A Bécsi kapu teret észak felől hatalmas palota zárja le. Több, részben középkori ház lebontása után 1913-1920 között, neoromán stílusban épült Petz Samu tervei alapján. A levéltár hazánk legfontosabb okmánytára, az országgyűlés, a minisztériumok, a bíróságok, továbbá a történelmi jelentőségű családok és személyek iratainak gyűjteménye.

AJÁNLÓ

A levéltár megszervezését 1723-ban az országgyűlés rendelte el. Az 1765-ben, Pozsonyban létrejött intézmény 1785-ben költözött Budára. A legrégibb levéltári anyag, a Mohács előtti írott emlékek elsősorban a jogbiztonságot szolgálták. A Habsburg-kormányhatóságok tevékenységének emlékét a Kancellária, a Kamara és a Helytartótanács irattárai őrzik. 1848-1849-ben és 1867-től a minisztériumok anyaga gyűlt össze a levéltárban. Híres történelmi dokumentumaink közül többek között itt őrzik az Aranybullát, a Dózsa-parasztháború, a Rákóczi-szabadságharc írásos anyagát, az 1848-1849-es anyagot és Kossuth Lajos iratait.

A levéltár története tulajdonképpen a középkortól kezdődik: a királyi gyűjtemény már a XII. század végétől kezdődően folyamatos fejlődésen megy keresztül, viszont ez a török megszállás és az úgynevezett Habsburg uralom (Királyi Magyarország - Erdélyi fejedelemség - Török Hódoltság) alatt teljesen széthullott.

A Habsburg-udvar ekkor már saját maga ellenőrizte az iratait. Ennek okán a magyar rendi országgyűlés is törekedett rá, hogy az ország szempontjából jelentős, s a rendek jogait bizonyító dokumentumok biztonságos helyen legyenek megőrizve. E törekvés a törökök kiűzése utáni időkben mindinkább megerősödött, míg végül az 1723. évi 45. törvénycikk rendelkezett róla: kimondta az ország közokiratainak egy országos levéltárban történő kötelező elhelyezését. A leendő levéltár helyét az akkori főváros, azaz Pozsony országházában jelölték ki, amely 1756-ban meg is kezdte működését. Ennek szervezését gróf Batthyány Lajos nádor (1751-1765) végezte.

Batthyány Lajos elrendelte az addig fellelhető iratok egybegyűjtését, amely iratok egyre nagyobb számáról mielőbb gondoskodni kellett. Az akkori pozsonyi országházban két szobát bocsátott a levéltár rendelkezésére, s ezzel létrejött az Ország Levéltára.

A régi pozsonyi országház
(a levéltár a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv megalapítása után 7 évvel született)

Az Ország Levéltárát 1765-ben véglegesítették, majd 1785-ben Budára költöztették. Ekkor még főként a rendi országgyűlést és a nádort szolgálta, s hatásköre a kormányhatóságok irataira még nem terjedt ki. Feladata volt az iratok átvétele és rendszerezése, az adatok feldolgozása, valamint az egész megőrzése. Néha egyéb családok is és magánszemélyek is eljuttatták dokumentumaikat az intézménybe.

Az 1848-49 szabadságharc alatt került napirendre az intézmény felváltása egy nyitottabb, elsősorban a történeti kutatást szolgáló újabb típusú levéltár létrehozásával. E terv megvalósítását a szabadságharc bukása akadályozta meg. A régi levéltár gyarapodása az osztrák elnyomás idején - mikor se nádor, se országbíró nem volt - szünetelt. A falakon belül ekkoriban közel 400 folyóméternyi anyagot őriztek.

Az 1867-es kiegyezést követően a felelős magyar kormányzat helyreállt, amely az akkori történész-társadalommal karöltve újfent kezdeményezte egy új levéltár létrehozását. A minisztertanács 1874. szeptember 19-én rendelte el, hogy a volt kormányhatóságok levéltárait és irattárait, továbbá az időközben Budapestre szállított magyar és erdélyi kancelláriai, valamint erdélyi főkormányszéki levéltárakat az országos levéltárnak rendeljék alá. Ez annyit jelentett, hogy ezen intézmények egyesültek a régi Országos Levéltárral.

