János és I. Ferdinánd Magyarország-címere
A török had elvonulásának hírére a Tisza mentén hat hete táborozó
Szapolyai János is hozzákezd évek óta dédelgetett tervének, a magyar
trón megszerzésének valóra váltásához. Szapolyai már eddig is kiskirály
volt az országban: Erdély vajdája, mérhetetlen birtok ura, nővére pedig
Zsigmond lengyel király felesége.
Az idő s az események valóban neki látszanak dolgozni. Szerinte semmis
az 1491. évi szerződés, mert az 1505. évi országgyűlés egyértelműen
kimondja: ,,Ez ország soha több kárt, soha több pusztulást, nagyobb
veszélyt nem szenvedett, mint midőn nem saját, hanem idegen nyelvű urak
bírták s kormányozták. Ezért királyunkul senkit nem választunk, hanem
csupán s egyedül a kormányzási hivatalra alkalmas és képes magyart!"
Útja diadalmenetnek tűnik, amikor 6 ezer fegyveres kíséretében
Szerencsen, Egeren és Hatvanon át Buda felé vonul. A büszke budai vár
pedig az utolsó kontyos töröknek szeptember 23-án való eltakarodása óta
gazdátlanul, üresen áll. Nincs az országnak királya, nincs a
várpalotának lakója. Kun Gotthárd néhány száz főnyi lovascsapata
kíséretében készíti elő Szapolyai budai érkezését, nem különben
biztosítja urának Esztergomot is. Bakics Pál pedig Fehérvárt veszi János
számára birtokba. Sehol nincs ellenállás, vita, harc. Az ország
„elhagyott szívére" csak rá kell tennie Szapolyai Jánosnak a kezét.
1526. november 1-én vonul be híveitől övezve, serege kíséretében a
nemzeti királyjelölt a budai várba. Miután pedig méltó módon
eltemettette Lajos király holttestét, Szapolyai Fehérváron
összesereglett tábora Magyarország királyává választja, majd november
11-én meg is koronázzák. Amikor megcsúszik a felkent uralkodó fején a
korona, sokan suttogják, eszükbe jutván a parasztlázadás borzalmasan
véres megtorlása: „Nem érdemli meg, mert vérrel fertőzte meg a kezét a
kereszteseken!"
De Habsburg Ferdinánd, s húga, az özvegy királyné sem ül ölbe tett
kézzel. Ausztria főhercege éber gyorsasággal először a Lajos halálával
megürült cseh királyi trónt szerzi meg, s magát cseh királlyá
koronáztatja. Hosszú és kemény alkudozások után Pozsonyban december
16-án Magyarország trónját is megszerzi. Kijelenti, hogy „tisztán,
szabadon és önkéntesen fogadtak, választottak és nyil-vánítottak engem
Magyarország törvényes és igaz királyának."
I. (Habsburg) Ferdinánd
(1503-1564)
Szapolyai János
(1487-1540)
A Buda megszerzéséért indítandó támadását valamelyest a külpolitikai
helyzet könnyebbedése is sugalmazza. Májusban Károly császár hadai
elfoglalják Rómát, s Felbomlik a pápát, a francia királyt és a Velencei
Köztársaságot egységbe fűző katonai és politikai szövetség: a cognaci
liga.
Bécs alatt, a magyar határ előterében felsorakozott hadseregben az
osztrákok és németek mellett a csehek is helyet kapnak. A fővezérlet
Kázmér brandenburgi őrgróf kezében összpontosul. A parancsnoki karban
találjuk Nicolaus Salm grófot, aki az olaszországi hadjáratban tüntette
ki magát, Wilhelm von Roggendorfot, aki Spanyolországból érkezett a
sereghez, Johartn Katzianert és Leonhard Vels tábornokot. Hoyer
Mannsfeld gróf vezeti Erik braunschweigi és György szászországi
segédhadait. Több olyan kipróbált tiszt is beosztást nyer a csapatokhoz,
akik a közelmúlt olaszországi hadjáratában szereztek jó
haditapasztalatokat. A tüzérség Hardegg gróf és Udalrik Leissmger
parancsnoksága alatt áll.
