Ha az öröklődés folytonosságát nézzük, akkor nem
Károly lett volna a soron következő király: Károly csak 1906-tól kapott
komolyabb figyelmet az udvartól, amikor apja gégerákban meghalt. Mivel
Ferenc József elsőszülött fia, Rudolf koronaherceg 1889-ben öngyilkos
lett, majd Ferenc József unokaöccse, Ferenc Ferdinánd főhercegnek, mint
következő trónörökösnek, rangon alul kötött házassága feltételeként le
kellett mondania saját gyermekeinek trónigényéről, apja révén Károly
főherceg szintén előrébb került a trónörökösök listáján. Ferenc
Ferdinánd 1914. június 28-án Szarajevóban merénylet áldozatává vált,
Ferenc József pedig 1916. november 21-én elhunyt, így a trón Károly
főhercegre szállt.
IV. Károly koronázásának napja december 30-ára volt kitűzve. Az
előkészületek úgyszólván már közvetlenül az új király trónralépését
követően megkezdődtek. Megtette a maga előkészületeit az udvar, a
kormány, az országgyűlés, a társadalom. Bizottságok alakultak az ünnep
részletes programjának megállapítására, a koronázás színhelyének
feldíszítésére s egyéb előzetes teendőkre; az előkészületre szánt idő
rövidsége szükségessé tette, hogy mindent megfeszített munkával, szinte
lázas sietséggel végezzenek el.
A csendes hétköznapokat élt budai vár és várnegyed
most egészen új képet mutatott: a palotából a Mátyás-templomig vezető út
végig virágos díszt kapott, zászlókat tűztek az épületek homlokzatára,
díszes oszlopokat emeltek, s a Szent György téren megépítették a
koronázási dombot és a nézőseregnek szánt tribünöket. De tribünök
épültek a Sikló várban lévő bejárata előtt, a Dísz téren is. A
Szentháromság téren felépítették az eskütételre szolgáló emelvényt és
kissé átalakították a Mátyás-templom belsejét a szertartás céljainak
megfelelően. Az útvonal menti házak ablakait, erkélyeit, üzleti
kirakatait jómódú emberek bérelték ki az esemény idejére. Mivel a
koronázási menet útvonala igen rövid, intézkedés történt, hogy csakis
személyre szóló belépőjegyekkel ellátottak juthassanak még a
gyalogjárókra is.
A koronázást megelőző ünnepélyek már december 27-én megkezdődtek, amikor
Károly és Zita, Ottó nevű gyermekükkel Budapestre érkeztek. Vonatuk du.
2 órára érkezett meg a Nyugati pályaudvarra. A bevonulás ünnepiesen
díszített útvonalon, a lelkesen éljenző közönség tömegeinek sorfala közt
ment végbe, a Gellért-hegyről felhangzó ágyúdörgés közepette.
Este 6 órakor fogadta a király a koronázási hitlevelet átadó
országgyűlési küldöttséget a budai vár tróntermében. A király zászlós
urak közt, nagy és díszes udvari kísérettel jelent meg. A hitlevelet az
országgyűlés nevében Csernoch János bíboros hercegprímás adta át
emelkedett szellemű beszéddel, amelyre a király kegyes magyar szóval
válaszolt, kijelentve, hogy a hitlevélre vonatkozó elhatározását másnap
fogja kinyilvánítani, s a koronázás napját haladéktalanul ki fogja
tűzni. A hitlevél-átadó bizottság aztán Zita királynénál tisztelgett:
itt is Csernoch prímás szólt, felkérve a felséges asszonyt, hogy
koronáztassa meg magát magyar királynévá. A királyné kedves szavakkal
nyilvánította erre való készségét, s szavaival nagy lelkesedést keltett
a jelenlévőkben.
