Halászbástya

I. kerület, Vár, Szentháromság tér

Budapest és az ország legismertebb, a városképet legjobban meghatározó építménye a Budai Vár Halászbástyája. Akár a budai, akár a pesti oldalról tekintünk a fővárosra, a Halászbástya mindig fontos hangsúlyt kap az elébünk táruló panorámában. A Budai Vár megalapítása óta ez a várfalszakasz igen fontos szerepet játszott a város életében: a királyi székhely és az alatta húzódó Halászváros (Víziváros) védelmét látta el.


AJÁNLÓ

A neoromán kilátóteraszokról látható páratlan budapesti panoráma miatt a legjelentősebb idegenforgalmi látványosságok közé tartozik. A Halászbástya Dunával párhuzamos főhomlokzata mintegy 140 méter hosszúságú, amelyből a déli folyosószárny hossza mintegy 40 méter, az északié 65 méter, míg a díszes középső mellvédfal 35 méter hosszú. Csúcsos süvegű kőtornyai a hét magyar honfoglaló vezért szimbolizálják. A régi budai várfalak helyén a Mátyás-templom átépítésével is megbízott Schulek Frigyes tervei alapján épült 1895 és 1902 között, neoromán stílusban. A neve állítólag arra utal, hogy a középkorban a várfalnak ezt a részét a halászok céhe védte, viszont valószínűbb, hogy az alatta elterülő Halászváros nevű városrészről nevezték el.

 

A Halászbástya története

A bástyában vezetett az a kis kapu, melyen át a Duna-partról a halászok feljártak a budai halpiacra és ahol 1541-ben a német csapatok a Várba feljutottak a városi tanács árulása folytán. Ezen keresztül kísérelte meg 1456-ban Hunyadi László a menekülést a fogságból.

A bástya alatt bújik meg a Szent Mihály kápolna, melyet először 1443-ban említenek. A XVIII. században az osztrák katonai igazgatás korszerűsítette a várfalat, amely így többszörösen tört vonalvezetésével és magas falaival alkalmas volt arra, hogy a tüzérség kölcsönösen védje a hozzá kapcsolódó falszakaszokat.

A bástya egykor egy átlagos bástyának volt mondható, amely semmiben se különbözött a várfal többi bástyájától. Miután a XIX. század második felében nyilvánvalóvá vált, hogy a Vár már soha többé nem tölti be a védműveinek eredeti funkcióját, a hegyoldalba fokozatosan kúsztak felfelé a Víziváros házai. A Halászbástya alatt is épültek kisebb-nagyobb házak, amelyekről a korabeli fényképek is tanúskodnak.


A Halászbástya déli bástyájának déli oldalában megbúvó házikók és kertek (kép: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)
(A bástyára ekkor a Jezsuita lépcsőn lehetett feljutni, amely ekkor inkább volt egy ösvény, mint lépcsősor)


A bástya és környezete egy 1884-es térképen (a házszámozás alapján tudható, hogy felparcellázott telkek sokasága lepte el a fal tövét)

Az egykori Halászbástya alatt a török időkben volt még egy bástya, amit Aranybástyának neveztek, de mivel az elpusztult az 1686-os ostrom alkalmával, a bécsi tanács javaslatára nem építették újjá, hanem a maradékait elhordták és beépítették a Szent János kapuba. Helyén épült fel 1871-ben az Ybl által tervezett Lónyay-villa.

A Mátyás-templom ekkor még egyszerű homlokzattal, kopottan csatlakozott a mellette lévő két épületbe, s szinte egyáltalán nem volt látható oldalról. A templom mögötti terület hasonlóan kopott és elhanyagolt képet mutatott.


A szinte dísztelen Mátyás-templom 1872 körül

1873-ban I. Ferenc József határozata alapján kezdődött meg a Mátyás-templom újjáépítése, amelynek kivitelezésére Schulek Frigyes kapott megbízást. Schulek a volt jezsuita épületek közé zárt templomot a szomszédos épületrészek lebontása árán kiszabadította, visszaadva annak eredeti, különálló jellegét. Az épület boltozatát és falait több helyen a földig lebontatta, hogy rekonstruálni tudja az eredeti építészeti megoldásokat. Mindenütt eltávolította a barokk toldásokat, és a régebbi állapotok visszaállítására törekedett, de úgy, hogy a sérült részeket és felületeket teljesen megújította.

