Klarissza-kolostor

V. kerület, Belváros, Szerb utca 21-23.

Írta: Kelecsényi Kristóf 2009.

A kétemeletes sarokház részben középkori alapokon, az egykori pálosok épületének felhasználásával 1729-1733 között készült, lényegében három telek egyesítésével, amelyre a mai házszámozás is emlékeztet. II. József 1782-ben a klarisszák templomát lebontatta és a zárdát kórházzá alakíttatta át. Ekkor kapta egyszerű, késő barokk homlokzatát, amelyet a XIX-XX. századi átépítések még jobban kivetkőztettek eredeti formájából.

A klarisszákat még IV. Béla telepítette be a tatárjárás után, akiknek a török hódoltságig a Róka-hegyi Óbudán volt a legnagyobb kolostoruk. Mivel a török időkben a kolostor elnéptelenedett és rommá vált, ezért a törökök alóli felszabadulás után a budai várban kaptak építési telket Lipót király 1714-es visszatelepítési rendelete értelmében.

A kolostor építése lassan haladt, de a rendhez egyre többen csatlakoztak, főleg a budai német polgárság leányainak sorából. Ideiglenes apátnője gróf Csáky Franciska volt, aki - mint leveleiből az kiderül - nem állhatta a németeket, ezért titokban egy új, pesti kolostor megalapítását tervezte. Testvére (a kalocsai érsek) és gróf Károlyi Sándor el is jártak ügyében a prímásnál, de a király a hozzájárulása feltételéül szabta, hogy előbb épüljön meg a kolostor. Így viszont már nem lehetett titokban tartani tervét, ami komoly belviszályt okozott a klarisszák körében: Csákyt többek közt a "budai kolostor kártevőjének” címkézték. A huzavona öt éven át tartott, amikor az új prímás 1728 novemberében végül jóváhagyta a költözést.

Időközben azonban Csáky Franciskának másik fronton is küzdenie kellett: az építkezésre kiszemelt pesti telken már a törökök előtt is egyházi épület állt. Az 500 négyszögöles, 114-es lajstromszámú építési helyet 1723-ban sikerül megvenni 550 forintért (ez a mai Királyi Pál utca 3).

A városi tanács viszont az adás-vétel feltételéül szabta, hogy a rend mondjon le a kolostoroknak járó telekadó-mentességről. Csáky ebbe látszólag belement, de a szűkös anyagi lehetőségek miatt nem fizette be a város kasszájába az összeget. Bosszúból a városi vezetők a szomszédos telek tulajdonosát - tudván, hogy Csáky azt is szeretné megszerezni a rendnek - felbiztatták, hogy kérjen irreálisan magas árat. A mindössze 200 négyszögöles telek (Királyi Pál utca 1.) így 1726-ban 675 forintért került a rend tulajdonába. A beékelődő Rác utcai (mai Szerb utca) szomszéd telket ez után a városháza közbenjárásával viszont két telekre osztották, ami tovább növelte a rend felvásárlási költségeit, a város ráadásul semmiféle adás-vételbe nem egyezett bele az elmaradt telekadó miatt innentől fogva. Csáky 1729-es halála után tovább folytak a küzdelmek, az adás-vételi tilalmat a klarisszák telekcserékkel játszották ki pontosan 20 évvel később. A beékelődő cseppnyi Rác utcai telket pedig további 10 év múlva 1080 forintos spekulációs áron sikerült megvásárolni.

Ma mindebből semmi sem látszik, az épület külső megjelenését a kilencvenes években lezajlott felújítás határozza meg, amikor helyrehozták rajta az elmúlt kétszázötven év átépítgetéseinek nyomait, így joggal lehet mondani: egységesebb, mint valaha. Az építkezést 1723-ban kezdték meg, a kolostorépületeket folyamatosan bővítették egészen a rend 1782-es, II. József rendelete nyomán történt feloszlatásáig.

A Királyi Pál utca 3-as számú telken állt templom 1733 és 39 között épült fel, valószínűleg Mayerhoffer András tervei alapján. Tornyába 1748-ban villám csapott, de helyreállítása után, 1751-ben harangot is kapott Csáky legfiatalabb testvérétől, Miklós kalocsai érsektől. Egykori homlokzatáról semmiféle képünk sincs, a tornyot is csak korabeli metszeteken lehet azonosítani. Ebből kiderül, hogy a pesti tornyoknál valamivel alacsonyabb, de gondosan kiképzett 3 szintes, barokk hagymasisakos építmény volt a templomhomlokzat oldalához csatlakozva. Belső tere dongaboltozattal fedett, a főoltár képén Szent Anna volt látható, ezen kívül még négy oltár gazdagította belső felszerelését. Legnagyobb dobása kétségtelenül a teljes egészében aranyozott szószék lehetett, sajnos azonban a belsőről sem maradt fenn ábrázolás.

A belső teret már 1786-ban, a templom laicizálása („leszentelése”) nyomán födémekkel osztották 3 szintre. A dongaboltozatot elbontották és síkfödémmel fedték le a második emeletet, a torony sisakját és harmadik emeletét pedig elbontották, amúgy pedig az egész épületet átalakították görög katolikus papok képzésére. Torz formában az ekkor kialakított homlokzati architektúra maradt fent egészen a XX. század végéig.

