Péterffy-palota

V. kerület, Belváros, Pesti Barnabás utca 2.

Írta: Kaposi Levente 1991.

A finom arányú, egyemeletes sarokház a pesti barokk világi építészet úgyszólván egyetlen emléke. 1756-ban építette Péterffy János ítélőtáblai ülnök, Mayerhoffer András tervei szerint.

"Áll egy régi ház Budapest belvárosában a Galamb utca és a Pesti Barnabás utca sarkán, amely más mint a többi. Annyira elüt környezetétől, hogy még a mindig siető városi ember is megáll egy percre, hogy alaposan szem ügyre vegye, gyönyörködjön benne. Milyen is ez a ház? Olyan mint egy darab elfelejtett idő a XVIII. század közepéről, egy itt felejtett gyöngy azon idők értékes ékszeréből” - írja Galla György A legrégibb pesti vendéglő című könyvében az egykori Péterffy-palotáról, amelynek földszintjén szerényen, de elegánsan húzódik meg Pest legrégibb vendéglője, a Százéves Étterem.

A Százéves azonban tulajdonképpen nem száz éves, hanem jóval több annál. Egykori okiratok bizonyítják, hogy 1793- ban már korcsma "működött” ezen a helyen, ahová gyakorta betértek a kikötőből vagy a közeli halpiacról érkező hajósemberek egy-egy pohár borra. A régi házat, amelyben egykor Pest első sörfőzőmestere is lakott, később lebontották, majd 1756-ban Péterffy János modern palotát építtetett a helyére Mayerhoffer András híres építésszel.

Akkoriban építészeti kuriózumnak számított: a mocsaras, vizes telekre ólomtepsit raktak le és arra építették fel a palotát. A palota tulajdonosai gyakran váltakoztak, de többnyire nagyvilági élet folyt a díszes épületben. Pontos dátumot nem sikerült kideríteni: de egy télen Mária Terézia is eltöltött néhány napot a palotában, mert jégzajlás miatt nem tudott átkelni Budára.

1831-ben már itt működött a "Buda városához” címzett fogadó. S hogy a vendégek szép számmal látogathatták, arról szintén a régi feljegyzések tanúskodnak: "A fogadó előtt elterülő régi Városház téren virult a kereskedelem, nyüzsgött a sokaság. Ez volt a régi Pest legmozgalmasabb és leghatározottabb jellegű területe. Legfestőibb része a halpiac volt" - írja Galla György könyvében. S azt is leírja, hogy nappal a piaci árusok, vidékről jött vásárosok látogatták a vendégfogadót, míg esténként előkelő urak és hölgyek, tehetős polgárok keresték fel kitűnő konyhájáért és boraiért.

A jó borért vagy sörért nem csupán a vásározó kereskedők, a tehetős polgárok látogatták meg a vendéglőt, hanem a közeli tornyos városházáról át-átruccantak a tisztviselő urak is, s minden különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül szakították meg ezért a hivatalos órákat. De nem csak a múlt században volt látogatott hely a Százéves, hanem e században is. Míg hajdan Petőfi tért be gyakorta ide, addig a századforduló után itt találkozott Móricz Zsigmond Babits Mihállyal és Kosztolányi Dezsővel, de gyakran betért Krúdy Gyula is, aki az óbudai kiskocsmák törzsvendége volt. Pesten egyedül a Százévest tisztelte meg látogatásaival.

A második világháborút követően gyakran felkeresték a híres-neves helyet az egykori Aranycsapat legnépszerűbb csillagai: Kocsis, Puskás, Czibor - de hogy egész a közelmúltba ugorjunk át, budapesti látogatása alkalmával bajor öltözékben itt vacsorázott Franz Jozef Strauss, ide tért be a világhírű ftlmszínésznő Jane Fonda Konrád György író táraságában, de megfordult itt Raymond Barre francia miniszterelnök magyar származású felesége, vagy említhetjük Michel Gyarmathyt a párizsi Folies Bergeres művészeti vezetőjét. Kellemes perceket töltött itt el Sylva Kristel, az Emmanuelle film főszereplője, vagy Alan Prost Forma 1-es autóversenyző.

A Százévesben az angol felszolgálási rendszer a divat, ami azt jelenti, hogy érkezésekor a vendéget az ajtóban fogadják, az asztalhoz felszolgáló kocsin viszik ki az ételt, és külön-külön szolgálják fel mindenkinek. Majd ha a vendég távozik, akkor szintén az ajtóig kísérik ki és ott köszönnek el tőle. A vendégről való állandó gondoskodás igen nagy feladatot ró a személyzetre, ugyanakkor a vendégek ezt nagyon kedvezően fogadják. A világ minden részéről jönnek ide, Amerikából üzletemberek, Londonból bankárok, diplomaták, művészek. Nagyon gyakran járt a Százévesbe Mark Palmer, az USA magyarországi nagykövete feleségével együtt.

