„Ebet, macskát mind megötték" - számol be Illésházy -, mivel a
szárazföldön döcögő konvojok gyakorta fennakadnak a török zárógyűrűn.
1603 januárjában egy 40 kocsiból álló élelmiszer-szállítmány jut török
kézre, de az értékes küldeményt a Pestről kitört 2000 fegyveresnek véres
harcban sikerül visszaszereznie. Februárban már annyira merészekké
válnak az igazhitűek, hogy egyenesen Pestet támadják meg, ahonnan
azonban véres fejjel kell meghátrálniuk. Válaszként Lechner százados 60
muskétásával rajtaüt az egyik budai török fürdőn. Csak a nőknek
kegyelmeznek, a többit, akit csak érnek, mind kardélre hányják. A
budaiak oly hevesen rontanak a visszavonulókra, hogy csak hatásos
tüzérségi támogatással sikerül megmenteni a kis csapatot.
Alig tavaszodik ki, már márciusban akcióba lépnek a gellérthegyi török
ágyúk, erős tűz alá véve Pestet. A viszonzás azonban nem marad el. Oly
sikeresen lövik a pesti ütegek Budát, hogy egy gyújtólövedék éppen a
lőporraktárt találja el, mely hatalmas robbanással a levegőbe repül, nem
kevesebb, mint 23-24 méternyi hosszúságban döntve ki a budai vár keleti
falát.
A várrombolás hírére Adolf Althan, Esztergom parancsnoka dicséretre
méltó elszántságról és éberségről tanúskodó rajtaütésszerű támadással
próbálkozik. Buda alá lopakodik ezer gyalogossal, 200 hajdúval és ezer
huszárral, azonban 1,5-2 km-nyire török előőrsökbe ütköznek. A hirtelen
kirobbant csatában bár sikerül végezniük az oszmánok zömével, a harci
zajra felfigyelt budaiak erős ágyútüze elől az esztergomiak kénytelenek
visszavonulni.
Pest folytonos csetepatékban és készenlétben kimerült őrseregét egy
ügyes vállalkozás keretében július 10-én sikerül felváltani. Az
elvonulók helyét Johann Friedrich Mersberg ezredes parancsnoksága alá
adott 6 zászlóaljnyi (1800 fő) gyalogos és Sigismund Trauts-mannsdorf
500 lovasa foglalja el, kiegészítve Perényi Ferenc huszáraival és Thurzó
György érsekújvári főkapitány hajdúival, akik az élelmiszert és a
lőszert szállító kocsikat kísérik.
A törökök az élénk mozgolódásra a várból s a Gellért-hegyről egyaránt
erős, de eredménytelen ágyúzással reagálnak. Csekély veszteséggel még a
Dunán érkezett árut is sikerül partra rakni.
Alig olvad el a hó s a jég, a Pécs környékén áttelelt tatár had
tűzzel-vassal csap a Dunántúlra és Horvátországra, de Draskovich János
horvát bán, Sigismund Trautmannsdorf szlavóniai főkapitánnyal mindent
elkövetnek megfékezésükre.
A Buda vára ellen tervezett áprilisi támadást a kincstár egyre nagyobb
deficitje meghiúsítja. A kamara már 1601 óta súlyos hiánnyal küzd. Az
országgyűlésen megszavazott hadisegély is csak vontatottan s nagy
hiányokkal folyik be.
Michael Adolf von Althan
(1574-1636)
Rudolf
(1552-1612)
Hermann Russwurm
(1565-1605)
A hadvezetőség olasz tisztjeinek németellenessége kelt sokszor zavart. A
helyzet oda fajul, hogy például Russwurm marsall saját kezűleg szúrja le
Geronimo Dentici haditanácsost.
De talán az késlelteti leginkább az 1603. évi budai hadjárat
megindítását, hogy a prágai királyi udvarban az Erdélyben parancsnokló
Giorgio Bastát kívánják a sereg élére állítani, az viszont nem boldogul
állomáshelyén a székelyek makacs ellenállásával.
Így hát végül is nagy-nagy késedelemmel, csak június 5-én nevezi ki
Rudolf a Buda ellen indítandó had főparancsnokává ismét azt a Hermann
Russwurm marsallt, akiről köztudott, hogy Mátyás főherceg, az uralkodó
hadbani helyettese gyűlöli. A fővezér tehát csak júniusban kezdhet a
seregszervezés nehéz munkájához.
