Budapest és az ország legismertebb, a városképet legjobban meghatározó építménye a Budai Vár Halászbástyája. Akár a budai, akár a pesti oldalról tekintünk a fővárosra, a Halászbástya mindig fontos hangsúlyt kap az elébünk táruló panorámában. A Budai Vár megalapítása óta ez a várfalszakasz igen fontos szerepet játszott a város életében: a királyi székhely és az alatta húzódó Halászváros (Víziváros) védelmét látta el.
A neoromán kilátóteraszokról látható páratlan budapesti panoráma miatt a legjelentősebb idegenforgalmi látványosságok közé tartozik. A Halászbástya Dunával párhuzamos főhomlokzata mintegy 140 méter hosszúságú, amelyből a déli folyosószárny hossza mintegy 40 méter, az északié 65 méter, míg a díszes középső mellvédfal 35 méter hosszú. Csúcsos süvegű kőtornyai a hét magyar honfoglaló vezért szimbolizálják. A régi budai várfalak helyén a Mátyás-templom átépítésével is megbízott Schulek Frigyes tervei alapján épült 1895 és 1902 között, neoromán stílusban. A neve állítólag arra utal, hogy a középkorban a várfalnak ezt a részét a halászok céhe védte, viszont valószínűbb, hogy az alatta elterülő Halászváros nevű városrészről nevezték el.
A Halászbástya története
A bástyában vezetett az a kis kapu, melyen át a
Duna-partról a halászok feljártak a budai halpiacra és ahol 1541-ben a
német csapatok a Várba feljutottak a városi tanács árulása folytán. Ezen
keresztül kísérelte meg 1456-ban Hunyadi László a menekülést a
fogságból.
A bástya alatt bújik meg a Szent Mihály kápolna, melyet
először 1443-ban említenek. A XVIII. században az osztrák katonai
igazgatás korszerűsítette a várfalat, amely így többszörösen tört
vonalvezetésével és magas falaival alkalmas volt arra, hogy a tüzérség
kölcsönösen védje a hozzá kapcsolódó falszakaszokat.
A bástya egykor egy átlagos bástyának volt mondható, amely semmiben se
különbözött a várfal többi bástyájától. Miután a XIX. század második
felében nyilvánvalóvá vált, hogy a Vár már soha többé nem tölti be a
védműveinek eredeti funkcióját, a hegyoldalba fokozatosan kúsztak
felfelé a Víziváros házai. A Halászbástya alatt is épültek
kisebb-nagyobb házak, amelyekről a korabeli fényképek is tanúskodnak.
A Halászbástya déli bástyájának déli oldalában megbúvó házikók és kertek
(kép: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)
(A bástyára ekkor a Jezsuita lépcsőn lehetett feljutni, amely ekkor
inkább volt egy ösvény, mint lépcsősor)
A bástya és környezete egy 1884-es térképen (a házszámozás alapján
tudható, hogy felparcellázott telkek sokasága lepte el a fal tövét)
Az egykori Halászbástya alatt a török időkben volt
még egy bástya, amit Aranybástyának neveztek, de mivel az elpusztult az
1686-os ostrom alkalmával, a bécsi tanács javaslatára nem építették
újjá, hanem a maradékait elhordták és beépítették a Szent János kapuba.
Helyén épült fel 1871-ben az Ybl által tervezett Lónyay-villa.
A Mátyás-templom ekkor még egyszerű homlokzattal, kopottan csatlakozott
a mellette lévő két épületbe, s szinte egyáltalán nem volt látható
oldalról. A templom mögötti terület hasonlóan kopott és elhanyagolt
képet mutatott.
A szinte dísztelen Mátyás-templom 1872 körül
1873-ban I. Ferenc József határozata alapján
kezdődött meg a Mátyás-templom újjáépítése, amelynek kivitelezésére
Schulek Frigyes kapott megbízást. Schulek a volt jezsuita épületek közé
zárt templomot a szomszédos épületrészek lebontása árán kiszabadította,
visszaadva annak eredeti, különálló jellegét. Az épület boltozatát és
falait több helyen a földig lebontatta, hogy rekonstruálni tudja az
eredeti építészeti megoldásokat. Mindenütt eltávolította a barokk
toldásokat, és a régebbi állapotok visszaállítására törekedett, de úgy,
hogy a sérült részeket és felületeket teljesen megújította.
