Albert király halála után a főúri és nemesi csoportok két nagy pártra szakadtak a trónutódlás kérdésében. A királyné rokonai, Cillei Ulrik és Garai László macsói bán vezette párt meg akarta várni, hogy az éppen áldott állapotban lévő Erzsébet királyné fiút szül-e. A másik, számra jelentősebb párt ellenben nem akarta a töröktől fenyegetett ország védelmét egy csecsemőre bízni, s az 1440 januárjában Budán tartott tanácskozáson úgy döntött, hogy Ulászló lengyel királyt hívja meg a magyar trónra.

AJÁNLÓ

Ezért Erzsébet királyné udvarhölgyével, Kottanner Jánosnéval ellopatta a Visegrádon őrzött Szent Koronát, s időközben megszületett fiát Székesfehérváron V. László (1440–1457) néven királlyá koronáztatta, majd I. Ulászló hívei elől a csecsemővel és a Szent Koronával együtt rokonához, III. Frigyes német királyhoz menekült Bécsbe.

I. Ulászló hívei számára a legfontosabb Buda, a főváros és a királyi rezidencia elfoglalása volt, hogy ezzel is biztosítsák a lengyel király magyarországi hatalmát. Miután Rozgonyi Simon egri püspök Budát biztonságossá tette, az 1440 májusában Budára bevonuló Ulászlónak az ország rendjei hűséget esküdtek, majd a Szent István ereklyetartójáról levett alkalmi koronával Székesfehérvárott I. Ulászló (1440–1444) néven magyar királlyá koronázták. A szertartáson jelen voltak a budai polgárok is, akik korábbi joguknál fogva Magyarország régi zászlaja alatt fegyverben felvonulva őrizték a koronázási templomot. A koronázás után majd két évig tartó polgárháború tört ki a két megkoronázott király hívei között. Az Erzsébet királyné és V. László király híveivel megkötött béke után I. Ulászló rövid uralkodása a törökök ellen folytatott állandó harcokkal telt el. A harcok szüneteit is a török elleni készülődésről folytatott tanácskozások, országgyűlések töltötték ki Budán. A király végül a végzetes várnai csatában halt hősi halált.

 
V. László és I. Ulászló királyok

Az I. Ulászló halálával kialakult hatalmi vákuumban az ország irányítását a Budán székelő országtanács vette át, melynek hatalmát a „Sigillum prelatorum, baronum et nobilium regni Hungarie” („A Magyar Királyság főpapjainak, báróinak és nemeseinek pecsétje”) köriratú, kettős keresztes pecsét jelképezte, kifejezve egyúttal a tanács összetételét is. Az általuk összehívott pesti rendi országgyűlés – mivel III. Frigyes nem adta ki gyámfiát és a koronát – Zsigmond és I. Ulászló török elleni hadjáratainak fővezérét, Hunyadi János erdélyi vajdát hat évre (1446–1452), a gyermek V. László nagykorúságáig kormányzóvá választotta.

Hunyadi János Budát tette meg kormányzói székhelyévé. 1447-ben a várat is átvette az elhunyt Hédervári Lőrinc nádor fiától, Hédervári Imrétől. A vár ugyanis Zsigmond király gyakori távollétei miatt és az uralkodását követő trónviszályos időkben egészen eddig a mindenkori nádor irányítása alatt állt. A kormányzó most a vár katonai parancsnokának saját várnagyait nevezte ki, valamint budai udvartartása élére egy udvarmestert is tett.

AJÁNLÓ

Hunyadi János 1453 elején lemondott kormányzói tisztségéről. A nagykorúsított V. László azonban továbbra is Bécsben és Prágában tartotta fenn udvarát, ezért az országnagyok megállapodtak a királlyal, hogy a várak Hunyadi János országos főkapitány kezében maradnak. Így a budai vár 1455 nyaráig Hunyadi János rendelkezése alatt volt, aki ekkor adta azt át a király kérésére Pálóczi László országbírónak.

V. László 1456 februárjában jött először Budára, de még 1454-ben Prágából utasította az országtanácsot, hogy az uralkodót régóta nélkülöző, nyilván elhanyagolt palotát királyhoz illően szereljék fel, „mivel megszégyenítő volna, ha a király Magyarországra jövetelekor palotáit üresen találná”.

A király, amikor 1456 nyarán rövid időre visszament Bécsbe, a várat átadta Garai László nádornak, majd Budára történt visszatérte után foglalkozott a palota karbantartásával is: az épületek felújításához szükséges beszerzésekre kiutalt egy jelentősebb összeget. A nándorfehérvári diadal, majd a törökverő hős, Hunyadi János halála után a király elérkezettnek látta az időt, hogy a Hunyadi-pártot kiszorítsa a hatalomból. Hunyadi János fiait, Lászlót és Mátyást híveikkel együtt – köztük nevelőjüket, Vitéz János váradi püspököt, a neves humanista főpapot – 1457. március 14-én Budán letartoztatták.

A fogoly Hunyadi testvéreket és híveiket a palotában, az István-torony melletti épületszárnyban, az úgynevezett Tárnokházban (domus tavernicalis) őrizték egészen a dráma végkifejletéig, Hunyadi Lászlónak a városi hatóságokkal 1457. március 16-án a palota előtt végrehajtatott lefejezéséig. V. László ezután, fogolyként magával hurcolva Mátyást és a Hunyadi-párt több tagját, Bécsbe, majd Prágába távozott, ahol az év vége felé hirtelen, fiatalon elhunyt.

AJÁNLÓ