III. Béla király és Anna királyné újratemetése

1898. október 21.

Írta: Varga Máté 2019.

III. Béla az egyetlen uralkodónk, akinek földi maradványait teljes épségben találták meg a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika romterületén, 1848. decemberében. A királyt első feleségének maradványaival együtt, 1898. október 21-én temették újra a Mátyás-templomban.

III. Béla korának egyik leggazdagabb európai uralkodója volt. A hagyomány nevéhez köti a magyar állam egyik legsikeresebb korszakát: részben a Bizáncban szerzett tapasztalatainak, részben pedig saját tehetségének és bölcsességének köszönhetően sikerült felvirágoztatnia a gazdaságot és a kultúrát, általánossá tette az írásbeliséget, sikeres külpolitikájának eredményeképp pedig királysága befolyási övezete is gyarapodott. Huszonnégy esztendős uralkodásának végére Magyarország vált a vezető hatalommá egész Kelet-Közép-Európában. Regnálása tehát sok tekintetben az Árpád-kor csúcspontját jelentette.

III. (Nagy) Béla
(1148 – 1196)
Magyarország királya 1172 és 1196 között. Első felesége Châtillon Anna, második felesége Capet Margit volt

Halála után, III. Béla királyt végakaratának megfelelően első felesége mellé, a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika déli hajójába temették el. Az 1848 decemberében Érdy János régész által a bazilika romterületén feltárt sírt elhelyezkedése és kora, valamint az elhunytak életkora alapján III. Bélának és első feleségének tulajdonítják.

A királyi pár földi maradványait megtalálásuk után a Nemzeti Múzeumba vitték, majd 1898-ban a budai Mátyás-templomban temették újra. A díszes sírt Ferenc József király saját pénzén készíttette. A királyi pár budapesti újratemetése egyesek szerint a maradványok megszentségtelenítése, ugyanis végakaratuk szerint Székesfehérvárott kellene nyugodniuk. A sírmellékletek alapesetben ma is a Nemzeti Múzeumban láthatók, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban csak a másolatok tekinthetők meg állandó jelleggel.

A kincsek 169 év után először a Királyi Napok 2017-es rendezvénysorozata alkalmából tértek vissza Székesfehérvárra egy időszakos kiállítás keretében. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere 2017-es Királyi Napokkal kapcsolatban (melynek középpontjában Nagy Béla és kora állt) megjegyezte, hogy nem csak a sírmellékleteket, hanem a földi maradványokat is szeretné a városvezetés véglegesen visszajuttatni Székesfehérvárra, amennyiben ez lehetséges. Az eredeti, piszkei vörösmárványból készült szarkofágok maradtak csupán a volt fővárosban: a Szent István-székesegyház altemplomában láthatók. A márványkoporsók különlegessége, hogy a király és a királyné testlenyomata ma is jól kivehető a fenéklapokon.

Egyes feltételezések szerint azonban a sírban nem III.Béla és Anna királyné, hanem Könyves Kálmán és első felesége, Felícia nyugszik. A feltételezés alapjául többek között az szolgál, hogy a királyi párral eltemetett sírmellékletek a XI. század végéről származhatnak, valamint a sírban találtak egy körmeneti keresztet, és Kálmán volt az egyetlen magyar uralkodó, aki megkoronázása előtt felszentelt főpap, egészen pontosan nagyváradi, majd egri püspök volt. Sokak szerint ez nem bizonyít semmit, hiszen a trónra már királyként és nem papként ült, s 21 éves uralkodásának végére már aligha tartották őt püspöknek. A feltételezéshez csatlakozott Buzás Gergely régész is, aki szerint III. Béla maradványait egy másik székesfehérvári leletegyüttes rejthette.

