A Buda alatti harci cselekményeket egyébként részben Szolnoknál, illetve
a Tiszánál állomásozó ezredek, részben a Hatvan-Eger térségében portyázó
magyar huszárcsapatok fedezik.
A bajor választófejedelem és Bádeni Lajos saját és császári lovasaival s
dragonyosaival Pestig nyomul előre, ahol a városfalak előtt hadrendbe
állítják a katonákat. A pest-budai török hajóhídon teljes erővel folyik
egy ezerdarabos vágómarha állomány utolsó részletének az áthajtása
Budára, s e műveletet a pesti hídfőben sűrűn csoportosuló janicsárok
fedezik. A támadó keresztény lovasok megpróbálkoznak elvágni a törökök
visszavonulási útját, de a dragonyosok soraiban keletkezett zavar ezt
meghiusítja.
Ugyanekkor a városfalon át bemászó dragonyosok betörnek az üresen
hagyott városba, s a Duna-parti rondellán belül kerülnek, de onnan sem
sikerül szapora puskatüzükkel megakadályozni a moszlim csapatok
utóvédjének a hajóhídon át Budára való visszavonulását.
1686. június 18-án minden ellenállás nélkül véglegesen felszabadul Pest,
melynek őrizetét 300 dragonyosra bízzák.
Június 18-án érkezik meg Lotharingiai Károly serege Óbudára. Hidat
építenek a Margitszigetre, ahol részben az élelmiszert és a lőszert
tárolják, részben pedig a betegek számára kórház létesül Giovanni
Ruggiero felügyelete alatt. A rendkívül fontos intézményt az egyháziak
tartják fenn.
Olaszországból becses gyógyszerek, a hátországból pedig a sebkötözéshez
szükséges „tépés" érkezik. A kórház nem csupán a küzdelem sebesültjeinek
nyújt segítséget, de a nyári táborozás szokásos velejárója, a vérhas
ellen is hatásos római gyógyszerrel és gyógymóddal rendelkezik.
A két főparancsnok első dolga, hogy tisztázzák a csapatok táborhelyét és
kitűzzék működési, támadási területüket. A bajor választófejedelem a
déli rész, a tulajdonképpeni vár ostromát vállalja magára, mivel
csapatainak vezére, Bádeni Lajos tavalyi ostromkísérlete során már jó
helyismeretre tett szert. Itt a támadás fő célpontja a déli nagy
rondella.
Lotharingiai Károly Buda északi része ellen vezeti a támadást, fő
célpontjául a Bécsi kapu és az észak-nyugati Esztergomi szöglet-
rondella között húzódó mintegy 300 méternyi falszakaszt tűzik ki, melyet
Murád és Sziavusz pasák 1-1 bástyája szakít meg. Károly serege első
főtábora Óbudától a mai Pasarétig húzódik, s a főhadiszállás a mai Bécsi
út mellett, az Üröm utcánál áll.
Az első teendő a vár körülzárása, mely Óbudától a Pasaréten, a
Kútvölgyön, a Sashegyen át a Kis-Gellérthegy déli lábáig húzódik.
A dél felől való veszélyeztető támadás felderítésére Bottyán János
esztergomi huszárkapitány csapatát jelölik ki. Amikor pedig felfedezi,
hogy a pesti és a budai törökök feleségeiket minden vagyonukkal a
Csepel-szigetre menekítették át, hogy a már odagyűlt ercsi, érdi és
adonyi nőkkel együtt a Dunán elszállítsák őket, az esztergomi és a győri
naszádosok bevonásával vállalkozást kezdeményez ellenük, illetve a
szigetieket a Duna-parton fedező ezer oszmán lovas ellen.
Amíg a 30 sajkából partra szálló naszádos katonák a Csepel-szigetiekre
vetik magukat, Bottyán huszárjaival a biztosító török lovascsapatokra
támad. A huszárok részben végeznek az ellenséggel, részben pedig elűzik
őket. A szigeten a pártjukra állt rácok támogatásával lekaszabolják a
török férfiakat, a nőket pedig. rabszíjra fűzik. Oly gazdag zsákmány üti
a katonák markát, hogy Bottyán kijelentéséi szerint a katonák süvegükkel
mérték el egymás közt a török bárkákon talált pénzt, a sok drága, finom
kelmét pedig nem is tudták hová tenni.
Június 21-én a Pest alatti táborból a bajorok is átkelnek frissiben
emelt hajóhídjukon a budai oldalra, s fő táborukat a Gellérthegy déli
lábánál állítják fel. Miksa választófejedelem főhadiszállását a mai
Fehérvári út északi kiindulása táján emelik.