A templom átépítés során születtek meg a tervek a Halászbástya
átalakítására is, hogy a városképi szempontból fontos, ám akkori
állapotában szegényes hatású, téglából épült falszakasz a templomhoz
méltó külsőt kaphasson. Ennek kivitelezésével is Schulek Frigyest bízták
meg. Ekkor írja le Schulek, hogy "a befejezéshez közeljáró templom
környezetén szükségessé vált talaj és bástya rendezést jól
felhasználhatjuk az egységes terv készítésére és foganatosítására".
Javaslata hármas elvet tartott fontosnak: - a hegyoldal védelmét -
gyalogos közlekedést a Várba - esztétikai szempontokat.
A Halászbástya déli bástyájának északi oldala 1890-ben (a kép jobb
szélén látható, hogy ekkor már elkészült a Várba vezető új lépcső és
támfala)
Schulek a Halászbástya magvaként megtartotta a XVIII. századi erődrendszert, ám a tagolatlan, nagytömegű bástyák és falak merevségét gazdagon alkalmazott új építészeti elemekkel oldotta fel, illetve igazította a Mátyás-templom architektúrájához.
A Halászbástya északi bástyája, amelyre az új lépcső felvezet
A Halászbástya megépítése kapcsán elmondható, hogy a budai Várhegynek ezt az alapvetően és eredendően hadi célokat szolgáló területét Schulek úgy alakította át békés sétánnyá és kilátó objektummá, hogy a Várhegy építészetileg és városképileg elhanyagolt szakasza, a Várhegy egyik jelentőség teljes építészeti egységét alkossa a mögöttes és felújított Mátyás-templom egyberendezésével.
Az építési munkálatok 1895-ben (ekkor már a déli bástyára is lépcsőt
vezettek)
1895-ben a lépcső gyakorlatilag már elkészült, de a bástya maga még
dísztelen
A templom mögötti megbontott falszakasz
A tagolatlan, nagytömegű bástyák vonalát megtörte, a falak merevségét feloldotta, és a vízszintesen hosszan elnyúló záróvonalat gazdag felépítményével a Mátyás templom architektúrájához igazította. Új burkolatot tervezett a várfalak elé és hangsúlyossá tette a Duna felé kiugró nagy tornyot, de új tornyokat is emelt az északi és déli bástyaszakaszon. Közöttük pedig megalkotta a nagy lépcsőszerkezetet, amellyel lehetővé vált, hogy az ekkorra már igen szűkös Jezsuita lépcső helyett a bástya - és ezzel együtt a Mátyás-templom - tengelyében vezetett lépcsőn lehessen feljutni a Várba.
Az építkezés állása 1900 nyarán
A déli bástya északi sarkán már díszítések láthatók, de a fal
dísztornyai és árkádjai még nem állnak
A Halászbástya északi bástyájának képe 1900 nyarának végén
A bástyát szegélyező falakon megépített tornyok és a román kori kolostorokra emlékeztető fedett árkádok méltó keretet alkotnak a Millennium évében felújított és díszesen átalakított Mátyás-templom köré. Igen nagy figyelmet fordított Schulek a részletek kidolgozására: az oszlopok fejezete, a vízköpők, a burkolatok egységes és egyedülálló összhatást nyújtanak mind távolról, mind közelről. A bástya sarokpontjain öt kisebb és egy nagyobb tornyot emelt. A kisebb tornyok hengeres testűek, falaik árkádokkal áttörtek, díszes párkánnyal záródnak. Ezen a részen épült fel az addigi szűkös Jezsuita-lépcső helyett egy, a felső részén kétkarú, reprezentatív lépcső, amely ma az építész nevét viseli. Schulek nagy figyelmet szentelt a részletek kidolgozásának: a toronysisakok, az oszlopfők, a kő ülőpadok, a vízköpők, az ablakok és burkolatok változatos kiképzésük mellett is egységes összhatást nyújtanak.
Az elkészül Halászbástya 1901-ben
Az építkezés során értékes régészeti leletek kerültek elő (ekkor tárták fel például a dominikánusok egykori templomának - ma Dominikánus-udvar néven ismert - szentélyét is).
