Hogy a budai vár következő két ostromának okai és körülményei világosan álljanak előttünk, szükséges röviden áttekintenünk Wilhelm von Roggendorf báró csődöt mondott első budavári ostromát követő 10 esztendő históriájának kiemelkedő eseményeit.

AJÁNLÓ

Az ország a teljes anarchia káoszába süllyed. Szinte minden földesúr latifundiuma, minden vármegye, egy-egy hatalmas úr „védő szárnyai alatt" lévő külön ország, mely a saját önző érdekét védelmezi, s bűnös rövidlátással nem tekint túl saját határain. Az urak, kisebbek és nagyobbak egyaránt, anyagi érdeküknek megfelelően cserélgetik pártállásokat Ferdinánd és János király között. S közben „az istenadta nép" nyög urai vasökle, s királyai segítségére" érkező keresztény vagy mohamedán katonák ostora alatt.

S míg a magyarság önemésztő háborúját vívja, s őrli önnön erejét - bár a szultánnak ismét kátyúba jutott Bécs ellen indított 1532. évi hadjárata -, Kőszeg várának ormára mégis felkerül a padisah győzelmi lobogója, sőt a törökök lassan, de határozottan továbbra is terjeszkednek: elfoglalják a déli végvárvonal roncsai közül Pozsege és Klissza várát.

A tíz esztendő legtöbbet ígérő, de végül rút bukásba fulladó Habsburg-akciójára 1537-ben kerül sor, amikor egy minden eddiginél jobban felszerelt, 24000 főnyi sereg - Johann Katzianer tábornok főparancsnoksága alatt - a kulcsfontosságú drávai hídfőnek, Eszék várának elfoglalási kísérlete során teljesen megsemmisül.

Talán éppen e katonai kudarc is hozzájárul ahhoz, hogy 1538 februárjában a lehető legtitkosabb úton-módon Nagyváradon megszületik a két magyar ellenkirály egyezsége. Az egyezményben Ferdinánd és János egymást királynak ismerik el, Magyarország területéből mindegyik megtartja azt, amit éppen bír, Erdélyt Jánosénak, Horváth- és Szlavónországot pedig Ferdinándénak mondják ki. A megállapodás szerint, amennyiben a török bármelyiküket is megtámadná, úgy a másik fél egész erejével a segítségére tartozik menni. Ha pedig János fiúörökös nélkül halna meg, úgy az egész ország Ferdinándra és utódaira száll. Amennyiben azonban Szapolyainak fia születnék, úgy Ferdinánd leányát vegye nőül, hogy egy kézben egyesüljön az ország.

E nagyváradi szerződés egyik szülőanyja az az Usztyeszenovics György nevű pálos szerzetes, akit édesanyja után Martinuzzinak neveznek, a történetírás pedig Fráter Györgynek említi. János király leghűségesebb tanácsadója és támasza, aki keresi a modus vivendit a törökkel, s egyezkedik Ferdinánddal.

Az 52 esztendős Szapolyai hamarosan megnősül. 1539 februárjában tartja menyegzőjét Zsigmond lengyel király és hitvese, az olasz Bona Sforza hercegnő leányával, Izabellával. A magyar király idős korban kötött házassága termékenynek bizonyul, s 1540. június 7-én Izabella fiút szül.

Jánost Erdélyben jártában június 10-én szélütés éri, s anélkül, hogy láthatta volna fiát, Gyulafehérváron meghal. Halála előtt gyermeke gyámjául rokonát, Petrovics Pétert és Fráter Györgyöt jelöli ki. Izabella nyomban férje halála után levélben kéri Ferdinánd támogatását. A Bécsből érkező követ pedig bejelenti a Habsburg-király igényét János országrészére, s azt az özvegy királyné nem is utasítja el.

Fráter György azonban sziklaszilárdan kitart az öreg király végakarata mellett, s azon melegében követek útján kéri Szulejmántól, hogy János fiát a szultán ismerje el örökösül a magyar trónra. Ferdinándnak elhatározott szándéka egész Magyarország birtokbavétele.

