Az Erzsébet sugárút egy tervezett, de meg nem valósult útvonal Budapesten. A tervet a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1929. júliusában elfogadta, a fővárosi közgyűlés pedig 1930. februárban jóváhagyta. A terv később Madách Imre útként újra terítékre került. (kép fent: Az Orczy-ház a Károly körúton 1925 körül. E ház helyére épült az Erzsébet sugárút "kapuja", a Madách-házak; háttérben az Anker-ház)

AJÁNLÓ

A Wesselényi utca problémái

Häufflernek 1853. évi térképén a Síp utcától kezdődőleg szép egyenes vonalat látunk a városárok vonaláig (Rottenbiller-utcáig) húzódni, s onnan további egyenesben végig haladni a szőlőtáblák közt. Az utca neve : Gasse.

Pest város 1870. évi átnézeti térképén már Aréna-utcát találunk e helyen, nyilván az István téri népszínház közelségéért. E pontos térképen arról is meggyőződünk, hogy Aréna-utca csak a Kertész utcát követő névtelen utcáig — a mai Erzsébet körútig — jut el zavartalanul, azon túl lépten-nyomon megszakad: csak szabályozási vonalként létezik. Ez az Aréna-utca 1873-ban a Közmunkatanács jóvoltából díszes nevet kapott Wesselényi Miklós bárónak, Széchenyi daliás kebelbarátjának emlékezetére.

Az érdektelen szemlélő, aki a hetvenes évek városrendezését figyelte, szép jövőt jósolhatott ennek az utcának vagy valamelyik sugár irányú szomszédjának. Ugyanazok a feltételek, amelyek a Terézváros északi részén közlekedést, levegőt és tisztaságot követeltek, az Erzsébetvárosban is megvoltak.

A díszes nagy Sugárút létesítése azonban bizonyos reakciót váltott ki, amely megnyilvánul a Közmunkatanácsnak abban az 1872. évi elvi kijelentésében, mely szerint "a már fennálló váci, kerepesi, kőbányai, üllői és soroksári főutakon kívül, több elsőrendű sugárút irányú út előállítása még a legtávolabb jövőre terjesztett gondoskodás által sem indokoltathatnék, miért is a szabályozási tervbe felvett másod- és harmadrendű jelentőséggel bíró sugárirányú utak létesítése csupán csak az illető telekbirtokhoz való hozzájuthatás és a helyi közlekedés érdekében állapíttatott meg".

A Wesselényi-utca - mint láttuk - ily szerényebb rendezésre is rászorult. Lakói azonban először mégis a Belváros felé gravitáltak. Már 1873-ban a Wesselényi utcának az Országútra való kihozataláról olvasunk. Ennek az érdekeltek költségén kellett volna megtörténnie, amiben azonban nem jött létre megegyezés.

Idővel lassanként mégis kialakult a Wesselényi utca. Időközben az Andrássy út kötött le minden figyelmet. Ennek elkészülte után 1886 és 1887 közt vált megnyithatóvá a Wesselényi utcának a Nefelejts- és Rottenbiller utca közti szakasza. Ugyanekkor szó volt a Rózsa- és Szövetség-utcák közti szakasz megnyitásáról is. A kérdés tárgyalásánál a Közmunkatanácsnak utalnia kellett ama tapasztalatára, hogy a nagy áldozattal végzett utcamegnyitások és telekrendezések hatása nem egyszer nem fejlődhetett ki azért, mert a Főváros nem tartott vele lépést az új utcák rendezésében; amíg ezek csatornázva, kövezve, világítva és vízvezetékkel ellátva nincsenek, a telektulajdonosok természetesen nem építkeznek.

Az útvonal életében jelentős volt az 1895-ös esztendő, amikor a Székesfőváros előterjesztést tett a Közmunkatanácshoz, hogy a Wesselényi utca a Síp utcától folytatólag a Dohány utcáig hat öl szélességben megnyittassék.

