Az eucharisztia szónak több jelentése is van:
egyrészt a kenyérrel és a borral végzett liturgikus cselekmény, ebből
adódóan pedig a katolikus és ortodox szóhasználatban az egész szentmise,
illetve liturgia. Másrészt az Eucharisztia – katolikus és ortodox
hitvallás szerint – jelenti a kenyér és a bor színe alatt valóságosan
jelen lévő Jézus Krisztust is. Ebben az értelemben – mivel személyre
utal – bevett szokás a nagy kezdőbetű használata, s ilyen értelemben
szinonimája az Oltáriszentség.
A 34. Világkongresszus rendezésének jogát Budapest nyerte el. Ez -
messze túlmutatóan annak egyházi jelentőségén - óriási elismerésnek
számított. Volt már egyszer hazánkban ilyen kongresszus, de akkor még
Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia részeként volt rendezője, s a
kongresszus Bécsben volt.
Az 1938-as 34. eucharisztikus kongresszus története egészen 1930-ig
nyúlik vissza. Ekkor tartották meg ugyanis a Szent Imre-évet, amelyet
nyugodtan lehet egyfajta főpróbának tartani. A Szent Imre herceg
halálának 900. évfordulójára rendezett ünnepségsorozat nemzetközi
mértékű volt: többek között részt vett rajta XI. Piusz pápa legátusa,
Sincero bíboros, 6 további kardinális és körülbelül 100 külföldi püspök
is. Országszerte rendeztek lelkigyakorlatokat és népmissziókat,
amelyeken csak Budapesten több mint 130000-en vettek részt.
Az emlékév sikere megerősítette Serédi Jusztinián bíbrost, esztergomi
érseket és hercegprímást az elgondolásában, hogy 1938-ban Budapest
rendezhetné az eucharisztikus kongresszust. Így abban az évben
Magyarországon kettős szentévet lehetne tartani, mivel 1938 Szent
István-évnek is számít az államalapító király elhunytának 900.
évfordulója miatt. Ezért a hercegprímás több útra is elment, amelyeken
külföldi támogatókat is szerzett a kongresszus budapesti rendezéséhez,
illetve a kettős szentévhez.
A sajtó eleinte arról számolt be, hogy a legesélyesebb pályázók között
van Zágráb, Prága és Varsó is. Végül a lengyel–magyar barátság jegyében
a lengyel főváros visszalépett Budapest javára, így 1936. november 17-én
Párizsban a magyar fővárost nevezték meg, mint a következő kongresszus
helyszínét. Mihalovics Zsigmond, az Actio Catholica (katolikus mozgalom,
amelynek célja a világi hívek bevonása az egyház mindennapjaiba)
igazgatója így nyilatkozott a hír hallattán:
Magyarország beláthatatlan jelentőségű kitüntetéshez jutott. Egyszeriben a nemzetek első sorába lépett. (…) 900 éve a Szentszék koronát küldött alapító szent királyunknak, s ezáltal a keresztény királyok sorába lépett. 900 év után a Szentszék a romokban heverő magyar haza, a nyugati kereszténység ősi védelmezőjének oltárára helyezi az élet legnagyobb kincsét
Ahogy kiderült, hogy a kongresszust Budapesten fogják megrendezni
1938-ban, az ország lázas készülődésbe kezdett. Az ünnepségsorozat fő
szervezője Bangha Béla jezsuita szerzetes volt, aki a kongresszus
himnuszát is írta. Az Actio Catholica a helyi szervezetein keresztül
lelkigyakorlatokat és előadásokat tartott, amelyek témája az
Oltáriszentség volt. 1937-ben az espereskerületekben helyi
kongresszusokra várták a híveket. A szervezés legfőbb irányítója az
Előkészítő Főbizottság volt, amely alá 14 bizottság tartozott, amelyek
többek között műszaki, pénzügyi, közlekedési és hitbuzgalmi feladatokkal
foglalkoztak.
A rendezők eleinte 2,5 millió pengős költségvetéssel számoltak, amelyet
a kormány túlméretezettnek talált, de végül az anyagi hátteret a
katolikus egyház, a kormány, a székesfőváros és a mágnások biztosították
és a költségvetés meg sem közelítette a 2 millió pengőt. A püspöki kar,
a katolikus intézmények, a vallásalap mellett a budapesti önkormányzat
is segített: az 1937. évi költségvetésben 80.000 pengőt állított be erre
a célra, ami 1938 májusára 450.000-re emelkedett.
Noha a szervezéskor nyomatékosították, hogy a spirituális célok az
elsődlegesek, a magyar államiság és a kereszténység szoros kapcsolatának
hangsúlyozása elkerülhetetlen volt a rendezvény alatt - továbbá
szerették volna szemléltetni az Állam és az egyház remek kapcsolatát is.