Az 1603. esztendő a Török Birodalom számára a felkelések, a
viszálykodás, s a katonai veszteségek jegyében zajlik. A portát a
szpáhik lázadása bolygatja fel, majd Abbas perzsa sah támad diadalmasan
az ázsiai török tartományokra. Egy újabb magyarországi hadjárat a
szultán számára tehát semmiképpen sem kívánatos.
Buda ostromának megelőzésére Sztambulból Giovanni Mario Isolani grófot
(Fehérvár fogságba jutott parancsnokát) békejavaslatokkal küldik
Rudolfhoz. Az alkudozások lehetősége a Habsburg-hadvezetőségnek is jól
jön, hogy így hozzájuthatnak a sereg kiállításához szükséges időhöz.
Június eleje óta a komáromi táborban folynak a tárgyalások, melyeken a
törökök hozzájárulnak ugyan Pest, Esztergom és Erdély Habsburg-kézen
maradásához, viszont Kanizsa és Eger vára birtokához mereven
ragaszkodnak.
A két hónapon át tartó meddő alkudozásnak augusztus 30-án maga Rudolf
azzal vet véget, hogy utasítja Mátyás főherceget a tárgyalások azonnali
megszakítására, Russwurmot pedig a hadjárat megindítására. Közben, a
tárgyalások alatt mindkét fél teljes erővel készülődik az újabb
hadműveletekre.
A komáromi tárgyalások alatt vontatottan ugyan, de végre mozgásba jön a
Habsburg hadigépezet. Russwurm marsall maga már augusztus 2-án a Georg
Andreas Hoflkirchen parancsnoksága alá rendelt csapatokkal elindul
Bécsből Esztergomba, hogy onnan szervezze meg a teljes hadsereg
felvonulását Buda vára alá. A különböző eredetű katonaság azonban Bécs
alatt rendkívül vontatottan gyülekezik. Éles fényt vet a helyzetre, hogy
már ekkor nem kevesebb, mint 2 millió forintra rúg a zsoldhátralék, nem
is beszélve a
magyar végvárak vitézeinek fizetetlenségéről. Annyi pénze sincs a
hadikincstárnak, hogy a tüzérséget és a lőszert útnak tudná indítani.
Russwurm a Dunán négy hidat állíttat: Győrnél, Komáromnál, Vácnál a
Szentendrei-szigeten és Pest fölött a Margitszigeten át. Ezek révén jó
mód és lehetőség adódik a törökök szemmel tartására, ami annál is inkább
fontos, mert híre jön a budai élelmezési nehézségeknek. Sőt 85 török
szolgálatban állott kozák megunván Buda ellátási nehézségeit, kivonul a
várból, s korábbi urai ellen harcoló Kollonich ezredes szolgálatába
szegődik.
Végre augusztus 12-én megérkezik Esztergomba dunai hajókon a tüzérség:
30 ágyú, köztük 12 nagy kaliberű faltörő, valamint a szükséges lőszer.
Augusztus második felében arról értesül Russwurm, hogy Lala Mohamed
harmadik vezér, a hadjárat szerdára, Eszéknél már állíttatja a
Duna-hidat, s előkészületek folynak a Buda felé vezető hadiúton is. A
hírek arra bírják a marsallt. hogy már most csapást mérjen a
felvonulókra. Althan és Schultz ezredeseket 3000 muskétással, hajdúkkal
és német gyalogosokkal vegyesen komáromi és bécsi hajókon, Kollonichot
pedig 2000 lovassal a szárazföldön indítja útnak dél felé. A csapatok
Szekszárdig nyomulnak előre, ahol a város közelében a Sárvízen át Murád
pasa ruméli ai beglerbég elsáncolt hadinépe fedezete alatt épülő törők
hídra bukkannak.
