Városligeti Műjégpálya

XIV. kerület, Városliget, Olof Palme sétány 5.

Vadász és Versenylap, 1887. január 20.

"Végre valahára... Vigan leng már a «Budapesti Korcsolyázó Egylet» zászlaja és a városligeti jégpályának immár tizennégy centimeternyi vastagsága biztosítja a halandó korcsolyázókat, hogy szép és tartós saisonnak nézünk elébe.

Bizony rossz napjai voltak ez egyletnek e télen. A legszebb bevételi napjaik, a karácsony és sylvester ünnepélyek, elvesztek reájuk nézve. Az enyhe időjárás semmivé tett minden gondos gyalulást és takarítást. Az egylet vezér férfiai Bohonczy, Püspöky és Jankovich urak aggodalommal néztek a jövőnek elébe és komolyan szóba hozták egy mesterséges jégpálya felállítását a városligetben. Ki is szemelték e czélra a városligeti arena melletti nagy mulató gyepet. Tervben volt a mostani jégpályát а сsarnokkal együtt egészen abba hagyni és nevezett helyen egy díszes stylszerű csarnokot felépíteni. Az összes költségek hatvanezer forintra rúgnának. Ez a pénz részvények kibocsátása utján folyna be.

De az egylet tervez és a bölcs városi atyusok végeznek. A város nem hajlandó átengedni a szép rétet, miután aesthetikai tekintetben csorbítaná a városligetet, mely amúgy is a kiállítás által szenvedett nagy kárt. De a «Budapesti Korcsolyázó Egylet» megmaradt a tervénél és igy a mesterséges jégpálya csak hely és idő kérdése. A fővárosi közönségnek ez nagy örömet fog okozni, mert ezrekre megy azoknak száma, kik szívesen járnának a jégre deczember elejétől márczius közepéig, csak lehetne korcsolyázni.

A türelmetlen pestiek ezrivel tódultak a városligeti jégpályára, mindjárt a vasárnap január 17-kén megtartott próba-megnyitásra. A jég még kissé gyenge volt és épp azért a katonazene és villámvilágitás elmaradtak.

De azért a szűzi jégpálya csak ugy hemzsegett a sok édes és «könnyű» tehertől, melyek közt nemcsak a közép uri osztály és polgári elemek báli szépségei, de a főúri osztály nőtagjai, különösen az ifjabb nemzedék isj szépen voltak képviselve. Már másnap szép és kemény száraz fagy következtében történt meg a jégpálya ünnepies, hivatalos megnyitása, katonazene mellett, de világítás nélkül.

A jégpálya pont három órakor nyilt meg a zenekar által játszott «Wiener Fiakerlied» népszerű melódiájával. És innen perczenkint nőtt meg a közönség, ugy, hogy négy óra után mozogni sem lehetett, sem a pályán, sem a csarnok kényelmes helyiségeiben. Majdnem teljes számban volt itt az a kis boldog világ, mely a lóversenyeken, bálokon, színházakban és mindenütt első, hol szépen élni és élvezni lehet.

Mind a két napon ott láttuk a sok közül: Odescalchi Gézáné szül. Andrássy grófkisasszonyt, br. Edelsheim-Gyulayriét, br. Budichné született Andrássy úrhölgyet, az Andrássy, Zichy grófkisasszonyokat, báró Sennyeynét és bájos leányát, Beniczky-Bajza Lenke, Olayné, továbbá Horváth Gizella, Kotzó Nelly, Nyiry nővérek, Olay Leona, Degen Ilona, Sütő nővérek, Mikovinyi Gizella, Wagner Jolán, Bartoss Lujza, Vadnay Margit, Hódy Lenke, Hirsch nővérek, Komlódy Erzsike, Arany Lászlóné, slb. úrhölgyeket. A férfiak közül a főúri ifjabb nemzedék és a közélet számos jeles tagját.