Így lett a kongresszus fővédnöke Purgly Magdolna, Horthy Miklós
kormányzó katolikus felesége.
A Hősök tere 1925-ben, a térkövezés előtt
Budapesten a felkészülés alatt
restauráltak 14 katolikus templomot (köztük a Szent
István-bazilikát, felújították azokat az utakat,
amelyek egybeestek a körmenetek útvonalaival,
átrendezték a Hősök terét (ekkor vesztette el a
parkosított jellegét), illetve a leengedték a
Városligeti-tó vizét, ahol a medence kitisztítása
után padokat helyeztek el.
Az eucharisztikus kongresszus legfőbb helyszíne a
Hősök tere volt, ezért is rendezték át: lekövezték
és Gábriel arkangyal oszlopa mögött felépítettek egy
ideiglenes oltárt, ami a római Szent Péter-bazilika
főoltárának pontos mása volt, illetve az emlékmű
mögött felhúztak két ideiglenes harangtornyot is.
Ezekre a munkákra 450.000 pengőt fordítottak.
A Városligeti-tó 1938-ban (kép: Fortepan)
Többszázezer embert vártak a
misékre, körmenetekre, szentségimádásokra, így nem
lett volna elég a Hősök terére kirakni a padokat, a
városligeti tó területére is szükség volt. De nem
csak a Hősök terén voltak változások: a főváros több
pontján is a legkülönfélébb díszeket rakták ki.
A Magyar Királyság székesfővárosa, Budapest, 1938.
májusának utolsó hetében csak az 1896-os
Milleniumhoz hasonlítható pompájú, katolikus
ünnepségsorozat színhelye volt. A világ minden
tájáról részt vett világi hívők mellett papok,
szerzetesek, apácák, prelátusok és főpapok jöttek el
a rendezvényre. Pacelli bíboros államtitkárral, a
pápa legátusával az élen megjelent 14 bíboros, 48
külföldi érsek és 97 püspök. Két ország nem
képviseltette magát a rendezvényen: a bolsevik
Szovjetunió és a náci Németország. A náci
újpogányság szellemében Hitler az Anschluss után
megtiltotta a német és az osztrák katolikusoknak a
részvételt.
Az ünnepségsorozat 1938. május 23-án vette kezdetét.
Ezen a napon érkezett meg a 14 fős pápai küldöttség
Eugenio Pacelli bíboros-államtitkár vezetésével. A
vonat a Keleti pályaudvarra futott be, ahol
uralkodóknak kijáró tiszteletadás fogadta a
vendégeket: jelen volt a kormányzó, Imrédy Béla
miniszterelnök, gróf Teleki Pál vallás- és
közoktatásügyi miniszter, Hóman Bálint tárca nélküli
miniszter, illetve a kormány több más tagja mellett
a képviselőház és a felsőház elnökei és a honvédség
főparancsnoka is.
Eugenio Pacelli
(1876-1958)
Serédi Jusztinián
(1885-1945)
Horthy Miklós fogadja Eugenio Pacelli bíborost,
pápai legátust a Keleti pályaudvaron
1938. május 23-án a Keleti
pályaudvaron, uralkodóknak kijáró állami és egyházi
protokollal fogadták a pápai legátust. Megjelent a
kormányzó, a katolikus Imrédy Béla miniszterelnök,
Teleki Pál kultuszminiszter, Hóman Bálint tárca
nélküli miniszter és a kormány több tagja, a
képviselőház és a felsőház elnöke, a honvédség
főparancsnoka.
A teljes magyar püspöki kar Serédi bíborossal az
élen épp úgy ott volt, mint Szendy Károly, Budapest
polgármestere. Az üdvözlő beszédek után az egyháziak
a Mátyás-templomba vonultak, ahol Montini helyettes
államtitkár olvasta fel XI. Pius pápa Serédihez
intézett brevéjét Pacelli legátusi kinevezéséről
(Pacelli bíboros egy év múlva XII. Piusként ülhetett
a pápai trónra, Montini pedig 1963-tól VI. Pál
pápaként vezette a világegyházat).
Másnap, május 24-én fogadást tartottak a pápai
küldöttség tiszteletére, amelyen Pacelli bíboros szavai után Balla
Sándor felállt egy dobogóra és a következőt mondta a legátusnak:
Áldott, aki az Úr nevében jő, hozsanna a magasságban! - Ezt énekeli a magyar földdolgozó, sokat szenvedett népe. Így köszönti azt, aki a mi Urunk Jézus földi helytartójának, Szent Péter utódjának követségében jött mihozzánk. A mindennapi kenyérért verejtékező földmíves nép hűséges katolikus hitéhez. Hisszük és valljuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus jelen van a legméltóságosabb Oltáriszentségben, és ezt a kincset a Római Katolikus Egyházra bízta. De azt is hisszük és valljuk, hogy a földön szántott barázda, az elvetett mag, a mindennapi kenyérért csorduló verejtékünk közelebb visz minket a teremtő Istenhez, közelebb visz az Oltáriszentséghez. Jézus Krisztus azzal tüntetett ki minket, földmíves népet, hogy a mi kezünkből kikerülő kenyeret választotta palástjának. Erről a hitről teszünk itt tanúságot Szentséges Atyánk követe előtt. Ezt hoztam el a föld népének nevében. Fogadja ezt a hitvallásunkat, mint katolikus magyar lelkünk legdrágább ajándékát. Áldja meg a szentségi Jézus minden lépését! Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!
