Gross-ház

V. kerület, Lipótváros, József nádor tér 1.

1849-ben, a magyar szabadságharc seregeinek május 17-iki rohama nem sikerülvén, Görgei május 20-án a Svábhegyen lévő főhadiszállásán a következő parancsot bocsátotta ki:

"A Budavárnak már megkezdett ostromát, melyet ahhoz nem értő emberek könnyűnek tartanak, következetesen keresztül kell vinni. Nem tekintve azon kiszámíthatatlan hasznokat, melyek Budavár bevétele által a kormánnyal, nemkülönben a sokféle raktárakkal való egyenes összeköttetésből reánk háramolnak, a vár megvívása, vagy az erre szolgáló utolsó kísérlet a magyar hadseregnek becsületbeli feladata. Ezen meggyőződésemet, úgy hiszem, minden tábornok, törzs- és főtiszt úr osztani fogja, s csapataink vitézségében bízva, gyors és biztos sikerre számítok.
 
A f. hó 17-ének éjjelén megkísértett, általános támadásból a következőket tanultuk: Először, hogy egy éjjeli támadás ismeretlen terepen (a vár belsejét annak tekintem) a helyőrség azon elszántságával szemben, hogy magát az utolsó emberig tartsa, a siker esélyeivel alig bír. Másodszor, hogy egy éjjeli támadás, még ha egy ponton sikerülne is, a sötétség miatt a terep felhasználását majdnem lehetetlenné teszi, minek folytán a csapatok együttes működés hiányában hátrálni kénytelenek. Harmadszor, hogy sokkal nehezebb a csapatokat együtt tartani, ha mi őket nem látjuk, ők pedig minket nem látnak. Negyedszer, könnyen megtörténik, hogy a csapatok vezéreikre, vagy egymásra tüzelnek. Ötödször, egy éjjeli támadás alkalmával a támadó csapatok egyes tisztjeinek azon lelkesítő példája, hogy férfias halálmegvetéssel előre mennek, teljesen elvész, holott leginkább ily példáknak köszönhetjük csatáink és ütközeteink kedvező kimenetelét.

Mindezek folytán a holnap, vagyis május 21-én megkezdendő valóságos támadásra a következő parancs kiadására határoztam el magamat: Ma, május 20-án, az éj beálltával minden pontról csekély számú s egymást felváltó osztályok a szürkületig színlelt támadásokat tesznek, hogy az ellenség testi nyugalmát lehetőleg megzavarják. Ezen folytonos lármás és színlelt támadások alatt a tulajdonképpeni rohamoszlopok minél közelebb való felállítása teljesítendő. A hágcsók előre vitetnek, egy szóval a roham részletes előkészületei ekkor tétetnek meg. A tulajdonképpeni rohamra készülő csapatok hajnalig pihennek. Hajnalban, vagyis reggeli 3 órakor, a roham minden oldalról megkezdendő. A támadás tárgyai minden hadtest számára a következő változattal a régiek maradnak.

A 2-ik hadtest (Aulich tábornok) Pestről két zászlóaljat von magához s ezeket rohamoszlopának szaporítására fordítja, s azok egy részt a nádori kertet, másrészt pedig a várkaput támadják meg. A Pesten maradó két zászlóalj a pesti part egész hosszában előőrsi lánczot képez. A Gross-féle ház, melynek hátsó falán a nádori kertbe való nyilas már elkészült, megszállandó, s a mai színlelt támadások alatt a nagy nyilás mellett néhány kisebb rés törendő, melyek a csapatok kitorkolásánál lőrésekül fognak szolgálni. Ha a legénység a Gross-féle házból a nádori kertbe nyomult, jobbra tartva mindenek előtt azon nehéz ütegre rohan, mely, a mint nékem jelentetett, épen a házak mögött Pest ellen van irányozva, s ennek tüzéreit kardra hányja.

Az utánuk előre nyomuló csapatok ugyanezen az úton haladva, arra törekednek, hogy legrövidebb idő alatt azon kis lépcsőhöz jussanak, mely a helyőrség számára a kert mellett álló házak (a ráczvárosi czölöpvédmű mellett) és a nádori lak közti összeköttetést fenntartja. Ily módon a rohamcsapatok valószínűleg azt nyerik, hogy a nádori lakot még torlaszok nélkül találják, sőt az említett házakban lévő ellenséges katonák visszavonulását is teljesen elvágják, vagy esetleg velük együtt nyomulhatnak a palotába.

A kik legelőször a nádori palotába nyomulnak - azon esetre, ha a roham sikerül -, azon hősökkel egyenlőknek tekintetnek, a kik bármely más ponton a vár falát legelőször megmásszák. Feladatuk, hogy magukat a palotában mindaddig tartsák, míg bajtársaik utánuk nem mennek, az ellenséget az egész palotából kiverjék s azt minden áron megszállva tartsák. A várkaput támadó rohamoszlop úgy viselkedik, mint a 17-18-iki támadás alkalmával. Bizton elvárom, hogy ezen oszlop most sem fog kevesebb bátorságot tanúsítani, mint ama, reá nézve oly dicső éjszakán.