A Mátyás-templomban található csontokon Olasz Judit és munkatársai genetikai vizsgálatot végeztek, amelynek során kiderült, hogy III. Béla az R1a Y-haplocsoporthoz tartozik. Ezt a haplocsoportot a férfiak több, mint 10%-a hordozza egy Dél-Ázsiától, Közép-Kelet Európáig és Dél-Szibériáig terjedő széles földrajzi területen, és a leggyakoribbnak számít különböző, szláv, indo-iráni, dravida, török és finnugor nyelveket beszélő populációkban. A kutatócsoport fontos eredményei közé tartozott az a tény is, hogy a Mátyás-templomban őrzött csontok közül az egyik csontváz tulajdonosa apai ágon rokona III. Bélának, ám a kutatás kizárta, hogy testvéri, vagy apa-fiú kapcsolat állna fent közöttük. Bár több helyen felmerült, hogy ez a kutatás cáfolná azt a feltételezést, hogy Könyves Kálmánt azonosították tévesen III. Bélaként, Buzás Gergely szerint a kérdést a genetikai vizsgálat nem zárta le véglegesen.

Vasárnapi Újság: III. Béla és neje, Anna

Történeti nevezetességű nappá avatta a közelebb múlt október 21-ét az az országos gyászpompa, a melylyel mély megilletődéssel ugyan, de egyszersmind megnyugvó kegyelettel helyeztük el méltó és most már állandó nyugvóhelyre egyik Árpád-házbeli dicső királyunk, III. Béla és neje Antiochiai Anna királyné földi maradványait, melyeket 700 hosszú esztendőn át megkímélt az enyészet a végső elpusztulástól.

Ötven esztendő telt el, mióta e maradványok Székes-Fehérváron egy földmunkálat alkalmával a Szent István által Nagy-Boldogasszony tiszteletére emelt fényes, de utóbb elpusztult egykori bazilikának eltemetődött alapjaiból véletlenül előkerültek. Ötven esztendeig vándoroltak a királyi csontok Székes-Fehérvárról a Magyar Nemzeti Múzeumba, onnan a Mátyástemplom régi sírboltjába, majd e templom újjáépítése miatt a budapesti egyetem embertani intézetébe, míg végre intézkedés történhetett, hogy e nemzeti ereklyék hozzájuk és a magyar állam méltóságához illő módon és helyen takaríttassanak el s őriztessenek meg a legkésőbbi maradékok
számára is.

Első sorban királyunk Ő Felségének köszönhető, hogy ez az eltakarítás most igazi királyi pompával megtörténhetett. Miután egyes buzgó hazafiak serénykedése folytán mind általánosabbá lett az érdeklődés az országgyűlés és a kormány köreiben, majd pedig Ő Felsége is tudomást nyert a dologról: a király nagy elődje és őse iránti kegyeletből elhatározta, hogy az annyi viszontagságon átment királyi csontok az időközben újjáépült koronázó-templomban helyeztessenek vógnyugalomra s ugyanott méltó síremlék is állíttassék melléjük. Ez elhatározását 181Í7. május 25-én kelt levelében közölte báró Bánffy Dezső miniszterelnökkel, megbízván őt, hogy ez ügyben intézkedjék s egyszersmind tudatván vele, hogy az eltakarításnak és az emlék fölállításának költségeit magánpénztárából
kívánja fedeztetni.

A király kegyeletes elhatározása csakhamar meg is valósult. III. Béla király és hitvese ma már végleges nyugvóhelyükön pihennek a Mátyás-templomnak a Szentháromságról nevezett oldalkápolnájában, mely mostantól kezdve egyik kiváló történelmi nevezetességű része a pompás koronázó-templomnak. Helyén való ez alkalomból visszapillantást vetnünk a rég elhunyt királyi párra és azon időre, melyben hazánk s nemzetünk sorsa az ő
kezükbe volt letéve.