Szépen csak kevesen korcsolyáztak, sőt inkább a «kezdet nehézségei» folytán számos bukás volt constatálható, de szerencsére inkább mulatságos természetűek valának, mint veszedelmesek. A megnyitási napon a jó «uram bátyám», a hold bácsi még késő este mosolyogva nézett le egy sürgő-forgó, kaczagó, korcsolyázó tömegre. Vigan korcsolyáznak még a budai polgári kör, a budai lövész-egylet, az állatkerti, az Orczy-kerti és a nemzeti tornacsarnok jégpályáin. melyekről egyet-mást legközelebb".

Vasárnapi Újság, 1898.

"Mintha minden bál szép hölgyei kiköltözködtek volna a nagy jégpályára, a fiatal mamáktól a legfiatalabb leányig, olyan derűs, olyan mosolygós a kepe annak a hangos kis világnak azóta, hogy az idei korai tél már deczember elején befagyasztotta, a városliget nagy tavát. Tele az egész pálya kipirult arczú, mosolygó képű eladó és még nem eladó leánykákkal, jókedvű mamákkal, korcsolyázó fiatal asszonyokkal, kik vígan czikáznak a csillogó jégtükrön.

Talán ez az egyedüli hely a fővárosban, hol a demokrácziát leginkább megvalósulva latjuk. Nem kérdezik itt egymás czimét, vegyest képeznek kört a legkülönbözőbb osztályok és udvarias engedékenységgel nyit tért egyik a másiknak. Csak az kár, hogy nagyon olvadékony alapon áll itt is a mi demokrácziánk. Megcsillan egy tavaszi napsugár, és lábaink alatt szétfoly az egész talaj.

A mi szép fekvésű városligeti nagy jégpályánkat különben nemcsak a korcsolyázók látogatják, hanem azok az egyleti tagok is, a kik nem korcsolyáznak. Férfiak, de különösen nők ülnek ott a melegedő nagy terem ablakai előtt, s élvezettel szemlélik a korcsolyázók vidám seregét, majd beszélgetésbe elegyednek, s végül megállapodnak abban, hogy mégis csak okosabb a fűtött, meleg pavillonból nézni a a korcsolyázás sportjának örömeit, mint futkosni a jégen.

Ezen vidám és kedélyes jégi életből mutatunk most be pár képet, azon festmények nyomán, melyek a budapesti korcsolyázó egyesület birtokában vannak s a városligeti jégpálya középső nagy üvegtermének falait díszítik. Az első kép az ezredévi kiállítás ma is fennálló vajda-hunyadi vára előtt egy vasárnap délutáni korcsolyázást mutat be, Xadler jeles festőművészünktől.

A második kép, mely egy másik jeles festőművészünk Neoyráily Antal műve, az új korcsolya-palota külsejét mutatja be a déli órákban, a midőn leginkább a kezdő korcsolyázók használják a jégpályát, a kik között nagy számmal van képviselve a főrangú fiatalság.

Érdekesnek találjuk ez alkalommal fölemlíteni, hogy a budapesti korcsolyázó-egylet 1869-ben alakúit meg és pedig száz taggal, míg ma már nyolczezer tagot számlál. Csak nem régiben kétszázezer forintnál nagyobb összeget fektetett a jégcsarnokba, mely pompás berendezésével a fővárosnak egyik látványossága. Az egyesület évi bevétele közel százezer forint, s e tekintetben Magyarországon csak egy sportegylet áll fölötte, a magyar lovar-egylet.

A fővárosi jégsport nagymérvű föllendülése főleg a budapesti korcsolyázó-egylet választmánya fáradhatatlan tevékenységének köszönhető, melynek élén már több év óta dr. Busbach Péter volt országgyűlési képviselő, s mint igazgató Zsigmoiidy Géza műszaki tanácsos nagy buzgalommal működik. A budapesti korcsolyázó-egylet jégpályája úgy nagy kiterjedése, mint czélszerű berendezése tekintetében az egész világon ritkítja párját".

Markó Miklós

Az új jégpálya korabeli képeslapon 1920 körül