New York-palota

VII. kerület, Erzsébetváros, Erzsébet körút 9-11.

Az épület átadásával egy időben nyílt meg a földszinten a historizáló berendezésű New York kávéház. Pazar belső tere szintekre és több, egymástól csavart oszlopokkal elkülönített térre tagozódik. A bejáratnál szökőkút várta a vendégeket, a termekben velencei csillárok függtek. A karzatra vezető lépcsőt bronzszobrok díszítették, a mennyezetfreskók pedig Mannheimer Gusztáv és Eisenhut Ferenc munkáját dicsérték. Volt külön női Hölgyterem, ezenkívül egy-egy játék- és biliárdterem is.

"A pazar New York Kávéházban kitisztították a cipődet, kivasalták a ruhádat, késő este is megborotváltak, lenyírták a hajadat, megigazították a körmödet (...) a kávéház műhely és íróasztal volt, balsorsban lakás és éjjeli szállás is, hiszen hajnaltól hajnalig nem kellett belőle kimozdulni. Mindig akadt benne egy-egy megüresedett játékszoba, amelyben két újságpapirossal letakart nádszéken egy-két órát alhatott az ember” - írja Heltai.

A kávéház egy terme (kép: Klösz György, 1895. - Szabó Ervin Könyvtár)

Steuer Sándor tulajdonos elvileg az előkelő, tehetős vendégek számára nyitotta a vendéglőt, de csakhamar a főváros egyik legnépszerűbb találkozóhelyévé vált. Irodalmi kávéházi rangját azonban csak azután nyerte el, amikor 1900-ban Harsányi Adolf és fivére vette át a New York vezetését. Reisz Gyula főpincér a kávé mellé hosszúkás jegyzetpapírt (kutyanyelvet) és itatót is felszolgált a betérő irodalmároknak, a tulajdonosok pedig lexikonokat, alapkönyveket hozattak a kávéházba, előfizettek a legfontosabb hazai és külföldi lapokra, ezenfelül pedig a pincében hordószámra állt az antracéntinta.

Hamarosan kialakultak az irodalmi és művészeti asztaltársaságok, ahol bizonyos érdek- vagy baráti csoportosulások beszélhették meg a napi politikát és egyéb történéseket. A Pesti Napló asztalánál ült Bródy Sándor, Nagy Endre és Kemény Simon, a karzatnál foglaltak helyet a nyugatosok, Osvát Ernő, Heltai Jenő, Herczeg Ferenc, Ignotus és Ady Endre vezetésével, akik 1908-tól néhány évig itt szerkeszthették a folyóiratot is. Molnár Ferenc, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes itt írták meg első zsengéiket. A képzőművészek által „Nyehó”-nak hívott kávéházban járt össze 1907 után a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) Szinyei Merse Pál vezetésével, sőt, Herman Lipót vagy Szigethy István a New Yorkban is állították ki műveiket.

Krúdy Gyula úgy látta, hogy „a legtöbb pesti kávéháznak megvolt a maga írója, aki éjfélkor a kapuciner mellé tintát és tollat rendelt és hajnalig gyilkos szemmel nézegette azokat is, akik a szomszédos asztal mellé merészeltek letelepedni”.

Heltai Jenő így írt: „Rettenetesen sokat tanultam a kávéháztól, amíg ültem, nézelődtem és hallgattam benne, régi jó barátokkal vagy új ellenségekkel találkoztam, beszélgettem vagy sakkoztam, kártyáztam, vártam, hogy az eső elálljon, a vonat induljon vagy érkezzen. Vártam a dicsőséget, a pénzt, a nőt, a jószerencsét, a boldogító sorsfordulást, nem egyszer a halált is. És mindenekelőtt az ihletet, a késlekedő Múzsa csókját, azt leginkább...”.