A Halászbástya 1904-ben
A Halászbástya fenti része 1905-ben
A Halászbástya 1902-ben gyakorlatilag elkészült és
bizonyos részeit használatba bocsátották, de az egész épületegyüttes
1905. október 9-én került átadásra.
1906-ban Stróbl Alajos megbízást kap Szent István
szobrának elkészítésére, amit a Mátyás-templom és a Halászbástya közötti
területen avatnak fel.
A Szent István-szobor avatása 1906. május 21-én
A bástya lábainál a Ferenc József által ajándékozott Hunyadi János szobor és a kolozsvári Szent György szobor másolata található.
Hunyadi János szobra a Halászbástya aljában
A Halászbástya felújításának teljes költsége
egymillió koronát tett ki - a főváros ingyen engedte át a felújításhoz
szükséges területeket. Schulek építménye - ellentétben a Mátyás-templom
sok vitát kiváltó átalakításával - hamar a fővárosiak büszkeségévé és
jelképévé vált.
1911-ben így ír a Vasárnapi Újság hasábjain Éber László: "Átvette a
középkori keresztfolyosó motívumát, de nem szűk udvar, hanem a nagyvilág
felé nyitja ki és egyesíti vele az erődítési rendszer vonalait és a nagy
szabad lépcsőzetet, a saroktornyocskák pedig mint szellemes pointek
emelik ki az egész elrendezés tagoltságát. Valami teljesen új
keletkezett így, a mely eredetiség, önállóság dolgában is messze
fölülmúl a modernség külsőségeivel hivalkodó sok épületet”.
A Halászbástya magját ma is a barokk kori
erődítményrendszer alkotja. Nagy része téglaköpenyezéssel ellátott, a
leglátogatottabb középső része rusztikus kőburkolatot kapott. A két
szabálytalan U alakot alkotó északi és déli bástya folyosói és a
közöttük található pártás támfal azonos díszítőelvek szerint került
kialakításra. Az ablakok és oszlopok igen változatos lábazattal,
fejezettel és oszloptörzzsel kiképzettek. Mind az árkádfolyosókat, mind
a felső teraszokat kő ülőpadok szegélyezik. A folyosókat és a bástyákat
korhű kiképzésű kandeláberek és függőlámpák világítják meg. A bástya
sarokpontjain öt kisebb és egy nagyobb torony emelkedik. A kisebb
tornyok hengeres testűek, falaik árkádokkal áttörtek, díszes párkánnyal
záródnak.
A második világháborúban a Halászbástya ugyan megsérült, de nem vált
teljesen romossá. Helyreállítását a híres építész fia, Schulek János
vezette. És bár az elsők között láttak neki a műemlék helyrehozatalának
és a turistákat már 1946-tól kezdődően felengedték a bástyára, a teljes
körű felújítást nagyban nehezítette, hogy a területet
négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre kellett átvizsgálniuk a
tűzszerészeknek. A helyreállítással ezért csak 1953-ra készültek el.
A Víziváros látványa 1945-ben a Halászbástyáról (kép: Fortepan)
A Halászbástya 1969-ben
A nagyobb torony egy szinttel magasabb, külön lépcsőrendszer és
lépcsőtorony tartozik hozzá
A
fővárosban az 1970 évek végéig működő több százezer széntüzelésű
kéményből kiáradó korom és kén feketére színezte falait, roncsolva a
díszes burkolatokat. 1984-85-ben, az akkori tervhivatal külön keretet
különített el a felújítására, ám 1990-92-ben a rekonstrukciós munkák
leálltak. Addig elkészült a déli bástyaszakasz felújítása. Itt volt a
legveszélyesebb a helyzet, mert ezen a szakaszon az alapozás igencsak
tönkrement. Szerencsére a további részeken ehhez hasonló statikai
problémákat nem állapítottak meg a szakemberek: "csak" a szerkezeti
károsodásokat kellett helyreállítani. 1992. decemberében a felújítást
tervező FŐMTERV RT szakemberei mintegy 240-270 millió forintban
állapították meg a még elvégzendő munkák nagyságát. Ezek magukban
foglalták a középső és északi részt összekötő ún. Schulek-lépcső
felújítását.
