A Szentháromság-templom a Budapest XV. kerületét alkotó egyik városrész, Rákospalota legrégebbi temploma, az ősi településmag meghatározó épülete.
A mai épület helyén feltehetően már a tatárjárás
idején is egyszerű templom állhatott. Még az Énekes utcai lakótelep
építését megelőzően, 1970-ben régészeti próbaásatásokat végeztek,
melynek során egy XIII. századi kőfal nyomaira bukkantak. Ezt 1972-ben
azonosították egy templom kerítőfalának részleteként, ám magának az ősi
templomnak a nyomait feltehetően a mai Szentháromság-templom takarja. A
kőfal pusztulásának nyomai alapján feltételezik, hogy a szakrális
építmény a tatárjárás idején leégett.
A török hódoltság idején az akkor még csak Palota néven ismert település
lakossága kálvinista volt, a katolikus egyház a faluban ebben az időben
megszűnt. A hódoltság időszakának végére a falu elnéptelenedett, csak a
XVIII. század első éveiben jelentek meg az első be- vagy
visszatelepülők, akik közt többségben voltak a katolikusok. Ők építették
a korábbi templomok helyén, annak számos elemét felhasználva 1735-ben
azt a kistemplomot, mely számos átépítés nyomán ma
Szentháromság-templomként ismerünk.
Harangját 1805-ben szentelte fel a váci püspök, tornyát pedig később,
1807-ben építették meg. 1830-ban kőoltár épült, a Szentháromságot
ábrázoló oltárkép is ekkor készülhetett, s ugyanekkor újították fel
orgonáját is.
1886-ig Rákospalota csupán fiókegyháza volt a dunakeszi és fóti
egyháznak, ekkor vált önállóvá római katolikus plébánia. A templom
jelentőségét a századfordulón veszítette el: 1900-ban szentelték fel a
Magyarok Nagyasszonya-templomot
a Széchenyi téren, amely méretében és elérhetőségében is a kis templom
fölé nőtt, rendszeres istentiszteleteket ott tartanak. A Kossuth utcai
kistemplom néven ismert épületet 1985-ben zajló alapos statikai
vizsgálatot követően, 2005-ben újították fel utoljára.
Képek