Két hónappal János halála után a pápától 100000 aranyat kér „a magyar királyság visszafoglalására". Megerősíti az esztergomi vár katonaságát. Hírek szerint 600 fegyverese éber szemmel állandóan Buda körül cirkál. Perényi Péter és Frangepán Ferenc érsek ezer fegyveressel s négy vármegye nemeseivel csellel kívánja elfoglalni a budai várat Ferdinánd részére, de az utolsó pillanatban ettől az özvegy királyné elriasztja őket.

A rákosi országgyűlés a csecsemő János Zsigmondot magyar királlyá választja, s gyámjaiul Fráter György kincstartót, Petrovics Pétert és Török Bálintot, a magyar királyi hadak főparancsnokát rendeli. E három férfiú tartja kezében az ország kormányzását.

AJÁNLÓ

Ferdinánd 1540. szeptember 9-én utasítja udvarmesterét, Leonhard Vels tábornokot, hogy a rendelkezésére bocsátott fegyveres erővel foglalja el Buda várát. Október első napjaiban Bécs alatt már készen áll a "Magyarország szíve" ellen induló újabb Habsburg-sereg. A morva rendek 2000, Ausztria és Szilézia 500-500, Tirol 2500 gyalogost, összesen 800 lovast biztosítanak az akcióra. Brandenburg, Nürnberg és Augsburg városa is küld 500-500 lovast. A 7800 főnyi hadhoz számottevő szállító és hadihajó kíséret, valamint 1500 könnyű magyar lovas társul.

Szeptember utolsó napjaiban Coda spanyol lovag megviszi Buda várába Ferdinánd hadüzenetét, s október 5-én már Esztergomban van Vels hadserege. 17-én beveszi Visegrádot, 18-án pedig Vác várát.

A kiéleződött helyzet tisztázását lehetetlenné teszi mind a budai, mind a bécsi, nem különben a krakkói királyi udvar kétszínű játéka. Amíg György barát mindent megragad, hogy időhöz jusson a beígért török katonai segítség beérkezéséig, addig Izabella királyné legszívesebben elfogadná Ferdinánd ajánlatát, viszont atyja, Zsigmond lengyel király, akitől nem csak ő, de a csecsemőkirály gyámjai is segítséget kérnek, a maga részéről mindennemű katonai beavatkozástól elzárkózik, de Szulejmánt megkéri, hogy támogassa fegyveres erővel is a nemzeti királyt, Ferdinándot pedig minden katonai fellépésről lebeszélni igyekszik.

Habsburg Ferdinánd bár fegyveres úton óhajt akaratának érvényt szerezni, a szultántól is kéri diplomatái révén az egész ország feletti hatalom biztosítását, melyért igen tekintélyes évi adó megfizetési kötelezettségét is hajlandó elvállalni.

Mi sem jellemzi jobban a budaiak helyzetét, mint az események jóhiszemű megfigyelője, Szerémi György: "A királyné szívesen átpártolt volna a németekhez, és szívesen kiment volna Budáról... A magyarok szívesen átadták volna a németeknek a budai várat, de volt három okuk, hogy ezt ne tegyék. Először, hogy ha bejönnének, vagy beengednék Őket Budára, akkor a németek nem tudnák megvédelmezni a törökök császára ellen. Másodszor, a németek nem kedveznének sem a magyar előkelőknek, sem a nemeseknek, hanem a magyarokat egyszerre mind kiirtanák egy szálig. Harmadszor azért, mert a magyarok a törökök császárával szemben esküszegők lennének, a császár pedig meg tudná tartani hatalmával Budát a németek ellenében... Tehát Buda várában a magyarok úgy döntöttek egymás között, hogy Jobb nekünk a török császár kezébe termi Budát, mint a németeknek, mert a németeknek nincs annyi férfierejük, hogy megtartsák azok ellen."