1994-ben az I. kerületi önkormányzat - látva, hogyha nem történik semmi,
igen komoly károsodások léphetnek fel - saját erejéből megkezdte a
felújítás folytatását. A munkálatokba sikerült bevonni kisebb
összegekkel a Fővárosi Önkormányzatot és a Műemlékvédelmi Hivatalt. Az
önkormányzat évente 20-60 millió forinttal, míg az említett két
szervezet évi 5-10 millió forinttal járult hozzá a munkákhoz.
A déli felső lépcső és a Mátyás templom szentélye
mögött húzódó pártás támfal felújítása során a szerkezeti munkálatok
mellett elvégezték a díszítőkövek javítását és
megtisztítását: így újra eredeti állapotában láthatóak ezen szerkezetek.
Elkészült a bástya által közrefogott Szent István szobor körüli
díszburkolat és a déli felvezető lépcsőt díszítő 6 darab vitéz szobor
felújítása is. 1997-ben megnyitotta kapuit a Szent Mihály kápolna.
1995. május 30-án lépett érvénybe az I. kerületi önkormányzat
határozata, melynek értelmében belépti díjat vezettek be a
Halászbástyán.
1997. június 25-én - a Lánchíddal együtt - megtisztították a
falfirkáktól, majd festéktaszító anyaggal vonták be. Végül 2003
novemberében adták át a nagyközönségnek a sok tekintetben felújított
épületegyüttest.
A műemlék felújítása 2016. szeptember 19-én vett újabb lendületet,
amelynek során a kőfalak, bástyák és lépcsők tisztítása történt
nagynyomású homokszórással, a sérült fugákat vízzáró fajtára cserélték,
sótalanítás, fertőtlenítés és hidrofobizálás történt. A
műemlékvédelemben engedélyezett modern anyagok felhasználásával a
Halászbástya eredeti megjelenése megmaradt. A kivitelezés szakaszos
lezárások mellett zajlott azért, hogy a látogatók a Schulek-lépcsőn
felérkezve a Várba a teraszról bármikor megcsodálhassák a dunai
panorámát. A beruházást a Budavári Önkormányzat végezte mintegy 63
millió forint plusz áfa összegből. A munkálatokat 2016 december utolsó
napjaiban fejezték be.
A Halászbástyával egy időben a Schulek-lépcső déli nagykapujában vigyázó
hat kővitéz-szobrot is restauráltatta a Budavári Önkormányzat, ugyanis a
szobrok anyaga a szélsőséges időjárási körülmények és a sók károsító
elem hatása miatt a többszöri állagmegóvás, helyrehozatal ellenére is
erősen sérült. Az Önkormányzat döntése alapján a munkálatokat műhelyben
végezték, majd a már teljesen helyrehozott szobrokról másolat készült,
amelyeket az eredeti helyén állítottak fel - arestaurált szobrokat pedig
időjárástól védett helyen állíttatta ki.
2017. március 4-én helyükre kerültek a kővitézek másolatai. A Schulek
lépcső boltívébe, Szűcs László szobrászművész által elkészített
másolatok kerültek vissza az eredeti szobrok helyére. A Budavári
Önkormányzat az eredeti kővitézeket – amelyek Mikula Ferenc alkotásai –
a restaurálás után az időjárástól védett, páramentes helyen állítja majd
ki – közölte az önkormányzat.
A szobrok helyrükre emelése (kép: Budavári Önkormányzat)
A Wikipédia szerint "A főlépcső hét vezér szobra
közül négyet Franz Graf Mikula (Mikula Ferenc 1861-1926) debreceni
születésű, bécsi iskolázottságú szobrászművész faragott. Ugyancsak az ő
munkája a Szent István szobor talapzata, oroszlánjai és reliefje".
Ezzel szemben a lépcső tetején lévő kapu alatt csupán hat szobor
látható.
2020. januárjában elveszettnek hitt műalkotások kerültek elő a Dísz tér
2. alatti egykori Külügyminisztérium pincéjének feltárásakor:
megtalálták azokat az Álmos és Előd vezéreket mintázó, több mint 100
éves eredeti szobrokat, amelyek egykor a Halászbástya északi főtornyát
díszítették, valamint számos érdekes épületmaradványra is rábukkantak.