A templom átépítés során születtek meg a tervek a Halászbástya átalakítására is, hogy a városképi szempontból fontos, ám akkori állapotában szegényes hatású, téglából épült falszakasz a templomhoz méltó külsőt kaphasson. Ennek kivitelezésével is Schulek Frigyest bízták meg. Ekkor írja le Schulek, hogy "a befejezéshez közeljáró templom környezetén szükségessé vált talaj és bástya rendezést jól felhasználhatjuk az egységes terv készítésére és foganatosítására". Javaslata hármas elvet tartott fontosnak: - a hegyoldal védelmét - gyalogos közlekedést a Várba - esztétikai szempontokat.


A Halászbástya déli bástyájának északi oldala 1890-ben (a kép jobb szélén látható, hogy ekkor már elkészült a Várba vezető új lépcső és támfala)

Schulek a Halászbástya magvaként megtartotta a XVIII. századi erődrendszert, ám a tagolatlan, nagytömegű bástyák és falak merevségét gazdagon alkalmazott új építészeti elemekkel oldotta fel, illetve igazította a Mátyás-templom architektúrájához.


A Halászbástya északi bástyája, amelyre az új lépcső felvezet

A Halászbástya megépítése kapcsán elmondható, hogy a budai Várhegynek ezt az alapvetően és eredendően hadi célokat szolgáló területét Schulek úgy alakította át békés sétánnyá és kilátó objektummá, hogy a Várhegy építészetileg és városképileg elhanyagolt szakasza, a Várhegy egyik jelentőség teljes építészeti egységét alkossa a mögöttes és felújított Mátyás-templom egyberendezésével.


Az építési munkálatok 1895-ben (ekkor már a déli bástyára is lépcsőt vezettek)


1895-ben a lépcső gyakorlatilag már elkészült, de a bástya maga még dísztelen


A templom mögötti megbontott falszakasz

A tagolatlan, nagytömegű bástyák vonalát megtörte, a falak merevségét feloldotta, és a vízszintesen hosszan elnyúló záróvonalat gazdag felépítményével a Mátyás templom architektúrájához igazította. Új burkolatot tervezett a várfalak elé és hangsúlyossá tette a Duna felé kiugró nagy tornyot, de új tornyokat is emelt az északi és déli bástyaszakaszon. Közöttük pedig megalkotta a nagy lépcsőszerkezetet, amellyel lehetővé vált, hogy az ekkorra már igen szűkös Jezsuita lépcső helyett a bástya - és ezzel együtt a Mátyás-templom - tengelyében vezetett lépcsőn lehessen feljutni a Várba.


Az építkezés állása 1900 nyarán


A déli bástya északi sarkán már díszítések láthatók, de a fal dísztornyai és árkádjai még nem állnak


A Halászbástya északi bástyájának képe 1900 nyarának végén

A bástyát szegélyező falakon megépített tornyok és a román kori kolostorokra emlékeztető fedett árkádok méltó keretet alkotnak a Millennium évében felújított és díszesen átalakított Mátyás-templom köré. Igen nagy figyelmet fordított Schulek a részletek kidolgozására: az oszlopok fejezete, a vízköpők, a burkolatok egységes és egyedülálló összhatást nyújtanak mind távolról, mind közelről. A bástya sarokpontjain öt kisebb és egy nagyobb tornyot emelt. A kisebb tornyok hengeres testűek, falaik árkádokkal áttörtek, díszes párkánnyal záródnak. Ezen a részen épült fel az addigi szűkös Jezsuita-lépcső helyett egy, a felső részén kétkarú, reprezentatív lépcső, amely ma az építész nevét viseli. Schulek nagy figyelmet szentelt a részletek kidolgozásának: a toronysisakok, az oszlopfők, a kő ülőpadok, a vízköpők, az ablakok és burkolatok változatos kiképzésük mellett is egységes összhatást nyújtanak.


Az elkészül Halászbástya 1901-ben

Az építkezés során értékes régészeti leletek kerültek elő (ekkor tárták fel például a dominikánusok egykori templomának - ma Dominikánus-udvar néven ismert - szentélyét is).


