Magyarország legnagyobb egyeteme. A Dunára néző díszes, központi palotát Hauszmann Alajos tervei szerint 1904-1909 között építették, neogótikus stílusú könyvtárát Pecz Samu tervezte. Az Institutum Geometricum 1782-ben jött létre, s ez volt az első polgári mérnökképző intézet Európában, amelyben egyetemi szervezetben oktatták a műszaki tudományokat.

AJÁNLÓ

A hazai technikai szakoktatás, s egyszersmind a Műegyetem története a XVIII. századba nyúlik vissza. A Műegyetem első, közvetlen elődintézménye az 1782-ben – a budai tudományegyetem bölcsészeti karának kebelében – alapított, Institutum Geometricum néven ismertté vált mérnökképző intézet volt. Az önálló mérnökképzés irányába tett újabb lépés a Mária Terézia által 1777-ben kiadott Ratio Educationis volt. E törvény a korábbiaknál jóval nagyobb hangsúlyt helyezett – különösen a felsőoktatás területén – a reáliák oktatására. Egy leendő mérnökképző intézet létrehozását az alapos mérnöki ismeretekkel rendelkező szakemberek iránti egyre nagyobb igény indokolta.

 

Institutum Geometricum

Az Institutum Geometricum hivatalos megalapítására 1782. augusztus 30-án került sor, ezen a napon írta alá II. József az alapító rendeletet. Az intézetet az uralkodó a tudományegyetem bölcsészeti karához kapcsolta, ezzel a mérnökképzést egyetemi szintre emelte. Az Institutum Geometricum volt az első polgári mérnökképző intézet Európában, amelyben egyetemi szervezetben oktatták a műszaki tudományokat, 12 évvel korábban, mint az 1794-ben főiskolai rangra emelt francia École Polytechnique-ben.

A rendeletben az alapítás indoklásán kívül még egy fontos határozat található, amely Magyarországon először mondta ki, hogy nyilvános mérnöki állásra csak olyan személy alkalmazható, aki az előírt matematikai tanulmányok elméletéből és gyakorlatából az egyetemen nyilvános vizsgát tett, s erről bizonyítványt szerzett. Az Intézetben oktatott főtárgy maga az alkalmazott matematika volt, amelynek keretében a földmérő és vízépítő ismereteket tanították, Buda és Pest környékén tartandó terepgyakorlatokkal kiegészítve. Melléktárgyként a mechanika és a mezőgazdaságtan szerepelt, amelyek hallgatása ugyan kötelező volt, de csak járulékosan, kisebb óraszámban. A tanulmányokat külön elméleti és külön gyakorlati részből álló szigorlattal kellett lezárni.

A XIX. század elején az ipari fejlődés Magyarországon is fellendült. A különböző iparágak, a kereskedelem, a közlekedés fejlesztése olyan szakemberigényt támasztott, amelyet a kizárólag földmérő és vízépítő mérnököket képző Institutum nem tudott kielégíteni. A törekvések középpontjában azonban már nem az Institutum Geometricum megreformálása, hanem az önálló magyar műegyetem felállításának terve állt.

Fodor Ferenc: Institutum Geometricum

 

 

József Ipartanoda (1846-1850)

V. Ferdinánd király írta alá az Ipartanoda megalapításáról szóló rendeletet, amely 1846. november 1-jén nyitotta meg kapuit. Ugyanebben az évben vette fel az intézet József nádor tiszteletére a József Ipartanoda nevet. Az intézetben a tanulmányi idő három év volt. Az első, előkészítő év után a képzés három osztályra vált szét, úgymint technikaira, kereskedelmire és gazdászatira. Az előkészítő évben aritmetikát, algebrát, természetrajzot, magyar és német nyelvet, valamint rajzot, a további két évben matematikát, ábrázoló geometriát, polgári építészetet, fizikát, kereskedelmi számvitelt, műszaki rajzot, kémiát és technológiát tanultak a hallgatók.

Az Ipartanoda oktatási nyelve a magyar volt. Az 1848/49-es forradalmat követően a Mérnöki Intézetet 1850. szeptember 29-én császári rendelettel megszüntették, és hozzácsatolták az 1846-ban felállított Ipartanodához. Ez az intézkedés azonban nem csak az Institutumot számolta fel, hanem két évtizedre a magyarországi, egyetemi szintű, polgári mérnökképzést is.