December 28-án az Országház kupolacsarnokában gyűlt össze együttes
ülésre az országgyűlés mindkét háza, báró Jósika Samu és Szász Károly
közös elnöklete alatt. Az ülés megnyitó formaságainak befejezése után az
országgyűlés tagjai felhajtattak a Várba, ahol a trónteremben
gyülekeztek.
A király 11 órakor jelent meg közöttük felesége és gyermeke kíséretében. Előbb báró Ambrózy Gyula, az új koronaőr tette le az esküt, majd a király rövid szóval kijelentette, hogy a hitlevelet elfogadja s aláírásával ellátva átadja. A királyi szavak után Csernoch hercegprímás mondott beszédet, amelyre ő Felsége szép beszéddel válaszolt, hangoztatva a király és nemzet egyetértését. Du. 3 órakor a hagyományos szertartások közben átvitték a Koronát s a többi koronázási jelvényt a Várban lévő páncélos szobából, ahol őrzik, a király lakosztályába, hogy a koronát ő Felsége fejéhez igazítsák, s a királyné saját kezével javította ki Szent István palástját.
A Szent Korona a
Szent István-teremben
December 29-én a délutáni órákban átvitték a koronát
a Mátyás-templomba, melynek loretói kápolnájában helyezték el.
December 30-án reggel már a korai órákban gyülekezett a közönség a
Várhegyre vezető feljárókon, mindenki sietett, hogy helyét elfoglalja a
tribünökön, a házak ablakaiban, az utca gyalogjáróján. Az országgyűlés
is már korán reggel tartotta együttes ülését, s az Országházból indult
el a Mátyás-templomba. A főrendek és képviselők érkezésekor már a
Szentháromság téren gyülekeztek a vármegyék és városok, s különböző más
testületek küldöttei, mind díszruhában.
Ezalatt a Várból is megindult a koronázó menet: elől egy huszárszázad,
aztán sorban a főváros küldöttsége, az udvartartás urai s a zászlós urak
és palotahölgyek, majd gróf Tisza István miniszterelnök. Utánuk a király
és királyné a kis trónörökössel. A ragyogó díszkocsikban felvonuló menet
a Szent György utcán, Dísztéren, Tárnok utcán és a Szentháromság utcán
át vonult a Mátyás-templom elé.
Ágyúdörgés és a főváros összes templomi harangjainak zúgása közben vonult be a királyi pár a templomba, ahol akkor már ki ki a maga helyén, összegyűltek az országgyűlés tagjai, a vármegyék és városok küldöttségei lobogóikkal, a királyi család tagjai, a szövetséges és a semleges államok képviselői s mindazok, akiknek a szertartásban funkciójuk van. A főpapság a főbejáratnál várta a királyt. A loretói kápolnából ekkor vitték a koronázási jelvényeket az erre hivatott zászlós urak a szentélybe. Erre kezdődött meg a koronázás tulajdonképpeni szertartása.
Két segédkező püspök a királyt az oltárnál várakozó
hercegprímás elé vezette. A király letérdelt és az evangéliumot
megcsókolva letette az igazságosság és béke esküjét. A hercegprímás
szintén letérdelt és a Mindszentek litániáját imádkozta. A litánia
végével fölemelkedett a király és két püspök kíséretében a sekrestyébe
vonult, hol a fölkenéshez megtette előkészületeit, letette kalpagját,
mentéjét és kardját. Visszatért kíséretével s az oltár legfelső
lépcsőfokára elhelyezett párnán térdre ereszkedett. Ekkor a hercegprímás
a szertartásmester által aranytálcán odanyújtott szent olajjal a király
Őfelségének jobb kézcsuklóját, jobb karcsuklóját, majd vállközét,
imádkozva megkente. A király a szent kenet letörlése végett azzal a
kísérettel, a mellyel jött, ismét a sekrestyébe vonult, ahonnan
kíséretével visszatérvén, a szentély előtt felállított trónhoz
visszament és ott térdeplőjére letérdepelve, a két segédkező püspök
pedig Szent István palástját odahozva, a magyar királyi főudvarmester és
a magyar királyi főkamarásmester segítségével ráadta, majd mind a négyen
helyeikre mentek.