A Magyar Országos Levéltár vezetésére Pauer Gyulát (1841–1903) bízták meg, aki kinevezése után rögvest nyugat-európai tanulmányútra indult, hogy tanulmányozza az ottani levéltárak szervezetét és munkáját. Hazatérte után a kinti tapasztalatok útján hozzáfogott az itteni levéltár átszervezéséhez. Ekkorra az intézmény közel tízezer folyóméternyi anyagot őrzött (1874). Pauer Gyula mintegy harminc éven át vezette a levéltárat, s ennek lejártakor, vagyis 1903-ra a levéltári anyag a tizenötezer folyómétert is meghaladta.

A diplomatikai levéltár alapja az 1890-es évek végén jött létre, amely a középkori oklevelek gyűjteményét, s az 1526-os év előtti idők okiratait, okleveleit jelentette. A legrégebbi ilyen irat 1109-ből való. A megjelentetett kiadványok közé levéltár-ismertetők valamint a levéltári jogszabályok gyűjteménye tartoztak.

A kor igazgatási feladatai - mint nemesség-igazolás, közösségi törzskönyvezés vagy szakvéleményezés - jelentős mértékben hátráltatták a feldolgozást, azonban jelentős történetírói és forrásközlési tevékenységet fejtettek ki a levéltár dolgozói, amelyek napjainkban felbecsülhetetlen értéket képviselnek.

1911-ben döntötték el, hogy új épületet emelnek az eddig használatos régi helyébe. Pecz Samu műegyetemi tanár csak 1912-ben kapott megbízást a Bécsi kapu téren lévő ún. bosnyák laktanya helyére építendő levéltár terveinek az elkészítésére. A híres építész, akinek nevéhez számos budapesti középület megalkotása fűződik, Pauler Gyula elképzelései és a nemzetközi tapasztalatok alapján romantikus, historizáló stílusú épületet tervezett. A kivitelezés csak 1913. október 13-án kezdődhetett meg. Az iratokat az építkezés idejére ideiglenesen a Királyi Palotába szállították át. Ekkor már Csánki Dezső (1857–1933) állt az intézmény élén. Az elkövetkezendő évek az építkezéssel és a visszaköltözés előkészületeivel teltek el. A személyzet ekkor 31 főből állt.

A Levéltár főlépcsőházának és olvasótermének keresztmetszeti rajza (kép: Magyar Nemzeti Levéltár)

Az épület külső kőszobrait Mikola Ferenc, a belsőket pedig Langer Ignác készítette. Klebelsberg elképzeléseinek megfelelően alakították ki a gazdag belső díszítést. A miniszter személyesen egyeztetett Dudits Andor (1866–1944) festőművésszel a falképek témáiról. Duditsot állami nagy aranyéremmel jutalmazták 1925–1929 között elvégzett munkájáért. A díszes tetőcserepek a pécsi Zsolnay gyárban készültek.

Pecz Samu terve az Országos Levéltár épületéről (kép: Országos Levéltár)

A Magyar Királyi Országos Levéltár tervrajza 1915-ből. Középen a neogótikus torony, jobbra az Észak-nyugati szárnyépület látható (kép: Magyar Nemzeti Levéltár)

Pecz Samu vázlatterve az Országos Levéltár épületéről a Nándor utcai főhomlokzat felől (részlet).
A jobbra látható levéltári főépület végül nem ebben a formában készült el (Fkép: Magyar Nemzeti Levéltár)

Az első világháború és a Monarchia felbomlása, majd az 1918-as vörös terror igencsak megzavarták a levéltár munkáját. Ugyan a levéltárat harci esemény nem érintette, de a pénzhiány és az egyéb szükségintézkedések folytonosan beleszóltak a mindennapokba. 1914-15 között az építkezés akadozva folyt, majd 1917-re teljesen leállt.

