Epreskert

VI. kerület, Terézváros, Bajza utca 41.

Írta: Varga Máté 2021. április

A telken egykor eperfákkal beültetett kis liget volt: innen a neve. 1882-től a Képzőművészeti Főiskola szobrászképző mesteriskolája, jelenleg a főiskola szobrászati termékeinek otthona.

Itt találjuk a régi józsefvárosi kálváriát is, amely eredetileg a VIII. kerületi Kálvária téren állt. A barokk stílusú, kerek alaprajzú építmény valószínűleg Mayerhoffer András tervei alapján épült 1744-1749 között. 1893-ban Stróbl Alajos kezdeményezésére kövenként vitték át mai helyére. Ugyanitt helyezték el a budavári Mátyás-templom XII-XIV. századi déli kapujának maradványait, továbbá több római és középkori kőfaragványt. Az Epreskert csak a Képzőművészeti Főiskola engedélyével tekinthető meg.

Neve nem véletlenül alakult ki, ugyanis az ide ültetett eperfákonlegelésztek a selyemfonók (lásd: óbudai Selyemgombolyító) termékeit megtermelő selyemhernyók. A hazai selyemgyártást a habsburgok honosították meg Mária Terézia uralkodása alatt, mert úgy vélték, hogy - itáliához hasonlóan - Magyarországot is gazdaggá teheti. Kezdeményezését évtizedekkel később Széchenyi is megpróbálta népszerűsíteni, de mivel a termelők idegennek érezték annak előállítását és az éghajlat se igazán kedvezett a feltételekhez, ezért kisebb erőlködések után a selyemgyártás megfeneklett.

Az itáliai Valero-család volt az egyik sikeres gyáros: ők az 1780-as években építették fel selyemgyárukat, amely körül végeláthatatlan eperfaültetvényt hoztak létre (a Hild József által tervezett második gyáruk 1814-ben készült el a Honvéd utcában, amely napjainkban is áll). A Valero Selyemgyár 1851-es bezárásáig híztak a hernyók a mai Epreskert területén.

A mesteriskolák épületeinek kialakítására a főváros közel 4 ezer négyzetméteres telket jelölt ki: a mai Kmety György, Bajza, Szondy, Munkácsy Mihály utca által határolt területen.

Az I. számú Festészeti Mesteriskola 1883-ban kezdte meg működését. Igazgatójának a történeti festészet egyik legnagyobb mesterét, a müncheni akadémia híres tanárát Benczúr Gyulát sikerült hazahívni. A mesteriskola épületében lévő reprezentatív műtermében születtek híres portréi, történelmi művei.

A II. számú Festészeti Mesteriskola 1897-ben Lotz Károly vezetésével, és a Szobrászati Mesteriskola Stróbl Alajos irányításával kezdte meg működését. A Benczúr Gyula vezette mesteriskola a táblaképfestésre, Lotz Károlyé a freskófestésre specializálódott. A művészképző női növendékeinek nevelését szolgáló festőiskolát pedig Deák-Ébner Lajos vezette, mely a Várkertbazárban működött.

A mesteriskolák telkének kijelölésekor a főváros az elhagyatott, ligetes , bozótos területen, az úgynevezett Epreskertben határozta el a művészkolónia kialakítását. A milleneumra készülő város a ligethez és a Sugárúthoz közeli részen olcsó telkek juttatásával szorgalmazta neves művészek letelepedését. A magyar képzőművészet jeles alkotói indultak innen útjukra, vagy készítették alkotásaikat az Epreskertet körbeölelő műtermes villákban. A művészek által píttetett házak tökéletesen illeszkednek a környék elegáns palotáihoz, villáihoz, jól reprezentálják a művészet és vele együtt a művészek akkori társadalmi rangját.

Itt dolgozott - hogy csak a leghíresebbeket említsük - Huszár Adolf, Zala György a Hősök terén látható milleniumi emlékmű, Schikedanz Albert "építész festő", a milleniumi emlékmű építészeti tervezője, valamint az 1896-ban elkészült, szintén a mai Hősök terén található új Műcsarnok tervezője. Míg a hajdani Lendvay utcában " szobrászsor" alakult ki, a Bajza utcában festők műteremházai épültek. Az érdeklődés középpontjában Feszty Árpád és Jókai Mór villája állt. Jókai neveltlányát, Jókai Rózát 1888-ban vette feleségül Feszty Árpád. Az 1886-ban özveggyé lett Jókai nevelt lányával és annak festő férjével költözött a művészkolóniába. A Bajza utca 18. számú nagy palota földszintjén hatalmas műtermében dolgozott Feszty, az emelten pedig Jókai szobái, többek között 50 négyzetméteres dolgozószobája volt. Hatalmas társasági élet folyt a házban.

Benczúr Gyula, Lotz Károly és Stróbl Alajos hatalmas, reprezentatív műterme az epreskerti mesteriskolák területén volt. A környezetbe belesimuló műteremházuk kizárólag az oktatás szolgálatában állt, hiszen a művészjelöltek felkészülésének legfontosabb eleme a mesterrel való együttmunkálkodás, annak munkájában való részvétel volt. A mesteriskolák tanárai idejük nagy részét az Epreskertben tölthették, nem kellett bért fizetniük a műteremhasználatért. Mindannyian a közeli utcákban vettek lakóházat maguknak. Benczúr a Lendvay, Stróbl a Bajza utcában lakott. A mesteriskola tanárainak, de különösen Stróbl Alajosnak volt nagy szerepe az Epreskert kialakításában, sajátos hangulatának a mai napig ható létrejöttében.