Rajtaütéssel rontanak az érkezők az oszmánokra, s lesvetéssel kombinált
akció során fényes győzelmet aratnak. 200 moszlim harcossal egyetemben
fogságba kerül a szekszárdi bég is, 700-800 társukkal pedig a fegyverek
végeznek. Miután elhamvasztják az újonnan épült hidat, gazdag
zsákmánnyal megrakodva térnek meg váci bázisukra. Egyes források arról
is tudnak, hogy a vállalkozás során több kisebb török erődön is
rajtaütnek, sőt Szekszárd városát fel is gyújtják. A siker teljes
kiaknázását a muskétások fegyelmezetlensége akadályozza, miért is a
keménykezű Schultz ezredes két kapitányt a helyszínen agyonlő.
Pest katonaságát augusztus elején ismét friss erőkkel cserélik fel. A
lelépők helyét Lucas Röhmer ezredes 1500 tiroli fegyverese foglalja el.
Ezekben a napokban Russwurm seregének a zöme még csak úton van, Pestre a
többségük csak szeptember 21. és 23. között, az utolsó egységek pedig
csupán október folyamán érkeznek meg.
(a vatikáni Borghese Levéltár tulajdona)
A főtábort, melyet alsó tábornak is emlegetnek, Pest alatt, a mai
Külső-Ferencváros és részben Pesterzsébet térségében állítják fel, s
előtte a Csepel-szigetre egy hajóhidat építenek. A tábort a
meglepetésszerű támadás ellen körülsáncolják, sőt két kis földerőddel is
biztosítják. Schultz ezrede a Csepel-sziget északi csúcsán földsáncokkal
és ágyúkkal védett támpontot alakít ki, jó megfigyelőhelyül, s
kifogástalan kilövési lehetőséggel a budai oldalra. Strassoldo olaszai a
sziget nyugati partján, a kis Háros-sziget vonalában építik ki
tüzérséggel jól megerősített állásaikat.
A Szentendrei-sziget térségét is erősen biztosítják. A déli végében egy,
sáncokkal erődített helyet a Kollonich-ezred 5 zászlóalja, néhány
löveggel egyetemben foglalja el. A sziget közepét Geisperger bajor
ezrede szállja meg. A Kollonich-bázis vonalában a keleti parton,
Káposztásmegyernél, egy kisebb tábort, az úgynevezett felső tábort
találjuk. A gyors és zavartalan összeköttetés biztosítására nemcsak a
Kollonich-ezredet kötik össze hajóhíddal, de feljebb, a
Szentendrei-sziget mindkét Duna-ágán is hidat építenek.
Lala Mohamed pasa népes hadával megindul a Dunántúlon át Buda irányába.
Vele tart a behódolt és boszniai pasává emelt Dzseláli Deli Hasszán, a
hírhedt kisázsiai bajkeverő lázadó vezér, akit a szultán vétkei
levezeklésére, 10000 főnyi, képzetlenekből verbuvált seregével a
Magyarországra induló hadhoz rendelt.
Russwurm amint hírét veszi a törökök megindulásának, szeptember 17-én
tábort bontván Esztergomban, megindul a Duna keleti partján Pest felé.
Időszerű a Habsburg-hadsereg sietsége, hiszen a két nap múltán megérkező
oszmán csapatok hamzabég, azaz a mai Érd térségében rendezik be
táborukat. Lala Mohamed helyesen látja feladatát, amikor elsőnek és
mindent megelőzve Budát erősíti meg. Három napon át éjjel-nappal
szakadatlan sorokban özönlenek az igazhit harcosai, az élelmiszer és a
lőszer a budai várba. A segítség szinte az utolsó pillanatban érkezik,
mert Budán már lóhúshoz és liszthez is csak méregdrágán és szűkösen
tudnak hozzájutni. A bécsi hadvezetőség azonban még most sem biztosit
Russwurm részére olyan erőt, mellyel a siker reményében szállhatna
harcba a budai várért A nyilvánvaló gyengeség tudata a marsallt szinte
megbénítja: ölbe tett kézzel nézi végig pesti oldalon felsorakozott
hadserege a szinte vég nélküli török szállítmányok és csapatok vonulását
Budára. Russwurm parancsnoki karában megszületik a döntés: Buda vára
ostromát meg sem kísérlik, helyette Pest térségét erősítik meg.