A Tanács teljes mértékben méltányolta azokat a nagyfontosságú érdekeket, amelyek a Wesselényi-utcához közlekedési és közegészségi szempontból egyaránt fűződnek, sőt abban a meggyőződésben, hogy az Andrássy út és a Kerepesi út között sűrűn beépített és tömören lakott tekintélyes területen a Wesselényi-utca annyival inkább közlekedési főér szerepére van hivatva, mert a párhuzamos többi utcák is, nevezetesen úgy a Dohány utca, mint különösen a Dob- és Király utca szintén nagyon keskenyek: az új szakasz szélességét a szándékba vett hat öl helyett nyolc ölre ajánlotta. Itt csillant meg a sugárúti ékesség a Wesselényi utca előtt, hogy azontúl a szomszédban ragyogtassa csábos fényét.

Az Erzsébet sugárút tervezett nyomvonala

Az Erzsébet sugárút terve a Dob utca vonaláig

Ismét eltelt hét esztendő. 1902-ben az Erzsébetváros országos képviselője, Morzsányi Károly, törvényhatósági bizottsági tag és a Közmunkatanácsnak is tagja gyújtotta meg újra az erzsébetvárosi sugárút fáklyáját. A fővárosi mérnöki hivatal erre különféle változatokat készített két főtervtípus körül. Az egyik a Központi Városháza károly körúti kapujából indult ki és a Damjanich utca irányában szelte át az Erzsébetvárost, a másik a Dob utca szélesítésével és vonalának megtartásával óhajtotta a kérdést megoldani.

Általános volt a vélemény, hogy Erzsébetvárosnak szüksége van egy sugárútra, tehát egy ilyen a Dob- és Király utca közötti megoldás is örömmel üdvözlendő. Mindenesetre tisztázni kellett az eszme részleteit és anyagi hátterét, miért is a Közmunkatanács ilyen értelemben kereste meg a Fővárost.

A következő években egyes lelkes mérnökök máris készítettek terveket, de hivatalosan ez ügyben nem történt semmi egészen 1908-ig, amikor a Székesfőváros először mondta ki határozatilag annak szükségét, hogy a VII. kerületben egy új útvonal létesüljön.

A Közmunkatanács ez üggyel hivatalosan tulajdonképpen 1909-ben foglalkozott először dr. Szentkirályi Kálmán ügyvéd beadványa alapján, amely részletes számításokat is tartalmazott.

Ugyanezen évben, 1909-ben a Főváros arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Dobó utca kiszélesítése az Erzsébet sugárút tervétől legyen független. 1910-ben a székesfőváros tanácsa erre nézve konkrét javaslatot tett a Közmunkatanácsnak, amely azonban ezt nem találta kielégítőnek, hanem saját műszaki osztályával tervet készíttetett a Dob utca szabályozásáról, és ebbe beleépítette a Runbach, Holló, Síp, Kazinczy, nagydiófa, Klauzál és Csányi utcák kiszélesítését, illetve szabályozását, ami utóbb a Főváros helyeslésével is találkozott.

1912-ben Andrássy Géza gróf a Közmunkatanács illsuztris tagja mutatott be szabályozási tervet (lásd a lap tetején).

Sem a most említett, sem egyéb — szép számmal készült — terv dolgában azonban végleges megállapodás nem jöhetett létre, még pedig nemcsak a kérdésnek városrendezési szempontból való nagy fontossága és az új városháza elhelyezésével történt kapcsolatba hozatala miatt, hanem ama nagy anyagi áldozatok miatt sem, melyeket a művelet végrehajtása megkövetelt.

Kétségtelen volt ugyanis, hogy a tervezett főközlekedési ér nemcsak a Székesfőváros fejlesztése szempontjából bír kiváló jelentőséggel, hanem az általa érintett városrész ingatlantulajdonosainak is nagy gazdasági és üzleti értékgyarapodást biztosít; az ebben való részesedésről a közpénztár semmi szín alatt sem mondhatott le.

Az Erzsébet sugárút ügyében a Székesfőváros első ízben az 1913. év július havában foglalt el konkrét álláspontot. Az ekkor elfogadott szabályozási terv arra a feltevésre van alapítva, hogy a Központi Városháza nem marad meg jelenlegi helyén, hanem ez a tömb felszabadul és parcellázva értékesítésre kerül, míg az új városházát esetleg azon a tömbön építik fel, melyet a Károly körút, Dob utca, Rombach utca és Király utca határol.

E terv szerint az Erzsébet út a Károly körútból kiindulva 25 méter szélességben nyittatnék meg és kapcsolatba hozatnék a Damjanich utcával, amely egy régebbi tervnél már jutott ilyen szerephez.

