A Nagykörút építése, 1871.

A második körgyűrű Pest körül

Vasárnapi Újság, 1875. május 2.

Akinek kezébe akadt már Budapest azon új térképe, mely a közmunkatanács által megállapított szabályozási terv szerint készült, annak először is bizonyára azon két párhuzamos vörös vonaltól segélyzett hosszú útvonal tűnt szemébe, mely mindkét végével a Dunára támaszkodván, félkör alakban övezi a régi Pest városrészeinek több mint kétharmadát. Ez az útvonal, melynek felső torkolatja a még építés alatt levő margitszigeti hidra néz, míg alsó végével a mostani malom utcza irányában dől a Dunának, jóval a Gellérthegy alatt: a tervezett nagy körút. Most még amolyan „lucus a non lucendo", amennyiben csak a térképen van meg.

Volt persze idő, midőn gróf Andrássy Gyula chau-vinismusa annyira elragadt az emberekre, hogy még ennek az évtizednek utolsó éveiben véltek végigsétálhatni a nagy körút aszfaltján. Vérmes reményű telektulajdonosok, akik a körút mentén még akkor juthattak néhány ezer négyszögöl földhöz, mikor annak ára nem szökött még föl mesés magasságig - már szekrényükben hitték heverni a milliókat, melyeket telkeik eladásából véltek szerezni egy-két év lefolyása alatt. Ez az optimismus akkor oly általános volt, hogy jó magunk is fogadni mertünk volna az időben arra, hogy 1880-ban az utolsó lámpaoszlopig elkészült nagy körút fiatal platánjai vagy akáczáinak árnyában fogjuk szürcsölni fagylaltunkat valamely budapesti boulevard-kávéház asztalánál.

A merész képzelgések e kora letűnt. Ember tervezett, s az 1873-diki pénzügyi katasztrófa végzett. A pénz azóta állandón gyér portékává lett, mely nem hull többé garmadával az emberek zsebébe, mint a gyors meggazdagodás amaz aranjuezi napjaiban, midőn egy-egy börze-hadjárat szerencsés eldőlése hetek, sőt napok alatt krözusokat csinált oly szegény legényekből, kik valaha két garassal és öt szál fokhagymával zsebükben vonultak be a főváros valamely sorompóján. A pénz- és hitelhiány visszahatása aztán első sorban a tervezett nagymérvű fővárosi építkezések megakadásán jelentkezett, mely annál szembeötlőbb volt, minél rohamosabb jelleggel bírt az azt megelőzött pár évi lendület. A magánépítkezések nagy része abban maradt, s amihez az idén kezdtek, alig harmada annak, ami már 1873. tavaszán tervezve volt.

Ily körülmények között nem lephette meg a főváros szépülésének barátjait a belső körút munkálatainak teljes megakadása sem, melyek egyelőre az országút s a háromdob utcza találkozó pontján értek véget. Addig boulevard, azontúl a régi országút. Maga a dédelgetett sugárút is, melynek mielőbbi elkészüléséhez sehol sem fűződött több vágy, mint a nemzeti kaszinóban, kénytelen volt elviselni az idők mostohaságát.

A forgalom jövő őszre ugyan hihetőleg meg fog már indulni ez útvonal egész hosszában, de bele telik még egy darab idő, míg két oldalt teljes lesz a házak szegélye. Az az egy-két házcsoport, mely az oktogon-téren és szomszédságában a még beépítetlen telkek mellett magasan nyúl az égnek, olyan mint az anyatejtől elválasztott kisded parányi szájában jelentkező néhány korai fog. De eljő az idő is mikor majd teljes fogsort fog fölmutatni a sugárút állkapcsa. A „patkoncza demokrataság", mely Csernátony ellenzése daczára kapott lóvasutat a sugárúton, mindenesetre jó ideig vitetheti majd ki magát tíz krajczárért az új vonalon a városligetbe, míg pipafüstje az egész út mentén paloták falán tapadhat meg.

A nagy kőrútból ily mostoha körülmények között valóban nem létesülhetett egyéb azon két hosszú tört vonalnál, mely tervezett irányát vörösen jelzi a térképen. De aki most még szigorúan e vonalak mentén akarna végig barangolni azon boulevardokon, melyeknek egyelőre csak helyük van meg, az csakhamar beleütné orrát valamely - a szabályozási vonalba eső - ház falába. Tegyük hát zsebre a térképet s induljunk el orrunk után azon utczák menten, melyeknek helyén valaha a nagy körút fog emelkedni.

