Az 1874. évi X. törvénycikk 14. §-a d) pontja a Fővárosi Közmunkák Tanácsa feladatává tette a Budapesten közlekedésre szolgáló közterületeknek, utaknak, utcáknak, tereknek, közöknek, lépcsőknek és rakodópartoknak elnevezését. A Tanács, miután első alapvető munkáit megindította, hozzáfogott e feladatához.

AJÁNLÓ

Szükség is volt erre, mert megállapítást nyert, hogy az akkor még nem egyesült városokban sok az újonnan keletkezett névtelen utca. Éppen ezért a Tanács 1872. évi október hó 10-én kelt 2036. számú határozatával kijelentette, hogy úgy adminisztracionális és közbiztonsági, mint ipari és forgalmi tekintetekből igen óhajtandónak tartja, hogy a város területén - különösen a vámvonalon belül - fekvő összes utcák rendes elnevezéssel bírjanak. Minthogy pedig az utcaelnevezés kérdése egyrészt sürgős, másrészt oly fontos, hogy annak kívánatos megoldása csakis a városi közönség közreműködésével létesíthető, célszerűnek véli, hogy a Közmunkák Tanácsa és a pestvárosi közönség által választandó 2-2 tagból álló vegyes bizottság küldessék ki, mely az illető utcák megnevezése iránt javaslatot tegyen.

E bizottságba a Közmunkák Tanácsa részéről Széher Mihály és br. Lipthay Béla, Pest város hatósága részéről Havas Ignác és Than-hoffer Pál küldettek ki. E bizottság 1872. évi november 14-én tartott ülésében tette meg javaslatát, amely a következő utcanevekre vonatkozott:

V. kerületben a Honvéd utca, Szemere utca, Koháry utca, Sólyom utca, Balaton utca, Klotild utca, Markó utca, Szalay utca, Visegrádi utca, Katona utca, Sziget utca, Kárpát utca, Bessenyey utca, Garam utca, Zápolya utca, Ipoly utca, Thurzó utca;

VIII. kerületben a Szentpétery utca, Aggteleki utca, Luther utca, Kenyérmező utca, Thököly utca, Berzsenyi utca, Szilágyi utca, Szigetvári utca, Balassa utca, Orczy út;

IX. kerületben a Kapisztrán utca, Bakács utca, Vaskapu utca, Tinódy utca, Ipar utca.

Ugyanekkor javasolták az V. kerület Nap utca nevének Alkotmány utcára, a Csillag utcáénak Kálmán utcára, a Templom terének Lipót térre, a VIII. kerület Temető utca nevének Köztemető útra, a Temető utcáénak Dugonics utcára, a Templom terének Mária Terézia térre, a IX. ker. István utca nevének Czuczor utcára, a Templom terének Nándor térre, a terézvárosi Árokvonal utcáénak Rotlenbiíler utcára való változtatását.

Mindezeket az új neveket a Tanács 1872. évi december 12-i ülésében 2593. sz. a. megállapította.

Az egységes Budapest létrejötte után a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1873. évi december hó 11-én hozott 2359. számú végzésében szükségesnek látta oly irányban is intézkedni, hogy az eddig különvált három városban előforduló ugyanoly utcanevek megszüntettessenek, s a még mindig néptelen utcák új nevekkel láttassanak el.

E célra vegyes bizottság alakult, amelynek tagjai lettek a Közmunkatanács részéről: Széher Mihály, br. Lipthay Béla és Andorjfy Károly, a Főváros részéről Királyi Pál, Hunfalvy János és dr. Havas Ignác.

E bizottság 1874. évi február hó 7-én és 10-én tartott ülésében tette meg javaslatát egyelőre a többször előforduló nevek kiküszöbölésére és a felhagyott nevek helyébe új nevek alkalmazására. Az elv az volt, hogy csak ritkább esetben használhassanak tulajdonnevet; inkább az utcában lévő nagyobb épületekre, palotákra vagy az utcák irányára, fekvésére és a célra, melyhez vezetnek, volt tekintettel. Az utcanév előtti számok mellőztetnek; egy név csak egyszer alkalmazandó; több egyforma utcaelnevezés tehát egy helyen meghagyatott.

