Buda török kézre kerülte nemcsak ország-, de Európa-szerte is nagy megdöbbenést kelt. György barátnak, akit a tények felületes ismerete alapján sokan a tragédiáért felelősnek kiáltanak ki, Ferdinánd látszólagosan teljes bocsánatot ad, s "igaz és hű alattvaló"-nak ismeri el. Maga a kincstárnok pedig 1541. december 29-én hűséget fogad Habsburg Ferdinándnak, s őt „Magyarország törvényes koronás királyá"-ul ismeri el.

AJÁNLÓ

Ferdinánd belátja a barát tetteinek emberileg érthető rugóit, s ezért őt levelében bárki vádaskodásai ellen is megvédelmezni ígéri. György úgy ítéli meg a helyzetet, hogy Ferdinándnak nincs olyan katonai ereje, mellyel ellen tudjon állni a török hatalmának s meg tudja védeni Magyarországot. Így azután úgy véli, hogy a Habsburg-uralkodó kezére adni az országot nem jelentene mást, mint a francia királytól amúgy is állandóan tüzelt szultánt egyenesen Magyarország lerohanására ingerelni.

Eleinte teljes mértékben megbízik a boldogult János király és Szulejmán között 1528 elején létrejött örök baráti és kölcsönös fegyveres segítségnyújtási szerződés passzusaiban. De a padisah álnoksága, mellyel Budát megkaparintotta, kijózanítólag hat György barátra, olyannyira, hogy politikája Buda eleste után megváltozik. A lehetőségek józan mérlegelése után már 1541 decemberében az erdélyi Gyaluban oly értelmű titkos egyezség születik, mely szerint Magyarország a nagyváradi paktum szellemében két esztendő alatt Ferdinándra száll.

Ferdinánd pedig kihasználva Budavára elvesztése nyomán kialakult törökellenes hangulatot, lázas akcióba kezd egy újabb, s minden eddigit felülmúló erejű Buda elleni hadjárat megszervezésére. Már 1541 őszén megkezdi Németországban egy nagy hadsereg szervezését. Novemberben azt jelenti neki De Naves császári tanácsos, hogy a protestáns szász és brandenburgi választófejedelmek, Móric, János és Ernő szász fejedelmek, s a hesseni tartományi gróf készek tekintélyes segítséget nyújtani, ha 15-20 esztendőre vallásuk szabadságot nyerne. De a német katolikusok sem hiányoznak a hadifelajánlásokat tevők sorából. Sőt Luther Márton is bekapcsolódik az erők mozgósításába: keresztes háborút hirdet a török ellen, kijelentvén, hogy amennyiben a szükség úgy hozná, még az asszonyok is fogjanak fegyvert a pogány ellen.

1542 februárjában s márciusában Ferdinánd Besztercén országgyűlést tart. „Buda elvesztését őfelsége is a legsúlyosabb csapásnak tekinti - szól küldötte a rendekhez -, s ennek elhárítására megfeszítette minden erejét. Miután pedig a török az ország fővárosába fészkelte be magát, s innen közvetlen veszéllyel fenyegeti nemcsak Magyarországot, hanem Német- és Olaszországot is: kötelességének ismerte haladék nélkül a török ellen indítandó nagy hadjáratra az előkészületeket megtenni. Evégből Csehország, s az azzal összekapcsolt tartományok rendjeivel Prágában országgyűlést tartott, melyre a két ausztriai tartomány is teljhatalmú követeket küldött. Itt három év tartamára jelentékeny adót ajánlottak meg, mely lehetővé teszi nagyszámú hadsereg és hajóhad felszerelését. Nehogy pedig a nagy hadjárat megindítása előtt a török hadak rablókalandjai az országot elpusztítsák, rögtön 8000 könnyű lovast és ezer martalócot fognak kiállítani és a végvárakba küldeni. Őfelsége pedig Speyerbe siet, hogy császári bátyjának és a német birodalomnak a segítségét kieszközölje. Ily körülmények között őfelsége szükségesnek látta Magyarország rendjeit is összehívni... Őket felhívja, hogy a nagy hadjáratra ők is tegyenek megfelelő előkészületeket, s a véghelyek oltalmára adót ajánljanak meg. Rendelkezzenek tehát már most a közfelkelésről akként, hogy április elején lehetőleg nagyszámban a hadjáratra készen álljanak. Állapítsák meg a huszárok és egyéb katonaság zsoldját, végül pedig gondoskodjanak a hadsereg élelmezéséről.