Mikor II. Géza királyunk halála után villongás ütött ki a trónért, III. István, a törvényes király és nagybátyjai, a II. László és IV. hatván néven ismert ellenkirályok között: Komnen Manuel görög császár, ki Magyarországot minden áron szerette volna fenhatósága alá hajtani, ravaszul szította a viszálykodást; de minthogy ármánya czélt nem ért, tervet változtatott; ugyanis el akarván hitetni a nemzettel, hogy ő Magyarországra nem áhítozik, azt kérte, hogy adják át neki III. István öcscsét, Béla herczeget, kit ő fiává fogad, feleségül saját leányát adja neki s aztán, minthogy neki fiú örököse nincs, halála után utódjává teszi a hatalmas
görög birodalomban.

Az ország rendjei őszintének vélték a görög császár ajánlatát, s ezért beleegyeztek, hogy a még csak 12 éves Béla berezeg a császár udvarába vitessék nevelésre. I. István 1173 tavaszán fiutód nélkül elhalván, a magyar trón némi küzdelmek után a Bizánczban nevelkedett s ott Alexiosnak (Elek) nevezett Bélára szállott. Ezt az ország rendéi közül sokan nem jó szemmel nézték, mert attól tartottak, hogy Béla görög szokásokat és erkölcsöket fog meghonosítani országában s főleg, hogy a görög egyházat fogja pártolni. De az aggodalmak csakhamar eloszlottak, s Bélát a kalocsai érsek 1174 elején királylyá koronázta.

A nyugalom lassanként egészen helyre állott az országban, s a testi és lelki jelességekkel egyiránt megáldott Béla erélyes és igazságos kormányzásával s a római katholikus egyház iránt tanúsított ragaszkodásával az ellenpárt, főleg az egyháziak ellenkezését is lefegyverezte s a közigazgatás és az igazságszolgáltatás megjavításával általános népszerűségre emelkedett. A görög udvarnál szerzett hasznos tapasztalatait a haza javára igyekezett fölhasználni. Nem áhítozott hadi dicsőségre, hanem a béke embere volt. A mennyire igen gyér történeti adataink alapján tudhatjuk, főleg két fontos dolog fűződik az ő nevéhez, t. i., hogy a peres ügyekben az írásbeli tárgyalást behozta, mi által úgy az ország kormányzása, mint a birói végzések szilárd, elvi alapot nyertek; s hogy szigorú rendtartásával «az orvokat és latrokat kiirtotta», vagyis a személy- és vagyonbiztonságot megteremtette. Igazságosságát külföldi krónikások is magasztalják. Bizonyos, hogy az ő okos, tapintatos és bátor kormányzásának volt köszönhető, hogy halálakor, 119G-ban ismét azok voltak az ország határai, a melyek Kálmán idejében.

De visszatérve ifjúkorára, Manuel császár csakugyan örökösének és leendő vejének tekintette Bélát egészen 1170-ig, mikor második házasságából váratlanul fia született. Erre azonnal megváltoztatta szándékát. Fiát, Alexiost, meg csecsemő korában megkoronáztatta, Bélához pedig, mikor ez már a magyar trónt elfoglalta, saját leánya helyett, feleségének nőtestvérét, Boemund antiochiai fejedelem leányát, Ágnest adta feleségül, kit a görögök s ezek után a történetírók is Antiochiai Annának, vagy családja franczia ősei után Chatillon Annának neveznek. Házasságuk boldog, de rövid ideig tartó volt, mert Anna királyné már 1184-ben meghalt és az akkor még fönnállott székesfehérvári bazilikának királyi sírboltjában temettetett el. Nem sokára újabb házasságra lépett VII. Lajos franczia király leányával, Margittal, ki 1183 óta II. Henrik angol király hasonnevű fiának özvegye volt. Ez a nősülése szoros kapcsolatba juttatta Béla királyt a franczia királyi családdal 8 annak révén rokonságba több más uralkodóházzal. Franczia- és Magyarország közt igen élénk anyagi és szellemi összeköttetés támadt; magyar ifjak sűrűn látogatták a párisi egyetemet; szerzetesek és kereskedők igen gyakran jártak egyik országból a másikba.