A Nagykörút tervezett nyomvonala egy 1872-es térképen

A margitszigeti hídtól a váczi útig terjedő vonalrész a gőzmalmok birodalmát szeli át, melynek uralkodó színei a fehér s a fekete. Csodálatos, hogy valamely pángermán újság levelezője nem fedezett még föl a porosz lobogó e színeinek előfordulásában kapós érvet arra nézve, hogy a Lipótváros e részében csupa tizenhárom próbás burkusok laknak. Igaz ugyan, hogy a két szín nem lobogóban egyesítve fordul itt elő, amennyiben csupán a molnárok, a lisztes zsákok s maga a liszt fehérek, míg fekete csupán a kövezet - az elhullatott kőszénportól - a toronymagas kürtőkből szakadatlanul kitóduló füst. De egyéb szint ne is keress a magyar Manchester-ben, ahol szövetek helyett lisztet gyártanak. A környék telve van az éjjelnappal tompán zakatoló gőzgépek egyhangú zörejével s a terhes szekerek dübörgésével, melyek gabonával megrakottan döczögnek a százszemű malom-óriások udvarába és liszttel terhelten térnek vissza.

Sajátságos játéka a véletlennek, hogy a szünet nélküli munka e telepén, hol több ezer ember dolgozik keményen a mindennapi kenyérért, a könnyelmű és ledér szórakozások legemlegetettebb fészkének, az „új világ"-nak is hely jutott. Hogyan került „Venus vulgivaga" a gőzgépek és gyárkürtők közé? Nem tudnék hamarjában Munkácsy geniális ecsetjére méltóbb themát egy olyan jelenet megörökítésénél, minő ez utczában minden farsangi bál éj végén szokott kifejlődni, midőn holtrészeg czimborák beütött kalappal és megtépázott frakkal hiába iparkodnak megtalálni az egyensúlyt a bálteremből kijövet; midőn a festék és felhevüléstől egyaránt kipirult arczu debardeur-ök s rövid szoknyájú ballerinák gyorsan szerzett lovagjaik karján iparkodnak a kocsik felé, míg a szemközti gőzmalom megannyi ablaka sugárzik a világosságtól, egy-egy óriási kerék forgása széles árnyakat von a falra, s egy csoportkora hajnalban dologra siető munkás részint a gúny, részint a bámulat kifejezésével tekint az orgia színhelyéről jövő ittas férfiak s fölhevült nők színtarka s mozgalmas csapatjára. Mily megbecsülhetetlen anyag egy bizonyára nagy senzácziót keltő genre-képre.

Valamikor azonban ez öt-hatemeletes gyártitánok is meg fognak semmisülni, az „új világ" helyiségeivel együtt, ha t. i. a nagy körút építését megkezdik e ponton is. Két évvel ezelőtt nagyon megörültem, midőn a lapok újdonságai között valamelyik nap azt olvastam, hogy a váczi-út végén - az osztrák államvasút pályaudvarával átellenben - fekvő mintaszerű szemétdomb helyére „legközelebb" egy impozáns négyemeletes ház fog épülni. Azóta sok víz folyt le a Dunán, de a tervezett háznak még csak nyoma sincs. Nem csodálnám azonban, ha valamely vérmes optimusmussal bíró reporter újra „legközelebbi" kilátásba helyezné e ház fölépítését, támaszkodva arra a jelenségre, hogy a szemétdombon gyakran látható néhány alvó tót. Bizonyára ők vannak megbízva az építés előmunkálataival.

Minő merész kombinácziókra is ragadtatja magát ily hírgyűjtő „local-correspon-dens" - helyi tudósító, ha ugyan Szarvas Gábornak nincs kifogása e magyarítás ellen - mikor kifogyott már a hírekből!

Pedig e dísztelen üres saroktelek beépítése kétszerte kívánatos most, hogy nem soká megkezdik alapját rakni vele átellenben a főváros egyik legmonumentálisabb épületének (most még persze csak a papíron az): az új indóháznak (lásd: Nyugati pályaudvar).

A mostanit a tervezett körút ép derékon szeli ketté, s így újjáépítése elmaradhatlan lenne akkor is, ha a társulat igazgatósága nem győződött volna meg már évekkel ezelőtt, hogy a jelenlegi indóház ép oly kevéssé méltó az ország fővárosához, mint a mily elégtelen a forgalom befogadására. A tervrajzok után ítélve azonban az új épület majd helyre pótolja azt, mit a mostani vét a csíny, ízlés és czélszerűség ellen.

A Nagykörút és az Indóház egy 1884-es térképen, mintegy tíz évvel e cikk írása után
(Az Indóházat valóban kettévágták, de a Nagykörút a Podmaniczky utcánál már véget is ér)

Innét a gyár-utcza mentén fog beljebb vezetni a körút, mígnem az oktogon-téren keresztül hasítja majd a sugárutat. Ha az utczákra nézve is elfogadhatnék azon axiómát, mit a nőkre vonatkozólag állítottak föl, hogy t. i. azok a legtisztességesebbek közülük, kikről legkevesebbet beszél a világ: akkor a gyár-utcza legkiválóbb utczáink közé tartoznék. De az utczákról tudvalevőleg ép az ellenkező áll. Mindazonáltal a gyár-utcza, ahhoz képest, hogy keveset emlegetik és semmiféle budapesti „útmutatóban" vagy „kalauzban" nem szerepel megtekintésre méltó nevezetesség gyanánt - eléggé tűrhető utczája a Terézvárosnak. Főleg a király-utczával határos része, hol sok új épület van. Egy meglehetős terebélyes ákáczokból álló fasor, mely nyári estéken szerelemsóvár szakácsnék és cs. s kir. Mars-fiak fölkapott légyott-helyéül szolgál, némi boulevard-jelleget kölcsönzött a gyár-utcza e részének már akkor is, midőn fővárosunkban a legtöbb ember még híréből is alig ismerte a boulevardot.