Kapcsolatosan a székesfőváros közönsége hozzájárult ahhoz is, hogy a volt Váci körút egyenes meghosszabbításával a Központi Városház tömbjén keresztül egy 25 méter széles főútvonal nyittassék, mely egészen a Kígyó térig (ma Ferenciek tere) vezessen és ebbe a főútba tereltessék az Erzsébet út forgalma a Belváros felé a Gerlóczy utcán át, amely az elfogadott terv szerint szintén 25 méterre szélesedik.

E szertelenség népszerűsége természetesen nem lehetett hosszú életű. Egy Erzsébet sugárútra feltétlen szükség volt. Erre meg kell lennie a költségnek. Fölös volt azonban e mindenesetre nehéz problémát egy még nehezebbel bonyolítani. Ezt belátta a székesfőváros közönsége is, és az 1914. év elején e szabályozási tervet elejtette.

Az Erzsébet út ügyét most ismét a Közmunkatanács vette kézbe és mindenekelőtt a székesfőváros vezetőségével igyekezett azt megvitatni és a további tárgyalásokra előkészíteni.

Az értekezletek során az a nézet alakult ki, hogy olyan tervre van szükség, melynek alapján a művelet költségszámításai a betterment* alkalmazását felölelő külön törvény megalkotásának céljaira megtehetők legyenek. A költségszámítások céljára a Közmunkatanács elfogadta a székesfővárosi tanács 111. ügyosztályának az értekezleti megállapodásoknak megfelelő új tervezetét, mely az Erzsébet útra eddig felmerült sok terv közül aránylag a legjobbnak mutatkozott.

E terv szerint az Erzsébetvároson keresztül a Központi Városházához vezetendő és általában 25 méter szélesre vett útvonal a Rottenbiller és Damjanich utcák találkozásánál kezdődik, ahonnan 60 méter széles térszerű kiképzésből indul ki és a mai Dob utca felhasználásával halad a Klauzál térig. Innen az út a Király-utcához közeledő enyhe görbülettel halad a Rombach-utcáig. A Rombach-utca és Károly-körút között az út nagyobbméretű térszerű kiképzésbe jut és a Központi Városháza telkének homlokzatára közel merőlegesen kapcsolódik a Károly körút forgalmába.

* a földtulajdon értékének oly emelkedése, amely nem a tulajdonos ténykedéséből folyik. A betterment adó ennek az értékemelkedésnek a megadóztatása.

Az Erzsébet sugárút és környékének végleges szabályozási terve

Ami az útnak a Károly-körútba való betorkolásánál létesítendő tér kihasználását illeti, különös tekintettel arra, hogy az új városháza minden valószínűség szerint a mostaninak helyén fog felépülni, ezt a kérdést a Tanács teljesen nyitva hagyta.

1914. évi április hó 14-én kelt a Közmunkatanácsnak ez a határozata, amely a legjobbat ígérte azoknak, akik az új útvonal dolgát szívükön viselték. A világháború kitörése azonban e szép tervek megvalósítását is bizonytalan időre elhalasztotta. Tizennégy év multával hozta ismét szőnyegre a kérdést a jelentkező magánérdek. Az Orczy-ház Rt. ugyanis a várostól elvi építkezési engedélyt kért, ezt azonban a város elutasította, mert a tervezet eltért a szabályozási vonaltól. Ez a megmozdulás mindenesetre mementó volt arra, hogy az Erzsébetvárosnak e zsúfolt és nem fejlődő részével valamit tenni kell.

E célból 1929 februárjában a Közmunkatanács műszaki osztálya új terveket készített, amelyeket a Tanács magáévá tett s azt — záros határidő alatt teendő nyilatkozattétel céljából — átküldte a Székesfővárosnak. 1929 májusában viszont a Székesfőváros mutatott be új terveket a Közmunkatanácsnak. A Tanács ennek lényegét elfogadta, egyben új végleges tervet készíttetett, amelyben költségkímélés szempontjából a betorkolási tér méretét csökkentette s a leendő új városházának szimmetrikus elhelyezést adott. Ezt az állásfoglalást a Tanács 1929. július 16-án határozatilag kimondta. A kérdésnek szavazásra történt feltételekor a tanácstagok egyenlő számban szavaztak igennel és nemmel. A döntést Rakovszky Iván elnök szavazata hozta meg. Ezzel a szabályozási terv megállapítást nyert.