Az ipartanoda, a Műegyetem elődintézménye, 1847 végén már rendelkezett könyvekkel. Könyvtárnak még nem nevezhetjük azt a pár tucat könyvet meg folyóiratot, amely az igazgatói irodában, illetve az egyes tanároknál volt. Hogy kevés az állomány és nem igényel külön helyiséget, sőt még szekrényt sem, tanusíthatja az is, hogy az intézet igazgatói irodája részére rendelt és elkészített asztalosmunkák között nyomát sem találjuk könyvespolcnak vagy könyvszekrénynek. A könyvtár nagyságára a legrégibb számszerű adatot erre az időre találtunk, eszerint az 1859/60-as évben 890 munka, az 1860-61. évben pedig már 1247 mű a könyvtár állománya. Ez a mennyiség már külön helyiséget igényel. A szemtanú Wartha Vince erről így ír: "A hatvanas évek elején, mikor én hallgatója voltam a már műegyetemnek nevezett intézetnek, az egész könyvtár egy egyablakos szobában volt elhelyezve és a hallgatók hozzá nem férhettek, kik filléreiből, még pedig akkoráig kizárólagosan abból tartották fenn a könyvtárt".

Ebből a visszaemlékezésből vitán kívül megállapíthatjuk: a könyvtár akkor még zárt prézens könyvtár, melyet csak a tanárok használhattak. Az egyablakos helyiség azt is tanusítja, hogy a helybenolvasás céljaira is alig lehetett alkalmas.

Az 1869. november 1-én a hallgatók számára megnyitott könyvtár két helyiségből állhatott, és az olvasótermen kívül a raktározás feladatát is betöltő könyvszekrényekkel berendezett könyvtári szoba tartozott hozzá. 1867-ben a műegyetem céljaira az egyetemi nyomda épületében eddig bérelt főhelyiségeken kívül kibérelték az Országház utca 18. számú házat, 1870-ben pedig a Bécsikapu utca 149-150. számú és 1871-ben az Úri utca 39. szám alatti házakat is. Hogy az újonnan bérbevett házakba került át a könyvtár, vagy pedig maradt a főépületben az egyetemi nyomda házában - erre vonatkozólag adat nem áll rendelkezésre.

 

Joseph Industriechule (1850-től)

Az Institutum és az Ipartanoda összevonásából létrejött új tanintézet 1850. szeptember 19-én alakult meg, Joseph Industrieschule néven. Az intézet oktatási nyelve a német volt. 1850-ben az előkészítő osztályt előbb két évfolyamosra bővítették, majd a következő évben megszüntették, s helyette háromosztályos főreáliskolát állítottak fel. Felszámolták a gazdasági és kereskedelmi osztályokat is, csak a technikai osztályban folyt tovább a képzés.

 

Joseph Polytechnicum (1871-től)

1856. szeptember 30-án írta alá Ferenc József azt az előterjesztést, amely az Industrieschulét Joseph Polytechnicum néven felsőfokú tanintézetté emelte. Az új szervezeti szabályzat szerint a Polytechnicum tanulmányi ideje négy év volt, s az oktatás két – előkészítő és technikai – osztályban folyt.

A hároméves technikai osztályban a tanszabadság alapján a hallgatók maguk választhatták az érdeklődési körüknek megfelelő műszaki és gazdasági tárgyakat. A politikai helyzet változása most is éreztette hatását az intézményben. 1860-ban visszaállították a magyar nyelvű oktatást. Sztoczek József lett az iskola igazgatója, amely ettől kezdve a politechnikum helyett a Királyi József Műegyetem elnevezést használta, ugyan továbbra sem adhatott ki mérnöki oklevelet. A kiegyezés (1867) után a technikai osztályon belül elkülönítették a gépészek, az általános mérnökök és a vegyészek képzését. Az előbbi kettőnél már öt, míg az utóbbinál három év volt a tanulmányi idő.

Eötvös 1870. április 7-én terjesztette a képviselőház elé törvényjavaslatát a József Műegyetem újjászervezéséről. A törvényjavaslat tárgyalásában Eötvös váratlan halála kisebb késedelmet okozott ugyan, de az országgyűlés végül is elfogadta azt, s 1871. július 10-én Ferenc József is jóváhagyta a József Műegyetem új szervezeti szabályzatát.