Alig volt a napnak olyan időszaka, amikor ne lehetett volna ott találni a híres írókat és látni, mondjuk, a fiatal Krúdy impozánsan férfias alakját a hű cimborával, az újságírás „tiszteletbeli lovagjá”-vá avatott Báttaszéky Lajossal együtt. A New York leggyakoribb íróvendége azonban az ifjú Molnár Ferenc volt, aki A doktor úr és a Józsi feltűnő sikerei után ott, a kávéházban írta meg az Ördög és a Liliom jó részét is.

A Pesti Napló asztala körül sok, még névtelen ifjú sorakozott, várva a jó szerencsét. Egy vidéki újságíró, ha akkoriban feljött Budapestre állást keresni, egyenesen a New York kávéházba ment. Jól tudták ezt a vidéki kiadók és főszerkesztők is, ezért még a vidéki szerződések nagy része is a New Yorkban köttetett, sőt, itt fizették ki az előlegeket is.

A félelmetes hírű kritikusok viszont az Erzsébet körúti fronton lévő, ellipszis alakú, óriási, ún. „veseasztal” körül tanyáztak. Minden művészeti és irodalmi eseményt megtárgyaltak. Jelszavuk „Az élőkről vagy rosszat, vagy semmit!” volt.

A New Yorkba járt Korda Sándor és Kertész Mihály is, akik később világhírre tettek szert a filmes szakmán belül. Itt komponált Kacsóh Pongrác és Huszka Jenő is, és innen indította el Korda Sándor az első mozis témájú újságot, a Pesti Mozit, amelynek lapjain Karinthy, Kosztolányi, Gábor Andor és Somlyó Zoltán is jelentetett meg cikkeket. A közeli színházak olykor olykor itt tartották meg bankettjeiket, de itt volt a Színész-asztaltársaság is Újházi Ede és Beöthy László elnökletével.

Az egykori artista főpincér a vendégek minden szokását és kívánságát elleste, és kérés nélkül is teljesítette: Krúdy úr söre ne legyen hideg, Bródy Sándornak sötét tejeskávé, zsemlye és parádi víz. Langyos kávé sok habbal Karinthynak, Szini úrnak két négyperces tojás pohárban, Molnár Ferencnek francia konyak.

A Harsányi fivérek 1913-ban megváltak a kávéháztól, amit a Bánó és Szabó cég vett át, törzsasztalaival, a publikumával, szokásaival együtt, de az új bérlők is hamar túladtak rajta.

Ahogy kitört az első világháború, a New York élete is gyökeresen átalakult: nemcsak a kávé, de a hangulat is keserédes lett. A fiatalok bevonultak katonának, a törzsasztalok mellett megritkultak a vendégek, és egy újfajta közönség kezdett beszivárogni a kávéházba: a hadiszállítók. Az étlap jóval szegényebb lett, a dús tálakat és az ínyenc falatokat a cikória és a korpakenyér váltotta fel. Ráadásul bevezették a jegyrendszert, s még a kenyeres lány is ollóval járkált az asztalok között. Azért persze a rengeteg sajtótermék be-be csalogatta a vendégeket, abban a reményben, hogy némi tájékozódást nyújtanak ebben a politikailag zűrzavaros időszakban.

A háború alaposan szétszórta a baráti társaságokat is. A kávéház régi reklámmondatát: "Színház után találkozunk a Newyorkban!” sajátos humorral és a túlélés reményében így alakították át: "Háború után találkozunk a Newyorkban!”.

1918-ban ismét gazdát cserélt a kávéház, mert a bérleti jogot Bánó eladta Aczélnak, aki rögvest áttervezte a helyiségeket. A szuterénből éttermet szeretett volna csinálni, sőt, még bár és cukrászda is szerepelt a tervekben. A sajtó azonban rosszallta a dolgot. A tervek nagy része csak terv maradt, nem a sajtóvisszhang, hanem elsősorban a körülmények miatt. 1918-ban kitört a spanyoljárvány. Áldozata lett sokak között Kaffka Margit egész családjával és Karinthy felesége, Judik Etel is. A vesztes háború után különben sem volt kedve senkinek kávéházba járni.