A Halászbástya 1904-ben


A Halászbástya fenti része 1905-ben

A Halászbástya 1902-ben gyakorlatilag elkészült és bizonyos részeit használatba bocsátották, de az egész épületegyüttes 1905. október 9-én került átadásra.

1906-ban Stróbl Alajos megbízást kap Szent István szobrának elkészítésére, amit a Mátyás-templom és a Halászbástya közötti területen avatnak fel.


A Szent István-szobor avatása 1906. május 21-én

A bástya lábainál a Ferenc József által ajándékozott Hunyadi János szobor és a kolozsvári Szent György szobor másolata található.


Hunyadi János szobra a Halászbástya aljában

A Halászbástya felújításának teljes költsége egymillió koronát tett ki - a főváros ingyen engedte át a felújításhoz szükséges területeket. Schulek építménye - ellentétben a Mátyás-templom sok vitát kiváltó átalakításával - hamar a fővárosiak büszkeségévé és jelképévé vált.

1911-ben így ír a Vasárnapi Újság hasábjain Éber László: "Átvette a középkori keresztfolyosó motívumát, de nem szűk udvar, hanem a nagyvilág felé nyitja ki és egyesíti vele az erődítési rendszer vonalait és a nagy szabad lépcsőzetet, a saroktornyocskák pedig mint szellemes pointek emelik ki az egész elrendezés tagoltságát. Valami teljesen új keletkezett így, a mely eredetiség, önállóság dolgában is messze fölülmúl a modernség külsőségeivel hivalkodó sok épületet”.


AJÁNLÓ

A Halászbástya magját ma is a barokk kori erődítményrendszer alkotja. Nagy része téglaköpenyezéssel ellátott, a leglátogatottabb középső része rusztikus kőburkolatot kapott. A két szabálytalan U alakot alkotó északi és déli bástya folyosói és a közöttük található pártás támfal azonos díszítőelvek szerint került kialakításra. Az ablakok és oszlopok igen változatos lábazattal, fejezettel és oszloptörzzsel kiképzettek. Mind az árkádfolyosókat, mind a felső teraszokat kő ülőpadok szegélyezik. A folyosókat és a bástyákat korhű kiképzésű kandeláberek és függőlámpák világítják meg. A bástya sarokpontjain öt kisebb és egy nagyobb torony emelkedik. A kisebb tornyok hengeres testűek, falaik árkádokkal áttörtek, díszes párkánnyal záródnak.

A második világháborúban a Halászbástya ugyan megsérült, de nem vált teljesen romossá. Helyreállítását a híres építész fia, Schulek János vezette. És bár az elsők között láttak neki a műemlék helyrehozatalának és a turistákat már 1946-tól kezdődően felengedték a bástyára, a teljes körű felújítást nagyban nehezítette, hogy a területet négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre kellett átvizsgálniuk a tűzszerészeknek. A helyreállítással ezért csak 1953-ra készültek el.


A Víziváros látványa 1945-ben a Halászbástyáról (kép: Fortepan)

Responsive image
A Halászbástya 1969-ben


A nagyobb torony egy szinttel magasabb, külön lépcsőrendszer és lépcsőtorony tartozik hozzá

A fővárosban az 1970 évek végéig működő több százezer széntüzelésű kéményből kiáradó korom és kén feketére színezte falait, roncsolva a díszes burkolatokat. 1984-85-ben, az akkori tervhivatal külön keretet különített el a felújítására, ám 1990-92-ben a rekonstrukciós munkák leálltak. Addig elkészült a déli bástyaszakasz felújítása. Itt volt a legveszélyesebb a helyzet, mert ezen a szakaszon az alapozás igencsak tönkrement. Szerencsére a további részeken ehhez hasonló statikai problémákat nem állapítottak meg a szakemberek: "csak" a szerkezeti károsodásokat kellett helyreállítani. 1992. decemberében a felújítást tervező FŐMTERV RT szakemberei mintegy 240-270 millió forintban állapították meg a még elvégzendő munkák nagyságát. Ezek magukban foglalták a középső és északi részt összekötő ún. Schulek-lépcső felújítását.