AJÁNLÓ

A diéta az ország egységének katonai úton való helyreállítására és védelmére vita nélkül figyelemre méltó anyagi alapot szavaz meg. Minden jobbágy házhelye után adó címén 1-1 forintot fizet, az egytelkes nemesek ingóságaik, a polgárok pedig egész vagyonuk értékének, a birtokos nemesek pedig jobbágytelkeik értékének 1/60-ad részét készpénzben róják le.

Ezt a summát a kisebb papság jövedelmének 1/10-e, továbbá a Fuggerek s egyéb külföldi kereskedők árui értékének 1/40-ed része egészíti ki. Kimondja a diéta, hogy az így beszedett összegeket kizárólag zsoldosok fogadására és hadiszerek beszerzésére kell fordítani. Ha pedig a király személyesen vezetné a hadjáratot, úgy az egész magyar nemesség felkel olyan módon, hogy ki-ki saját magán kívül minden 20 jobbágytelek után 1 lovas katonát köteles kiállítani.

A német birodalmi rendek 1542 elején kedvező légkörben ülnek össze, s kimondják: „oly erős sereget kell küldeni Magyarországba, mely képes legyen a törököt legyőzni, tőle Budát s az egész országot visszafoglalni, hogy ekként a szomszédos tartományokat is megvédelmezze a zsarnokság ellen."

A birodalmi sereget 1542. május 15-re rendelik a Bécs alatti táborba, élére Joachim őrgrófot, brandenburgi választófejedelmet állítván. Mellé nyolc tagból álló haditanácsot is választanak. Az őrgrófot Magyarországban általában „Fekete herceg" néven emlegetik, fekete páncélos lovasai miatt. A törökök pedig ennek megfelelően Kara Herszeknek hívják. A fővezér személyének helytelen kijelölését mi sem jellemzi jobban, minthogy akad aki így jellemzi: „Anyámasszony-kapitány, aki soha nem látott még véres kardot!" De mások még rosszabb véleménnyel vannak róla: léha, iszákos és kártyás embernek mondják, aki nem átall arra vetemedni, hogy katonáinak még a zsoldpénzét is elkártyázza.

Speyerben a birodalmi hadsereg létszámát 40000 gyalogosban, 8000 lovasban, kellő számú tüzérségben s folyami hajóhadban határozzák meg. Ferdinánd a speyeri döntés értelmében katonai segítséget kér még Dániától, a svájci szövetségtől, az angol, a francia és a lengyel királytól, sőt a pápától is, de csupán az utóbbi küld csapatokat Buda felszabadítására. A lázas diplomáciai tevékenység során Petru Rares moldvai vajdával is sikerül egyezségre lépnie Bécsnek, melynek értelmében az támogatásáról biztosítja a Buda alatt operáló birodalmi hadat, 30000 vágómarhát hajtván jutányos áron a táborba.

Brandenburgi II. Joachim Hektor
(1505-1571)

De nem feledkezik meg a Habsburg-diplomácia a török portáról sem. Már 1541 szeptemberében megjelenik Ferdinánd két követe Konstantinápolyban, hogy a szultán nagylelkűségére hivatkozva kérjék Buda visszaadását, hiszen már a moldvai és havasalföldi román vajdáknak csakúgy „adott országot", mint Szapolyai Jánosnak. A kérést azonban gúnyos mosollyal, s azzal a felelettel utasítja el Rusztem pasa, hogy Szulejmán nem bolondult meg, hogy „amit harmadízben is megszerzett kardjával, azt elajándékozza".

A hadigépezet teljes erővel munkába lendül. Erasmus Eytzing parancsnoksága alatt külön dunai hajóhadat szerveznek, tekintettel a nagy élelmiszer- és hadianyag szállításra. De nem feledkezik meg a hadvezetés a Duna-parti hajóvontató utak kialakításáról sem. A nemzetközi összetételű sereg harcosai részére elkészül még egy tábori valutaátváltási táblázat is, hogy a különböző nemzetiségű katonák megtudják, miként viszonylik harminc európai valutaféleség a magyar forinthoz és dukáthoz.

A katonai akció Buda visszavételére 1542 elején kedvezőnek ígérkezik, hiszen a budai és a pesti török helyőrség soraiban a dühöngő pestis széles rendet vágott, és Szulejmán pasa halála után egy ideig betöltetlen a budai beglerbégség.