A hercegprímás harsona és dobszó mellett megkezdte a szent misét, majd a
segédkező papsággal a főoltárhoz ment és az annak közepén felállított
faldistoriumra ült és a szertartásmester által neki átnyújtott Szent
István kardját kivonta. A király szintén a főoltárhoz járult s ott a
legfelső lépcsőfokra helyezett párnára letérdelt, fejét a hercegprímás
felé meghajtva tőle jobb kézzel átvette Szent István kivont kardját. Ez
alkalommal a hercegprímás a következő szavakat mondja: "Accipe Gladium
de Altari Sumptum", majd a hercegprímás a kardot visszavette, a
szertartásmester segítségével hüvelyébe rejtette és azzal a királyt
körülövezte e szavakkal: "Accingere gladio".
A király pedig a templomi gyülekezet felé fordult,
kivonta a kardot s megtévén a szokásos kereszt vágásokat, egyet előre,
egyet jobbra s egyet balra, hüvelyébe rejtette azt, mire odakinn
megdördült az ágyú és a sortűz.
Ezután gróf Tisza István, mint a nádor helyettese föllépett az oltárra,
megfogta a szent koronát s a hercegprímás segítségével a király fejére
tette. A többi érsek és püspök a szentséges korona felé nyújtották ki
kezüket áldást mondva. Ezután ugyancsak a hercegprímás "Accipe virgam
virtutis" szavak kíséretében átnyújtotta a királynak a jogart és az
országalmát. A két segédkező püspök, a magyar királyi főudvarmester és a
magyar királyi főkamarásmester segítségével leoldta Szent István kardját
a király oldaláról, amelyet az egyik segédkező püspök az oltárra
visszahelyezett, mire eldördült a második üdvlövés is.
A tizenegy zászlóvivő, a koronázási jelvényeket vivő
országzászlósok, a magyar királyi főajtónálló mester, a magyar királyi
hírnök, a püspök az apostoli kereszttel, a magyar királyi főlovászmester
helyettese az ország kardjával, a két darabont-testőrkapitány és a
főhadsegéd a szentély evangéliumi oldalán felállított trón körül
helyezkedtek el. A király, a nádor helyettese és a hercegprímás, a
kalocsai érsek, a másik segédkező püspök, a magyar királyi
főudvarmester, a magyar királyi főkamarásmester és a magyar királyi
testőrkapitány, valamint a segédkező papság kíséretében, az evangéliumi
oldalon felállított trónhoz vezették s beiktatták.
A hercegprímás a királytól jobbra, a kalocsai érsek balra, a nádor
helyettese lent a trónnal szemben, a szűkebb kíséret többi tagjai pedig
a másik trón előtt foglalták el helyüket. Éljen a király! - kiáltotta
Tisza István nádorhelyettes és az egész templom zúgott az éjjentől.
Ezután a királyné megkoronázása következett. A király, kíséretében
Várady érsekkel ós gróf Széchenyi püspökkel, a kikhez még herceg
Festetics Tasziló főudvarmester, gróf Festetics Pál főkamarás és Lónyay
testőrkapitány csatlakoztak, a veszprémi bíboros püspökhöz megy, aki a
főoltár közepe előtt bíboros faldistoriumon ül. Rövid szavakkal megkéri
őt, hogy koronázza meg őfelségét, a királynét. Ugyanakkor a királynét,
aki eddig egyedül térdelt, főudvarmestere, gróf Esterházy Sándor kézen
fogta és megindult vele. Közben az udvari kincstárnok a királyné fején
volt házi koronát levette. Uszályát herceg Esterházy Irma és gróf
Apponyi Sándorné vitte. A csoportot, amelynek élén a királyné haladt,
hat párduckacagányos magyar testőr követte, akik a szentélyben lévő
trónnal szemben, a pápai nuncius mellett kétoldalt állottak fel.