Az Országos Levéltár építésekor, majd az építés lezárultát követően

A háború végén gróf Klebelsberg Kunó kulturális miniszter tevékenységének idején az intézmény életében kiemelkedő időszak vette kezdetét. 1922-ben - hogy kiemeljék a levéltár tudományos jellegét - a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium felügyelete alá került, majd az 1922. évi XIX. törvénycikk életre hívta a nagy múzeumok, könyvtárak és a Nemzeti Levéltár közös szervezeti keretét képező Országos Magyar Gyűjteményegyetemet.

A törvény a következőket mondta ki:
1 - levéltári anyagának szakszerű őrzése, rendezése és gyarapítása, tudományos ismertetése és kiadása, a kutatók munkájának lehetővé tétele és segítése;
2 - az állami szervek számára szakvélemény adása;
3 - nemességi ügyekben szakértői közreműködés;
4 - hiteles iratmásolatok készítése.

A törvény azt is elrendelte, hogy a fő állami hivatalok a 32 évnél régebbi irataikat kötelesek levéltárba szolgáltatni.

A Levéltári Közlemények című folyóirat első száma 1923-ban jelent meg. E folyóirat a szakma máig legfontosabb tudományos-publikációs fóruma.

Ugyanezen évben foglalta el az intézmény a levéltár új épületét, amely akkoriban Európa legmodernebb levéltári épületének számított. 1926-ra a 12-ből 7 raktárt korszerűsítettek.

Az épület belsejét ekkor látták el díszítéssel: művészi freskók és ólomüveg ablakok borítják a falakat mindenhol; a csarnokok, lépcsőházak és termek falain történelmi jelenetek és címerképek láthatók, amelyek felidézik Magyarország történelmének legfontosabb eseményeit.

1928-ban helyezték el a szervezett hadilevéltárat, amely 1945-ig működött az épületben.

Miután a visszaköltözés befejeződött, elkezdték az 1867. óta működő minisztériumok újabb iratainak a beszállítását, s ezzel már tizenkilencezer folyóméterre nőtt az iratanyag mennyisége. A levéltári anyag biztonsági filmezése 1935-ben kezdődött meg, s 1944 végéig körülbelül kétszázezer filmfelvétel készült el.

A levéltár épülete korabeli képeslapon

A két világháború között a levéltár hivatalos publikációs tevékenysége viszonylag szűk térre korlátozódott. A munkatársak egyéni tudományos teljesítménye folyamatosan kiemelkedő volt, ám a háborús viszonyok késleltették az 1942-ben tervbe vett ismertetőleltárak és hivataltörténeti feldolgozások publikálását.

Az osztrákokkal való közös múlt miatt 1926-ban a Magyar Országos Levéltár és az Osztrák Állami Levéltár egyezményt írt alá a badeni levéltári egyezmény alapján a levéltári anyagok közös kezeléséről. Más országokkal kiadványcseréről írtak alá szerződést.

Budapest panorámája a Rózsadombról (a kép jobb szélén lévő tornyos épület az akkori Országos Levéltár)

A Bécsi kapu téren álló ún. Bosnyák-laktanya helyére építendő levéltár terveinek elkészítésére Pecz Samu műegyetemi tanár kapott megbízást 1912-ben. Pecz Pauler elképzeléseinek, valamint a nemzetközi tapasztalatoknak megfelelően romantikus, historizáló stílusú épületet tervezett. Az U alakú épület középső részén helyezte el a munkaszobákat és a reprezentációs helyiségeket, az oldalsó szárnyban pedig az iratraktárak kaptak helyet. A várfal felőli oldalra egy torony került, mely a központi fűtés kéményét rejtette magában. 1945 telén, Budapest ostromakor az épület és a torony súlyos sérüléseket szenvedett, s mivel ez utóbbit nem állították helyre, így az épület torony nélkül látható.