Az első hadtest a rést s az annak jobb oldalán lévő fal részét mindkét ponton csakugyan megtámadja. A rés egymás mellé rakandó hágcsók által leginkább felső részében lehetőleg járhatóvá teendő, közvetlenül a rés megtámadása előtt egy különösen e czélra felállított osztály sortüzével és «Éljen» kiáltással az ellenséget általános s elhamarkodott tüzelésre indítsa, mire az önkéntesek rohamának a rés ellen legnagyobb erővel kell megtörténnie. Ennek folytán az ostromlók valószínűleg azt nyerik, hogy a fegyvereik töltésével elfoglalt védők oly erősen nem tüzelhetnek rájuk. A feljutott győzelmes ostromlók azonnal a jobbra és balra fekvő házakba nyomulnak, vagy egyéb tárgyak mögött keresnek födözetet, részint, hogy az utánuk következőknek helyet csináljanak, részint pedig, hogy kissé megpihenjenek. Lelkesítő győzelmi rivalgásuk bajtársaikat bátorítandja s egyúttal az ellenség borzasztó tüzének megdöbbentő hatását tetemesen megapasztja. Ha az előre nyomulás az első sikerült támadás után gyorsan s fennakadás nélkül megtörtént, a vár eleste bizton várható.

A harmadik hadtest a hosszú arczvonalon ott tüntet, hol 17-én éjjel a támadást megkisérlette, de valósággal a Bécsi-kaput rohanja meg. A Bécsi-kapu betörése két, vagy három, esetleg négy ráakasztott töltött bomba felrobbantása által fog megkísértetni. Az erre jelentkező önkénteseket Raksányi őrnagy úr fogja útba igazítani, ki a bombák, nemkülönben a többi szerek előállításával megbízatott. A Kmety hadosztály ép úgy viselkedik, mint 17-én éjjel s lehetőleg a harmadik hadtesttel egyetértőleg működik.
 
A roham sikere a csapatok vitósségén kívül lényegesen azon előkészületektől függ, melyeket a rohamot megelőző színlelt támadások alatt kell keresztül vinni. A támadás általános jele: a vár körül felállított valamennyi ütegeink egyszeri tüzelése, az ágyú nemére és nagyságára való tekintet nélkül.

A jelt a Nyárs-hegyen álló réstörő üteg kezdi meg. A Nyárs-, Gellért-, Sváb- és Kálváriahegyen álló többi ütegek, nemkülönben a Gellért-hegyi és téglavetői bombavető ütegek rögtön folytatják a jeladást, oly megjegyzéssel, hogy a tüzelés folytatása csak a két Nyárs-hegyi ütegnek s a téglavetői mozsár-ütegnek van megengedve. A többiek az első tüzelés után rögtön szünetelnek, nehogy rohamoszlopainkat zavarba hozzák. Mindamellett töltött ágyúikkal készenlétben maradnak, hogy azon esetre, ha a roham nem sikerülne, oszlopaink visszavonulását heves tüzelésükkel födözhessék. A Nyárs-hegyen lévő két üteg ma alkonyat előtt a Fehérvári­kapu melletti köröndre intézik lövéseiket s azt élénken folytatják, hogy az ellenségnek a rést pásztázó ágyúit lehetőleg elnémítsák. A téglavetők melletti mozsár-üteg a roham alatt bombáit a várőrségi templomra s ennek tájékára veti. A csapatokat mindenekelőtt azon tagadhatatlan igazságról kell felvilágosítani, hogy a legmerészebb előre nyomulás alatt nem szenvednek annyit, mint egy - remélem - fel nem tehető visszavonulás esetére, mivel ily különös esetben önvédelmükre szolgáló eszközökkel nem rendelkeznek, a hátólásuk által felbátorított ellenség pedig mindegyiküket különösen czélba véve, bizton lelövi. Két körülménynél fogva a rohamot még azon esetre is megtétetem, ha a megkezdett akna ma estig el nem készülne.

Először is, mivel arra bizton nem számíthatok, hogy az akna holnapra elkészül; másodszor pedig, mivel a Vág-vonalról fenyegető híreket kaptam, melyek gyors és erélyes cselekvésre indítanak; minden további késlekedés veszélyes lehetne hazánkra nézve. Ha az akna föltevésem ellenére még jókor elkészülne, hogy azt a holnap reggel 3 órára elrendelt általános támadással számításba lehetne venni, erről ideje koráni értesítést kérek, hogy azt valamennyi hadtestnek tudomására juttathassam.

Az 1-ső hadtest, melynek legtöbb rendelkezhető zászlóalja van, a legelőször megnyitott kapun való benyomulásra erős tartalékot tart készen. Ezen tartalék a Horváth-féle kertben állítandó fel. Hasonlóképen valamennyi röppentyű és három fontos üteg a várhoz minél közelebb készen tartassák, hogy az egyszer megkezdett útczai harczot a kellő erélylyel sikeresen lehessen folytatni. Minden egyéb részletes intézkedésekre nézve a már a 17-iki támadásra kiadott parancsra utalok. Engemet minden jelentés a Svábhegyi főhadiszállásomon talál, hol folyton jelen lesznek. Miután a hadtestparancsnok uraknak és rohamoszlop-vezetőknek eddig elég idejük volt, hogy a támadási tárgyakhoz való hozzáférheléssel tüzetesen megismerkedjenek, - mire ha eddig meg nem történt volna, még mindig rá érnek - arra teljesen feljogosítva érzem magamat, hogy a hadtestparancsnokokat, valamint az oszlop-vezetőket a támadás órájának pontos megtartására becsületökkel felelősekké tegyem" - Görgei s. k.