III. Bélának második házassága sem sokáig tartott, mert 1196-ban meghalt s ugyancsak Székes-Fehérvárott temettetett el első neje mellé, hol aztán 1848/49-ben meg is találták őket vörös márvány koporsóikban. Az Árpádok jeles családjából alig van királyunk, a kinek temetkező helyéről biztos tudomásunk volna. Annál inkább megnyugtatja kegyeletünket, hogy legalább e nagy emlékű jeles királyunk és neje csontjai előkerültek s ezeket most olyan helyre takaríthattuk el, hová a késő jövő magyarja is eljárhat a kegyelet adóját leróni, a múltak nagy emlékein épülni s a jövő munkálására lelkesedést meríteni. Nyugodjanak békében s igaz nemzeti tisztelettől környezve hétszáz év óta alvó nagy halottaink!

AJÁNLÓ

Vasárnapi Újság: Királyi tetemek a ravatalon

Írta: Dr. Kovács Dénes 1898.

Gyászpompával és kegyeletesen helyezték ravatalra a budavári koronázó - templomban október 21-ikén Árpádházi III. Béla és első neje, antiochiai Anna királyné hamvait. A koronázási templom Szent-Háromság kápolnájában a síremlék most készült el, a csontokat tehát két külön koporsóban a templomba vitték s eltemetésök előtt három napig - október 17-20 között - a templom szentélyében fölállított ravatalon helyezték el.

Özönlött a közönség a királyi ereklyékhez. A templomot feketével vonták be, s a viaszgyertyák égő erdeje vette körül a két koporsót. A templom tornyából is gyászlobogók lengtek. A kereszthajó közepén, az oltár lépcsői előtt állt a másfél méter magas ravatal s rajta a vörös rézből vert két koporsó széles pántokkal, tetején domborművű kereszttel. A nagyobbik Béla királyé s csupán ez az írás áll rajta: lll. Béla. Előtte biborvánkoson a székes-fehérvári sírboltban talált ereklyék mása: az ezüst korona, a jogar, a kard, agytírű, a nyakláncz, a karperecz és a sarkantyúk. Antiochiai Anna koporsójára is csak a keresztnév van írva. Előtte az aranykorona és a gyűrű mása, úgy, a hogy az a fehérvári kriptából kikerült. A királyné koporsójában talált gyűrűbe vésett lantoló szirén egyik adalékul szolgált hozzá, hogy megállapíthatták, kinek a tetemei ezek. A ravatalnál látott ékszerek és királyi jelvények az iparművészeti múzeum mesteri művei, s temetés után a nemzeti múzeumba kerülnek. Az eredeti ékszereket visszahelyezték a koporsóba.

A király és a királyné koporsói

A két koporsó fölé mennyezet borúit. Körül égő gyertyák, a négy sarkon lángoló kandeláber. Alabárdos koronaőrök álltak a ravatalnál, a templom bejáratánál pedig rendőrök. Megkülönböztetett hely illette a királyi csontoknál a hazafias cziszterczita rendet, melyet III. Béla hozott be Magyarországba, hol a tanítás buzgó nemzeti ápolói lettek. Gyönyör" ezüst koszorút tettek le a ravatalhoz. A koszon' levelein egy-egy rendtag neve, az összekötő szalagon Vajda Ottó apáté. A rend tagjaiból fölváltva kettő kettő imádkozott á ravatalnál és a temetéskor is czisztercziták vitték a koporsókat a Szent-Háromság kápolnájába a szarkofág alá.