E bizottság -amelynek tagjai csakhamar br. Podmaniczky Frigyes, Széher Mihály, Havas Ignác, Házmán Ferenc, Harrer Pál és Országh Sándor lettek-, több ízben tett javaslatot a Közmunkatanácsnak, amely e javaslatokat rendszerint magáévá tette. Az így 1872-1874-ben megállapított utcanevek tényleg csak 1875-1876-ban alkalmaztattak, majd 1877-ben részben módosíttattak.

E rövid néhány sorból is látható, mily gonddal kezelték nagyatyáink az utcák elnevezésének ügyét. Mi, sajnos, ily részletességgel sem folytathatjuk ezúttal e témát, amely � amint azt Schmall Lajosnak 1906-ban megjelent Buda-Pest utcái és terei című könyve megmutatta � külön monográfiát is megérdemel.

Minden város nyitott könyv, amelyben utcaelnevezésekről olvassuk el a történelmet, látjuk meg a polgárok lelki világit és még sok egyebet. Minden város hatósága elsősorban arra törekszik, hogy az utcanév a gyors tájékozódás szolgálja. Amikor azonban ennek a feltételnek eleget tett, igyekszik olyan nevet választani, amely valamely kulturális gondolatot szolgál. Ilyenek különösen történelmi személyiségek, helyek, intézmények és eszmék.

Az utcák logikus elnevezésének mégis vannak határai, amelyeket éppen az elnevezések célja: a tájékozódás megkönnyítése szab meg.

A Közmunkatanács jelenlegi elnöke mondta egy ízben:

"Az utcák neve arra való, hogy a városban való tájékozódás segítsék. Minden, ami ezzel a céllal ellenkezik hiba. Helytelen tehát az általában ismert � tehát elsősorban a belső városban fekvő � utcák neveinek cserélgetése, helytelen, ha a fontosabb épületek vagy közismert földrajzi pontok mellett fekvő tereket, utcákat nem ezekről nevezzük el, helytelen, ha ugyanazon elnevezésű utcák, terek, utak, közök egymástól távol fekszenek és helytelen, ha bármily érdemes, de mégis olyan személyekről nevezünk el utcát, akinek neve a legtágabb értelemben vett nagyközönség előtt nem ismeretes".

Erre a felfogásra utalnak a Közmunkatanácsnak alább közölt elvi határozatai. Századunkban a Közmunkatanács két ízben összegezte az utcaelnevezéseknél követendő elveket. Első ilyen elvi kijelentése az 1902. évi október hó 28 I ülésében hangzott el. Az innen kikerült 3465/1902. sz. határozat a következőket állapítja meg:

1. Régi, jó hangzású nevek felcserélésének helye nincsen.

2. Élő személyekről az elnevezés csak kivételesen azon esetben történhetik, amikor a haza vagy a székesfőváros körül szerzett kiváló érdemek mintegy erkölcsi szükséggé avatják, hogy a közelismerés és a közhála utcaelnevezés alakjában is kifejezésre jusson; az élő személyekről való elnevezés elhatározásához a szavazatok kétharmad többsége kívántatik.

3. Más személyes vonatkozású elnevezés rendszerint oly út, utca vagy térre alkalmazandó, melynek még nincs megjelölése.

4. Oly nevek, melyek nehézkes kiejtésük miatt az elnevezés gyakorlati céljára nem elég alkalmasak, mellőzendők.

5. Személyes vonatkozású elnevezések eseteiben a tanács az elnökség előterjesztésének fonalán titkos szavazás útján határoz.

E határozat huszonhat évig volt érvényben, míg nem azt a Tanács Rakovszky Iván elnök előterjesztésére 1929. évi január hó 15-én a következő, a változott viszonyoknak megfelelő 13.011/1928. sz. határozattal helyettesítette. E szerint a Fővárosi Közmunkák Tanácsa e jogkörének miként való gyakorlására vonatkozóan, az országos és nemzeti szempontok figyelembe vételével és a közönség eligazodásának megkönnyítésére a következő irányelveket állapítja meg:

1. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa a közlekedésre szolgáló közterületek elnevezési ügyeire külön bizottságot alakít; minden erre vonatkozó ügyben a Tanács e bizottság javaslata alapján határoz.

2. Az elnevezésnél elsősorban a helyi, földrajzi és történeti vonatkozásokat, továbbá az elszakított országrészek jóhangzású helység- és egyéb neveit kell figyelembe venni.