A két sereg lovasságát, 3000 lovas kivételével, a lovak jó
takarmányozása végett Pálffy János Károly altábornagy parancsnoksága
alatt leküldik a Sárvíz melletti gazdag rétekre, legelőkre, Fehér és
Tolna megyékbe, ahol egyben jó megfigyelőállásban is vannak az esetleg
közelgő felmentő tőrök had ellenében.
A Buda ostromára felsorakozott hadinéppel szemben a hetvenéves
Abdurrahmán pasa, a budai vár utolsó beglerbégje méltón készült fel a
küzdelemre. Jó haditapasztalatait többek között a lengyelekkel és Kréta
szigetén velenceiekkel vívott harcokban szerezte. A védő-seregben 10000
harcos 200 ágyúval sorakozik fel, közte válogatott janicsár és szpáhi
csapatokkal. A közelgő ostromra való tekintettel a pasa kifizeti katonái
elmaradt zsoldját az utolsó aszperig, sőt a janicsároknak még fejenként
10 tallér jutalmat is ad. Buda északi részén, az Esztergomi rondellánál,
Károly herceg csapataival szemben maga az öreg Abdurrahmán, délen, a
tulajdonképpeni vár területén, a bajorokkal szemben pedig helyettese,
Izmael pasa vezeti a védelmi harcot.
Lotharingiai Károly így ítéli meg nagy ellenfele, Abdurrahmán budai pasa
tevékenységét: „Valóban, minden intézkedés oly példás rendben történt,
hogy hiány az egész ostrom alatt sehol sem volt tapasztalható".
Csapataik elhelyezése kitűnő lévén, a pasa sohasem volt kénytelen az
egész ostrom alatt valamely kevésbé exponált helyről elvonni katonáit
azon részek védelmére, melyek erősebb támadásnak voltak kitéve.
Mindkét ostromló keresztény seregrész sürgősen hozzálát az
ostrommunkálatokhoz, árkok, sáncok, ágyúállások építéséhez.
A tervek szerint Buda vára ostromának bevezető fázisa ismét, mint már
oly sokszor, az alsó Víziváros elfoglalására indított támadás. Erre a
célra két ágyúállás létesül: a kisebb jelentőségű a mai Császár fürdő
előtt kap helyet, az Alsó, vagy Kakas kapuval szemben. A Rózsadombon
készített másik ütegállásba 7 ágyút vontatnak, melyek 13,5 kilós
lövedékeikkel hivatottak szétrombolni a városfalat. Oly eredményes az
utóbbi üteg réslövése, hogy már az első nap, június 23-án estére olyan
hosszan dönti le a falat, hogy 25 ember is átjárhat rajta. Közben
természetszerűen a rés előtti térségen elkészülnek az ostromárkok is.
Következő nap. Június 24-én Károly herceg elrendeli a gyalogsági rohamot
a Víziváros ellen. A balszárnyon előretörő rohamoszlopnak Souches és
Thüngen tábornokok vezetése alatt a Kakas kapu a célpont a jobbszárnyon
pedig Starhemberg tábornagy parancsnoksága alatt, a rés.
Szerencsétlenségre, az előrenyomult balszárny katonái által a kapura
erősített petárda hatástalan, úgyhogy a rohamozó gyalogság átlábolván a
Duna-parti körbástyát övező vizesárkot, a rondella ellen támad. Az
akcióba a sajkások is beavatkoznak, akik nagy ívben megkerülve a
rondellát, a török csapatok hátában a Víziváros területén szállnak
partra, s a janicsárok erős puskatüze ellenére elérik a kaput, feltárván
annak szárnyait. A városba özönlő Habsburg katonaság elől a törők
harcosok fokozatosra a várba kényszerülnek visszavonulni.
A rés ellen indított támadás élén 50 páncélt öltött gránátos halad,
akiket ugyanannyi lövész követ. Ezek után csákánnyal és lapáttal
„felfegyverkezett" katonák haladnak, hogy elegyengessék a ledöntött fal
törmelékeit. Munkájukat 100 puskás fedezi. A rohamoszlopot 300 fegyveres
harcos zárja le. Amint az él eléri a rést, az amögött meghúzódó 500-600
janicsár egyszeri sortüzet ad, de nyomban utána a résbe sikeresen
befészkelt támadók elől futólépésben meghátrálnak, s a várba húzódnak
vissza a Bécsi kapun át. A mindkét támadási ponton elért siker nyomán a
török csapatok sietve kiürítik az egész Vízivárost, és minden erejükkel
a várba zárkóznak.
1686. június 24-én este 6 katona élete árán véglegesen felszabadul a
budai vár alatt fekvő Víziváros. Abdurrahmán pasa nyilván az előző
esztendő szomorú kudarca nyomán dönt úgy, hogy a nehezen védhető
Váralját feladja, s nem vesztegeti ott katonái erejét és életét a meddő,
s végső soron a vár védelmét lényegesen nem befolyásoló küzdelemben.