A király újból megkérte a veszprémi püspököt a koronázásra és a királyné
az oltár legalsó lépcsőjére helyezett bíbor színű vánkosra térdelt.
Amint a Mindenszentek litániája megkezdődött, leborult a vánkosra. Most
gróf Tisza István nádorhelyettes Festetics Taszilóval levette a király
fejéről a koronát. A hercegprímás a királyné jobb kézcsuklóját, jobb
karcsuklóját és vállai közét olajjal kente meg. A szertartás végeztével
gróf Esterházy Sándor főudvarmester megfogta a királyné kezét és a
sekrestyébe vezette. Esterházy Sándor a házi koronát átadta báró Hornig
Károly veszprémi püspöknek. A hercegprímás előtt a királyné letérdelt a
bíbor színű vánkosra, mire Hornig püspök a királyné fejére tette a házi
koronát. A hercegprímás és Tisza a szent koronát a királyné jobbvállához
illesztették, a hercegprímás visszaadta a koronát a nádorhelyettesnek,
aki újból visszavitte a királyhoz és a felség fejére illesztette. A
hercegprímás átnyújtotta a királynénak a jogart és az országalmát; gróf
Esterházy Sándor főudvarmester, Széchenyi püspök, Várady érsek és Hornig
veszprémi püspök a palotahölgyektől és a kamarásoktól követve a
királyhoz kisérték.
A veszprémi püspök itt meghajolt a királyné előtt, aki visszaadja a
jogart és az országalmát. A koronázási misének végén mozgás támad a
tömegben, a csoport kétfelé válik, a királyné távozik a templomból. Elől
a főszertartásmester vitte a királyné házi koronáját, mögötte a királyné
fehérben, uszályát a főudvarmester vitte. Közvetlenül utána Wallia
altábornagy a trónörökössel. A királyné ezután eltávozott kis fiával
együtt a templomból, a király pedig elvégezte az aranysarkantyús vitézek
lovaggá avatásának hagyományos szertartását.
Ennek végeztével a király kivonult a templomból s fölment a
Szentháromság téren az ott álló Szentháromság-szobor előtt fölállított
emelvényre, a koronával a fején. Átvette az ezüstkeresztet s elkezdődött
az eskü szertartása. Tisza István gróf átadta a hercegprímásnak az eskü
szövegét, mire a prímás hangosan olvasta s a király pedig utána mondta.
Tizenkét óra volt, a közönség zúgva éljenzett, a honvédzenekar a magyar himnuszt játszotta, amelyet a küldöttségek s a tribünökön gyülekező közönség állva énekelt. A király e szertartás után rövid időre visszavonult a templomba, majd ismét kilépve szürke lóra ült, s fején a koronával, vállán Szent István palástjával a menet olyan sorrendben ahogy reggel érkezett, elindult a Tárnok utcán és Dísz téren át a Szent György térre. Itt a király föllovagolt a tér közepén hagyományos módon fölépített dombra és megtette a négy kardvágást a világ négy tája felé.
IV. Károly a koronázási dombon
A kardvágás után bevonult a palotába, ahol még a koronázási ebéd ősi
szertartása várta az e célra előkészített teremben, ahol összegyűltek a
királyi család tagjai, az udvari funkcionáriusok, zászlós urak, a
koronaőrök és a melléjük rendelt királyi biztosok. A terem egyik
páholyában ült Ferdinánd bolgár cár, mint a királyi család vendége. A
szimbolikus jelentőségű ebéd az ősi módon folyt le. A tulajdonképpeni
koronázás szertartása ezzel véget ért.
Délután még az e célra kiküldött országos küldöttség átadta a koronázási
ajándékot a királynak és királynénak. Estére a királyi család elutazott
családi otthonába, Togerbach-Reichenauba.