Az írók szétszóródtak, a Nyugat is visszaköltözött a Centrál Kávéházba. A művészkávéház-jelleg megmaradt ugyan, néhány íróvendég is megfordult olykor, de a régi hangulat örökre a múlté lett. A kávéház egyszerű szórakozóhellyé vált, még a hamutartókon is ez volt olvasható: "Ne politizálj, szórakozz!”. A klasszikus értelemben vett kávéházak virágkora mindenütt leáldozott.

A háború utáni kommunista terror, a gazdasági válság, a munkanélküliség és az éhezés rányomta bélyegét a kávéházi szokásokra is. Lassanként szinte minden üzletnek melegkonyhája lett, mert elsősorban a jó ételek vonzották a vendéget, később az előkelő társaság, majd végül a jó műsor.

A román megszállás után, 1920-ban Tarján Vilmos vette át az üzemeltetést, akinek vezetése alatt a játéktermek helyén az arisztokráciát vonzó étterem-bárt alakítottak ki, és a kávéház a fővárosi éjszakai élet egyik központjává vált. Tarján széles ismeretségi körrel, ügyes szervezőkészséggel rendelkezett, bátran bele mert vágni az újításokba és persze némi tőkéje is volt.

Tarján korábban rendőrségi fotóriporter volt, majd állástalan csavargóvá lett, aki kártyázásból véletlenül félmilliós vagyonra tett szert. Pont akkor, mikor a Haas család kezelésében lévő New York Kávéház eladásra lett ajánlva. Tarján társakat szerzett maga mellé: a dúsgazdag Magyar Miklóst, illetve Zoltán Bélát, a csepeli Weiss Manfréd művek volt főpénztárosát és Rónai (Herskovits) Olgát, egy zombori vendéglős-dinasztia sarját. Ők négyen vették meg a kávézó bérleti jogát három és félmillió koronáért. Olga később Tarján felesége lett.

Másfél hónapos takarítás és rendezkedés után, melegkonyhával kibővülve újranyitott a New York, de a melegkonyhás bárba csak estélyiben volt szabad belépni. A régi kapcsolatok révén a Nemzeti Kaszinó legelőkelőbb vendégei lassacskán elkezdtek átszivárogni a New Yorkba, s a Mélyvíz - ahogy ekkor a szuterénban kialakított éttermet nevezték - a legelőkelőbb körök találkozóhelyévé vált.

Néhány év múlva a kávéház felújításon és bővítésen esett át. Drága szőnyegek és plüssel bevont székek, mahagóni bútorok érkeztek, és egy bár is kialakításra került, amelynek pultja egy alulról megvilágított, vékonyra csiszolt márványlap volt. A műsort ekkor Brodszky Miklós zeneszerző zongorajátéka nyújtotta. Brodszky a Szökik az asszony című operettjével hangos sikereket ért el, a források szerint amúgy roppan szerénynek jellemzett komponista volt. Az 1930-as évek vége felé Londonban él, itt több filmhez is szerzett zenét, majd Amerikában telepedett le.

Egy-egy nagyobb színházi esemény után a kávézóban megjelentek a direkt erre célra felöltözött hölgyek és a divatszalonok tulajdonosai is, ahol amolyan divatbemutatós hangulat kelt életre.

Tarján különleges reklámfogásokat is bevetett: egy ideig a korszak egyik híres mulatóhelyét, a Royal Orfeumot is kibérelték, s az ott fellépő artisták szerződésében különféle pontokat is szerepeltettek. Például azt, hogy a fókaidomár köteles a reggelijét a New Yorkban elkölteni, mégpedig idomított fókája társaságában!