Maga az étterem kicsi, mindössze 80 vendéget tud egyszerre fogadni, valamivel jobb a helyzet nyáron, ahol a kerthelyiségben a pálmák és örökzöldek alatt még 40-50 vendég leülhet. Esténként cigányzene szól, gyertyák lángja lobog, varázslatos hangulatba ringatva a vendégsereget. Mindez érthetővé teszi, hogy ide csak úgy betérni nem lehet, több nappal előbb asztalt kell ahhoz foglalni, hogy valaki itt elköltsön egy ebédet vagy vacsorát.

A kuriózumok, a nevezetes ételek kézzel írott étlapon olvashatók, mint például a Bélszíncsíkok Bikavérben, a Fojtott őzcomb burgonyafánkkal, vagy a Tavaszi saláta Százéves-módra. Valamikor a vadételek voltak különösen divatban, ma ezek mellett bőven választhat a vendég a magyaros ételekből, de az úgynevezett intemacionális ételekből is.

A Százéves ma is töretlenül őrzi régi hírét. No persze az egykori hajósemberek helyett ma jóval tehetősebbek keresik fel, hiszen az áraik nem a hétköznapi embernek valóak. De azért egyszer, különleges alkalomkor talán érdemesfelkeresni, hiszen az itteni hangulatot aligha pótolhatja más étterem. Már csak azért is, mert nem csupán Pest városának, hanem az ország egyik legrégebbi éttermének hétköznapjaiba is bele lehet pillantani.

Buda 1686-os felszabadításakor Brian Mór annyira vitézül harcolt, hogy tettéért a császári udvar Pest egyik legszebb Duna-parti telkét kapta meg. Mivel a kereskedő jobban értett a kardforgatáshoz, mint a pénzhez, így telkét pár év múlva, 1687-ben eladta a felszabadító sereg bajor borbélyának, Promberger Jakabnak. Ő ezelőtt felcser volt, s Budát a töröktől visszafoglaló keresztény sereggel érkezett Magyarországra. A város visszavétele után azonban úgy döntött, elege van a tábori életből, letelepszik Pesten és megvalósítja régi álmát, sert fog főzni. Rövidesen serfőzőt alakított ki az ingatlanban: ez lett az Első Pesti Serfőzde központja. (Azonban a XVIII-XIX. század fordulóján a rohamos fejlődésnek induló Pesten és Budán a céhes sörfőzés már nem tudta kielégíteni az igényeket és sörhiány lépett fel, ezért a városi tanács 1813-ban engedélyt adott két új serfőzde alapítására: az egyik a Mayerffy-féle (valahol a mai József Nádor tértől kissé északra), a másik pedig a Petz-féle (a mai Kinizsi utcában) serfőző volt)

Bő fél évszázad működés után, 1753-ban Péterffy János ítélőtáblai ülnök vásárolta meg az ingatlant, hogy a helyére id. Mayerhoffer András építész terve alapján egy barokk stílusú palotát építtethessen fel.

A család halálával a palota több mint fél évszázadon át gazdag görög kereskedők (Macsenka, Grabovszky, Krist, Widler) tulajdona volt.

A "Buda Városához” néven működő vendéglőt Hesslinger József nyitotta meg az épület földszintjén 1831-ben. A házat nem kímélte az 1838-as nagy pesti árvíz. Falán ma kettő vörös színű márványtábla (az egyik bent az étteremben) jelzi a Duna akkori magasságát. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején gyakran gyülekeztek a fogadóban a forradalmárok, köztük a később világhírűvé vált Petőfi Sándor költő is.

1864-ben idősebb Krist Ferenc vette meg palotát, aki a vendéglőt Fehér Hajónak nevezte el.

1882-ben úgy került Chmel Gusztáv zongoragyáros és királyi kereskedelmi tanácsos tulajdonába az épület, hogy az éttermet továbbra is a Krist-család üzemeltette, de ekkor már az ifjabb Krist Ferenc által, aki 1923-ig volt vezetője az étteremnek. Működése alatt az ingatlan tulajdonjoga többször is változott: 1899-ben Chmel Gusztáv után Kramer Jakab, majd 1921-től Urbán Péter báró voltak birtokában az épületnek.

Az 1931-es centenáriumi évforduló alkalmából az étterem felvette a Százéves Étterem elnevezést, majd 5 év múltán az épület U-alakú szárnyait elbontva, felépítettek a helyén három társasházat.

A ma is látható palota - területét tekintve - a korábbi épületnek csupán töredéke, amely hűen tükrözi a régmúlt Pest egykori arculatát. A Péterffy-palotát 1982-ben állították helyre Kovács Ernő terve szerint.

Péterffy-palota

V. kerület, Belváros, Pesti Barnabás utca 2.

Képek

Térkép

Adatok

Megközelítése

Ajánlott cikkek