Az oktogon-tér közepéről pompás széttekintés fog kínálkozni, ha majdan elkészül a nagy körút. Ez a perspektíva ritkítani fogja párját Európában. Nem túlozunk, mikor ily nagyot állítunk. Míg a sugárút egyik végén a szemlélő tekintete a városliget ültetvényein s az artézi kúton fog megakadni, addig a hosszú útvonal másik végéről a váczi úti boulevard néhány házát a Lipót templom magas kupoláját fogja mintegy ködleplen keresztül előtűnni látni. Balra tekintve, a budai hegyekre fog nyílni kilátás, míg jobbról a nagy körút folytatásán akadnak majd meg szemei. Észak és dél, kelet és nyugat felé mindenütt palotasorok mentén fog a messzeségbe veszni e nagyszerű perspektíva, úgyhogy az oktogon-tér valódi Mekkája lesz a magyar fővárosba érkező idegeneknek.

Most persze csak még képzeleted láttatja veled e jövendő nagyszerűséget, de egy futólagos tekintet a sugárút mentén emelkedő sudár szálfákra, melyeknek aljában új épületeknek túr és váj alapot a napszámosok vakondok-raja - meggyőz arról, hogy a való előbb-utóbb meg fog felelni képzelmed csillogó képeinek. Már ássák alapját azon nemzeti műintézeti paloták egyikének, melyek homlokzataikkal a sugárutat fogják díszíteni. Ez a műcsarnok, melynek ősz végén már tető alá kell kerülnie. S még az idén teszik le alapkövét a magyar operaháznak is, mely a sugárúti épületek gyöngyfűzésben hihetőleg a legbecsesebb szeme lesz. Hogy e füzérbe eddig elé már egy-két hamis gyöngy is került - minők a sugárút végére épített ízléstelen nyári lakok - azt szívesen elnézzük, ha a többi épületek megütik majd a stylszerűség és ízlés kívánatos mértékét.

Egyet kell azonban mostanig főkép sajnálnunk: azt, hogy az oktogon-tért nagyobbra nem szabták a sugárút építészei. Azon a helyen, hol a jövő Budapest két legnagyobb forgalmi vonala, a főváros két leghatalmasabb ütőere fogja szelni egymást, a tér dolgában való fukarkodás nagyon helytelenül volt alkalmazva. E hiba már most is szembeötlő, de valósággal kirívóvá lesz akkor, mire megnyílik majd a nagy körút. Oly óriási hosszúságú vonalak mentén, minők a sugárút s nagy körút, már puszta arányosságból sincs helyén olyan csöpp tér, minő az oktogon, melyhez képest az Erzsébet-tér egész uradalom. Csodálatos dolog, hogy azon magyar népnek fővárosában, melynek ősei csak minél szabadabb térségen érezték magukat otthonosnak, s mely e hajlamát máig is bizonyítja széles utczáju és rengeteg piaczu alföldi városai által - csodálatos dolog, mondjuk - hogy ezen magyar nép fővárosában valódi ellenszenv uralkodik a szabad térségek iránt.

Míg a nagy európai városok rendkívüli áldozatok árán iparkodnak szabad térségekhez jutni, s főleg London és Paris milliókat költenek ily czélu kisajátításokra: addig nálunk az elfogultság megkísérli a már létező terek beépítését is. Most az István-tér van ilyesmire kiszemelve.

A király-utczán túl a kertész-utcza mentén fog a nagy körút a kerepesi utig vonulni, hol a magyar népszínház egyszerű, de ízléses homlokzata képezendi majd egyik díszét a főváros nagy részét átfogó útvonalnak. Onnét a körút a bodzafa-utcza mentén a stáczió-utczáig, a serfőző- és malom-utczák irányában pedig egészen a Dunáig vonul, most még persze mindenütt a papíron. Kiépítése temérdek kisajátításba és rombolásba kerül, ha mindjárt kedvező körülmény is, hogy az utóbbi három utcza mentén jobbára alacsony, földszintes házak esnek a szabályozási vonalba. Három hatalmas ház, a bodzafa- s a stáczió-utcza között már a nagy körút mentén épült. E ponton tájékozást nyerhet a szemlélő már az új útvonal tekintélyes szélességéről is. De bár e most még elszigetelt csoporthoz az idén is több új épület fog szegődni társ gyanánt, eltekintve a közelebbi évek alatt történendő építkezésektől: sok víz fog lefolyni a Dunán, míg kővé válik majd a jövendő magyar főváros e térképekre rajzolt nevezetessége.

Borostyáni Nándor

AJÁNLÓ