A magamutogató arisztokrácia feltűnési vágyát ekkoriban többnyire a pazar vendéglátók pörgős élete elégítette ki. Reggel 6-tól délig a mozis szakma, újságírók és színészek fogyasztották el reggelijeiket, s este 8-kor kezdődött a vacsora időszaka. Mozi vagy színház után megjelent az estélyis nagyvilági közönség, majd késő éjszakától hajnalig a lump elemek, artistanők, zenészek és egyéb figurák birodalma lett a kávéház.

Mózer István, az akkori konyhafőnök itt készítette a kedvelt korhely- és bableveseket, a kitűnő színész, Pethes Imre emlékére a Pethes-levest, a báró úrnak a Csekonics-salátát, a híres ügyvéd (Bedő Móric) kedvencét, a Bedő-imbiszt, no meg a többi finomságot. Egy szilveszteri buli a New Yorkban mindig rekordbevételeket produkált: egy éjszaka volt, hogy 24ezer pengős árbevételt értek el, s csak levesből háromezer adag fogyott. Csortos Gyula, aki mindig a Mélyvíz valamelyik asztalánál ült - közel a bejárati lépcsőhöz - itt fogyasztotta el legendásan gazdag menüit. Páger Antal főként römizni járt ide, Uray Tivadar pedig biliárdozni.

A kávézó márványtermében Berkes Béla zenekara szolgáltatta ekkor a zenét, de 1928-ban egy hónapra az afro-amerikai Eddie South jazz-zeneka is szerződést kapott, aki épp európai turnéján vett részt. A soha nem látott néger ember olyan érdeklődést keltett a pestiek körében, hogy a rendőrséget kellett kivezényelni a bejáratokhoz a rend fenntartása érdekében. A New York népszerű énekesnői - Sólyom Janka, Fellegi Teri, Mezey Mária - mellett külföldi dizőzök is felléptek a bárban, köztük Annia Suly, Miss Dolly és Anita Best.

Herman Lipót és Pólya Tibor mellett olyan művészvendégekkel dicsekedhetett ekkor a kávéház, mint például Fényes Adolf vagy Pátzay Pál. A híres mester, Molnár C. Pál pedig még egy étlap-sorozatot is készített a New York számára.

Tarján tudatosan építette ki vendégkörét. A gazdaság visszaesése, Trianon traumája még sokáig éreztette hatását az országban, ezért leginkább a nagypolgári rétegre számított, és a pénzügyi, gazdasági, sőt az intellektuális előkelőségek közös intézményévé akarta kifejleszteni üzletét. Az alig 30 éves filmes-mozis szakma képviselői vagyonban, eleganciában és modorban ugyan még kispolgári volt, de tekintélyes részük már ekkor is a New Yorkba járt. A karzat asztalainál most a nagypénzű, előkelő vendégek ültek, mert onnan lehetett jó rálátással bírni a legkiváltságosabb réteg, az ismert notabilitások asztalait lenn, a Mélyvízben. A régi nagy nevű vendégek ekkorra már nem jelentettek különösebb reklámot az üzletnek, így a tulajdonos általában hűvös fölényességgel tekintett rájuk. E mellőzöttséget érezték a filmes szakma tagjai is, akik legfeljebb csak éjfél tájban foglalhatták el régi helyüket, amikor az ügyvédi, orvosi, nagykereskedői, gyár- és bankigazgatói társaságok már visszavonultak rózsadombi és Stefánia úti villáikba. Tekintélyük csak akkor emelkedett meg, amikor a bankárvilág minél több pénzt fektetett bele a mozis szakmába, egyre több sikerfilm született, amely által egyre több színész vagy rendező emelkedett ki az előkelőségek csoportjába.