Ebben az 1929-es évben tetőpontját érte el az Erzsébet sugárút körüli izgalom. Ez időben történt, hogy a székesfőváros tanácsa dr. Ál-dássy József belügyminiszteri államtitkárnak a Dob utca és Csányi utca sarkán levő építkezése dolgát nem volt hajlandó érdemlegesen tárgyalni, míg a Közmunkatanácstól az Erzsébet sugárút megnyitásával kapcsolatos költségek tekintetében határozott választ nem kap. Ezzel szemben a Közmunkatanács álláspontja az volt, hogy a Székesfővárosnak ezt az ügyet haladéktalanul le kell tárgyalnia, mert az Erzsébet sugárút szabályozási terve törvényszerűen meg van állapítva, ebből 1 szempontból tehát a konkrét magánépítkezés meg nem akasztható.

AJÁNLÓ

Andrássy Géza gróf

Morzsányi Károly
országgyűlési képviselő

Árkay Aladár

A közönség a valónál talán kissé nagyobbnak látta a Közmunkatanács és a Székesfőváros vezetősége közti ellentétet, amely az év előrehaladtával mindjobban elsimult. Ez időben a helyzetet Rakovszky Iván elnök a következőkben jellemezte:

Az Erzsébet sugárút dolgában a Székesfőváros és a Közmunkatanács között hatásköri összeütközés nem lehet, mert mind a két hatóság meg fog maradni törvényes hatáskörében. Ebben az ügyben annakidején sem fenyegetett komoly ellentét. Úgy tudom, hogy a Közmunkatanácsnak ez ügyben a székesfővároshoz intézett átirata a székesfőváros vezető köreit erről meggyőzte s így további nehézségek alig fognak előfordulni. A szabályozás anyagi kérdéseit illetően kétségkívül minden nehézség nélkül létre fog jönni a megegyezés. A régi gyakorlat szerint az utcákat a Közmunkatanács sajátítja ki a Fővárosi Pénzalap terhére. A tereket a főváros szabályozza a maga költségére. Itt tulajdonképpen csak két térről van szó; az egyik a Károly király úton lenne, szemben a városházával, ez már amúgy is városi telek; másik a Klauzál-tér egy kis darabja. Általában, ami a szabályozás költségeit illeti, elvi álláspontom, hogy előzékenységet tanúsítsak a város iránt.

Az Erzsébet sugárút megnyitásának és a sugárút folytatását tevő dob utcai rész kiszélesítésének — a Teréz körútnál — a Közmunkatanács terve szerint alig lesz lényeges pénzügyi akadálya. Az érdekelt telektulajdonosok bizonyára szívesen lemondanak a kiszélesítéshez szükséges egyes teleksávokról annak a nyereségnek fejében, hogy utcafrontot kapnak, illetve mellékutcáról előkelő útvonalra jutnak.

Két nehezebb pontja van az út megteremtésének: az egyik a Klauzál tér megnagyobbítása, másik az Erzsébet körút kérdése. Minthogy azonban a Közmunkatanács külföldi példák nyomán immár nem zárkózik el mereven az eddigi szabályok mértékénél magasabb építkezések elől, ott, ahol világosság és levegő nem hiányzik, ennek a két útrészletnek a kiépítését úgy vélem biztosíthatónak, hogy az áldozat hozatalára kényszerült telektulajdonosoknak az építési magasságok felemelésével adunk ellenértéket. Ezek a házak tágas térre, illetve széles útvonalakra nyílnak s így a közegészségügy érdekein sem történik sérelem, ha az épület magasságok felemelését megengedjük

A Közmunkatanács e nyugodt és céltudatos eljárása meghozta gyümölcsét, mert 1930-ra minden ellentét elsimult. A Székesfőváros 1930. évi február hó 19-én tartott közgyűlésén a Közmunkatanács terűéhez hozzájárult és tudomásul vette, hogy az útvonal szabályozásának végrehajtását a Tanács vállalja. Szó volt ezenközben kisebb módosításokról, amelyek részben elfogadtattak, részben függőben maradtak, mint pl. a Károly király-úti rizalitok kérdése, stb. Az ilyesmi azonban eltörpül ama nagyszabású megmozdulása előtt, amelyre a Közmunkatanács vállalkozott. Negyven évig tartott, amíg erre a startra megnyílt az alkalom.