Hogy a megdicsőült királyi pár földi maradványai méltó sírban őriztessenek meg, a műemlékek országos és a koronázási templom építőbizottság együttesen állapította meg a sirkápolna és a siremlék tervét. A munkálatok ez év október hónapjának második hetében készültek el. A kápolnában az oltárral szemben, a kápolna nyugati falához csatlakozólag, közveilen a talaj színéről emelkedik a királynak és királynénak román-stilü szarkofágja melyen köröskörül levéldiszítés fut végig, mig a keskeny oldalt domborműben három pajzs foglalja el, melyek közül a jobbfelőli a király Árpád-házi a bal a királyné Chatillon-családi és a középső az állam czimerét: a kettős keresztet mutatja.

A szarkofág

A szarkofág födelének párkányán következő a felírás: Magyar - Horvát - Dalmátország - Ráma királya. III. Béla és hitvestársa, Chatillon Anna, antiochiai herczegnő.

A szarkofág födelén a király és a királyné sirszobra. Alakjaikon azok a királyi jelvények és ékszerek vannak kivésve, melyekkel egykoron eltemettettek. A szarkofág fölött mennyezetképen, melyet a falba illeszkedő szarkofág két oldalán oszlopnyalábok is tartanak, a falmezőhöz csatlakozva kőből faragott tornyok, a mennyei várost ábrázolják, mely a szarkofágban nyugvó királyi személyeknek földi életből a mennyek országába való átmenetét jelképezi. A falmező felső részén a tizenkét apostolnak felhőkön ülő domborművű alakja látható. Fölöttük Krisztus, a világbíró trónol az evangélisták jelvényei között, felhőkből alkotott keretben.

Festmények a sírral szembeni falon

A szarkofágtól jobbra és balra a falmezőbe két fekete márványtábla van beillesztve. Az egyik uralkodó királyunknak a síremlék felállítását elrendelő kéziratára vonatkozó felírás, a másik pedig az Árpádoktól való leszármazást tünteti fel, uralkodó királyunkig.

A budavári templom búcsújáró-helylyé vált, a míg a ravatalt látogathatta a közönség. Kegyelettel és meghatottan járult mindenki a nemzeti király ereklyéihez. Az idő kellemetlensége, az eső sem zavarta meg a benső érzések nyilvánulását. Egy halk és forró fohászt kívánt küldeni annyi ezer szív a hétszázados sírjából kikelt királyi pár eltemetésének gyászszertartásához. Október 20-ikán reggel 8 órakor gróf Majláth Gusztáv erdélyi püspök a főoltárnál csöndes gyászmisét mondott. Tiz órakor nyitották meg a templom ajtajait, ekkor már az egész Szentháromság-tér tömve volt tanulókkal s a ravatal látogatására jött más közönséggel. Az eső csak ugy szakadt, a tengersok iskolás fiu, nagyrószben esernyő nélkül, türelmesen, mozdulatlanul várta, míg a sor rákerül, hogy a templomba bebocsáthatják. Hogy hamarább bejussanak, a templom főkapuját és a déli ajtót egyszerre nyitották meg számukra. A temetkezési egylet tisztjei és a koronaőrök sorai között haladtak a szentélyig, hol a ravatal állt. Megállaniok a katafalknál nem lehetett, mert egyszerre nagy torlódás támadt volna. Lassan lépkedve haladtak el a koporsók előtt, különös érdeklődéssel nézegették a katafalk előtt piros bársonyvánkoson nyugvó királyi ereklyék másolatait s a czisztercziták szép ezüst koszorúját. Dél felé számos egyesület, asztaltársaság nézte meg a ravatalt, de késő délutánig mindig a tanuló-ifjúság tartotta megszállva a templom kornyékét.

A temetés napja, október 21-ike is komor őszi nap volt. A budai vár megnépesült már 8 óra után s egyre jött az a mély érzésű gyászoló-közönség, megannyi századok halotti maradványainak kivan a megadni az életükben viselt emberi nagy hatalom és nemzeti kegyelet osztatlan és, zavartalan hódolatát. Megyék, városok is küldtek a temetésre megbízottakat, érzés és fohászt az ország minden részéből. Talán soha sem lesz többé, hogy egy Árpád-házi királyt kelljen elkísérni végső pihenő helyére.