Álmos és Előd szobrai napjainkban (az eredeti szobrok másolatai) (kép:
Várkapitányság)
A várhegyi sáncok kőfalán, ahol egykor ágyú dörgött és csatazaj harsogott, ma békés látogatók ezrei gyönyörködnek a főváros és az épület nyújtotta szépségben, hála Schulek Frigyes nagyszerű építészeti képzelőerejének.
A Halászbástya napjainkban (kép: Eddie Dean)
Kővitézek a bal oldalon
Kővitézek a jobb oldalon
A lépcsőfeljárat jobb és bal oldalán, három-három íves fülkemélyedésben, különböző fegyvernemeket képviselő Árpád-kori harcosok szobrát helyezték el. A főlépcső hét vezér szobra közül négyet Franz Graf Mikula (Mikula Ferenc 1861–1926) debreceni születésű, bécsi iskolázottságú szobrászművész faragott. Ugyancsak az ő munkája a Szent István szobor talapzata, oroszlánjai és reliefjei.
A Halászbástya díszfala a várfalon
Koponyák a Halászbástya alatt
1899-ben, a Halászbástya alapozását megelőző munkálatok során
egy üregre bukkantak a földfelszín alatt, amely koponyákat foglalt
magába. Schulek Frigyes egy rég elfeledett kazamatát vélt felfedezni
benne, így megőrzésre érdemesnek ítélte. A hely viszont feledésbe
merült, s majd csak fél évszázaddal később bukkantak rá ismét a
középkori
Szent
Mihály-kápolnaként azonosítva a helyet.
A Schulek Frigyes által megtalált üregben "nagy mennyiségű emberi
koponyaroncs és számos épen megmaradt teljes koponya találtatott" -
írja a Közmunkák Tanácsa 1899. évi jelentése. Schulek emiatt módosította
a Halászbástya terveit, hogy az üreg a megtalált formájában maradhasson
meg, s "hogy Budavára középkori erődítményeinek ezen fenmaradt
érdekes részlete s az abban talált s esetleg még található leletek a
későbbi történeti kutatások elől el ne zárassanak". Ennek érdekében
a kazamata nyílásait könnyen bontható fallal zárták le.
Miután a kazamata feledésbe merült, Gerő Győző és Zolnay László egy
1730-ban keltezett térkép, a Matthey-féle helyszínrajz és a korabeli
írásos adatok alapján bukkantak rá ismét 1961-ben. Ekkor felmérést
készítettek róla, majd négy évvel később egy közműépítés során került
elő ismét a kápolna, melyben újabb feltárásokat végeztek. Gerő Ernő egy
XV. századból származó kápolnaként azonosította az üreget, amit
legelőször 1443-ban említenek meg. A kéthajós, 12 méter hosszú és 7
méter széles belső terű építményről megállapították, hogy oldalfalai
XV–XVI. századiak, dongaboltozatának ívei viszont későbbiek, az 1700-as
évekből valók.
"A fagyos időbe nyúló mentőásatás során – a híres Szent István szobor
és a Halászbástya úgynevezett Hétvezér lépcsője mellett – nagyobb
szakaszon feltárták egy, az 1686. évi ostromkor alapfalakig leágyúzott
kápolna alapfalait" - írja a Petőfi Népe 1965. december 30-án.
A halottak védőszentjeként tisztelt Szent Mihálynak avatott kápolnát
egykor valóságos nekropolisz övezte: a középkorban itt volt ugyanis a
Mátyás-templom temetője, az előkerült építmény tehát valójában
temetőkápolnaként szolgált. Ám a területen, vagyis a Mátyás-templom
szentélye körül a források szerint több kápolna is állt egykor – a Szent
Mihályon kívül Szent Lászlóról, a Szent Háromkirályokról, Szűz Mária
mennybevételéről elnevezett kápolna is –, ezek beazonosítása körül
azonban mindmáig maradtak kérdőjelek.
A megtalált kápolna végül 1997. augusztus 20-án nyitott meg a
nagyközönség előtt, azóta leginkább kisebb rendezvényekre, kiállításokra
használják, ám az idő nagy részében továbbra is zárva van, a
Halászbástyára látogatók így leginkább csak a bejáratát ismerhetik. A
korábban befalazott, de a feltárás során kibontott ajtót meghagyták az
utókorra, így az most a Halászbástya alatti
várfalban észrevehető.