3. Személyekről való elnevezés ügyében a Tanács mindig titkos szavazással határoz. Ilyen elnevezéshez az szükséges, hogy ahhoz a jelenlevő szavazatjogos tanácstagok kétharmada hozzájáruljon. Személyekről életükben és elhalálozásuk után 10 év eltelte előtt nem lehet közlekedésre szolgáló közterületet elnevezni. Ez alól a Tanács csak abban az esetben tehet kivételt, ha a határozat hozatalában a szavazatjogos tanácstagoknak legalább háromnegyed része részt vesz; a kétharmad többség ebben az esetben is szükséges.

AJÁNLÓ

4. Jóhangzású és meggyökeresedett elnevezések meg nem változtathatók. Kivételnek csak akkor lehet helye, ha a név

a) nem őriz hagyományt,

b) nem földrajzi vonatkozású,

c) nem jelöl meg helyi emléket, vagy történelmi cselekményt, illetőleg történeti helyet és nincs kegyeleti vagy egyéb különös jelentősége,

d) nem jelenti egyetemes történeti, vagy helyi történeti nevezetességű személy nevét.

e) nem jelenti elszakított országrészeken fekvő helység, egyéb hely vagy emlék nevét,

f) meghatározott dolgot jelent és nélkülözi a hangulati elemet, vagy sérti a helyes nyelvérzéket,

g) teljesen közömbös, vagy puszta keresztnevet jelent, minden vonatkozás nélkül.

5. Az azonos vagy rokonhangzású, úgyszintén az elavult elnevezések fokozatosan kiküszöbölendők; viszont megszűnt régebbi, de fentebb körvonalazott nézőpontokból értékes elnevezések fokozatosan vissza-állítandók.

Az ugyanazon névvel megjelölt, de egymástól távol eső közlekedési közterületek neveit, mint amelyek éppen egymástól való távolságuk miatt a tájékozódást megnehezítik, fokozatosan szintén ki kell küszöbölni, vagy akként kell intézkedni, hogy azonos nevű közlekedési közterületek egymással összefüggésben legyenek.

Rendszeres felsorolásra nem lévén helyünk, csak néhány rapszodikus példával szolgálunk a közelmúlt utcaelnevezéseiből. Kezdjük a világháború hatásával.

A Közmunkatanács 1914. évi szeptember hó 9-én tartott ülésében határozta el, hogy a Váci körutat Vilmos császár útnak; ennek az útvonalnak, valamint a Lipót körút, Váci út, Teréz körút és Gyár utca egybetorkolásából előálló térséget pedig Berlin városáról Berlini térnek nevezi el (a mai Nyugati tér). A Közmunkatanács 1916. évi december hó 7-én tartott ülésén Bárczy István polgármesternek, a Közmunkatanács tagjának � akitől az előbbi indítvány is származott � javaslatára a Károly körutat Károly király útnak, december 19-i ülésén pedig a Várkert rakpartot Zita királyné útnak nevezte el.

Súlyos megpróbáltatások emlékét újítja fel a Közmunkatanács 1929. évi november 19-i ülésében hozott az a határozata, amelyben a VIII. kerület Illés utcái Romanelli utcának nevezi el Romanelli Guido olasz ezredesről, a kommunizmus alatt sok magyar vér megmentőjéről. Ugyanebben az ülésében az ősi magyar múlt tisztelete és az ebből merített remény is megszólalt, amikor a Közmunkatanács az I. kerület Villányi utat Szent Imre herceg útjának, a Ménesi utat pedig Nagyboldogasszony útjának nevezte el.

A legutóbbi években egész sorozata az új utcáknak elszakított országrészeink nomenklatúrájából nyert elnevezést. Ez alkalommal a közönség nyelvészeti szempontból is hozzászólt e kérdéshez, ami tanúsága annak, mily erős az érdeklődés az utcaelnevezések iránt. Ez abban is megnyilvánul, hogy mihelyt valamely városrész rendezést nyer, az érdekelt lakosság magától megszólal és előterjeszti kívánságát az utcanevek dolgában, amit a Tanács igyekszik figyelembe venni.
Az összes budapesti utcák és terek jegyzékét a Közmunkatanács nyomtatásban kiadta.

Forrás:
Siklóssy László - Budapesti Közmunkák Tanácsa története
Hogyan épült Budapest? 1870-1930.
Rakovszky Iván - Száz új utcanév

AJÁNLÓ