A XIX. század közepén Magyarországon is megteremtődtek a feltételek a modern tőkés átalakulás, a gazdaság egészét érintő ipari forradalom számára. Ekkor indult meg a gyárjellegü gépi nagyipar kialakulása; az 1848-at megelőző időszakban az ipari fejlődésnek csak a kezdetei jelentek meg. Az 1842-ben a Vigadóban megrendezett első iparmű kiállításon a szó valódi értelmében vett gyáros még alig állított ki, s az ipartámogatás céljával létrejött Védegylet is inkább csak a politikai szándékot demonstrálta, érdemi eredménye alig volt mérhető. A támogatásával történt legjelentősebb gyáralapítás Schlick Ignác öntödéje volt.

A gépipar, a gépi nagyipar lassan nyert teret, elsősorban is az osztrák tőkével megindított vasútépítkezések nyomán ugrásszerű fejlődésnek indult vasgyártás, a helyenként már korszerű termelési technikát alkalmazó vasipar nyomdokain. A gépiparnak a vasipartól független fejlődése az 1850-es évek derekától egyedül Pest és Buda egyre inkább gyárszerűbben működő gépműhelyeiben ment végbe.

Az 1860-as években a gépműhelyek és a néhány gépgyár szinte kizárólag mezőgazdasági eszközöket, kisebb és egyszerűbb gépeket gyártott. A földtehermentesítés végrehajtásával párhuzamosan a mezőgazdasági gépek egyre keresettebbekké váltak, hiányukat döntően behozatalból fedeztek. A keresletet kihasználva a hazai mezőgazdasági gépgyártás növekedésnek indult, sőt kísérletek történtek az első ipari szerszámgépek előállítására is, de a fejlődés ezen a területen még lassú volt.

A termelő eszközöket előállító gépgyártás kibontakozása elsősorban a vasútépítkezések, másodsorban pedig az erősödő mezőgazdasági ipar, mindenek előtt a hazai gyáripar élvonalába kerülő malomipar, mellette a helyenként már gyárszerü körülmények között termelő szeszipar, fafeldolgozó-ipar, a téglagyártás és a bőripar gép- és eszköz szükséglete fedezésének, a termelő géppark javítási, karbantartási és pótlási igényének volt köszönhető. A lassan kibontakozó fejlődés ellenére a gépek megjelenése szórványos volt, s a Kiegyezés előtti években Magyarországon ipari célzattal mindössze 480 darab gőzgépet használtak, zömét az élelmezési iparban. Az iparfejlődés szempontjából meghatározónak tekinthető vas- és fémiparban összesen 83 gőzgép működött, ebből mindössze 17 darab a gépiparban. A Kiegyezést megelőző években Magyarország - messze elmaradva a szomszédos Ausztriától és az örökös tartományoktól - nem volt iparosodott ország. Mindössze három érdemi - vagy rövid időn belül azzá váló - méretű gépgyárat alapítottak ebben az időben:

1861-ben Eisele József kazángyárát (ami később a Váci útra költözött), 1863-ben Hartmann József első hajógyárát a Váci út végi kikötő öbölben és 1867-ben az ugyancsak a Váci úton alakult Első Magyar Gépgyár Részvénytársaságot.

A kiegyezés előtti korszak ismertebb hazai gépgyárai közül kiemelkedett - s a későbbi fejlődésével már nemzetgazdasági jelentőségre tett szert - a vasúti kerekek és malomipari berendezések nagyüzemi termelésével a Ganz-gyár. A kisebb jelentőségű gyárak - a Röck-, a Vidáts-, az Oetl-, vagy a mosoni Kühne-gyár - éppen ezekben az években léptek túl a gépmühelyi kereteken. Az iparban a gépek szórványos használata volt a jellemző. A gépgyártást ekkor egyedüliként az osztrák tulajdonú óbudai hajógyár jelentette, a magyarországi vas- és fémipari üzemek vasöntéssel, az öntvények durva megmunkálásával, kisebb - főleg mezőgazdasági - eszközök előállításával foglalkoztak. A legtöbb üzemet a kézművesipari szinttől inkább csak a termelési keretek kiterjedtebb volta különböztette meg, semmint az erő- és szerszámgépek fokozottabb használatával jellemezhető gyáripari tömegtermelés.