Az érdi török tábor erősségéről Russwurm kémeitől megtudja, hogy ott
maximálisan 17000 a tényleges fegyveres erő létszáma. Lala Mohamed pasa,
a moszlim sereg főparancsnoka Buda feltöltése után
támadást parancsol a Csepel szigetén elhelyezkedett
Habsburg-csoportosítások ellen. Szerencsére a tervet előre elárulja
Russwurmnak egy, a Dunán lovával átúsztatott pribék. A török erők a mai
Érd alatt. Tököl vonalában, a Csepel-sziget és a nyugati part között
fekvő kis névtelen szigeten át akarnak hidat építeni. Még el sem készül
azonban a híd másik ága Csepel szigetére, amikor a türelmetlen török
parancsnoki kar hosszas vita után megindítja csapatai átkelését a
szigetre. A táborban jelenlevő Ibrahim Pecsevitől tudjuk, hogy sokan
megmondták előre: „szörnyű hiba" híd nélkül egy szigetre nagy tömeget és
lovasságot küldeni. A janicsárokkal, valamint Dzseláli Deli Hasszán
szedett-vedett népségével megerősített erők élére Dervis, a leváltott
boszniai pasa kerül.
Russwurm, amint értesül a török hadmozdulatokról, azonnal támadást
határoz el. Strassoldo ezredét visszarendeli a sziget nyu-8*ti
állásaiból, s az északkeleti parton állítja
fel, kulcsfontosságú hajóhídja védelmére. 1603. szeptember 28-án hajnali
2 órakor a marsall 7 gyalogezreddel s 8000 főnyi lovassággal átkel
Csepel szigetére, s a sűrű reggeli őszi ködtakaró leple alatt négyes
hadrendbe állítja katonáit. Az 1. lépcsőben, az élen kap helyet 12
zászlóalj magyar huszár, majd 4 zászlóalj puskás vallon, 4 cseh és 3
zászlóaljnyi kozák. A 2. lépcső így alakul: Petz ezredes ezer morva
lovasa és 500 rajnai lovas, Mersberg, Hoffkirchen és Schultz
gyalogezredei. A 3. lépcsőben találjuk az osztrák és morva
gyalogezredeket, ezer cseh és 4 zászlóaljnyi Kollonich-ezredbeli
lovassal egyetemben. Végül a 4. lépcsőbe osztják be Hohenlohe gróf 1500
lovasát és Ergott gyalogezredét Az utóvédet Strassoldo olasz ezrede
szolgáltatja.
A csatarendbe állított sereg a sűrű ködben lassan nyomul előre dél felé
a sziget belsejébe, hogy megsemmisítse az átkelt ellenséget, s
megakadályozza a törökök tömeges átkelését. Már dél van, amikor 1500
fekete bőrű lovasra bukkannak, akik majdnem mezítelen felsőtesttel -
amint gróf Thurzó György úja hitvesének - parittyával és görbe karddal
harcolnak. Nádasdy Ferenc magyar huszárjai, valamint Kollonich és Thurn
német lovasai rontanak a török előcsapatra. A fergeteges lovascsatában
meghátrálásra kényszerül a török.
Délután fél három tájban a két hadsereg egymásnak ront. Véres kézitusa
bontakozik ki. Russwurm katonáinak tilos foglyot ejteni. A keresztény
csapatok arra összpontosítják minden erejüket, hogy a törököket a Dunába
szorítsák. Nádasdy és Kollonich fürge lovasainak pedig sikerül az
ellenséges lovasságot kettészakítani, majd csoportokra bontva irtani
soraikat. Egymás után esnek el a csatában a török vezérek: a szendrői és
a belgrádi pasa, sőt maga a parancsnok: Dervis pasa is.
Hallgassuk meg, miként meséli el a csatát Kjátib Cselebi: „Egyszerre
csak jöttek az ellenség csapatai, s disznócsorda módjára össze-vissza
keveredve érkeztek. A magyar lovasság a mi lovasságunk ellen támadt. A
gyalogság is harcolt ugyan, de mivel híd nem volt, amelyre segítségül
menjenek, azért alkonyatig szakadatlanul folyt a harc, végre ezrekre
menő ember harcolva vértanú lett, sok pedig a Dunába esett és ott
belefulladt. Csak 100-200 ember, részint gyalogos, részint lovas
menekült meg az által, hogy némelyik a Dunán átúszott, némelyiket pedig
az oda érkezett sajkák szabadították meg."