III. Béla király és felesége, antiochiai Anna királyné tetemeinek örök nyugalomra helyezése alkalmára a budavári koronázó-templom már jóval a szertartás kezdete előtt megtelt gyászoló közönséggel. A miniszterelnökség harmadfélezer meghívót küldött szét, de tízszer ennyien szerették volna a gyászünnepélyt látni és igy ezrekre menő tömeg lepte el a koronázó-templom környékét.

A templom belsejében előkelő résztvevő gyülekezet foglalt helyet. A király, a ki még nem ocsúdott föl megrendítő fájdalmából, nem jelent meg a gyászünnepélyen, de az udvar részéről megjelent Apponyi Lajos gróf magyarországi udvarnagy fekete díszmagyarban, és több udvari főméltóság.

A kormány tagjai testületileg jelentek meg Bánffy Dezső báró miniszterelnök vezetése alatt s képviselve volt az országgyűlés mindkét háza, Szilágyi Dezső és gróf Károlyi Tibor elnökök vezetése mellett; a róm. kath., a görög kath. és protestáns püspöki kar, a tábornoki kar, a diplomácziai testület, az Akadémia, a székesfőváros, a két egyetem s valamennyi megyei és városi törvényhatóság.

A templomnak komor gyászpompájából érdekesen vált ki a püspökök lilaszinű talárja, a tábornokok egyenruhája, a konzulok diplomataöltönye és a túlnyomóan sok fekete díszmagyar, a melyet miniszterek, főrendek, képviselők, főispánok és megyei küldöttek viseltek.

A gyászünnepély színhelye megkapóan impozáns volt. A díszes ravatal körül koronaőrök álltak díszben, alabárdosan, továbbá a cziszterczita-rend tagjai karingben és sajátos fehér-fekete reverendájukban. Mindegyik égő gyertyát tartott a kezében és zsolozsmát zengett III. Béla király, egykori nagy jóltevőjük ravatalánál, a ki a rendet Francziaországból Magyarországba telepítette.

A czisztercziták mögött a főhajóban álltak a Ferencz József-intézet növendékei egyenruhában, kivont karddal. S kívülök ott szorongtak a fővárosi középiskolák eminens-tanulói történettanáraik felügyelete mellett. A fekete posztóval bevont padsorokban ültek a küldöttségek tagjai.

Az első három padsort gyászruhás hölgyek foglalták el, a kik közt voltak báró Bánffy Dezsőné, Wlassics Gyuláné, Perczel Dezsőné, báró Dániel Ernőné, Daruváry Alajosné, a főkonzulok feleségei és sok előkelő uri nő. Az egész gyülekezetre érdekes fényt vetett a kandeláberek füstölgő lángja, az égő viaszgyertyák fénye és szines üvegfestményeken átszűrődő bágyadt őszi világosság. Az idő borult volt, mintha gyászt öltött volna az ég is.

A gyászünnepély a nagy zeneköltőnek, Mozartnak hires rekviemével kezdődött, melyet a templomi ének és zenekar művészileg adott elő. A gyászoló gyülekezet meghatottan hallgatta Mozart remekművét. A főoltárnál Vaszary Kolos bíboros herczegprimás misézett, a kinek Hornig Károly báró veszprémi püspök, Steiner Fülöp székesfehérvári püspök, Vajda Ödön zirczi főapát, Bita Dezső bélai apát, az udvari papság, dr. Nemes Antal budavári plébános és a cziszterczita-rend több tagja segédkezett.