Buda védelmét Török Bálint, a csecsemőkirály gyámja s a magyar hadak főparancsnoka szervezi. Jól összeválogatott 4 ezernyi hadinépe van: ezer-ezer magyar és rác lovas, valamint kétezer gyalogos.

Vels hadserege 1540. október 21-én érkezik meg Buda északi előterébe, s nyomban körülveszik csapatai a várat és a várost. „Amint megérkeztek, vadul és dühöngőkhoz hasonlóan Óbudánál szálltak táborba - írják a király gyámjai - majd sáncaikat és az előőrsöket közelebb, Szent Péter mártír külvárosig tolták előre. Három vagy négy ízben kirohanva a mieink súlyos vereséget okoztak nekik úgy, hogy a mieink győztesekül kerültek vissza, bár amint történni szokott, a mi részünkről sem volt vérhullás nélküli a harc. De végül, amikor a naszádjaikat küldték a Dunán ellenünk, keményebben bántunk el velük, úgyannyira, hogy amikor megfutamodásban keresték a menekülést, észrevettük, hogy némely naszádjuknak csak hat evezőse van, s amint később megtudtuk, számosan sebesültek meg, akik közül nem kevesen meg is haltak. Tehát a vereséget szenvedő németek, amikor látták, hogy minden az ő reményük ellenére balul sikerül... az előőrseiket visszavonták táborukba."

A könnyűszerrel visszavetett Habsburg-sereg fővezérének a felhévízeknél, a mai Frankéi Leó utcai Császár és Lukács fürdők táján felállított hadiszállása egy álló hónapig kemény és sorsdöntő diplomáciai tárgyalások színhelye. Néhány tárgyalásra az óbudai Szent Jakab elhagyott templomban kerül sor.

Vels első fellépése agresszív: egyórányi határidőt szab Izabella királynénak és kisfiának a várból való távozásra. A „fehér barát" most,
diplomáciai pályafutásának kezdetén is remekül vizsgázik: makacsul kitart álláspontja mellett, majd engedj hogy azután ismét támadjon, vagy éppen kimagyarázza magát. A török segítség beérkezéséig az időt húzza. A 21 éves özvegy királyné kezdetben erős hajlandóságot mutat a behódolásra, de végül kénytelen visszalépni.

Apja és fia gyámjai egyaránt dőreségnek tartják az asszony kezdeti engedékenységét s bizalmát Ferdinánd iránt. „Oktalanság lenne - mondják -, elhagyni a magyar trónt, melyet a török szultán támogatásával fiának megtarthat. Közben ugyanis két követ már Sztambulban tárgyal a portán..." S a padisah, amint az várható volt, a csecsemőkirályra nézve kedvező döntést hoz. „A királyságot engedjük István királynak (a törökök ugyanis János Zsigmondot mindig Istvánnak nevezik), mert a hatalmas Isten a mi kezünkbe adta Magyarországot és szablyánkkal nyertük meg s adtuk azt János királynak, mely János király énnékem igaz hívem volt... Most János király meghalt, s ezért Magyarországot adtam az ő fiának, István királynak."

Vels generális az alkudozások alatt sem tétlenkedik, hiszen első terve az, hogy egy-két rohammal fogja megszerezni Buda várát.

De most, amikor többször körüljárja, s gondosan megfigyeli a János király által emelt új bástyákat, falakat, be kell látnia, hogy felvonult hadának semmi reménye sem lehet a vár sikeres megostromlására. „Alig hiszem - jelenti Ferdinándnak Bécsbe -, hogy a vár falait ki lehet kezdeni, mert igen megerősítették az utolsó megostromlás óta, és jól felszerelték hadinéppel, lőszerrel és élelmiszerrel." Így summázza végkövetkeztetését: „Aggodalommal tölt el, hogy őfelsége népe a budai vár alatt sok népet, pénzt és puskaport veszítene el..." A budai védelem irányítójáról ez a véleménye: „Senki nincs olyan megrögzött és makacs ellensége felségednek, mint Tőrök Bálint."