Az 1603. évi hadjárat egyetlen számottevő haditénye után legalább 6-8000
török marad holtan a csatatéren, vagy vész a Dunába. Maga Russwurm
túlzással 10000-re teszi az ellenség veszteségét A véres ütközetből alig
2000 moszlim harcosnak sikerül ép bőrrel megmenekülnie. A következő két
hét kisebb csatározásokkal telik el, felderítvén a Csepelsziget
belsejébe menekült török erőket.
Október 1-én és 2-án Rudolf két levélben is megparancsolja a marsallnak,
hogy a késő őszi időre való tekintettel, elejtve Buda ostromát, nagyobb
ütközetet ne kezdjen, s csak Csepel-sziget és Pest megvédésére
összpontosítsa minden erejét. Kisebb csatározásokkal a pasa táborát
addig kell háborgatni, amíg az az előrehaladott évszakra való
tekintettel haza nem vonul. Utána pedig - szól az uralkodói parancs meg
kell kísérelni Fehérvár elfoglalását.
A legfelsőbb döntés nyomán harcászatilag alapjában hibás terv születik:
bázist kívánnak létesítem a Duna túlsó partján, a török tábor torkában.
Az október 11-i vállalkozás során erős tüzérségi fedezet alatt a magyar
hajdúk a Háros-szigettől északra átkelnek a Dunán a mai Albertfalva
térségébe. A következő éjjel pedig megássák egy földerőd sáncait, s a
támaszponton Schultz és Kollonich személyes parancsnoksága alatt néhány
száz hajdú fészkeli be magát. Azt a parancsot kapják a katonák, hogy
ellenséges támadás esetén a Dunán kikötött hajóikon vonuljanak vissza
Csepel szigetére.
A törökök ravaszan megvárják, amíg elkészül a kicsiny földerőd, majd
lerohanják a hajdúkat. Ügyes fogással, több, a visszavonulásra szánt
sajkát is sikerül elfoglalniok. Kétórai vad kézitusa után, nem csekély
török áldozattal a hátuk mögött, a hajdúcsapat visszavonulni kényszerül.
A céltalan akció során Russwurm 40 ágyút vontat a csepeli nyugati parton
tüzelőállásba, de sajnos egyetlen tüzért sem tudnak előkeríteni, mert
vasárnap lévén, valamennyi lerészegedetten sátorában hever. A marsall és
Hohenlohe ezredes személyesen ugyan néhány ágyúlövést lead a törökökre,
de azzal már nem tudnak változtatni a helyzeten.
Lala Mohamed tüzérei egy-két nap múltán igen heves ágyúzásba kezdenek.
Az elfoglalt földsáncokból csakúgy, mint a 3,5-4 km-nyire északabbra
kialakított tüzelőállásból lövik Schultz és Strassoldo Csepel-szigeti
táborait. Egy távolabbi magaslatról pedig a főtábort is tűz alá veszik.
Az erős ágyúzás fedezete alatt Mohamed pasának sikerül sok hajóját
felvontatnia Óbudáig, tartva attól, hogy a Russwunn-had esetleg a
Margitszigeten át épített hajóhídon Buda ellen vonul. Ezt követően pedig
Érdről a Gellérthegy déli előterébe települ az igazhitűek tábora, s
közeléből erősen ágyúzni kezdik a Habsburg-sereg fő-táborát. A heves
tüzelés közepette még 10-80 kilós lövedékek is garmadával csapódnak be a
területre.
Hermann Russwurm visszavágást parancsol Schultz és Pezzen parancsnoksága
alatt éjnek idején 11 sajkán 130 naszádos hajdút és 220 muskétást indít
útnak, a parton 300 muskétás kíséretében, hogy szétugrassák a
Háros-sziget körül békésen horgonyzó török flottát.
Russwurm 1603. október 31-én az egész haddal a Szentendrei-szigeti
hidakon át a budai oldalra vonul. A sziget déli csúcsa vonalában,
Békásmegyer térségében hadirendbe parancsolja katonáit, hogy megvívjon a
törökkel, de harcra hívó levelére Lala Mohamed pasa nem is válaszol, sőt
a budai várat Murád ruméliai beglerbég védelme alá helyezvén, november
6-án hazaindul seregével.