1994-ben az I. kerületi önkormányzat - látva, hogyha nem történik semmi, igen komoly károsodások léphetnek fel - saját erejéből megkezdte a felújítás folytatását. A munkálatokba sikerült bevonni kisebb összegekkel a Fővárosi Önkormányzatot és a Műemlékvédelmi Hivatalt. Az önkormányzat évente 20-60 millió forinttal, míg az említett két szervezet évi 5-10 millió forinttal járult hozzá a munkákhoz.

A déli felső lépcső és a Mátyás templom szentélye mögött húzódó pártás támfal felújítása során a szerkezeti munkálatok mellett elvégezték a díszítőkövek javítását és megtisztítását: így újra eredeti állapotában láthatóak ezen szerkezetek. Elkészült a bástya által közrefogott Szent István szobor körüli díszburkolat és a déli felvezető lépcsőt díszítő 6 darab vitéz szobor felújítása is. 1997-ben megnyitotta kapuit a Szent Mihály kápolna.

1995. május 30-án lépett érvénybe az I. kerületi önkormányzat határozata, melynek értelmében belépti díjat vezettek be a Halászbástyán.

1997. június 25-én - a Lánchíddal együtt - megtisztították a falfirkáktól, majd festéktaszító anyaggal vonták be. Végül 2003 novemberében adták át a nagyközönségnek a sok tekintetben felújított épületegyüttest.

A műemlék felújítása 2016. szeptember 19-én vett újabb lendületet, amelynek során a kőfalak, bástyák és lépcsők tisztítása történt nagynyomású homokszórással, a sérült fugákat vízzáró fajtára cserélték, sótalanítás, fertőtlenítés és hidrofobizálás történt. A műemlékvédelemben engedélyezett modern anyagok felhasználásával a Halászbástya eredeti megjelenése megmaradt. A kivitelezés szakaszos lezárások mellett zajlott azért, hogy a látogatók a Schulek-lépcsőn felérkezve a Várba a teraszról bármikor megcsodálhassák a dunai panorámát. A beruházást a Budavári Önkormányzat végezte mintegy 63 millió forint plusz áfa összegből. A munkálatokat 2016 december utolsó napjaiban fejezték be.

A Halászbástyával egy időben a Schulek-lépcső déli nagykapujában vigyázó hat kővitéz-szobrot is restauráltatta a Budavári Önkormányzat, ugyanis a szobrok anyaga a szélsőséges időjárási körülmények és a sók károsító elem hatása miatt a többszöri állagmegóvás, helyrehozatal ellenére is erősen sérült. Az Önkormányzat döntése alapján a munkálatokat műhelyben végezték, majd a már teljesen helyrehozott szobrokról másolat készült, amelyeket az eredeti helyén állítottak fel - arestaurált szobrokat pedig időjárástól védett helyen állíttatta ki.

2017. március 4-én helyükre kerültek a kővitézek másolatai. A Schulek lépcső boltívébe, Szűcs László szobrászművész által elkészített másolatok kerültek vissza az eredeti szobrok helyére. A Budavári Önkormányzat az eredeti kővitézeket – amelyek Mikula Ferenc alkotásai – a restaurálás után az időjárástól védett, páramentes helyen állítja majd ki – közölte az önkormányzat.


A szobrok helyrükre emelése (kép: Budavári Önkormányzat)

A Wikipédia szerint "A főlépcső hét vezér szobra közül négyet Franz Graf Mikula (Mikula Ferenc 1861-1926) debreceni születésű, bécsi iskolázottságú szobrászművész faragott. Ugyancsak az ő munkája a Szent István szobor talapzata, oroszlánjai és reliefje". Ezzel szemben a lépcső tetején lévő kapu alatt csupán hat szobor látható.

2020. januárjában elveszettnek hitt műalkotások kerültek elő a Dísz tér 2. alatti egykori Külügyminisztérium pincéjének feltárásakor: megtalálták azokat az Álmos és Előd vezéreket mintázó, több mint 100 éves eredeti szobrokat, amelyek egykor a Halászbástya északi főtornyát díszítették, valamint számos érdekes épületmaradványra is rábukkantak.


Álmos és Előd szobrai napjainkban (az eredeti szobrok másolatai) (kép: Várkapitányság)

A várhegyi sáncok kőfalán, ahol egykor ágyú dörgött és csatazaj harsogott, ma békés látogatók ezrei gyönyörködnek a főváros és az épület nyújtotta szépségben, hála Schulek Frigyes nagyszerű építészeti képzelőerejének.