A Kiegyezést követően addig még soha nem látott gazdasági konjunktúra bontakozott ki, elsősorban a már alapokkal rendelkező mezőgazdasági iparban és a közlekedési eszközök gyártásában. Gyáralapítási láz öntötte el az egész gazdaságot, s a hazai ipar gyors átalakuláson ment át alig több mint fél évtizednyi időszak alatt. A gépi technika jelentős léptékű kibontakozását indították el a gyáralapítások, s ez a hazai gépipar addigi egyoldalú mezőgazdasági irányultságában is változásokat eredményezett. Egyre inkább előtérbe került a közlekedés - ezen belül is döntően a vasút - és az élelmezési ipar gép- és felszerelésigényének a kielégítése, s születtek meg az 1870-es években világpiaci jelentőségű hazai gyártmányok, mint a Ganz és Társa cég Mechwartféle hengerszéke, kéregöntésü vasúti kereke, Haggenmacher Károly síkszitája. A gépekben jelentkező rendkívüli módon megnövekedett kereslet következtében piaci gondoktól nem kellett tartani sem a befektetőknek, sem pedig a gyártóknak. A fellendülés eredményeként Budapest a hazai gépgyártás központjává vált, ahol 1875-ben a vas-, fém- és gépiparban már 35 gyárüzem működött, s itt foglalkoztatták a magyarországi gépipari munkásságnak több mint a felét.

A hangsúly a hagyományos élelmezési ipari ágakról fokozatosan és egyre erőteljesebben a vas- és fémiparra, a gépek és a közlekedési eszközök gyártására helyeződött át. A gépgyártás nagyobb lendülete - elsősorban is számtalan középüzem alapításával - az 1880-as években kezdődött, amikor is az általános iparfejlesztés kérdései előtérbe kerültek. Nyilvánvalóvá vált, hogy a kellő gazdasági erővel nem rendelkező gyári jellegű iparban kedvező változásokat csak a központi ipartámogató- és fejlesztő intézkedések, az állami iparkedvezmények hozhatnak. Az 1881-ben kibocsátott első iparfejlesztési, majd az 1890-es ipartámogató törvénynek köszönhetően évről évre növekvő összegeket bocsátottak mind az iparfejlesztés, mind pedig az iparoktatás, a hazaiés a külföldi iparkiállításokon történő részvétel érdemi élénkítésére.
 
Az ipartámogatás hatása az 1890-es években különösen a nagyipari befektetések területén vált erőteljesen érezhetővé. A Baross Gábor nevével fémjelzett új vasútpolitika bevezetése nyomán ismét fellendült az akkor legjelentősebb húzóerőt képviselő vasútépítés, amelynek ugrásszerű fejlődését már kimondottan ipari érdekek diktálták, sőt fő irányát az 1890-es évektől geo- és katonapolitikai célok is meghatározták. Az általános ipari fellendülést ezek mellett a világvárossá váló főváros nagyszabású köz- és magánépítkezései és az infrastruktúra szélesedő kiépítése is segítette, hozzájárulva a gépgyártás, a gyáripar általános fellendüléséhez. 1885-ben már négy magyarországi gépgyár munkáslétszáma haladta meg az ezer főt, 18 gépgyár létszáma pedig a középipari vállalati kategória-határt jelentő száz fős létszámot. Az új alapítású vállalatok zöme ebbe a kategóriába tartozott, ahogy a növekvő keresletet kihasználó egykori kisüzemek, gépműhelyek fejlődőképes hányada is.

Az 1860-70-es évek gyáralapításai általában a kisebb-nagyobb tökével rendelkező mesterek, iparosok nevéhez köthetők, s működésük első éveiben nem igen lépték túl a gépműhelyi kereteket. Az ekkoriban alapított üzemek közé tartozott az utódvállalataiban részben még ma is működő Láng Gépgyár. A fővárosi Váci út legnagyobb múltú gépgyárát Láng László alapította.