A Habsburg-haderő kísérletet sem tesz Buda vára ostromára, de a
mindenképpen katonai sikerekre vágyó Friedrich Hohenlohe gróf a
Vízivárosig tör előre, s a békésen fürdőző törökökön üt rajta, kardélre
hányván 30 védtelen muzulmánt.
A közel két hétig még teljes tétlenségben táborozó Russwurm, hogy
legalább valami eredményt tudjon az uralkodónak felmutatni, november
19-én három napi ostrom után beveszi Hatvan várát. Giacomo Serra, a pápa
hadbiztosa, aki szemtanúja az eseményeknek, keserű szájízzel könyveli el
a hatalmas áldozat árán Buda alá rendelt, de teljesen eredménytelenül
operáló hadsereg könnyű hatvani sikerét, mely semmiképpen sem tudja
senkivel sem feledtetni Hermann Russwurm marsall immár második kudarcát.
Lala Mohamed pasa pedig viszonylagos gyenge seregével mindenben elérte
célját: élelmiszerrel, lőszerrel és katonasággal kellően feltöltötte
Budát.
Az ország szívének 1603. évi eredménytelen felszabadítási kísérlete után
még 85 hosz-szú esztendőt kell várni, amíg összeurópai segítséggel végre
megdől a törökök 150 évi magyarországi uralma.
1606. november 11-én Bocskai István erdélyi fejedelem közvetítésével a
tizenöt éves háború lezárása s egy új korszak nyitányaként II. Rudolf és
I. Ahmed, mint egyenrangú felek megkötik a zsitvatoroki békét. A 20 évre
szóló szerződés - melyet 1627-ben a Szőnyön kötött megállapodással
meghosszabbítanak - a területi status quo alapján rögzíti a szemben álló
felek által birtokolt területeket. Ez a béke egyébként az első, melyet
Habsburguralkodó saját országában köt, az eddigi paktumok mind török
földön születtek.
A törökök kénytelenek elismerni Fülek, Somoskő, Dévény, Ajnácskő,
Szécsény, Gyarmat, Palánk, Nógrád és Vác várának s birtokainak
Habsburg-kézben maradását, maguknak viszont továbbra is megtartják Eger
és Esztergom várát. ígéretet tesznek a szerződő felek, hogy kerülik az
eddigi határmenti háborúskodást, s elismerik egymás jogát ahhoz, hogy
váraikat kijavíthassák, új erődök építése azonban tilos. A szultán egy
200 000 forint értékű ajándék ellenében egyszer s mindenkorra lemond a
neki rendszeresen adandó évi adó, és ajándék megfizetéséről. Az oszmánok
elismerik hódoltsági területükön a magyar nemesek adómentességét, s a
gyűlölt Habsburg-uralkodót először, mint „császár"-t titulálják.
A zsitvatoroki béke után Magyarország 5163 négyzetmérföldnyi területe
így oszlik meg:
Habsburg-királyi Magyarország 1222
Bocskai erdélyi fejedelemsége 2082
Török hódoltság 1859
A török hadsereg már nem a régi, nem a XV-XVI. századi oszmán állam,
illetve szellem megtestesítője. A hadsereg krízisének első komoly
tünetei éppen a XVI-XVII. század fordulóján tűnnek elő. Tömeges
méreteket ölt a harcosoknak alakulataikból való szökése, távolmaradása.
A magyarországi tímáros szpáhiknak például 1605-1606-ban a háromnegyed
része sem áll elő a kötelező fegyveres szolgálatra. Napirenden vannak a
hevesebbnél hevesebb lázadások még a janicsárok körében is.
Forrong a Közel-Keleten Szíria és Libanon. A vasvári békével sem köszönt
nyugalom a hatalmas birodalomra. A keleti határokon, Perzsiában közel
negyedszázadon át dúl a véres küzdelem, s alig hallgatnak el ott a
fegyverek, Lengyelországban és Krétán is fellobban a háború lángja.
1630-tól a XVn. század végéig csak 12 nyugodt esztendőt találunk.
1645-től nem kevesebb, mint 24 éven át dúl a harc a Velencei
Köztársasággal a Földközi-tenger keleti medencéjének a hegemóniájáért, s
ezzel együtt Kréta szigetéért. S a hajdan oly büszke és diadalmas török
hajóhad kétszer esik a velenceiek áldozatául, akiknek még a
Dardanellákat is sikerül blokád alá venniük.