A Nágel-ház, amely az egyetem otthona volt 1872-től

Nágel Ármin terménykereskedő vagyonának egy részét bérházak építésébe fektette. 1870-ben telket vásárolt az akkori Két Nyúl (Lónyay) utca és Csillag (Gönczy Pál) utca sarkán. Frey Lajos és Kauser Lipót építészeket bízta meg egy kétemeletes ház megtervezésével, amely amikor ekészült, a Budáról elköltöző Politechnikum (a későbbi Műszaki Egyetem) számára engedte át. Még ebben az évben kiegészítteti a házat: a feladatot 1872-ben Hauszmann Alajos és ifjabb Kauser János kapta, az ő közös tervük alapján nyerte el végső alakját és elrendezését az épület. A Műegyetemet a Nágel-házban nyitották meg ünnepélyes keretek közt 1872. november 6-án.

 

Királyi József Műegyetem (1871-1934)

Az 1872/73-as tanévvel kezdte meg működését a Királyi József Műegyetem, amely a világon az első műszaki felsőoktatási intézmény volt, amely a nevében az egyetem szót viselte. Az 1871-ben felállított három szakosztály az egyetemes, a mérnöki és a gépészmérnöki volt. Az építészi és vegyész szakosztály hely- és tanerőhiány miatt csak az 1873/74-es tanévben kezdte meg működését a mérnöki, illetve az egyetemes szakosztály keretén belül. Az egyetemes szakosztály első dékánja id. Szily Kálmán, a mérnökié Kruspér István, a gépészmérnökié Bielek Miksa volt.

A szabályzat által előírt tanulmányi rend értelmében, a középiskolai érettségivel belépett hallgatók az egyetemes szakosztályban kezdték meg tanulmányaikat, ahol két éven át természettudományi és más általános tárgyakat hallgattak, s ezután léphettek át a választott hároméves technikai szakosztályba. A tanulmányokat szigorlatokkal kellett befejezni, ezek eredményes letétele után a hallgatók mérnöki, gépészmérnöki, építészi, illetve vegyészi (1907-től vegyészmérnöki) oklevelet kaptak. Ezek szövege a tudományegyetemétől eltérően magyar nyelvű volt.

A Műegyetem 1901-ben jutott az egyetemi jogok teljességének birtokába, amikor megkapta a doktori cím adományozásának jogát, amellyel először 1902-ben élt. A Műegyetemen felavatott első műszaki doktor Zielinski Szilárd volt, aki később az út- és vasútépítéstan professzora lett.

1910. május 25-én a Műegyetem ünnepélyes zárókő letételén az uralkodó, Ferenc József is részt vett

Az uralkodó távozik a könyvtár épületéből, ahol az általa finanszírozott és a királyi párt ábrázoló szoborcsoportot adott át

 

Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (1934-1949)

Az 1909/10-es tanévet a Műegyetem már Buda akkori legrégibb részén, Lágymányoson kezdte meg, ahol Czigler Győző, Hauszmann Alajos és Petz Samu tervezte épületekbe költözött.

Az egyetem új épülete Budán

1934-ben az egyetem ismét jelentős szervezeti változáson ment keresztül. Költségvetési csökkentésre hivatkozva megalapították a M. kir. József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet. Az új intézmény a József Műegyetemet, a soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolát, az Állatorvosi Főiskolát és a Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kart egyesítette magában. Az új egyetemen öt kart (mérnök és építészmérnöki; gépész- és vegyészmérnöki; bánya-, kohó- és erdőmérnöki; mezőgazdasági és állatorvosi; közgazdaságtudományi) szerveztek. Az 1934/35-ös tanévet már az új szervezeti formában kezdte meg a Műegyetem, amely a maga 98 tanszékével az ország legnagyobb felsőoktatási intézményévé vált. A második világháború végén az egyetem területén is harcok dúltak, aminek következtében az épületekben és főleg a berendezési tárgyakban, felszerelésekben hatalmas kár keletkezett.

