Az 1817-ben Pollack Mihály tervei szerint épült Horváth-házban működött egykor a legendás Landerer és Heckenast nyomda, ahol 1848. március 15-én kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti dalt.

AJÁNLÓ

A mai épület helyén eredetileg egy hatalmas telek állt, amit 1813. október közepén osztottak fel hat kisebb telekre és egy újonnan kialakítandó utcára. Ezeket csakhamar áruba is bocsátották. A saroktelket Szentgyörgyi Horváth József császári és királyi kamarás vásárolta meg 1815-ben, amelyre Pollack Mihály tervezett egy háromemeletes házat: ezt 1817-ben adták át (a Vas megyéből származó Szentgyörgyi Horváth család tagjai több generáción át, számos ma is álló, gyönyörű épület megrendelője, építtetője volt).

Pest telkei 1828-ban (valószínűleg Balla Antal 1789-ben készült térképének másolata, amelybe berajzolták a későbbi változtatásokat is)

Az épület 1837-ben, Carl Vasquez rajza által (jobbra a belvárosi ferences templom)

Pest 1838-ban

1841-től 1852-ig az épületben működött a Landerer és Heckenast-féle Nyomda- és Kiadóvállalat. 1848. március 15-én itt nyomtatták ki a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot. Később itt készítették elő a Kossuth-bankók nyomóducait, illetve itt nyomták ki Kossuth Lajos Pesti Hírlapját és a forradalmi ifjúság Életképek című újságját is. A történelmi események miatt Petőfi Sándor a Szabadsajtó Udvarának nevezte az épületet. 1848 májusától szeptemberig itt tartotta a Batthyány-kormány minisztertanácsi üléseit is (a miniszterelnök a szomszédos, volt Cziráky-palotában lakott).

Ezen időkben élt az épület bérlakásaiban Kossuth Lajos, Arany János, Bajza József, garay János, Vörösmarty Mihály és Jókai Mór feleségével, Laborfalvi Rózával.

1851-ben az ingatlan a rokon, Szentgyörgyi Horváth Ödön birtokába került, aki az épület rossz állapota miatt a ház teljes átépítése mellett döntött. Az átalakítást még a vásárlás évében kivitelezték, Wieser Ferenc tervei szerint. Ekkor készült el a kapu feletti erkély női konzoljai is, amelyet Bauer József mintázott meg.

1853-ban a Landerer és Heckenast nyomda megszűnt, így az üres helyiségek egy részét annak tulajdonosa, Heckenast Gusztáv nyitotta meg a Vasárnapi Újság szerkesztősége számára. Pákh Albert (Petőfi közeli barátja és eszmetársa) az 1848-as forradalmi eseményekből betegsége miatt kimaradt, s mivel a hatóságok úgymond nem ismerték, ezért ő lett a lap első felelős vezetője. A Vasárnapi Újság induló számában így köszöntötte az olvasókat: "(...) A népet – melynek pártolására számítunk – nem nézzük öntudatlan nyers tömegnek, melynek jó indulatát üres szemfényvesztések által szabad kizsákmányolni, hanem látjuk benne amaz ép, józan fajt, melynek megvannak nemesebb vágyai s tiszteletreméltó érzelmei. Azon népet látjuk magunk előtt, mely hogyha ezentúl is élni akar, ezt csak ismeretek és művelődés árán válthatjuk meg". A tulajdonosok a helyhiány miatt 1858-ban a hátsó udvarban megmaradt néhány istállót is megszüntették, hogy nyomdát kibővíthessék.

Az épület másik szabadon álló részét az olasz bevándorló, Kammon Flórián kávéháza foglalta el. E kávéház közel fél évszázadig működött, amely mintegy előzménye volt a később megjelenő irodalmi kávéházaknak: diáktanya és találkahely volt. Az 1867-es Kiegyezést követően a kávéház a politikai, művészi és jogi élet egyik színterévé változott.

Pest 1867-ben

1873-tól a Vasárnapi Újságot a Franklin Társulat vette át, míg a kávéház 1885-től - Arany Csillag néven - Nérey Dezső és Geiszlinger Endre irányítása alá került. 1873-ban azonban új tulajdonosa is lett az épületnek, amit erdődi Pálffy János műgyűjtő vásárolt meg, aki kisebb átalakításokat is végzett az épületen (ő később közel kétszáz festményt és több tucat kisebb-nagyobb művészeti tárgyat adományozott a Szépművészeti Múzeumnak). A hátsó udvart ekkor egy vasszerkezetű üvegtetővel fedték le.

1900-ban özvegy Kutschenbach Sándorné báró Szász Flóra tulajdonos kérésére, Hubert József tervei szerint átalakították az ingatlan földszintjét és homlokzatát, illetve az egész udvart kitöltő földszintes, vasszerkezetű csomagoló helyiséget építettek. Az Arany Csillag ekkor bezárni kényszerült.

1927-ben a két udvart elválasztó épületszárnyra felhúztak egy negyedik emeletet Hikisch Rezső tervei alapján. Az épületben élt ekkor Donáth Sándor műkereskedő és Donáth Pál régiségkereskedő.

Az épület Budapest 1944-1945-ös ostroma során olyan súlyosan megrongálódott, hogy a homlokzatát a megmaradt homlokzati részek alapján kellett újjáépíteni. A szakszerű restaurálásra 1956-1957 között Horler Miklós és Komárik Dénes terve alapján került sor.

Az erősen leromlott állapotú épület 1973-ban
(kép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11 )

Az épület sajnos az újjáépítése során egyetlen egyszer sem került felújításra, így a kétezerhuszas évekre az állapota erősen leromlott; a kapun belépőt az aládúcolt lépcső és körfolyosó, a falakra rakódott kosz fogadta.

Az épület 2020-ban

A Nemzeti dal és a 12 pont kinyomtatására emlékező dombormű Petőfi portrészobrával

A leromlott állapotú ház rekonstrukcióját 2022-ben kiemelt beruházássá nyilvánították, amelyről márciusban kormányrendelet született. Ezt a Magyar Közlöny adta közre. A tervek szerint a felújítás után a Hess András Könyvesház kap majd helyet az épületben.

Folytatjuk!

AJÁNLÓ

Képek

Hamarosan!

AJÁNLÓ