Stróbl rendkívüli tehetsége és egyénisége nem csak szobrászatában, hanem életvitelében, környezetalakításában is megmutatkozott. Reggelente kürtszó mellett kilovagolt az Epreskertből, hatalmas jelmezes művészestélyeket szervezett, növendékeivel és vendégeivel történelmi jeleneteket adott elő. Műtermében aranyhalas medencében szökőkút volt, és különféle állatok , majmok, pávák , őz és gólya sétáltak kertjében .

Az Epreskertet megtöltötte számára kedves építményekkel, műtárgyakkal. Antik, középkori és reneszánsz műtárgyak másolataival rendezte be környezetét. Ő mentette meg az Kálvária tér rendezése kapcsán lebontásra ítélt Mayerhoffer András készítette (1749) gyönyörű barokk kálváriát is. Stróbl a Baross szobor pályázatán nyert 3000 koronás első díját ajánlotta fel az épület megmentésére. Növendékeivel lebontotta és az Epreskertben ismét felépítette a kálváriát (1894).

De ő helyezte el bronz másolatát Kolozsvári Márton és György 1373-ban bronzba öntött Szent György lovas szobráról, mely ma az a Magyar Nemzeti Múzeumban áll, egy másik másolata pedig az Epreskert bejáratánál.

A budavári Nagyboldogasszony templom felújításakor annak több eredeti kövét vitette az Epreskertbe, beépítve azokat tervezett környezetébe.

"Stróbl Alajos szobrászművész tanár az epreskerti művésztelepen Hunyadi emlékmuzeumot rendezett be. Ez voltaképen egy kis kápolna, mely a budavári koronázó Mátyás-templom lebontása alkalmával félretett faragott kövekből épült. A kápolnába 13-ik századbeli csúcsíves, úgynevezett menyasszony-kapu vezet. A bejárattal szemben, az oltár helyén áll Mátyás királynak történelmi nevezetességű bautzeni emlékszobra, hű utánzatban. Megvan fehér kőből faragva Mátyás király és Beatrix királyné domborművű egykori mellkópének mása. Balra a gyulafehérvári templomból a Hunyadi síremlék domborműveinek másolatai láthatók, köztük az a jelenet, a mint Hunyadi János, a nagy hadvezér veri a törököket. A kápolna külső falába van foglalva Hunyadi Lászlónak terméskőből faragott álló szobra, az egyik falon pedig meg van örökítve a budai vár egykorú képe és Mátyás király híres palotája. Az érdekes gyűjteményt folyvást gyaraíptják művészeti díszítéssel a szobrászati és a festőmesteriskola tagjai" - írja a Vasárnapi újság 1904. június 19-én.

A különös, bizar, ugyanakkor hatalmas fák árnyékolta nyugalmat sugárzó környezet vonzotta a művészet iránt érdeklődőket. Főrangú és nagypolgári látogatói voltak a kertnek, de Ferenc József is több ízben ellátogatott az Epreskertbe.

A Mintarajziskola élére - az 1902-ben az elhunyt Kelety Gusztáv helyére - Székely Bertalant nevezték ki igazgatónak. A változó középiskolai tanterv hatására csökkent a geometria órák száma, de az oktatás lényegét érintő változás nem történt.

1905-ben Székely Bertalan megvált az intézettől és a II. számú Festészet Mesteriskola igazgatója lett. A mintarajziskola élére helyébe Szinyei-Merse Pál került. Az ő igazgatói működésének köszönhető, hogy lassan a nagybányai iskolához tartozó, a művészet modernebb szemléletét valló tanárok is bekerültek az intézménybe. Ferenczy Károly 1905-ben, Réti István 1913-ban, Glatz Oszkár és Lyka Károly 1914-ben kezdte meg tanári működését.

1906-ban új művészet ág, a sokszorosító grafikai eljárások tanítását kezdte meg Olgyai Viktor . Az itt készült munkákból alakult ki a Főiskola egyik értékes gyűjteménye, amely 3000 grafikai lapot tartalmaz.

Az 1906/1907-es tanévtől a tehetséges, végzett rajztanárok ösztöndíjjal, művészi továbbképzésük céljából a mintarajziskolában maradhattak.

Az idő múlásával az egykori eperfák kihaltak. Békés István 1966-ban az utolsó túlélőről ír: "A vén eperfákból is csak egyetlen egy maradt meg. Nemzedékek során csillogtatták zöldjüket, ontották árnyukat a sűrűsödő kőerdő között, aztán 1945. telén a környék didergő lakossága - ennek az egynek a kivételével - kivágta mindet tüzelőnek. De a százados eperfa körül egész csomó fiatal fa ágaskodik, lombosodik. A hajdani tanítvány, a későbbi professzor: Pátzay Pál rektorsága idején ültette el a csemetéket, s az új eperfák koronája ma már együtt zúg az elmúlt idők törzsökös, tekintélyes tanújával”.

Epreskert

VI. kerület, Terézváros, Bajza utca 41.

Képek

Térkép

Adatok

Megközelítése

Ajánlott cikkek