1935-re már számos olcsó és népszerű söröző nyílik a városban, amely egyre több vendéget csábít el a New Yorkból. A Nagykörút sokat veszít vonzerejéből, s az éjszakai élet központja lassan az Andrássy útra és a Belvárosba tolódott át. Itt sok kabaré és mozi is működött, s Tarján hiába próbálkozott színes műsorokkal, egyéb szenzációval és olcsó menüvel, a New York Kávéház süllyedését már nem tudta megmenteni. 1936-ra a kávézó 15ezer pengős bérleti díj tartozást halmozott fel az Adria Biztosító Társaságnál, aki felmondással fenyegetett. Tarján hiába ajánlotta, hogy a bérleti díjon felül havi 100 pengővel törleszti az adósságát, a bankot ez sehogyan sem hatotta meg. Végül a konkurencia, a Japán Kávézó tulajdonosa, Kraszner Menyhért vette át a New York Kávézó feletti jogot.

Valószínűleg az történt, hogy mivel Tarján nem tartozott egyik gazdasági érdekcsoporthoz sem, a konkurencia megpróbálta őt kifúrni a piacról, ezzel lehetetlenítve el egyik fő vetélytársukat. Tarján egy szerencsejátékon véletlenül gazdaggá lett és felkapaszkodott ember volt, akinek se gazdasági háttere, se politikai kapcsolatai nem voltak, s mellesleg a főváros egyik legnagyobb hírű és legszínvonalasabb vendéglátóhelyét működtette, amelyet a pénzügyi elit szeretett volna visszaszerezni. Először csak bérleti díjat emeltek, majd egyre több olcsó lebujt nyitottak a környezetében, hogy a megnövekedett terhek mellé egyre kevesebb bevétele legyen. Erre jött még a gazdaság bukdácsolása, az egyre több munkanélküli és a generációváltás is.

Alig egy év múlva Kraszner is megvált a kávézótól, amit Patai Lajosné vett át. Ő a lillafüredi Palota Szálló és a Nemzeti Kaszinó étteremvezetője volt. 1943-ra ismét gazdát cserélt a hely.

"A New-York jelenlegi tulajdonosa, nemes Spolarich Károly kormányfőtanácsos, a kávéházat minden részében restauráltatta, úgy, hogy az ma ismét alapítási évének nemes ízlésével és páratlan művészi kiképzésével gyönyörködteti látogatóit. Jelenlegi tulajdonosa a New-York palota udvari helyiségét is hozzácsatolta a kávéházhoz és díszes kerthelyiséggé képeztette ki, úgy, hogy a New-York ma kávéházat, téli éttermet, nyári éttermet, és bárt foglal magában...” - szól a tudósítás.

Ennek ellenére a gyönyörű nagytermek üresen kongtak, betérő vendég alig akadt. A háborús hírek, a közelgő ellenség réme rányomta bélyegét a kávézó hangulatára is. Budapest ostroma idején a kávéházat már bezárták, tornyába lövedék csapódott. 1938 óta - amikor még 167 kávéháza volt a fővárosnak - olyannyira megcsappantak a kávéházak, hogy 1947-re csupán 90 üzemelt. Egy éven belül további 20 szűnt meg. A New York ablakai az ostrom alatt mind betörtek, a falakat golyónyomok borították, a berendezést elhordták, elvittek, elpusztítottak szinte mindent, még az evőeszközöket is. A háború után helyiségeiben cipőt és krumplit árultak, majd 1947-ben felújítás miatt az épületet lezárták.

Az építészek lapjában, a Tér és forma 1947-es évfolyamában olvashatunk az újjáépített kávéházról. A ruhatárból „modern” eszpresszó, egy másik helyiségből pedig büfé-söröző létesült, mindez óriási költséggel. A durva átalakítást és stílusrombolást így próbálta mentegetni a lap tudósítója: „A nagyközönségnek a vendéglátó iparral szemben támasztott igényeiben és ízlésében beállott változás, mely annyi nagymultú pesti kávéház megszűnését okozta, nem kímélte a New-Yorkot se, mely egy ideig küzdött az árral, azután rátért a kitaposott útra...” - vagyis az akkor még nem vagy alig létező eszpresszók vegyék át a kávézók korábbi szerepét.