Május 25-én délben elállt az eső és kisütött a nap, Budapest fölött
felragyogott az ég, így zavartalanul lehetett megtartani az
eucharisztikus világkongresszus nyitóünnepségét a Hősök terén. A tér
középpontjában a karcsú oszlop tetején álló, kezében keresztet tartó
angyal előtt építették fel a római Szent Péter bazilika főoltárának
hasonmását.
A Szépművészeti Múzeum lépcsőin emelkedett az államfői páholy és a
világi notabilitások tribünje. A Műcsarnok előterében kaptak helyet az
egyházfők és a főváros vezetői. Délután 5 órakor Budapest római
katolikus templomaiban egyszerre szólaltak meg a harangok, hogy tudtára
adják a városnak és a világnak: megkezdődött a 34. Eucharisztikus
Világkongresszus.
A rendezvény nyitónapján (kép: Fővárosi Szabó Ervin
Könyvtár)
Ekkorra megteltek a díszpáholyok, s megkezdődött az egyháziak impozáns bevonulása a Vajdahunyad várból a Hősök terére. A több százezres zarándoksereg a tér távolabbi részében és a leeresztett tóban elhelyezett padsorokban foglalt helyet.
A budapesti eucharisztikus világkongresszus
emlékérme
Serédi hercegprímás latin nyelvű
beszédében a kongresszus jelszavául választott
„vinculum caritatis”, a szeretet kötelékének
értelmét fejtegette. Az állam nevében Hóman Bálint
köszöntötte az eucharisztikus kongresszust. Ezt
követően Pacelli bíboros, a pápa legátusa szólt a
hívőkhöz. Felidézte a magyar nemzet ezeréves dicső
múltját, amelynek során Magyarország a kereszténység
védőbástyája volt és maradt. Ez burkolt politikai
üzenet volt: ez az ország képviseli most is ebben a
régióban következetesen a bolsevik ateizmussal és a
náci újpogánysággal való szembenállást. Pacelli
beszédében követte a bolsevizmust elítélő, 1937
márciusában kiadott Divini redemptoris, illetve a
néhány nap múlva közzétett, a náci újpogányságot
megbélyegző Mit brennender Sorge kezdetű pápai
enciklikákat.
Pacelli elmondta, hogy...
Az eucharisztikus Krisztussal ma is úgy bánnak, ahogyan bántak Krisztussal földi életében. Krisztus szenvedése Betlehemtől és a Golgotától az idők végezetéig tart. Ez a keresztény szív számára megpróbáltatást és szenvedést okozhat, de nem lehet akadálya hitének. Hol van ma Heródes és Pilátus? Hol van Néró, Dioklécián és Juliánus aposztata? Hol vannak az első századok keresztényüldözői? Porrá és hamuvá lettek a kereszténység ellenségei. A győztes: az Oltáriszentség Krisztusa! (...) Ő lesz a győztes továbbra is! Az istentagadás és istengyűlölet apostolai hiába akarják Krisztus művét, sőt nevét is száműzni az államból, a hívek szívéből. (...) Az Oltáriszentség az emberiség számára hitünk foglalata, a szentség iskolája. (...) A szentek példáján láthatjuk, milyen szoros kapcsolat van az Eucharisztia és az életszentség között. Szentekké kell lennünk az Oltáriszentség által!
A megnyitó ünnepséget este 8 órakor a budai királyi várban a kormányzó és felesége által adott ünnepi vacsora követte. Este 10 órakor a márványteremben az egyházi és a világi, politikai elit számára adott 1500 fős fogadással ért véget a nap.
A kongresszus első napjának, május 26-ának két
kiemelkedő mozzanata volt: a gyermekek és fiatalok
tömeges szentáldozása a Hősök terén, majd este az
impozáns hajóskörmenet a Dunán. Összesen 150 000
iskolájának vagy egyesületének egyenruháját viselő
elemista és gimnazista áldozott a nekik tartott
szentmise keretében. Akik az utolsó pillanatra
hagyták a szentgyónást, azoknak az Andrássy út két
oldalán gyóntatószékeket állítottak fel. E májusi
napon 300 pap végezte az áldoztatást.
