A kispesti evangélikus egyház Masznyi Sámuel állami tanító kezdeményezésére 1894-ben, a budapesti magyar egyház fiókegyházaként alakult meg. Az első istentiszteletet 1895-ben tartották a Fő utcai állami elemi iskolában. A gyülekezet lelkileg, és a hívek áldozatkészsége következtében anyagilag is szépen fejlődött.

AJÁNLÓ

1901-ben kaptak földet a községtől templom, paplak és kántorlak építésére. Az egyházközség 1907-ben önállósult és missziói lelkészi állomássá, majd 1922-ben önálló anyaegyházzá alakult. 1918-ban az állami iskolákban betiltották az evangélikus istentiszteleteket, így az otthontalanná vált gyülekezet előtt a református testvéregyház nyitotta meg kapuit.

A trianoni békediktátum után a revíziós hangulathoz különösen jól illett a pártázatos reneszánsz stílusa, hiszen azzal az elveszett Felvidékre is emlékeztetni lehetett. A kispesti evangélikus templom ennek a megnyilvánulása és egyúttal egy egész hosszú sorozat nyitánya: Sándy ugyanis az első világháború után összesen huszonkilenc evangélikus templomot épített fel, s számtalan megvalósulatlan terve maradt fenn.

A kispesti gyülekezet felkérésére Sándy 1925 áprilisában készítette el a templom terveit, amelynek befogadóképességét a gyülekezet összlétszámának negyedére kalibrálta, mert a tapasztalatok szerint így lehet biztosítani azt, hogy a templom megtelik hívekkel és nem lesz üres hatása. A belső tér hosszát a szélesség kétszeresére szabta, így elkerülhetővé vált, hogy a hátul ülő hívek nagyon messze kerüljenek a szentélytől és ne láthassák a történéseket. Sándy a templom végében egyenes záródású szentélyt alakított ki, amit kisebb földszintes terek vesznek körül: balról a sekrestye, jobbról a lelkészi hivatal, hátulról pedig az azokat összekötő folyosó. A torony mellett szimmetrikusan két kör alaprajzú lépcsőház is helyet kapott, melyek a karzatra vezetnek fel. Az első terveken a jobb oldali homlokzat közepén is szerepelt egy bejárat, de az végül nem valósult meg. Az alapozáshoz és az oldalfalakat erősítő-tagoló pillérekhez vasbetont használtak, a falak azonban téglából állnak.

A templom alapkövét 1924. június 9-én tették le, majd az elkészült templomot Raffay Sándor püspök 1927. május 22-én szentelte fel.

A Templom tér látványa korabeli képeslapon
(a képen a református és a katolikus templom látható)

Sándy Gyula, legtöbb XX. századi (különösen pestkörnyéki) evangélikus templom építője e művének stílusában és díszítésében is a magyaros jelleget hangsúlyozza: a templom a neoromán stílus és a felvidéki pártázatos reneszánsz keverékét mutatja, előbbit a tömegalakítás, valamint a félköríves ajtó- és ablaknyílások képviselik, utóbbira pedig a torony és a lépcsőházak pártázata, továbbá az épületet borító sgraffitoindák és virágok utalnak.

A templomot 1936-ban festik ki, amelyen Sándy Gyula is részt vesz.

A toronyoromzaton végigfutó, és a homlokzati oldalon emelkedő két kis köralapú lépcsőházrészen is megjelenő pártázatos díszek a felvidéki reneszánszban oly kedvelt fallezárásokra emlékeztetnek. Szép a sokablakos toronyház. Az egyszerű falak síkját lizénák tagolják. Az eperszínű sgraffito technikával készült díszítés magyaros mintái a torony oromzata alatti falterületen az ablakok mellett, illetve körülötte jelennek meg. A bástyák, tornyok az Erős vár szimbólumai.

A főbejárat a karzat alatti kis kápolnán át vezet a téglalap alaprajzú belső térbe. A négyszögű szentélyt a templomtértől félkörös diadalív választja el, ugyanazzal a sgraffito díszítéssel, ami az épület külső részén fut végig. Az oltárkép, Farádi Veres Iza műve, a Gecsemáné kertjében imádkozó Jézust ábrázolja.

A templom teljes berendezése eredeti, 1927-bõl származik.

A templom 2011-ben

A Templom tér templomai madártávlatból (kép: Google)

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