Mivel az átalakítás okán született rideg és csupasz termek látványa nem hozott sikert, így a forgalom tulajdonképp a nullára csökkent. Ekkor a Gazdasági Főtanács a kávéházi részt a Sportszerkereskedelmi Nemzeti Vállalatnak ajánlotta fel, az eszpresszót pedig a házban amúgy is irodát bérlő, de terjeszkedni akaró utazási irodának, az IBUSZ-nak utalta ki.

A New York Kávéház ablakai, mint ruházati és sportszer bolt kirakata (kép: Fortepan.hu)

1954-re megnyílt a Hungária Étterem, amely valamelyest az eredeti pompájában elevenítette fel a New Yorkot. Többek között Heltai Jenő is örömmel vegyes nosztalgiával üdvözölte a megnyitást: „A régi New York meghalt, elmúlt. Helyén ma szép, új kávéház nyílik meg: a Hungária. Élni és virulni akar új világunkban. Sok szerencsét kívánok hozzá. Itt-ott megőrzött valamit a régi New York díszeiből, ezeket talán kiegészíthetnénk a múltra emlékeztető egy-két képpel vagy szobrocskával is a magamfajta elaggott törzsvendégek számára”.

Az éttermet kulturáltan terített asztalaival, előzékeny pincéreivel hamarosan újra megkedvelte és birtokba vette a közönség. Délben menüt szolgáltak fel, este a'la carte étkezés folyt. Az IBUSZ is ide hozta külföldi csoportjait. Bár a Hungária nem lett irodalmi kávéházzá a régi értelemben, falai között érződött az irodalmi atmoszféra. Ez jórészt az írók és szerkesztők egy újabb nemzedéke jelenlétének volt köszönhető, akik a megmaradt régiekkel együtt kedvvel és kitartóan ragaszkodtak a helyhez.

A New York-palota 1957-ben, a szabadságharc alatti sérülésekkel tarkítva (kép: Fortepan.hu)

Az 1980-as évekre a házban működő lapkiadók lassacskán megszűntek, de az étteremnek még jó ideig megmaradt a vonzereje. 1989-re a Hungária Étterem is bezárt, majd az épület üresen állt hosszú évekig. Az omladozó homlokzat kísérteties látványt nyújtott a Nagykörút mentén, s egyre több vita keletkezett az épület hasznosításáról. Az állami tulajdon elkótyavetyélése során az Állam ezt is eladta egy befektetői csoportnak, aki felújítva a New York-palotát, szállodát nyitottak meg benne.

Az Épülettár.hu cikke szerint "2001. februárjában az olasz Boscolo-csoport vállalta fel a legendás épület újjáépítését, így elkezdődhetett a műemlék épület felmérése, majd tervezése. A műemléki terveket az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ szakemberei készítették a Boscolo-csoport saját project menedzsment cége, a Hotels Engineering irányítása alatt. A tervezést kísérő restaurátori kutatás során korábban nem ismert műemléki értékek kerültek elő. Ennek következtében, valamint az üzemeltetés nyugalma érdekében a tulajdonosok úgy döntöttek, hogy a Kávéházat a megújuló palotával együtt nyitják meg. A New York kávéház 2006. tavaszától régi pompájával várja vendégeit, megidézve a XX. század eleji miliőt mai design elemekkel.

A szálloda 107 szobával nyitja meg kapuit a luxusra és nagyvilági miliőre vágyó nagyközönség előtt. 24 Classic szoba, 34 Superior szoba, 22 Deluxe szoba, 21 Junior Suite, 4 Suite és 2 Royal Suite fogadja a látogatókat. A vendégek rendelkezésére áll: 24 órás szoba szerviz, limuzin-szolgálat sofőrrel, baby-sitter szolgálat, autóbérlés, internet hozzáférés, titkári szolgálat, business center".

Homlokzati díszek a Nagykörút felőli oldalon

A "Szabadság Géniusza" című szobor az épület tetején