Az esti hajós körmenet koreográfiája és technikai
kivitelezése egyedülállónak mondható az akkori
Európában.
„Egy város szépségének hódolata, amikor alkonyat
után egyszerre csak felsugároztak a város fényei; a
gyönyörű és hatalmas folyamban tükröződve ringott a
kereszténység kettős városa, Pest-Buda, mely erre az
éjszakára egészen az Eucharisztia jelvényeit öltötte
magára. A Lánchíd szinte maga a megelevenedett
kongresszusi jelvény; az Erzsébet-hídon égő vörös
kontúrjaival a kehely, a félmillió ember a partokon”
– olvasható a kongresszus emlékkönyvében.
Az esti félhomályban a sziporkázó fények neobarokk összhatást keltettek, s a rendezők jól kihasználták a Duna két partján elterülő világváros egyedülálló, háborúk és kontár építészek által fel nem dúlt csodás panorámáját. A Lánchíd modern kivilágítása, a királyi vár, a Koronázó Főtemplom és az Országház díszkivilágítása, a rakpartok mindkét oldalon fényárban úszó szegélye impozáns díszletet adott az „eucharisztikus flottatüntetésnek”.
XI. Pius pápa legátusának, Pacelli bíborosnak
érkezése
(Filmhíradók Online)
A körmenet a Szent István Bazilikából indult a
Duna-partra, az Eötvös téri hajóállomáshoz. Pacelli
legátus teljes bíborosi ornátusban vitte az
oltáriszentséget a hajóra, s a menet megindulását
messze hangzó harangzúgás köszöntötte. Legelöl lovas
rendőr díszszakasz haladt, majd a honvéd díszszázad
követte a zenekarral. A körmeneti kereszt alatt a
világi és szerzetes papság serege haladt. A papok
kezében égő gyertya lobogott. Díszes baldachin alatt
lépdelt a legátus, kezében az aranyozott
szentségtartóval. A baldachintól jobbra a Pázmány
Péter Tudományegyetem tanácsa, élén a rector
magnificusszal, jobbján a fővárost képviselő
polgármesterrel. A legátust a bíborosok menete
követte, a sort Serédi bíboros zárta.
A Zrínyi utcán át értek az Eötvös térre, ahol a
körmenet 9 kivilágított hajója várta őket. Az elöl
haladó hajó orrában hatalmas, kivilágított kereszt
állt. A Gellért-hegyről felröppenő rakéta jelezte,
amikor elindult a főhajó, a Szent István-gőzös.
A Szent István fedélzetén a főpapok foglaltak
helyet, a koronaőrség és a folyamőrség tagjai álltak
díszőrséget, a hajó elején pedig 12 harsonás állt. A
hajós körmenet a Duna folyásával szemben, felfelé
indult, a Margitszigetet megkerülve folytatatta
útját lefelé a Dunán a Horthy Miklós hídig, s itt
megfordulva ért vissza az Eötvös térre. A
rakpartokon 3000, égő fáklyákat tartó levente állt
díszsorfalat. A nagyszerű látványban a kormányzó és
környezete a királyi palota erkélyéről
gyönyörködött.
A Hősök tere felépítményei a kongresszus idején
A tömeget a Gellért-hegyen rendezett tűzijáték szórakoztatta. A tűzijáték végén a Citadellánál 50 méter magas, hatalmas kereszt gyulladt ki bengáli tűzből, vörösre festve a főváros egét. Az ünnepi látványosságnak éjfél körül lett vége. A kongresszuson őszinte hittel részt vevő vallásos tömegeknek életre szóló, felejthetetlen élményt szereztek a látottak, megerősítve hitüket és keresztény meggyőződésüket.
A kongresszus második napja nem a látványosságoké és
körmeneteké, hanem az áhítaté és a szakszerű
eszmecseréké volt. Reggel 8 órakor a Hősök terén a
katonák szentmiséje és közös áldozása nyitotta a
napot. Ezen a tábornoki kar katolikus tagjai és több
ezer honvéd vett részt. Délelőtt a bazilikában görög
rítusú szentmisét mondtak. A szakosztályi gyűlések
közül kiemelkedett az ifjúsági nagygyűlés. A
kongresszus legfelemelőbb lelki élménye a 150.000
férfi május 27-én tartott éjszakai szentségimádása
volt a Hősök terén, amely a Csávossy Elemér jezsuita
atya által vezetett három felvonásos misztériumjáték
keretében zajlott.
A több mint félmillió hazai és külföldi zarándok
azzal a benyomással távozhatott a Duna-parti
metropoliszból, hogy ez a város, ez az ország a
béke, a biztonság és a jólét szigete az újabb háború
előtt álló Európában.
Forrás: Élet és Tudomány, Gergely Jenő, Vadász
Sándor
Köszönet Béni Csabának
A Világkongresszus emlékbélyege