Budapest zöldség-gyümölcs elosztó központja a csepeli-Dunaág és Soroksár között, a Lágymányosi hídtól délre található Nagyvásártelep volt. Mikor elkészült, 247 méteres hosszúságával és 42 méteres szélességével az ország legnagyobb fedett létesítménye lett. Napjainkban a telep már nem üzemel, viszont a főépületet a 2021-ben épült Diákváros részekén helyreállították.

AJÁNLÓ

A Nagyvásártelep az 1930-as évek elején létesült a főváros élelmiszerellátásának megoldására, mivel a Központi Vásárcsarnok már nem volt képes ezeknek a megnövekedett feladatoknak eleget tenni. Az új létesítmény a Déli vasúti híd (népnyelven Összekötő vasúti híd) pesti végének déli oldalánál, a IX. kerületi Hídépítő utca és Helyi kikötő utca közti telkekre épült.

Ferencváros ekkor még Budapest külvárosa volt, ahol a vidékről érkező árut lerakodták; például ezen a területen volt a vidékről felhozott szarvasmarhák legelője is, ahol a jószágokat "parkoltatták" addig, amíg a vágóhídra nem szállították azokat. Több húsfeldolgozó és konzervgyár is működött a környéken, valamint fatelepek és gőzmalmok is, magyarán ide futottak be a fontosabb vasútvonalak, itt létesült folyami kapcsolat, amelyen a fuvarozók az országszerte megtermelt élelmiszereket adhatták át a kereskedőknek.

Mivel a Központi Vásárcsarnok a XX. század elejére túlterhelté vált, kézenfekvőnek bizonyult, hogy e kirakodásra berendezkedett területen nyissák meg a főváros új élelmiszer elosztó központját, a Nagyvásártelepet.

A kiszemelt területen az 1867-ben indult Első Spodium és Csontlisztgyár és a Flóra Gyertyagyár működött. A Csontlisztgyár 1882-ben a szomszédos gyepmesteri telepből 1219 négyszögöl területet vásárol, ahol a kor pecértelepe (sintértelepe) működött. Erre a gyár bővítése miatt volt szükség. Végül ettől délre nyílt meg a Gregersen-fatelep és a Nagyvásártelep.

A Nagyvásártelep csarnoka 1932-ben

A Nagyvásártelepet 1932. november 18-án nyitották meg a nagyközönség előtt, melyen számos miniszter és Horthy Miklós kormányzó is részt vett. Központi része, a nagycsarnok 247 méter hosszú és 42 méter széles, a csarnok 17, a pince belmagassága pedig 4 méteres volt. A terveket Münnich Aladár készítette.

A telep irodaháza és csarnoka 1933-ban, előtérben a 88-as villamossal

A 10.000 m2-t is meghaladó épületben közel négyszáz kereskedő dolgozott. Az árut vonaton vagy hajón hozták vidékről a fővárosba, így a területen húsz vasúti vágány és két folyami kikötő is található. Több mint 10 kilométeres vasúti vágányai a MÁV kikötőpálya-udvarától indultak, s egyszerre 210 vasúti kocsiról rakodhatták az árut. A piac rangját mutatta, hogy villamosjárat is közlekedett ide, mely kezdetben a Kálvin térig, majd a Boráros térig szállította az utasokat, s így közvetlen kapcsolat létesült a Központi Vásárcsarnokkal.

Az épület rendeltetése szerint az élelmiszer fővárosba való felhozatalának és a piaci árusok beszerzési forrásának központja lett. A magyar élelmiszer-export is részben itt zajlott le. A csarnok mellé épített irodaház 5 emeltnyi magasságával komoly hangsúlyt kapott az épülettömb látványában. Itt a csarnokfelügyelet, a Posta, valamint a vasúti- és vámhivatal működött. A második és harmadik emeleten a nagykereskedők és bizományosok irodái, a negyediken bérelhető hotelszobák kaptak helyet, az alagsorban vendéglő, kazánház, transzformátor, továbbá a munkások helyiségei voltak.

A vörös téglás irodaépület bauhaus és art deco jegyeket viselő homlokzatát Ohmann Béla földművest, halászt, kertészt, illetve kofát ábrázoló, két és fél méter magas szobrai díszítették. Nyoma veszett két másik épületdísznek is: a bejárat fölött egykor a főváros címere, előtte pedig Borbereki Kovács Zoltán Zsákolók című szobra állt. Egyes feljegyzések szerint a Nagyvásártelep volt Európában az első Zeiss-Dywidag rendszerű csarnok, az irodaépület pedig az első, amiben páternoszter személyfelvonó működött.

A második világháborúban lerombolt telep

A telep és környezete egy 1950-es térképen (maga a térkép 1937-ben készült, de 1950-ben ráfirkáltak)

A második világháborút követően a telepet államosították, a régi épületeket szinte teljesen lerombolták, viszont a hely a Rákosi-korszakban is fontos kereskedelmi egységként működött tovább: még az 1980-as évek elején is folyt itt áruraktározás és fuvarozás, igaz ez már többnyire a vidékről érkező zöldség és gyümölcs árukra korlátozódott.

A Nagyvásártelep 1980-ban

Lassú hanyatlása Nagy-Budapest létrehozásakor kezdődött el, amikor a városhatárt kitolták Soroksárig, s amellyel Ferencváros elveszítette külvárosi szerepét. A hanyatlás másik oka a közúti forgalom felerősödésében keresendő, hiszen a vasúti szállítás javarészt átkerült a közúti forgalomba, viszont a megrakott teherautók közlekedése ekkor már nehézkesebb volt a városban. Emellett több olyan kereskedelmi állami cég is megjelent a palettán, amely komoly konkurenciát jelentett a Nagyvásártelepnek. A terület tulajdonlása így került át egyik állami cégtől a másikhoz: eleinte a Zöldért, majd a Skála vette keze alá a létesítményt. A Nagybani Piac 1991-es megjelenésével a Nagyvásártelep komoly konkurenciát kapott, ezért az Állam a területet eladta. Vevője a Plus Élelmiszerdiszkont Rt. lett, amely központi raktárként üzemeltette a csarnokot 2000-ig. Végül a Plus eladta a Gropius Zrt.-nek, amely tervei szerint a Duna City projektet valósította volna meg a Nagyvásárcsarnok területén. Mivel a cég csődbe ment, ezért a projekt megvalósítása kérdésessé vált.

A Nagyvásártelep 2009-ben (kép: bco.gportal.hu)

AJÁNLÓ

Képek

Hamarosan!

AJÁNLÓ