AJÁNLÓ

Csepel Autógyár

A Csepel Autógyár - amely semmilyen kapcsolatban nem állt a Csepel Vas- és Fémművekkel - közel 30 éven át készített teherautókat, s egészen az 1990-es évekig fennmaradt, mint alkatrész-beszállító.

Ganz és Társa Danubius Gép, Waggon és Hajógyár Rt.

Az egyik legnagyobb múltú magyar gyár, a Ganz megalapítása egy svájci származású fiatal mesterlegény, Ganz Ábrahám (1814-1867) nevéhez fűződik.

Ikarus

Hamarosan!

Hajógyártás Budapesten

Budapest egyik legrégibb nagyüzeme volt az Óbudai Hajógyár, amely Gróf Széchenyi István kezdeményezésére jött létre 1835-ben, amikor az Első Duna-gőzhajózási Társaság (DGT/DDSG) az Óbudai-szigetet megszerezte. Az itt készült első hajót - az Árpád oldalkerekes, fa testű gőzhajót - 1836-ban bocsátották vízre.

Láng Gépgyár

A Láng Gépgyár egykori nagyvállalat, a magyar ipar történetének egyik kiemelkedő jelentőségű gyára volt Budapesten. Fontos szerepet játszott a hazai erőművek, ipari- és közlekedési vállalatok korszerű erőgépekkel, turbinákkal, illetve dízelmotorokkal történő ellátásában.

Magyar Általános Gépgyár Rt.

Amikor 1884-ben két fiatal szakember, Podvinecz Dániel (1859-1908) és Heisler Vilmos (1860-1918) megnyitották Budapesten „Gépbizományi és Gépügynöki Kereskedők" című vállalkozásukat, nem gondolhatták, hogy majdan automobilokat állítanak elő. Már csak azért sem, mert ekkor az autót még fel sem találták.

Marta - Magyar Automobil Rt.

Az 1900-as években az amerikai Westinghouse Társaság Le Havre-i gyárában (Société Anonyme Westinghouse) több magyar mérnökember tevékenykedett. Egyikük-másikuk részt vett a gyár első, 1902-ben programjába vett autójának tervezési, készítési, majd fejlesztési munkáiban.

MÁVAG - Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak

Autót készítő gyáraink közül a legtöbb eredetileg más célokra létesült. Történetükben az autó csak később, a legtöbbször nem is főprofilként került gyártási programjukba. Így történt ez az állami tulajdont képező Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyáraknál - a Mávagnál is, amely köztudottan elsősorban gőzmozdonyokat gyártott.

Méray Motorkerékpárgyár Rt.

Az „Unitas" szomszédságában (a Zápolya utca 15-17. szám alatt) és azzal egyidejűleg tevékenykedett egy másik, hasonló üzem, a Méray Motorkerékpárgyár Rt. A nevében szereplő motorkerékpár-gyártás csak részben helytálló, tevékenysége valójában ennél szélesebb körű volt.

Rákospalotai növényolajgyár

Az egykori rákospalotai posztógyár területén létesült 1840-ben. 1871-ben jött létre belőle az Olajipari Társaság Rt., amely repceolajat és gépzsírt gyártott, valamint illóolajat finomított. A gyár 2006-ig működött.

Röck István Gép- Gőzkazán Gyára és Vasöntödéje

A vállalat, ahol egykor a Röck-autók készültek, egyike hazánk legrégibb vállalatainak. Múltja 1802-ig vezethető vissza, arra az időre, amikor a „vakolásból" visszatérő és Pesten letelepedő fiatal mesterember, Röck István (1775-1850) megnyitotta szita- és kaszakészítő műhelyét.

Schlick-Nisholson Gépgyár

A Schlick–Nicholson Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. három magyarországi cég egyesüléséből alakult, vasöntéssel, mezőgazdasági gépek, vízturbinák, gőzgépek, belsőégésű motorok, valamint vasúti- és villamoskocsik gyártásával foglalkozott. Jogutódja a Ganz és Társa-Danubius Rt.

Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt.

A csepeli Weiss Manfred-gyár története az 1852-es esztendővel indul, amikor egy morvaországból származó pipakészítő, Baruch Weiss elsőszülött fia, Adolf termény-kereskedést nyitott Pesten.