Az Erzsébet sugárúti tervpályázat

Az ügynek e stádiumában a Közmunkatanács tervpályázatot írt ki az Erzsébet sugárút betorkolásának építészeti kiképzésére. A döntés 1930. augusztus elején történt meg. A bíráló-bizottság elnöke Rakovszky Iván volt; tagjai: dr, Czabalay Kálmán a Közmunkatanács alelnöke, Fodor Sándor miniszteri tanácsos, a Közmunkatanács mérnöki osztályának vezetője, Karkas Rezső fővárosi tanácsnok, dr. Hültl Dezső műegyetemi tanár, K. Császár Ferenc építésztanár, főv. törvényhatósági bizottsági tag, Hoepfner Guidó építész, királyi tanácsos és Kotsis Iván műegyetemi tanár, aki egyúttal a bizottság előadói tisztét töltötte be.

A bizottság 47 terv fölött mondott bírálatot, mely tervek számottevő része rendkívül értékes munkát ölel fel, aminek révén a tervpályázat színvonala igen magas volt és azon a magyar építészi kar teljesítőképességének legjavát produkálta.

A feladat a Károly körút és Erzsébet sugárút csatlakozásánál előálló térség építészi megoldása volt, abból a szempontból, hogy a főváros nagyforgalmú üzleti és közlekedési gócpontjában egy építészetileg kiemelkedő, harmonikus városkép alakuljon ki. A program kikötése értelmében az Erzsébet sugárút a betorkolás előtt áthidaltatik egy keresztarányú épületszárnnyal, amely alul a közlekedés számára nyitott és amely a tér másik két oldalával együtt egy a Károly körútra néző nyugodt hatású térséget határol. Megengedtetett a tér hangsúlyozása céljából egyes helyeken a szabályzatban előírt méreteknél nagyobb magasságú felépítmények létesítése is.

A díjak kiosztásánál a bíráló-bizottság elsősorban honorálta a program feltételeinek az esztétikai és reális vonatkozások tekintetében való helyes kielégítését és ezek után méltányolta az építőművészeti szempontból kiemelkedő szabadabb gondolatokat.

A díjazott, megvett és megdicsért tervek révén a bíráló-bizottság a Közmunkatanács részére oly megoldásokat választott ki, amelyekből módjában fog állani a kivitel céljára legalkalmasabb terv kiválasztása. Az első díjat az "Egy" jeligéjű terv nyerte el, szerzője Árkay Aladár; a másodikat a "Metro" jeligéjű, szerzője Friedrich Lóránt; a harmadikat a "Városkép" jeligéjű, szerzői Árvé és Gerstenberger.
Megvétettek a következő építészek tervezetei, kezdő betűszerinti sorrendben: Almássy Balogh Lóránt, Komor Marcell és János, Orbán Ferenc, Sándy Gyula, Schömer Ferenc, Walder Gyula. Dicsérő elismerést nyertek sorszám szerint fölsorolva a következő jeligéjű tervek: Mercur, Korszellem, Corvin magyar hete, Traforo, Üzletház és lakóház, Nyitott sugárút.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa egyik tervet sem tartotta kivitelezésre alkalmasnak, ezért a végleges tervet maga a Közmunkatanács készítette el a pályaművek anyagának felhasználásával.

Az egykori Orczy-ház

Az Orczy-ház bontása 1932 után

A Közmunkatanács Wälder Gyula műegyetemi professzort bízta meg az egységes építészeti kiképzés tervének elkészítésével. Wälder átvette Árkay tervéből a diadalívszerű épületet az Erzsébet, illetve Madách sugárút méltó indítására, egyesítve saját tervének árkádos pilonjaival. Az építkezés 1937-ben kezdődött el, miután előzőleg már lebontották az Orczy-házat, megváltoztatva ezzel Pest egyik igen jellemző városrészének arculatát. A Madách tér épületegyüttese műemléki, a Károly körúti épületek pedig fővárosi védelem alatt állnak.

Árkay Aladár első helyezést elért pályaműve


Friedrich Lóránt második helyezést elért terve

AJÁNLÓ