AJÁNLÓ
Most, hogy a Silos gabonacsarnok napokig égett, alkalomszerű megemlékezni arról az 1723. esztendei nagy tűzvészről, melynél nagyobbat talán csak a török világban, az ostromok idején ért Budavára. Hiteles tanát szólaltatok meg: a budai kamarai kerület administratorét, Zennegg György Kristófot. Közlöm egy pár jelentését, melyeket a m. kir. udv. kamarához Pozsonyba intézett. Első levele Ó-Budán kelt 1723. márcz. 30-án, s így kezdődik: Mily siralmas szerencsétlenség történt itt a várban f. hó 28-án t. i. a szent húsvét ünnepén, senki se beszélheti el eléggé. Ugyanis reggel 8 órakor, mikor mindenki a proceszióval szokás szerint a szent József hegyre kiment, váratlanul tűz ütött ki s minthogy nagy szél fújt, egyszerre 3-4 helyen égni kezdett s eddig csak néhány ház maradt sértetlenül a hegyek felöli oldalon, de a többiek, különösen a fehérvári kapunál levő nagy rondellán emelkedett s bizonyosan nem kellőleg gondozott puskaporos torony felrobbanása által valamennyien megrongálódtak s nemcsak az ablakok törtek be, hanem a falak is megrepedeztek. A jezsuita atyák kollégiuma, szemináriuma, tápintézete a templommal és toronnyal lángba borultak, sőt a kórus és az oltárok is a lángok martalékául estek. Ugyanez történt a karmelita atyákkal. Még ma se hagyott alább az égés. A bombák, gránátok s egyéb lövő szerszámok elégtek, felrobbantak nagy veszedelmére még a külvárosiaknak is. A két új kaszárnya a Karmeliták mellett szintén leégett, sőt most is ég és a szomszédságban levő bombáktól és gránátoktól való félelmében senki se mer közelébe férkőzni; az egész fegyvertár füstté vált. Maga a vár (castrum) még sértetlen, de nagy veszedelem fenyegeti, mert ha az Isten csudaképen nem őrködik s a vár melletti két puskaporos torony tüzet fog, akkor az egész várost végromlás fenyegeti. A városnak sok polgára és több mint száz katona részint a lehulló kövektől, részint a füsttől, oda veszett. Oly nagy a nyomor, hogy annál nagyobb nem lehet. Magának a várparancsnoknak minden holmija, valamint a többiekké valamennyié, a tűz martaléka lett; magamnak itt nem csekély a károm és kénytelen voltam enyéimmel itt (t. i. Ó-Budán) húzni meg magamat. Még nem tudjuk, mikor lesz vége ennek a szerencsétlenségnek, mert az éjszaka is, most is egyre hallik a bombák és gránátok robbanása és félni lehet a puskaporos tornyoktól. Azért is az emberek nem mernek a várba belépni, hogy ha már mindenük elvész is, legalább életük megmaradjon. A második levél április 3-án kelt. Ebben azt írja Zennegg, hogy a tűz veszedelem még egyre tart, ma reggel is a magazin mellett, a hol több ezer mázsa puskaport tartanak, kicsapott a láng, de - Istennek hála - a Starhemberg ezred katonáinak s különösen a tiszteknek ébersége elfojtotta. Nagyobb biztonság okáért a szomszédos házakat lerombolták, minden almot, fát, gyúlékony anyagot a felső városból kihordanak, miközben a házak elszenesedett s már elhamvadtnak látszó gerendái a széltől lángra gyulladtak. Az emberek az ijedelemtől fejőket vesztették, alig található egy-két polgár a várban s csak a katonák izzadnak és dolgoznak éjjel-nappal szakadatlanul, úgy hogy már alig lézengenek. Még nem lehet tudni, mikor leszünk teljes biztonságban. Nagyon szükséges az, hogy az elhamvadt őrházacskákat az őrködő katonák részére mielőbb újra építtessem; valamint a puskapor okozta nyílásokat s a fejérvári kapu nagy rondellájának védfalát elzárattam; a Starhemberg ezrednek a karmeliták melletti kaszárnyái teljesen leégtek s a falak is annyira megrongálódtak, hogy azokat alapjokból kell újra építeni; úgyszintén a tüzérek és fegyvertári munkások kaszárnyáit és műhelyeit is. Az építészeti hivatal háza is a boltozatig leégett. A mely épületek közül különösen a kaszárnyák helyreállítása halaszthatatlan, mert a magánosok házai is részint leégtek, részint a lőpor robbanása következtében annyira megrongálódtak, hogy azokba a katonákat elszállásolni nem lehet. Valóban siralmas és szánalomra méltó a főváros állapota és mindnyájunké, akik itt lakunk, mert a mostani ínségben alig tudjuk magunkat tengetni, ha csak a felsőbb hatóság segedelmet nem nyújt. Mivel pedig a parancsnoki lakás is leégett javasolnám, hogy a sértetlenül maradt erőd alkalmas helyén mielőbb lakóház építtessék, s egyébként felhatalmazást kérek, hogy az őrházacskák elkerülhetetlen építését és egyéb legszükségesebb építkezéseket folytathassam, mert máskép meg nem maradhatok a katonaság szünetlen sürgetéseitől és követelőzéseitől. Április 6-án kelt levele így szól Zenneggnek: Reménylem, hogy f. hónap 3-án írt alázatos jelentésem biztosan megérkezett. Már egy vagy két nap óta újabb tűzi veszedelem nem mutatkozott, minek következtében a lőportól való félelem annál inkább megszűnt, mert a veszedelemben forgott 1100 mázsa puskapor biztosabb helyre szállíttatott. Hogy mily siralmas képe van most Budának, bizony mindenkinek szánalmát felkölti és segedelemre szólítja. A polgárok sokasága, a katonai és kincstári tisztek a legnagyobb szegénységben és szükségben sínylenek. A tűz maga nem okozott volna annyi kárt, de a nagy rondellában felhalmozott 560 mázsa lőpor felrobbanván minden házat megrendített, úgy, hogy a házak, mint földrengés alkalmával inogtak, a kemenczék, kapuk, boltozatok, ablakok s e félék bedőltek, a cseréptetők szerte hullottak. Zenneggi többi levelei már az újra építés munkálatairól szólanak. A kincstár azonnal elrendelte az építkezéseket; a munkások serényen hozzá is láttak, de bizony Buda még éveken át sínylette azt a borzasztó szerencsétlenséget, amibe , valószínűleg valamelyik katona gondatlansága juttatta.
Illésy János, Buda és Vidéke,
1897. augusztus 15.
AJÁNLÓ