Köprülü Mohamed pasa nagyvezér, majd utóda és fia Ahmed pasa, IV.
Mohamed szolgálatában a vaskéz minden addigit felülmúló terrorjával
ugyan ideig-óráig felcsillantja még a birodalom régi fényét, de az apja
kezéhez a kortársak szerint nem kevesebb, mint 30000 ember vére tapad. A
Köprülüknek a dicső oszmán múltat felidéző rövid korszakát magyarországi
uralmuk teljes összeomlása követi.
A háborús nagy hódító korszak lezárulta mérhetetlenül súlyos csapást
jelent szinte kivétel nélkül minden alattvalóra, mert hisz megszűnik a
területrabló akciók társadalmat éltető gazdasági haszna s erkölcsi
ösztönzése.
Az egyének személyi törekvése, mely korábban a hódítás szolgálatába
állítva gyümölcsözött, most az önző egyéni érvényesülés útjára tér. A
hivatalnokok és a katonák a ranglétra alacsony és magas fokán egyaránt a
nagy jövedelmet, a vagyont, a földet hajszolják. A birodalom egyik
hajtóereje és pillére, az érdem szerint juttatott jövedelmek nem
elégítik már ki a moszlimokat, s a vagyonszerzés tülekedésében nemcsak
méltatlanok jutnak nagy jövedelemhez, de a jó kapcsolatokkal rendelkező
bennfentesek 40-50 tímárbirtokra is szert tehetnek. S amíg például
korábban ezek a javadalombirtokos szpáhik adták a hadsereg gyorsan és
könnyen mozgósítható ütőképes részét, addig most gyakorta nem is
foglalkoznak katonáskodással, hanem hivatalt, állást vállalnak, vagy
éppen kereskedőnek s bérlőnek csapnak fel. így a kritikus 1680-as
években a bejegyzett tímáros szpáhiknak alig 1/3-a mozgósítható csak a
harcra.
A török hadsereg elitalakulatai, a janicsárezredek is elzüllenek. A
hajdan oly fanatikus fegyelmezettség már a múlté, a fehér
nemez-fövegesek mindenféle kiegészítő kereset, mesterség után néznek.
Kaszárnyáikat közönséges zsoldosok töltik meg.
A török fegyverzet, a harcászat és hadászat mely egykor a hódítás és a
birodalom fénykorának egyik letéteményese, s a maga korában az egyik
legjobb volt, nem tartott lépést az európai fejlődéssel, erényeik
nemcsak elavultakká, de a katonai siker kerékkötőivé váltak.
A hadsereg bomlása az államigazgatásra is átterjed. A birodalom erejének
egyik alapja a feltétlen centralizmus elve megszűnőben van. Alacsony és
magas pozícióban hétköznapi a korrupció és a megvesztegetés.
Tehetségtelen méltatlanok jutnak vezető szerephez, s eluralkodik a
kegyencek s a hárem káros befolyása.
A gazdasági élet is fokozatosan hanyatlik Elapadnak a győzedelmes
háborúk erőforrásai, s ráadásul a folytonos hadakozás minden meglévő
erőt s energiát felemészt. Állandósul az államkincstár deficitje,
úgyannyira, hogy a bevételek még a hadsereg szükségleteit sem fedezik.
Egyre élesebb belső harc bontakozik ki. Egymást érik az összeesküvések,
lázadások, felkelések, s nem hiányzik a szultánok és az állam vezető
tisztviselőinek erőszakos letétele, meggyilkolása sem. Egészségtelen
gyakoriságot ölt a vilájetek vezető pasáinak cél nélküli cserélgetése.
Például csak a XVII. század során 66 pasa váltja egymást Budán vagy
Egerben, 1668-ban három pasa is viseli a beglerbégi tisztet
A Török Birodalom XVII. századi társadalmában hiányoznak azok az
egészséges társadalmi és gazdasági erők, amelyek a fejlődéssel lépést
tartó, korszerű új rendszert teremthetnének. A fényes múltú, hatalmas
birodalom felett kíméletet nem ismerve elszállt az idő...