Ferdinánd a kedvező lehetőségek alapján kezdetben maga kíván a sereg élén Buda ellen indulni, de óvatoskodó tanácsosainak végül is sikerül lebeszélniük tervéről az uralkodót, s a késedelmes csapatgyülekezés jegyében a törökök elleni hadjárat megindítását csak a tervezett és szervezés alatt álló nyugat-európai segítség beérkezése utáni időre halasztják.

Közben az új pasa, Jahjaoglu (Yahyaoğlu) Kücsük Báli, valamint Uláma boszniai pasa 3000 gyalogossal, Murád klissai bég 1000 lovassal, Juszuf bég 1000 janicsárral, s más végbeli bégek csapatai érkeznek Budára és Pestre. A 10-12000 főnyi iszlám harcos, a 2000 főnyi janicsárral egyetemben igen tekintélyes erőt jelentett.

Közben pedig Habsburg Ferdinánd és Izabella, valamint az erdélyi rendek között lendületesen folynak a tárgyalások, amelynek eredményeként az uralkodó 1542 áprilisában aláírásával erősíti meg a gyalui egyezményt. A paktum létrehozója, az óvatos György barát azonban mindaddig nem engedi, hogy Izabella királyné is aláírja az okmányt, amíg bizonyossá nem válik Ferdinánd ígérete: Buda felszabadítására alakított hadsereg megindulása.

Buda és Pest ostroma, 1542. (Enea Vico metszete)

Az igen különböző forrásokból megszavazott pénzösszegek befizetése csakúgy, mint a csapatok kiállítása olyannyira késedelmesen folyt azonban, hogy május 15-i táborba szállást június 15-re kell halasztani. Közben azonban robban a bomba: május 20-án a francia király hadat üzen V. Károly császárnak, ami természetszerűen igen kedvezőtlen hatást fejt ki a Buda elleni hadikészülődésekre.

AJÁNLÓ

Amikor végre megkezdődik a csapatok Bécs alatt való gyülekezése, kiderül, hogy a németek 40000 gyalogos helyett csak 20000, és 8000 lovas helyett csupán 3500 főt állítottak ki. De ráadásul még a hadsereg felszerelése is hiányos: vannak csapatok, melyeknek nincs puskája, másoknak pedig ágyúja. A létszám- és hadfelszerelésbeli problémák kiküszöbölésére Ferdinánd július 15-re Nürnbergben újabb országgyűlést kénytelen meghirdetni.

S míg folyik a Buda ellen készülődő sereg kiállítása, június hónap során a francia csapatok győzedelmesen törnek előre V. Károly császár birodalma, Németalföld és Spanyolország ellen.

Végre július 6-án Joachim őrgróf megérkezik a Bécs alatti táborba, ahol ekkor Németországból 21000 gyalogos, 4000 lovas és Magyarországból 10000 huszár sorakozik fel. A fővezérnek azonban még ekkor is meg kell állapítania, hogy a sereg tüzérsége elégtelen, hiányos a lőszer, a híd- és sáncépítési felszerelés is. Mindennek ellenére 1542. július 8-án elindul Bécs alól a 45000 főnyi sereg Esztergomba, melyet Ferdinánd a Buda elleni támadás kiindulópontjául jelöl ki.

Az indokolatlanul vontatott felvonulás eredményeképpen Brandenburgi Joachim bécsi kontingensei élén csak augusztus 20-ra érkezik meg Esztergom falai alá, ahol azonban már más csapatok is várakoznak. Az egyes részleteiben ellentmondó adatok reális mérlegelése alapján így alakul végül is a Buda bevételére felsorakozó szárazföldi hadsereg:

Németország 25000 fő, Ausztria, Stájerország (báró Johann Ungnad pk.) 10000 fő , Pál pápa (Alessandro Vitelli pk.) 2000 fő, Milánó (Sforza Pallavicini) 600 fő, Magyar huszárok (Perényi Péter pk.) 15000 fő, Hajdúk 1000 fő, Sáncásók 1000 fő. Szárazföldi csapatok összesén 54600 fő.

Az ostromra felvonuló dunai flotta Esztergomnál alakul meg Giacopo Melignani főparancsnoksága alatt. A hajóhad mintegy 200 hajóból áll, melyeken 1100 olasz és 6000 magyar, dalmát és rác szolgál.