 

Budapesti Műszaki Egyetem (1949-2000)

A negyvenes évek második felében az egyetemből sorra kiváltak a korábban karként integrálódott egyetemek, ezt követően az Elnöki Tanács 1949-ben megalapította a Budapesti Műszaki Egyetemet. A régi egyetem mérnöki és építészmérnöki karának, valamint gépész és vegyészmérnöki karának négy osztálya önállósult, s Mérnöki (Építőmérnöki), Építészmérnöki, Gépészmérnöki és Vegyészmérnöki Karrá szerveződött. A Gépészmérnöki Kar elektrotechnikai tagozatából – Európában meglehetősen későn – létrehozták a Villamosmérnöki Kart. 1950 és 1957 között Hadmérnöki Kar működött az egyetemen, amelybe a harmadik évtől jelentkezhettek a többi kar hallgatói. Az 1940–50-es évek fordulóján nagy, elsősorban mennyiségi fejlődésen ment át az egyetem. 1952-re a hallgatók létszáma 1285-re, az oktatóké 979-re nőtt. 1949 és 1951 között 23 új tanszék létesült.

Az 1950-es évek első felében ismét többször átszervezték az egyetemet. 1952-ben a Mérnöki és az Építészmérnöki Kar önállósult, Építőipari Műszaki Egyetem néven. Időközben 1951-ben önálló Közlekedési Műszaki Egyetemet létesítettek Szegeden, amely 1952-ben Szolnokra költözött. Ezt 1955-ben Budapestre helyezték át, s Közlekedési Üzemmérnöki Karként beleolvasztották az Építőipari Műszaki Egyetembe, létrehozva ily módon az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemet. Az a furcsa szituáció állt elő, hogy egy helyen, sokszor közös épületeket és laboratóriumokat használva működött két önálló, saját apparátussal rendelkező egyetem. Ez az állapot 1967-ben szűnt meg, amikor az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemet beolvasztották a Budapesti Műszaki Egyetembe. Az ekkor létrejött hat karú egyetem húsz éven keresztül működött ebben a formában.

A nagyarányú fejlesztés ismét helyhiányt eredményezett. Ennek feloldása a múlt század végi szerencsés helykiválasztás folytán már nem költözködésben, hanem csak bővítésben nyilvánult meg. 1949-től az 1980-as évek elejéig 11 tanulmányi épület készült el az egyetemváros területén.

Az elmúlt ötven évben nemcsak folyamatos átszervezések történtek, de kisebb-nagyobb tanrendi változások is. A képzési idő 1956-ban állapodott meg a ma is általános tíz félévben. Az ötvenes évek oktatását a nagyfokú szakosodás jellemezte. Ezen változtatott az 1960-ban megindult, úgynevezett III. felsőoktatási reform, amely csökkentette a karokon a szakok számát. Lényeges eleme volt a reformnak a tíz hónapos üzemi gyakorlat tantervbe iktatása. Az oktatás minőségének a javítását célozta a kreditrendszer 1993 szeptemberében megkezdett folyamatos, évfolyamonkénti bevezetése. 1984-től egyetemünkön angol nyelvű oktatás is folyik, amely 1988-ban orosz nyelvű robottechnikai képzéssel, 1991-ben francia, 1992-ben német nyelvű képzéssel egészült ki. Az utóbbi kettőt a magyar hallgatók részére szervezték. 1997-ben – az ország többi egyeteméhez hasonlóan – a Műgyetemen is beindult a költségtérítéses képzés.

A doktori cím adományozásában is történtek változások. Az 1901-ben elnyert jogot az új, szovjet rendszerű tudományos fokozatok bevezetése miatt – a többi egyetemhez hasonlóan – a Műegyetem is elvesztette, s csak 1957-ben kapta vissza. Az 1991 őszén beindult doktoranduszképzés már szervezett formában, három éves nappali, valamint levelező oktatás keretében teszi lehetővé a doktori cím (PhD) elnyerését 19 műszaki, természettudományi, gazdaságtudományi és művészeti területen.

Az oktatás átalakulása szervezeti változásokat is szükségessé tett. Ezek elsősorban az intézetek megszüntetésében, illetve tanszékek átalakításában nyilvánultak meg, de néhány változás az egyetem kari szervezetét is érintette. 1987. július l-jén megalakult a Természet- és Társadalomtudományi Kar. Az alig több, mint egy évtizede létrehozott fakultás 1998-ban Természettudományi, illetve Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar néven kettévált. A két új karral jelenleg egyetemünkön nyolc fakultás működik. A kari struktúrában bekövetkezett változás az intézmény elnevezésében is megmutatkozott; 2000. január 1-jétől egyetemünk új neve: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem.

 

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (2000-től)

-

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