdték az építkezést, s a következő év októberében átadták a csarnokot. Már 1901-ben szorgalmazták, hogy "tegyenek intézkedést hogy a Szent Endrei vicinális vasút sínhálózata egészen a Bomba térig meghosszabbíttassák s így az áruk közvetlenül a térre érkezhessenek".

Téralakítása, homlokzati megjelenése, az alkalmazott szerkezetek tanúsítják, hogy ez az épület a korábban megkezdett program folytatása. A belső a Központi Vásárcsarnokra emlékeztet. A kiemelt főhajóhoz merőlegesen négy kereszthajó kapcsolódik. Ezeket íves alsó övű rácsos tartóval sorolták közvetlenül egymás mellé. Az épület vasszerkezeteit a Schlick-gyár készítette. Alapterülete 3156 m2, 690 árudának volt benne hely.

Az eredeti elképzelés szerint a csarnok a szomszédos bérház telkére is kiterjedt volna. Az első tervek szerint a mainál szélesebb lett volna. Költségcsökkentés miatt döntöttek úgy, hogy a szélső épületet meghagyják, de azt kétszintesre bővítettek, hogy a felügyelői lakáson kívül egy üzlethelység bérlőjének is itt adhassanak lakást.

Az árusítóhelyek bérbeadása 1901. novemberében kezdődött, de még 1902 márciusában sem zárult le. A Magyar Nemzet című lap 1902. március 18-án a következőket írta:

"A csarnokba első sorban azok mehetnek be, a kik eddigelé a Bomba-téri élelmi piaczon árusítottak élelmiszereket; aztán általában a budai elárusítók s végre — a mennyiben hely jut — a pestiek következnek. Az iparczikkek árusítóit egyáltalában nem bocsátják be. Előterjesztést fog tenni a bizottság az iránt, hogy a szent-endrei viczinális vasút vonalát vezessek be a Bombatérig; a Dunagőzhajózási-társaságot pedig megkeresik, hogy a Bomba-téri kikötőbe érkező vásárcsarnoki árukat jegyzék mellett s megbízhatóemberek utján szállíttassa be a vásárcsarnokba”.

A megnyitásra 1902. április 13-án került sor. Az ünnepélyes megnyitón az előkelő polgárság megtöltötte az épületet, ahol jelen volt Márkus József főpolgármester is. Buda vásárcsarnokát Halmos János polgármester nyitotta meg. Az épület megnyitásával megszűnt a Bomba, a Corvin, a Fazekas téri piac - a lakosság tiltakozása miatt azonban megmaradhatott a Széna téri.

A csarnoknak nem volt akkora forgalma, mint a korábban átadott csarnokoknak. Már az épület megnyitásakor szerény volt az érdeklődés, sőt megnőtt a Krisztina, a Széna téri, valamint a budavári piac forgalma. 1902 szeptemberében Ziegler Nándor javasolta, hogy szűnjön meg a Széna téri piac, a csarnokban pedig bővítsék az áruféleségek körét, tegyék lehetővé az iparcikk árusítást is.

1905-ben arról panaszkodtak, hogy a csarnok teljesen üres. Évente 7000 pengő veszteségük volt. A vevők nem kedvelték meg a csarnokot, ezért például "csavargőzös" járat indítását javasolták a Fővám és a Bomba tér között, hogy a vásárlókat becsalogassák.

1907-ben a Bomba teret átnevezik Batthyány térré.

1936-ban az elnéptelenedő csarnokot fedett teniszcsarnokká akarták átalakítani. Az Országos Testnevelési Tanács 30 évre 20 aranypengőért évi tíz alkalommal kapta volna meg az épületet főiskolai rendezvények céljára. Végül a csarnok megtarthatta eredeti funkcióját, a budaiak szép lassan megszerették. Az 1970-es évekig az épület galériáján volt a nagy budapesti virágpiac.

Batthyány téri vásárcsarnok

I. kerület, Víziváros, Batthyány tér

Térkép

Adatok

Megközelítése

Ajánlott cikkek