A mise után Vaszary Kolos biboros-herczegprimás a főoltár lépcsőjén állva, szónoklatot mondott, a melyben megkapó szavakkal méltatta III. Béla királynak az egyház és haza körül szerzett érdemeit. A herczegprimás messze hallható hangon, szónoki hévvel beszélt és hangja csak akkor vált a fájdalomtól fátyolozottá, amikor királyunkról emlékezett meg, aki királyi elődjének fejedelmi eltakaríttatásáról gondoskodott. Szem nem maradt szárazon, mikor az agg egyházfejedelem maga is könnyes szemmel áldást kért az egek urától sokat sújtott uralkodónkra.

A megindító gyászbeszéd után a herczegprímás a ravatalhoz ment és beszentelte a koporsókat, mialatt az énekkar Mosonyi Liberóját énekelte. A gyászének elzendültével a cziszterczita-szerzetesek vállukra emelték a két koporsót és orgonaszó, meg harangok zúgása közt vitték be a Szent-Háromság-kápolnába, a nagy halott utolsó nyugvó helyére. Elől Ödön főapát lépdelt, magával vivén a rend ezüst babérkoszorúját. A koporsók után haladt a herczegprimás es kísérete, a kormány valamennyi tagja és a képviselőház elnöksége és több udvari főméltóság. Ez a kis gyülekezet volt tanúja a sírba teteinek. A két koporsót Schulek Frigyes tanár felügyelete alatt helyezték el a szarkofágban, melynek fedőlapjára csak két koszorút tettek: a czisztercziták ezüst koszorúját és Székesfejérvár város élővirág koszorúját. A király és a királyné fekvő sírszobrát utólag erősítik a szarkofágra. A mint a szarkofág fedőlapjai lezárultak, a herczegprímás utoljára beszentelte a sokat hányatott hamvakat és a gyászoló közönség eloszlott.

Budapest székes-főváros ismét egy szép emlékkel lett gazdagabb, a melyhez kegyelettel és hazafias érzéssel fog elzarándokolni a főváros közönsége és a hazának minden hű fia.

Megdőlni látszik, hogy őseink a tundra vidékéről származnak

Írta: Hirado.hu 2020. szeptember

Az archeogenetika napjainkban a történetkutatás egyik legizgalmasabb területe. A modern eljárások már a múlt több kérdését is megválaszolták. A legfrissebb eredmények szerint az Árpád-házi királyok dinasztiája a mai Afganisztán északi részén alakult ki, 4500 évvel ezelőtt – hangzott el az M5 Multiverzum című műsorában.

Az Árpád-ház eredetének meghatározását célzó kutatás kiinduló pontja III. Béla csontmaradványai voltak, amelyeket a Mátyás-templomban őriznek. Az első eredményeket a 2018-as év hozta meg. Az Országos Onkológiai Intézet vezette nemzetközi kutatócsoportnak sikerült azonosítania a dinasztia férfi tagjaira jellemző DNS-szakaszt.

Neparáczki Endre, a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának igazgatója kifejtette, a férfiak rendelkeznek egy speciális, kizárólag az édesapától, nagyapától szinte változatlanul rájuk maradó Y-kromoszomális génszakasszal, amivel a férfi ágú leszármazást tudják vizsgálni a genetikusok.

Az első kutatás azzal zárult, hogy sikerült az Árpád-házra jellemző R1A marker főcsoportot azonosítani. A kutatók azt már korábbról tudták, hogy az R1A speciális ága három földrajzi régióban terjedt el a világon: az észak-afganisztáni régió, a Dél-Urál és a Kaukázus előtere volt – magyarázta.

Az új, részletesebb kutatás célja az volt, hogy kiderítsék, ebben a három régióban hol található az Árpád-házra jellemző marker szett, és hogy hogyan ágazott el az evolúciós útvonal. A Magyarságkutató Intézet által nemrég jegyzett eredmények azt mutatják, hogy az Árpád-dinasztia az ókori Baktria, a mai Észak-Afganisztán területén jött létre mintegy 4500 évvel ezelőtt, majd a Dél-Urál, végül a Kárpát-medencei régióba költözött.