Nem sokkal később megszűnt a képzés, és az üres épület csakhamar új funkcióra talált: 1802-től Pesti Királyi Főzálogház egészen 1918-ig, amikor már teljesen alkalmatlanná vált a raktári funkció ellátásra. 1922-23 során felsőkereskedelmi iskola céljára alakították át, 1943-ban pedig a Műegyetem Közgazdasági karának kezelésébe került. 1938-ban került az épületegyüttes lecsapott sarkára az elöntött budapesti területeket mutató árvízi centenárium emléktáblája Gerő László tervei nyomán. A háborúban nem szenvedett jelentős károkat, majd az egyetemek közti ingatlancserék révén került az ELTE kezelésébe a kilencvenes évekre. Az átfogó felújítás 1995-ben ért véget, az épület kívül-belül megújult (sajnos eltüntették a szolid barokkos vakolatarchitektúrát), tetőterét beépítették.

A korábban említett két intézményen kívül itt van még az Eötvös Művészeti Együttes próbaterme, az egyetemi szenátus tanácsterme, és a Jogi Továbbképző Intézet két tanterme, valamint a Piarista közből való kiköltözés után itt játszott utolsó esztendeiben a híres Egyetemi Színpad, a kilencvenes évek elején. Az altemplom helyén levő pincében pénzügyi iratokat őriznek, a templomtér a földszinten boltozatos irodákra van széttagolva. A fentebbi szintek megmaradtak összefüggő térként: az első emeleten az ún. Lovagterem található, míg a másodikon a tanári klub. A torony felső szintje a tetőtér-beépítés részévé lett, a falakon díszítőfestés maradványai tárták fel; a múltra mindössze egy kereszt utal. Összességében az épületben nem sok minden emlékeztet a XVIII. századra. A templom terét is kisebb keresgélés árán sikerült csak lokalizálni, ami viszont érthető, ha belegondolunk, hogy csupán 43 évig szolgált egyházi célokat. A két négyzetes belső udvar, az egykori kerengő és az úgynevezett Klarissza Udvar nyaranta koncertek és egyetemi fogadások helyszíneként szolgál, árnyat adó fái kellemes és nyugodt atmoszférát teremtenek az itt dolgozó több száz ember számára. Távozáskor kellemetlen érzés fog el a Belváros hatalmasnak tűnő épületei közt; szimpatikus maradványa ez a barokk kori Pestnek.

A Klarissza-kolostor a Királyi Pál és a Szerb utca sarkán az 1870-es években

Az épület jelenleg az ELTE Főigazgatói Hivatalának otthona. Egyik udvarában a hajdani kolostor kútja helyén emelt díszkút, faragott kő falrészlet, egy toronymaradvány és a szokatlan kőkávás ablakok emlékeztetnek az épület múltjára. Utca felöli sarkán márványtérkép mutatja, hogy 1838-ban mekkora területet öntött el Pest-Budán a Duna.

Zártsorú beépítésű, három körülépített udvaros, többször átalakított középület a Királyi Pál utca sarkán, több periódusban épült kétemeletes barokk maggal, egy- és kétemeletes későbbi toldalékokkal; barokk magjában középkori templom maradványaival.

A Szerb utcai homlokzat két részre oszlik: a kétemeletes, tizenegy tengelyes főépülethez (Szerb utca 23.) kissé hátraugratva négy ablaktengelyes földszintes épület (Szerb utca 21.) csatlakozik, a főépület földszintjével azonos architektúrával. A két épület közötti kerítésfalban kosáríves, kőkeretes kocsibehajtó kapu volt, amelyet a közelmúltban lebontottak.

A főbejárat a saroktól számított nyolcadik tengelyben nyílik neobarokk kapuarchitektúrával. A homlokzatot kéttagú koronázó párkány zárja le, a földszint felett szalag-övpárkány húzódik. Sima kőkeretes ablakai egyszerű vakolattükrökben helyezkednek el, szemöldökük felett táblázatos mezőkkel, a földszinti ablakokban késő barokk vasrácsokkal.

Az ablaktengelyek közt vakolatmezők sarkait sima korongok díszítik. Az egész vakolat-architektúra, csíkozott felületű mezőivel a réginek hozzávetőleges másolata az 1922-23. évi átalakítás idejéből. A Királyi Pál utca felőli, keskeny síkkal lemetszett sarokrészen egy 1838-as eredeti árvíztábla és az árvíz évfordulója alkalmából 1938-ban elhelyezett emléktábla található.

A Királyi Pál utcai huszonhárom tengelyes homlokzat a Szerb utcától számított negyedik és ötödik tengely között enyhén megtörik; a Szerb utcaival azonos architektúra viszont megszakítás nélkül végighúzódik a homlokzat nagyobb részén, egészen a tizennyolcadik tengellyel bezárólag.

E tengelyben áll a volt klarissza zárda templomának egykori tornya, melynek felső részét 1782 után lebontották; eredeti rendeltetésére csak vastag falai, valamint a kétemeletes homlokzatból kiemelkedő harmadik emelete és lapos gúlasisakja utal.

A torony utáni szakasz eredetileg 7 tengelyes volt, a többivel azonos homlokzattal. Legutolsó állapotában az 1847. évi klasszicista átépítés eredményét mutatta, azonos magasság mellett csupán egy emeletnyi ablaksorral, a földszinten vállpárkányos-íves architektúrába foglalt kapuval.

Az anyagában megújított vakolat architektúrát 1983-ban leverték, és alatta a korábbi befalazott ablakrendszer láthatóvá vált.