Végső soron tehát Esztergom alatt mintegy 62000 fegyveres vonul fel az ország szívének a megostromlására. Az irodalomban felbukkanó 80000 létszám mindenképpen túlzottan magas.

Szembetűnő a többi magyar csapat távolmaradása, melyet azzal indokolnak, hogy a török támadástól való félelem tartja otthon a nemeseket és csapataikat. Akik viszont felsorakoznak, azok vidáman, dudaszó mellett vonulnak táboraikba. Erdély is hasonló indoklással marad távol, Fráter György viszont rendszeresen tájékoztatja a Habsburg-hadvezetést a törökök hadmozdulatairól. Az is feltűnő, hogy a cseh és morva rendek semmivel sem támogatják az eredetileg jelentősnek induló akciót (talán érdekükben állt a Magyar Királyság elsorvadása? - a szerk.).

Joachim seregének gyenge pontjai hamarosan megmutatkoznak. Napirenden vannak a nagy létszámú nemzetközi hadakkal kapcsolatban minduntalan megmutatkozó egyenetlenségek, az egyetértést aláásó viták és viszálykodások. Magas rangú csapatparancsnokok vesznek össze egymással. Nemcsak sok parancsnok bizalma hiányzik a másik iránt, de ráadásul sokan aggodalmaskodnak a fővezér személyét illetően is. Nehézség mutatkozik már Esztergomban a zsoldfizetés terén, sőt mindennek a tetejébe az időjárás is kedvezőtlenre fordul a hadviselés szempontjából: esős, hűvös a nyár, s ennek kapcsán hamarosan fellépnek a katonák sorait ritkító járványos megbetegedések. Abban azonban minden csapat megegyezik, hogy közös erővel rabolja, fosztogatja messze környék lakosságát.

Szeptember első napjaiban az egész hadjáratot eldöntő tanácskozásra kerül sor, mely megtárgyalja Ferdinánd sürgető követelését Buda ostromára. Az uralkodó álláspontját képviselik a magyar parancsnokok, Perényi Péterrel az élen. Ezekkel szemben azonban - fittyet hányva a hadjárat alapvető céljára - a német Ungnad báró, az olasz Vitelli és Melignani, valamint a hozzájuk csatlakozó Joachim és nyolctagú tanácsa állásfoglalása alapján olyan döntést hoznak, hogy a budai vár helyett a lényegesen gyengébb Pest városát fogja a sereg megostromolni.

A budai ostrom ellenzői arra hivatkoznak, hogy elegendő, ha a töröknek megmutatják, hogy milyen nagy létszámú sereg kiállítására képes Ferdinánd, mert bizonyára elriadna a szultán attól, hogy Magyarország határain túl is terjeszkedni próbáljon. Úgy vélekednek, hogy Pestet könnyűszerrel be lehet venni, viszont Budánál könnyen kudarcot lehet vallani, amint arra akár Vels, akár Roggendorf esete is példa.

Az Esztergomból elindult sereg élén a terepviszonyokat ismerő 30 huszárcsapat halad, melyeket Vitelli pápai gyalogosai és Pallavicini lovasai követnek. Ezután Perényi Péter erős huszárezredei, Ungnad ausztriai és stájer lovasai, valamint a német páncélos lovasság s a német gyalogosezredek sorolnak be a menetbe, melyet az ágyúk zárnak le. Ezután Joachim őrgróf főparancsnoki törzse és saját lovascsapatai következnek, s az egész menetet a málhás szekerek hosszú sora rekeszti be, valamelyes lovaskísérettel.

Visegrádon a főparancsnok mellé rendelt haditanácsosi kar a német parancsnokoktól támogatva az egész támadás lefújását, s a sereg azonnali visszafordulását javasolja, mivel hírét veszik, hogy Buda és Pest felé török csapatok közelednek. A haditanácsban azonban ez a kezdeményezés alulmarad.

A kínos lassúsággal vonuló hadsereg a Szentendrei-sziget északi végében kettős hídépítéssel átkel a Dunán a keleti partra. A csapatok részben a hajóhad dunai, részben pedig a mozgékony huszárok szárazföldi biztosító fedezete alatt nyomulnak elő Pest irányában. A pesti török helyőrség azonban nyomban reagál az ellenséges sereg közeledtére, s még szeptember 26-án este a Margitsziget magasságában a Duna-parton heves támadást indít ellenük. Perényi, Báthori András és Ungnad lovasai azonban visszaverik a támadókat.