A budai vár a Krisztinaváros felől 1945 előtt (bal szélen a levéltár tornya látható)

A második világháború idején az intézmény dolgozói a a magyar történelem pótolhatatlan értékű forrásanyagának megmentése érdekében minden tőlük telhetőt megtettek. Budapest ostroma idején az épület több találatot is kapott: szinte minden ablak kitörött, néhány fal beszakadt, s számtalan esetben egy-egy födém is beomlott. Tűz is volt az épületben, amely az ide helyezett német katonai kórházzal együtt mintegy 3140 folyóméternyi anyagot pusztított el. A teljes állomány 16%-a semmisült meg, ezen kívül pedig több dokumentum került a romok alá.

A torony 1945 előtt és az ostrom után (kép: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)

1945 telén szétlőve állt az alig húsz éve használt épület. A romok között hevert rengeteg megégett, szétszóródott iratcsomó. Keserves munka árán viszont olyannyira sikerült tető alá hozni az épületet, hogy 1946 őszére már fogadhattak kutatókat, s a szakmai tevékenység is lassan újraéledt.

A szétlőtt Budapest látványa a Széll Kálmán térről nézve 1945-ben

A Levéltár és környéke a háború után

1945-49 között 10%-kal gyarapodott az állomány, mivel újabb iratanyagokat vettek át feldolgozásra. Kezdetét vette a segédletek feldolgozása, 1947-től pedig ismét elkezdhették a mikrofilmes archiválást. Hamarosan létrejött a Levéltárak Országos Központját a levéltárak közvetlen irányítására. Ennek rendelték alá az államosított megyei és városi levéltárakkal együtt az Országos Levéltárat is. Kötelezték a levéltárakat, hogy az állami, a tanácsi és a gazdasági szervek irat-selejtezéseiben közreműködjenek. 1956-57 kivételével a levéltár a Kulturális Minisztérium felügyelete alá került.

1949 és 1969 között a levéltári személyzet 50-ről 129 főre emelkedett létszáma. Korszerűsödött és bővült a mikrofilmező és a restauráló műhely, amelynek köszönhetően például a mikrofilmtár 1950. évi 2 millió felvételes állománya húsz év leforgása alatt 20 millió felvételre gyarapodott.

Az 1956-os szabadságharc idején az épületből tüzet nyitottak a szovjet katonákra, mire azok a Margit-szigetről célzott támadást intéztek az ottani ütegállásokból. November 6-án ezért tűz ütött ki az épületben, amely során mintegy 8770 folyóméter iratanyag pusztult el. A tűz napokig égett, hatalmas pusztítást okozva a berendezések és az iratok között is.

A vizsgálat, melyet az események után rendeltek el, nem tudta egyértelműen kideríteni, hogy bejutottak-e idegenek a levéltár épületébe a szovjet tüzérségi akció előtt, és lőttek-e onnan szovjet csapatokra. Viszont azt megállapították, hogy november 4-e után a levéltár melletti bástyán, a Bécsi kapu tetején és annak környékén polgári ruhás fegyveresek (forradalmárok) jelentek meg. Őket Kossányi Béla, az épületben lakó nyugalmazott levéltári igazgató november 6-án délelőtt 11 óra tájban megpróbálta elküldeni, ám próbálkozása sikertelen volt.

A tűz eloltását a környék lakói és a Műszaki Egyetem várban lévő kollégiumának egyetemistái kísérelték meg. A nyugati szárny IV. emeleti raktárából több tucat iratcsomót dobáltak ki a szomszéd épület udvarára, de oltásra gondolni sem lehetett, ugyanis a tömlőkben ekkor már nem volt víz. Az esti órákban kezdték meg az oltást 1 darab tűzoltókocsival az utcai csapokból, de mivel a szovjet harckocsik folyton szétlapították a tömlőket, így az oltást abbahagyták. Ekkorra a tűz már a negyedik emeleten járt, s a magukra maradt dolgozók is jobbnak látták abbahagyni az oltást. November 7-én kijárási tilalmat rendeltek el, így nem lehetett sem a tűzoltóságot, sem külső emberi segítséget igénybe venni. A tűz elindult az alsóbb szintek felé, így november 8-ára a második szint is lángra kapott. Másnap délelőtt egy tűzoltókocsi két órán keresztül oltott, amely által a tűz hevessége csökkent. Eközben a második szint iratainak jelentős részét sikerült kimenekíteni. 10-éig az első emeletet is kiürítették. A teljes oltást november 12-ére sikerült befejezni.

