Déli (katonavárosi) amfiteátrum

III. kerület, Óbuda, Lajos utca - Pacsirtamező utca

Írta: Varga Máté 2021. április

A római kori katonaváros déli szélén áll a nagyobbik amfiteátrum maradványa. A katonai Amfiteátrum egy felirat szerint Antonius Pius uralkodása alatt, 145 táján épült. Szerkezetileg a vegyes, kő- és földkonstrukciójú körszínházak közé sorolható.

Egy építési felirat szerint a gyakorlóteret 145 táján, Antoninus Pius császár uralkodása alatt építették át kőamfiteátrummá. Az építési munkát a Legio II Adiutrix műszaki alakulata végezte. A lelátó külső falainak a hossztengelye 131,8 méter, a kereszttengelye 108,4 méter. Az aréna mérete 89,6 x 66,1 méter (nagyobb, mint a római Colosseumé). Hatalmas méretét az indokolhatta, hogy katonai gyakorlatozásra is felhasználták. Ezt a feltevést az is bizonyítja, hogy a kerítőfal, az aréna és az alépítmény sarkantyúfalait pontosan megszerkesztették.

Formája elliptikus és egy természetes mélyedés helyén alakították ki. Az ásatások szerint ezt a mélyedést az Aquincumban állomásozó légió már az I. századtól használta katonai gyakorlótérnek.

A többi dunavidéki amfiteátrumhoz hasonlóan ez is földamfiteátrum volt. A nézőteret földtömegre építették, mindössze huszonnégy U alakú falrész és a podiumfal épült kőből.

Az amfiteátrum 10-13 ezer néző befogadására volt alkalmas, a nézőteret boltozott lépcsősoron lehetett megközelíteni. A sarkantyúfalak és a boltozott lépcsőrendszerek maradványain túl megmaradt az arénát övező, eredetileg 4 méter magas belső fal is, ami a nézőket védte a vadállatoktól. Ebben a kőfalban 5 cella van, amiben az állatokat őrizhették. Az északi kapunál lévő fülke a Porta Libitinae nevet viseli, a keleti oldalon lévő lehetett Nemesis szentélye, aki az amfiteátrumi játékok védőistennője volt. Innen feliratos oltárkövek kerültek elő.

A késő római korban erődítménynek használták. A longobárdok VI. századi jelenlétére utal, hogy a déli kapuban elfalazva ezüstkincset találtak. Az építményt azonban nemcsak a longobárdok, herulok, avarok, hanem a honfoglaló magyarok is használták (egyes vélemények szerint Kurszán várával azonosítható, de ez nem igaz, ugyanis a későbbi kódexek szerint Kurszán vára hegytetőre épült, míg a honfoglalás korában e terület sziget volt - lásd: Buda születése). A középkorban az amfiteátrum földdel töltődött fel, az újkorban vesztőhelynek használták, majd házakat építettek rá. Az épületet ekkor Királydombnak nevezték és a külsejéből többen sejtették eredeti funkcióját.

Miután a IV. században a viadalokat beszűntették, a bejáratokat elfalazták. Az amfiteátrum köveit a századok során egyéb építkezésekhez elhordták, így az építmény fokozatosan eltűnt. Mivel helyén a feltöltések során fokozatosan kis domb létesült (Királydomb), s a környező házak is ezt az ellipszis formát követték, Kuzsinszky Bálint régész feltételezte, hogy a domb amfiteátrumot rejthet.

Kuzsinszky Bálint (1864-1938)
Magyar régész, ókortörténész, numizmatikus, muzeológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A XIX-XX. század fordulójának kiemelkedő klasszika-archeológusa, nevéhez fűződik a római kori aquincumi polgárváros régészeti feltárása. Több évtizeden keresztül volt az általa alapított Aquincumi Múzeum és Fővárosi Múzeum igazgatója.

A próbaásatásokat Nagy Lajos indította be, 1932-ben, majd miután lebontották a jellegzetes óbudai házakat, Szilágyi János és Nagy Tibor vezetésével 1938–1941 között tárták fel. A műemléki helyreállítás Gerő László tervei alapján valósult meg az 1940-es évek elején, a helyszínen talált építőanyag segítségével.