A török hadvezetést természetesen nem éri váratlanul és felkészületlenül a brandenburgi választófejedelem vezette had érkezése. Báli, az új budai pasa néhány hónap alatt a tőle telhető erővel megerősíti Budát, de Pest városára már nem futja erejéből és idejéből. Pest védelmére aznap érkeznek meg az oszmánok csapatai, amikor a Habsburg-sereg is a városhoz ér, Pest védelmét Juszuf bég, mellette pedig Uléma boszniai beglerbég szerdóri ranggal, továbbá Kiszr Küsztendil, Dukagizáde Mohamed Szendrő, Jahjapasazáde Arszlán Pozsega, Murád Klissa, s végül Biduklán Mohamed Aladzsahiszár szandzsákbégje vezetik.

Budán maga a pasa parancsnokol. A források Pest és Buda török védőseregének létszámát igen reálisan, 10-12000 főben adják meg.

Az élelmiszerkészletek azonban igen szegényesek, mivel a környéket erősen kiélte már a katonaság. A parancsnokok azzal biztatják harcosaikat, hogy a szultán a telet Szófiában tölti, s jövő év tavaszán hatalmas seregével a segítségükre fog jönni. Sőt olyan híresztelések is járnak, hogy a padisah már Belgrádban tartózkodik. Ezeket a híreket céltudatosan terjesztik, s ez kelti a német parancsnoki karban a félelmet.

Török katonai tábor Pest mellett
(részlet Enea Vico: Buda és Pest ostroma 1542-ben című metszetéről)

Az igazság azonban az, hogy Szulejmán valójában nincs is kellően tájékoztatva a Habsburg-had közeledtéről. Ferdinánd ugyanis a tőle szokásos elterelő követküldéshez folyamodik seregének Bécs alól való elindulása után. Tranquillus Andronicusnak adott követi utasításában előírja: „Szuggerálná és hitetné el a szultánnal, hogy padisahi érzületéhez méltó dolgot cselekednék, ha Magyarországot Ferdinándnak adományozná, és ezért, mint oly sok ország ura által téteti, évi ajándékot küldetne magának." A követnek felhatalmazása van arra, hogy évi 50000, de ha másként nem megy, akár 100000 aranyat is ígérjen Szulejmánnak. Ferenc francia király figyelmezteti ugyan a portát Ferdinánd nagy hadi készülődésére, de ott nem veszik a baráti jelzést komolyan. A török uralkodó biztonságérzete még csak növekszik, amikor megjelenik a portán a Habsburg-király követe.

A szultáni tanács fel sem tételezi, hogy a bécsi Burg egy időben küldjön követet Sztambulba és sereget Buda visszafoglalására. Amikor azonban Budáról és Erdélyből befutnak az első hírek Joachim nagy seregének Buda várához való közeledéséről - amint azt a szemtanú, Tranquillus Andronicus jelenti a hangulat egyszerre a másik végletbe csap át. „Valóságos rémület támadt, s a legtúlzottabb hírek keringtek. Azt beszélték, hogy az egész kereszténység összeesküdött a törökök kiirtására, hogy sok uralkodó töméntelen, mesés számú hadsereggel vonul a Duna felé. Sőt a félelem hatása alatt már azt híresztelték, hogy Pest elesett, Buda nem tarthatja magát, s Belgrád szintén nagy veszélyben forog." Ferdinánd diplomáciai kettős játékán annyira felháborodnak a szultáni tanács tagjai, hogy a követ titkárát lefejeztetik, magát a követet pedig hazaküldik. Rusztem, a harcias második vezér megfenyegeti Ferdinándot: „Ibrahim Bécset csak az ujjával érintette, én azonban két kézzel akarom megragadni."

„Amint a buduni beglerbég, Kücsük Báli, s a vár őrizetére rendelt bégek és agák, ahányan csak voltak, továbbá a vár lakói - meséli Güzel Szinán csausz - az elfogott nyelvektől és kémektől megtudták és megértették az alávaló és gonosz mívű gyauroknak e merészségét és gyülekezését, belátván, hogy nem lesznek képesek szembeszállni s megverekedni velük, azt határozták, hogy a dologról jelentést küldenek a boldogság küszöbéhez." A befutott jelentés nyomán Szulejmán azután Ahmed ruméliai beglerbéget rendeli csapataival Buda felmentésére, sőt Ali agát is a portai janicsárokkal Buda felé irányítja.