Számottevően befolyásolja a főparancsnokot véleménye kialakításában az is, hogy tisztjei körében is napról napra jobban meggyökeresedik az az álláspont, hogy a budai várat e sereg elfoglalni képtelen. Azoknak a megfigyelései pedig, akik a táborból a várban megfordulnak, még csak olaj a tűzre. Nicolas Salm gróf már arról ír Ferdinándnak, hogy „a sereg katonáit félelem szállta meg".

S közben a gyatrán élelmezett és fizetetlen csapatok a Buda környéki falvakat járják: fosztogatják, zsarolják a népet.

Amikor a tárgyalások már semmi jót sem ígérnek, a Vels-sereg szeme láttára György barátnak csellel sikerül feltölteni a vár élelmiszerraktárait és hadinépe sorait. Az alkudozások során létrehozott néhány hónapos fegyverszünet alatt lovas futárokkal azt hirdetteti ki a környező falvakban, hogy nagy török csapatok közelednek Budához, versenyben dúlva a népet a németekkel. A királyné bárkit befogad a vár falai közé, aki egyhavi élelmiszerrel Budára vonul. Napestig tódul mindenfelől a jobbágynép a várba, ahol a felszállított élelmiszereket ugyan elveszik tőlük, sőt csakis a fegyverforgatásra alkalmas erős, egészséges férfinépet tartják a várban katonának, a többit pedig irgalmatlanul hazaküldik.

A Habsburg-had, óbudai veszteglő táborozása alatt további kisebb csapategységek csatlakozásával 10 ezer főnyire duzzad.

S bár nem kevesebb, mint 30 faltörő nagyágyúval rendelkeznek, Budára egyetlenegy lövést sem adnak le. A Dunán is tekintélyes hajóhad állomásozik, mely a hivatalos jelentés szerint 3 nagy vitorlás gályából, 32 darab 16-20 evezőpáros naszádból, s 10 gyors tengeri úgynevezett brigantinóból áll.

Leonhard Vels tábornok, ha már Budával szemben teljes tehetetlen, legalább - könnyű zsákmányként - Pestet hódítja meg Ferdinándnak. November 14-én a Dunán áthajózott német katonaság minden számbajövő ellenállás nélkül megszállja a várost, ahol azután Varkoch György, Bebek Ferenc és Ottó Dischkau tüzérparancsnok sáncolják el magukat morva és német gyalogsággal és magyar huszárokkal.

Közben a budaváriak sürgető követe is megérkezik Konstantinápolyba, s az elébe terjesztett kérésre a szultán 25 nagy gályát indít útnak a Dunán Buda és Pest irányába.

Vels bátortalan, szétzüllött és fizetetlen katonáival 1540. november 21-én tábort bont. „Látván, hogy hadseregem Buda városának ostromlására alkalmas erejű nem lehet - olvassuk királyának szóló jelentésében -, s félve a téli hidegtől és az évszak más kellemetlenségétől, valamint a háborúra alkalmatlan voltától, Óbudától elindítottam a tábort és a hadsereg egy részével átkelve a Dunán, Pest városát négy zászlóalj cseh és két zászlóalj német gyalogossal, ezer naszádossal és háromszáz könnyű lovassal az ellenség támadása ellen megerősítettem, hogy amíg téli szállásra vonulok, azt... a királyi felség hatalmában megtartani tudják."

A visszavonuló hadsereg elfoglalja még a kicsiny visegrádi fellegvárat, sőt Perényi Péter segítségére menve beveszi Székesfehérvárt, de Pápa várával már nem boldogul, Leonhard Vels Habsburg-generális keserű szájízzel gondolhat a budai várra, melyről be kellett látnia, hogy - mint írják - „nem neki való falat".

AJÁNLÓ