A Corvin tér déli oldalán álló egytornyú templom romantikus homlokzata mögött a kövek a távoli múltról tanúskodnak. A szentély északi falában talált részletek még valószínűleg annak a karmelita templomnak a maradványai, amelyek Erzsébet, Nagy Lajos király édesanyja alapított 1372-ben. Ennek felhasználásával építették a XVI. század derekán Tojgun pasa dzsámiját, amely szerencsésen átvészelte az 1686. évi felszabadító harcokat.
A mai templom és a hozzá csatlakozó kolostorépület
helyén már a középkorban is hasonló funkciót betöltő épület,
valószínűleg az Ágoston-rendiek kolostora állt. A török hódoltság idején
ugyanitt Tojgun pasa dzsámija, illetve egy törökfürdő helyezkedett el,
az előbbinek és utóbbiaknak is több falmaradványa került elő az
1972-73-ban itt végzett ásatások során. A dzsámi két homlokzati fala
átalakítva ugyan, de fennmaradt, a mai templom északi és déli falában;
az épület déli oldalán egy bemutatott török falrészlet is látható, két
szamárhátíves nyíláskerettel, az épületen belül pedig faragott mihráb
került elő.
Buda 1686-os felszabadítása után a dzsámi már a következő évtől
jezsuiták birtokába került, akik miután nagyjából eltüntették a falakon
látható török jeleket, plébániatemplomnak használták az épületet, míg a
szomszédos török fürdő katonai kórház lett, ugyancsak jezsuita vezetés
alatt.
1687-ben Széchényi György esztergomi érsek, hercegprímás megalapította a
budai kapucinus kolostort és erre a célra a szerzetesrendnek
pénzadományt is felajánlott. A rend főnöke 1688-ban kérte - és királyi
leirat alapján meg is kapta - a katonai kórházat és az egykori dzsámit
kolostor is templom céljaira, de az épületet ténylegesen csak 1692-ben
vehették használatba.
1697-tôl kezdve az ideiglenes jellegű templomot folyamatosan
átépítették, új funkcióihoz igazították. Az átalakítást Linzi Ottó
kapucinus atya irányításával végezték. A munkálatok során a bejáratot
áttették a keleti oldalra, ahová lépcsőket helyeztek. Az elkészült
templomot Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére, 1716. szeptember 20-án
szentelte fel Natali Lukács belgrádi püspök.
1756-ban a mai
Corvin teret
és a Várhegy lejtőjén is egy jó darab területet magában foglaló birtokot
fallal vették körül. Az 1760-as években a templom új, nagyszabású
oltárokat kapott. 1776-77-ben kelet felé meghosszabbították a templomot
és új, volutás oromzatú, barokk homlokzatot kapott.
A kapucinusok vízivárosi kolostora 1760 körül
Víziváros térképe 1850-ből (ekkor még egy házsor hiányzott a Duna felé)
1849 tavaszán, a magyar szabadságharc idején az épületegyüttes - főként
a kolostor - súlyosan megrongálódott, így teljes újjáépítése vált
szükségessé. A munkálatok elvégzésére 1854. június 20-án
versenytárgyalást írtak ki, melyet Gerster Károly pesti építési
vállalkozó nyert meg. Gerster 1856. január 9-én csődöt jelentett, így a
kivitelezést egy másik vállalkozó, Becker Károly fejezte be. A kiviteli
terveket - Reitter Ferenc irányítása mellett - Glaser Rudolf és Szumrák
Emil készítette; Reitter irányította felsőbb szinten a kivitelezést is.
A felújítás során a templom korábbi főhomlokzatát lebontották, és az
újat némileg hátrébb építették fel; tornyát (a kapucinus hagyománytól
eltérően) hegyesre képezték ki, bizonyára a plébániatemplomi
rendeltetésre való tekintettel. A tetőszerkezet cseréjével egyidejűleg a
szentély fölötti kis tornyot megszüntették, a szentélyt pedig a főhajó
teljes szélességére bővítették. A templombelsőt Hils müncheni festő
díszítette új festményekkel, a főhomlokzat hármas ablakába pedig –
idehaza akkor még szokatlan módon – színes üvegfestmény került, amely
Friedrich Baudri kölni üzemében készült. Az újjáépített templomot 1856.
november 22-én szentelték fel.
A homlokzatra a kapucinus hagyománytól eltérően hegyes torony került,
nyilván az épület plébániatemplomi rendeltetésére való tekintettel. Az
immár feleslegessé vált kis tornyot és a hosszházhoz kétoldalt
csatlakozó földszintes toldalékokat lebontották, a templom szentélyét
kívülről a főhajó teljes szélességére bővítették. A templombelsőt Hils
müncheni festő díszítette új falfestményekkel.
Az újjáépített templomot 1856. november 22-én szentelték fel.
A templom és rendház rajza 1865-ben (kép: H. Lüders)
Az 1870-ben készült térképen látszik, hogy ekkor már jelentős mérettel
rendelkezett az újjáépített templom
A templom következő jelentős felújítása 1926-27-ben történt Schömer Ferenc építész irányítása alatt, ekkor többek között márványmozaik került a padlóra, sárga és zöld műmárvány burkolat a pillérekre, valamint új ornamentális festés és számos új freskó a falakra.
A templom és a Corvin tér 1913-ban
A második világháború alatt azonban a templom bombatalálatot kapott, így a belső berendezés és díszítés jelentős része megsemmisült, beleértve a XVIII. századi oltárképeket, a neobarokk szószéket és az üvegablakokat is. A templom belsejét a háború után állították helyre, az oltárépítményekbe új képeket helyezve; külsejét 1968-69-ben renoválták.
A templom 1967-ben
Az egykori rendházat a kommunista diktatúra
államosította, amelynek épületegyüttesében irodákat alakítottak ki.
1994-ben bencés öregdiákok kezdeményezésére megalakult a Szent Benedek
Bencés Általános Iskola és Gimnázium (későbbi nevén Szent Benedek
Általános Iskola és Kéttannyelvű Gimnázium, majd Szent Benedek
Iskolaközpont), amely a korábbi kapucinus rendház, a Fő utca 30. szám
alatt nyitotta meg kapuit és 2010-ig működött az épületben.
A plébániát jelenleg ismét a kapucinus rend látja el. A templom az 1997.
évi LIV. törvény alapján 15157. törzsszám alatt II. kategóriába sorolt
műemlék.
A kapucinus templom látványa a magasból
Képek