A 8-12 ezer főnyi gyalogság Hamburgnál, a 3-6 ezer lovas pedig
Németóvárnál gyülekezik. Az utóbbiak között 600 nehéz német páncélost is
találunk. János király ellen tehát 1527 nyarán 11-18 ezer jól
felfegyverzett katona sorakozik fel. Felkészül a dunai hajóhad is, egy
sor új, 15 méter hosszú harci egységet építve.
mint német-római király
Ferdinánd 1527. július 31-én a Duna jobb partján, Köpcsénynél lép
először magyar földre serege élén. Egy kis ünnepség keretében a
Habsburg-uralkodó hittel fogadja, hogy Magyarország jogait, szokásait
fenn fogja tartani, s hogy hű őrzője lesz mindannak, amit II. Endre
arany bullája törvényül szab a királynak. Egymásután hódol be
(Magyar)Óvár, Győr s Buda előterében Komárom és Visegrád. Augusztus
18-án Ferdinánd seregével már Óbudán táboroz.
Ferdinánd hadvezetése részéről rendkívüli ügyes fogásnak bizonyul, hogy
Révai István segítségével - aki a folyami csatákban igen járatos és
híres ember - jó pénzen megveszik a Baranya megyei Vörösmartnál
állomásozó dunai naszádokat, akiknek 33 hajójuk és 900 fegyveresük van.
Ezek közül 10 hajó felevez Csepel-szigetig, hogy csatlakozhasson
Ferdinánd haderejéhez. Előbb azonban a naszádosok Buda és Pest között a
Dunán lehorgonyzott vízimalmok gabona- és lisztkészletét megszerzik és
szétosztják egymás között.
Sikerül azt is megakadályozniuk, hogy hajókon gabonát szállítsanak
Szapolyaiék Budára a vár és a város ellátására. Istvánffytól tudjuk,
hogy János király a Duna mindkét partján erődítéseket állított, s azokat
kisebb ágyúkkal látta el, Buda és Pest között pedig a Dunát vastag
lánccal záratta el, hogy megakadályozza az áthaladást. De oly nagy volt
a naszádosok vakmerősége, hogy jóllehet a folyam mindkét partján
felállított ágyúk golyóitól többen elestek, mégis nagy üggyel-bajjal
áttörve a láncon a folyam ellenében Esztergomig eveztek, hol elnyerték
méltó jutalmukat Ferdinándtól.
Szapolyai János magatehetetlen bénultságában trónolt budai várában.
Frangepán Kristófnak, a kiváló katonának a tanácsát semmibe véve,
fehérvári koronázása után szélnek eresztette serege zömét, s a 2-3
ezerre csökkentett maradék erővel akarta védelmezni uralmát.
„Buda várában és városában hallgatag elmével csodálkoztak János királyon
- számol be a szemtanú Szerémi -, hogy tőle semmi mozdulást nem lát a
néptömeg." Amikor már Budavárából is látják a közelgő Habsburg-hadsereg
tábori tüzeinek füstjét, „András deák mondta: Király uram, mit vársz,
hiszen mindjárt elfognak bennünket... A szegény király vigasztalt
minket, hogy ne féljünk mert Cibak Imre úr mindjárt kiragad bennünket a
németek kezéből. De az sohasem jelent meg János királynál abban az 1527.
esztendőben."
A lélekben összeomlott uralkodó végül is meghívta a várba a budai
polgárokat. Mikor megjöttek, köszöntötte őket, s azt tanácsolta nekik,
hogy vezessék be tisztelettel Ferdinánd királyt a városba s a várba. A
budai vár kulcsait átadta Szabó János bírónak, hogy adják azt át
Ferdinánd kezébe.
A székvárosát és országát nem védelmező király augusztus 15-én végül
kíséretével puskalövés nélkül elmenekül a budai várból. Szerény
kíséretével áthajózik a pesti oldalra, s ott összevont 2-3 ezernyi
fegyveresével előbb Gubacs faluba (a mai Pesterzsébet területén), majd
sebesen Rákosra és Kerepesre vonul, ahonnan Hatvanon át
Kelet-Magyarországnak veszi az irányt. Buda polgárai pedig behódolnak
Habsburg Ferdinándnak.
János király teljes passzív katonai magatartása és pánikszerű menekülése
ellenére a (Habsburg-sereg rendkívül óvatosan halad a 'Duna-kanyartól
Buda felé. Bár augusztus 19-én elérhetné Budát a „német király",
figyelemmel van a magyarság nemzeti érzelmeire, s csak 20-án, István
magyar király ünnepén vonul be oda. Előbb azonban Nádasdy Tamást
kíséretével előreküldik, hogy János király hátrahagyott őrsége által
átadott budai várra kitűzzék lobogóját. A vár biztosítására pedig a
Gellért-hegy déli oldala előterében katonaságot telepítenek.