Az 1960-as évek elején az intézményben új osztályokat hoztak létre. Az évtized második felére a széles körű feldolgozómunkának köszönhetően 750-850 fő körül mozgott a levéltár állandó dolgozóinak létszáma. Az ún.  Hidegháború elmúltával már külföldi kutatók is gyakorta látogatták az intézmény kutatótermeit.

A torony nélküli Levéltár 1964-ben

1970. június 1-jén a Levéltár Népi Demokratikus Osztályából hozták létre az Új Magyar Központi Levéltárat, amely politikai okokból kifolyólag már másfél évtized óta törekedtek egy új, a szocialista korszak iratanyagát gondozó levéltári intézmény létesítésére, a Szovjetunió levéltárügyéhez való igazodás céljából. A levéltár ezzel történeti gyűjteménnyé vált, s nem volt kötelessége a rendszeres iratátvétel sem. Az állomány gyarapítására való törekvés célja innentől már inkább a személyi eredetű irathagyatékok gyűjtésére valamint a külföldi levéltárakban őrzött magyar vonatkozású források mikrofilm-másolatainak beszerzésére irányult. Ebből kifolyólag a levéltárban őrzött iratanyag mennyisége 1970 és 1991 között csak kismértékben, 33 345-ről 35 531 folyóméterre, viszont a mikrofilmtár állománya 22 millióról 48 millió felvételre gyarapodott.

1986-ban vezették be a fegyveres biztonsági őrzést. ezekben az években a technikai eszközök elkoptak illetve elavulttá váltak. Az 1970-es években gyorsmásolókat, az 1980-as években pedig az első személyi számítógépeiket szerezték be. A raktárakat betörés- és tűzjelző berendezéssel látták el. A bevezetett új rendezésnek köszönhetően a levéltár anyaga jól kutathatóvá vált. A levéltár szakkönyvtárának állománya 1970 és 1991 között 61 ezerről 82 ezer kötetre növekedett.

1976 végéig funkcionális szervezetben működött az Új Magyar Központi Levéltár (az egykori Pénzügyminisztérium épületében a Mátyás-templommal szemben). Az egyik osztály az iratképző szervekkel valamint a levéltári anyag átvételével kapcsolatos munkákat, míg a másik a beszállított iratanyagot dolgozta fel. Akárcsak a Magyar Országos Levéltár esetében, itt is három osztályt hoztak létre az 1977. január 1-jével bevezetett új szervezeti rendben. Ezek mindegyike egyaránt ellátott belső feldolgozó és gyűjtőterületi feladatokat.

1991. december 12-én a Magyar Köztársaság Országgyűlése törvényt alkotott a kettéosztott intézmény újraegyesítéséről. Erről az 1991. évi LXXXIII. törvény rendelkezett, amely egyúttal állami tulajdonná nyilvánította a volt kommunista állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt iratanyagát, melyet 1992 első felében a Magyar Országos Levéltár vett kezelésébe. Már a törvény előkészítésének szakaszában megszületett a kormányzati döntés arról, hogy az óbudai volt szovjet katonai laktanya területén egy új levéltárépületet kell létesíteni, mindenekelőtt a felszámolt vállalatok levéltári értékű iratainak elhelyezése céljából.

Forrás: Magyar Országos Levéltár

A bejárati kapu után a lépcsőfeljáró bal oldalán

A lépcsőfeljáró jobb oldalán

A Levéltár 2011-ben

AJÁNLÓ

A Levéltár belső díszei

AJÁNLÓ