A Halászbástya napjainkban (kép: Eddie Dean)

Responsive image
Kővitézek a bal oldalon

Responsive image
Kővitézek a jobb oldalon

A lépcsőfeljárat jobb és bal oldalán, három-három íves fülkemélyedésben, különböző fegyvernemeket képviselő Árpád-kori harcosok szobrát helyezték el. A főlépcső hét vezér szobra közül négyet Franz Graf Mikula (Mikula Ferenc 1861–1926) debreceni születésű, bécsi iskolázottságú szobrászművész faragott. Ugyancsak az ő munkája a Szent István szobor talapzata, oroszlánjai és reliefjei.

Responsive image
A Halászbástya díszfala a várfalon


AJÁNLÓ

Koponyák a Halászbástya alatt

1899-ben, a Halászbástya alapozását megelőző munkálatok során egy üregre bukkantak a földfelszín alatt, amely koponyákat foglalt magába. Schulek Frigyes egy rég elfeledett kazamatát vélt felfedezni benne, így megőrzésre érdemesnek ítélte. A hely viszont feledésbe merült, s majd csak fél évszázaddal később bukkantak rá ismét a középkori Szent Mihály-kápolnaként azonosítva a helyet.

A Schulek Frigyes által megtalált üregben "nagy mennyiségű emberi koponyaroncs és számos épen megmaradt teljes koponya találtatott" - írja a Közmunkák Tanácsa 1899. évi jelentése. Schulek emiatt módosította a Halászbástya terveit, hogy az üreg a megtalált formájában maradhasson meg, s "hogy Budavára középkori erődítményeinek ezen fenmaradt érdekes részlete s az abban talált s esetleg még található leletek a későbbi történeti kutatások elől el ne zárassanak". Ennek érdekében a kazamata nyílásait könnyen bontható fallal zárták le.

Miután a kazamata feledésbe merült, Gerő Győző és Zolnay László egy 1730-ban keltezett térkép, a Matthey-féle helyszínrajz és a korabeli írásos adatok alapján bukkantak rá ismét 1961-ben. Ekkor felmérést készítettek róla, majd négy évvel később egy közműépítés során került elő ismét a kápolna, melyben újabb feltárásokat végeztek. Gerő Ernő egy XV. századból származó kápolnaként azonosította az üreget, amit legelőször 1443-ban említenek meg. A kéthajós, 12 méter hosszú és 7 méter széles belső terű építményről megállapították, hogy oldalfalai XV–XVI. századiak, dongaboltozatának ívei viszont későbbiek, az 1700-as évekből valók.

"A fagyos időbe nyúló mentőásatás során – a híres Szent István szobor és a Halászbástya úgynevezett Hétvezér lépcsője mellett – nagyobb szakaszon feltárták egy, az 1686. évi ostromkor alapfalakig leágyúzott kápolna alapfalait" - írja a Petőfi Népe 1965. december 30-án.

A halottak védőszentjeként tisztelt Szent Mihálynak avatott kápolnát egykor valóságos nekropolisz övezte: a középkorban itt volt ugyanis a Mátyás-templom temetője, az előkerült építmény tehát valójában temetőkápolnaként szolgált. Ám a területen, vagyis a Mátyás-templom szentélye körül a források szerint több kápolna is állt egykor – a Szent Mihályon kívül Szent Lászlóról, a Szent Háromkirályokról, Szűz Mária mennybevételéről elnevezett kápolna is –, ezek beazonosítása körül azonban mindmáig maradtak kérdőjelek.

A megtalált kápolna végül 1997. augusztus 20-án nyitott meg a nagyközönség előtt, azóta leginkább kisebb rendezvényekre, kiállításokra használják, ám az idő nagy részében továbbra is zárva van, a Halászbástyára látogatók így leginkább csak a bejáratát ismerhetik. A korábban befalazott, de a feltárás során kibontott ajtót meghagyták az utókorra, így az most a Halászbástya alatti várfalban észrevehető.

Adatok

  • Tervezője: Schulek Frigyes
  • Építés ideje: 1895-1902.
  • Felújítása: 1994-2003., 2016-2017.

Megközelítése

  • Szentháromság tér