Egy szűk esztendő leforgása alatt tehát négy uralkodó zászlaját is
lengette a szél Buda várának ormán: Lajos királyét, Szulejmán szultánét,
Szapolyai Jánosét, s végül Habsburg Ferdinándét.
Figyelemre méltó körülmény az is, hogy a háromszoros birtokcsere
egyetlen puskalövés nélkül zajlott le.
1527. augusztus 20-án a sereg vezetői és 2400 díszes öltözetű, pompás
fegyverzetű katona kíséretében veszi a Habsburg-uralkodó birtokába Buda
királyi várát. A vár új urai megtekintik a kifosztottságában is
impozáns palotákat, s elragadtatással nyilatkoznak Mátyás és Zsigmond
királyok műveiről.
De a hirtelen jött siker nem teszi a vezéreket elbizakodottakká. Árulók
vagy merénylők után átkutatják a várpalota minden zegét-zugát, mivel
tudomásukra jut, hogy Budán sok a János-párti kém. A keleti Duna-part
biztosítására fegyveres naszádosok eveznek át Pestre.
A hadvezetőség egyik első és legfontosabb dolga az, hogy megépíttesse
Buda és Pest között a 150 hajóból álló hidat. Amikor pedig felfigyelnek
arra, hogy Szapolyai egyes bátor lovascsapatai egészen Pestig
merészkednek hírek után, még egyezer német nehéz lovassal, 200-220
magyar huszárral, illetve könnyű fegyverzetű német harcossal erősítik
meg Pest városát és környékét.
A Budán tartózkodó király Béccsel s a birodalommal való zavartalan és
folyamatos kapcsolatának biztosítása érdekében megszervezik Pozsonyon át
a magyar főváros első postavonalát.
A hadsereg fővezérletében szeptember 21-én változás áll be, ugyanis
Kázmér brandenburgi őrgróf hirtelen meghal, s Ferdinánd utódául a
félkezű Nicolaus Salm grófot nevezi ki, akinek feladatul adja János
király hadainak üldözését. Háromezer válogatott gyalogosból, ezer német
lovasból és 1300 könnyű fegyverzetű katonából összeállított sereg 19
ágyúval veszi üldözőbe a menekülő nemzeti királyt. Tokajnál csapnak
össze. A csatasíkon 3 ezer harcos hullája marad. Szellemesen állapítja
meg egy szerző, hogyha ekkor Salm győztes hadának sikerült volna
elfognia János királyt, úgy egyszer s mindenkorra meg lett volna oldva
Magyarország kettős királyságának tragikus problémája. János a vesztett
csata után a Tiszántúlra, majd Erdélybe menekül.
Ferdinánd frappáns katonai sikerei egyre több és több tekintélyes és
hangadó urat csalogatnak át a Szapolyai-táborból. Méltán írhatta
Benczédi Székely István, hogy Ferdinánd János királyt „megveré az önön
híveinek árultatása által." Verancsics Antal is úgy látja, hogy „János
királyiul elállónak az magyari urak" Szapolyai „birodalmá"-ból, a
Szepességből és a bányavárosokból is egyre több a behódoló.
Ferdinánd könnyű sikerére azonban árnyékot vet, hogy a Duna mellékén
egymást érik az idegen zsoldosok barbár erőszakoskodásai. A
landsknechtek már a hadjárat kezdetén Győrben szabad prédálást
követelnek, de akkori fellépésüket Ferdinánd még egy kivégzéssel
gyökereiben elfojtja.
Az október 6-ára Budára meghirdetett országgyűlés helyben hagyja és
megerősíti a Habsburg főherceg magyar királlyá választását, ellenfelét,
Szapolyai Jánost pedig felségsértőnek és hazaárulónak nyilvánítja. A
Perényi Péter koronaőr által János király oldaláról áthozott koronával
november 3-án Ferdinándot, 4-én pedig hitvesét (Annát)
Székesfehérvárott, ugyanaz a nyitrai püspök koronázza meg, aki egy
esztendővel korábban ugyanott Szapolyai Jánost is királlyá kente.
S míg a két magyar király egymás ellen emészti erejét, a török
hadvezetés az összeomlott déli magyar végvárrendszer egy sor még
ellenálló várát foglalja el. A boszniai és a szendrői bégek összehangolt
akciói során török kézre jut Boszniában a kulcsfontosságú Jajca, s egy
sor kisebb erőd, Dalmáciában, Horvát- és Szlavónországban pedig több
vár.