A húsz beérkezett pályaterv közül Lajta Béláé nyerte el az első díjat. A bank elnök-vezérigazgatója a kerületi politika egyik vezére, Ehrlich G. Gusztáv volt, akivel Lajta ekkor szoros kapcsolatban állt, hiszen 1910 óta ő töltötte be a Chevra Kadisa Szeretetháza építőbizottságának elnöki tisztét is. A ház építése 1911 őszén kezdődött meg, s az 1912 nyarán módosított terveknek megfelelően az év végére be is fejeződött – a kiadások összesen 1,8 millió koronára rúgtak. A tervezetek több szempontból is túllépték a telek építési szabályzatban rögzített maximális beépíthetőségét, a befolyásos városatya építkezése azonban mindig zöld utat kapott.
Az épület képe 1908-ban, még építése közben (kép: Kiscelli Múzeum)
A banképület három tervváltozatának alaprajzai alig térnek el egymástól:
az alsó két szintet üzleti, irodai helyiségek foglalják el, felettük
négy lakószint, majd a kiszolgáló helyiségeket magában foglaló manzárd
következik. A pénztártermet tíz méter magasban vasszerkezetű üvegtető
fedi. A felsőbb szintek elrendezése egyforma: két öt- és egy háromszobás
lakás foglalja el mindegyiket, az összes lakóhelyiség utcára néz.
A homlokzatok ellenben alapvetően átalakultak: fokozatosan redukálódott,
finomodott az ornamentika, a sarokhangsúly és a plaszticitás is. Az
üzleti szinteken a gazdagon díszített pillérek helyébe 10 méter magas
kanelúrázott oszloptörzsek léptek – végül ez a monumentális tagolás
ésszerűen csak a Rákóczi úton valósult meg. A lakószintek vertikális
tagolása az utolsó tervváltozaton váltott horizontálisba: a főhomlokzat
középtengelyeinek ablakait párkányok fogják össze sávokká. Közöttük
népművészeti inspirációjú terrakotta betétek kaptak helyet. A bevett
manzárdtető helyett alkalmazott, a homloksík mögé visszahúzott,
vízszintes lezárást adó tetőemeletet hasonló, de erősebben stilizált
motívumokat alkalmazó kerámiaburkolat fedi. A két alárendelt homlokzat
teljesen dísztelen téglaburkolást kapott. Az épület így a zártsorba
illeszkedő nagyvárosi üzleti épület mintaadó példája lett.
A bank anyagi helyzete 1913 elejére megrendült, új üzleti helyiségeit
kénytelen volt bérbe adni: az egyik bérlő, Antal és Hosszú Divatháza az
eredetileg pénztárteremnek szánt részt már 1914–1915-ben karzattal
osztotta meg és Kozma Lajossal új berendezést terveztetett oda.
Az épület előtere 1926-ban, Vázsonyi Vilmos temetésének idején (kép: Fővárosi
Szabó Ervin Könyvtár)
Az épület a magasból (kép: Google)
Képek