Szépítő Bizottmány

József nádor hagyatéka

Forrás: A Fővárosi Közmunkák Tanácsa története - Hogyan épült Budapest (1870-1930)

József nádor 1805. június 1-én terjesztette Ferenc király elé a főváros történetében korszakalkotó memorandumát Pest szépítéséről. E hatalmas dolgozatban részletesen felsorolja az összes teendőket, mellékeli Hild József plánumát, majd megjelöli a szervezetet, amellyel a kívánt reformok elérhetők volnának.

József nádor sok és gyors munkájú ember volt, akit a városiak lassú mozgása is nyugtalanította. 1808. szeptember 16-án pl. Pozsonyból leiratban érdeklődik a várostól, hogy miután Ő felsége a Hild-féle színháztervet jóváhagyta, mi van a színházépítéssel és a hajóhivatal áthelyezésével? Az ambiciózus Hildet időközben egy kis baleset érte. A nagy városi színházépítésben lekonkurálta őt a bécsi Ámon (Aman) János. A lapok már áprilisban írtak az építkezés küszöbön álló megkezdéséről; 1808. július 16-án pedig már megvolt az ünnepies alapkőletétel is. Ez mindenesetre egy okkal több volt, hogy Hild emberei is hangulatot keltsenek a Szépítő Bizottság sürgős megalakulása mellett, amely Hild terveinek megvalósítását jelentette.

A Királyi Szépítő Bizottság megalakítása 1808 október havában történt. A király elhatározását a nádor október 3-án közölte a Helytartótanáccsal, ez pedig 11-én a városi tanáccsal. Maga a Szépítő Bizottság 25-én ült össze először. Ezen az ülésen Szentiványi Bonaventura elnökölt, s ismertette a helytartótanácsi leiratot. E szerint a Királyi Szépítő Bizottság vezetése királyi biztosi minőségben József nádorra ruháztatott maga a bizottság egyedül a kormányzó közigazgatási hatóságtól fog függeni.
A bizottság tagjai lesznek: egy helytartósági tanácsos, aki elnökölni fog, három városi tanácsnok, három választott polgár, a városi főkapitány, Hild János építőmester, egy mérnök, egy kőművesmester, egy ácsmester, s az üléseken jelen lesz a városi mérnök is. Bizottsági tagnak nevezte ki a nádor Szlatiny Ferenc városbírót és Hoffmann Antal városi tanácsnokot is. A pénzek beszedésével id. Kiss Józsefet, ellenőrnek Lechner Ferencet nevezték ki.

Szentiványi visszatekintő előadásban ismertette Pest város eddigi építkezéseinek történetét. Kiemelte II. József városszabályozó tevékenységét; Ő alapította az Újvárost (Lipótvárost); Ő emelte a tüzérség befogadására szánt Óépületet; leromboltatta a Váci és Kecskeméti kapukat, valamint a városfalak egy részét; felvetette az utcaszabályozás és földalatti csatornák építésének gondolatát.

Elkészült a város szabályozási és szépítési terve. Nyilvánvaló, hogy ez a terv a lakosság számát annyira meg fogja növelni, hogy Pestet rövid idő múlva az osztrák monarchia első városai közé lehet sorozni. A szépítési tervet Ő felsége tudomásul vette; hogy ezt a Szépítő Bizottság hajtja végre, ezt nemcsak ki kell dobolni és plakátozni, hanem az újságok útján is a közönség tudomására kell hozni. E városrendezés nemcsak Pestnek lesz hasznára, hanem az egész országnak, ami a nádornak köszönhető.

Gondoskodás történt Szépítési Alapról. Ezt szolgálja a Lochner-féle hagyaték, amely 125.857 forintot ér és az eladott lipótvárosi és városligeti telkekből még be nem folyt összesen 135.920 forintnyi összeg. Ezeket a kintlévőségeket a legsürgősebben be kell hajtani. A városi pénztár 5000 forinttal fog évenként hozzájárulni az alaphoz, amely végösszegében — számításba véve a további telekeladásokat — 1,223.061 forintra értékelhető. Mindenesetre reális alapja egy egészséges működésnek.

A bizottság első határozata az, hogy bárki építkezzék is Pest határán belül, — akár újat épít, akár a régi épület homlokzatát akarja megváltoztatni — az tartozik az építkezés tervét Jóváhagyás végett a Szépítő Bizottságnak bemutatni. E rendelkezést egy építési bizottság hajtja végre, melynek Hoffmann Antal városi tanácsnok, Hild János építőmester és Degen Jakab városi mérnök a tagjai. A következő Időben gyakran elnököl Szilágyi Ferenc városbíró, majd Perényi Lázár báró.

Az egykori Hatvani kapu
A fallal körülvett régi Pestről számtalan út vezetett kifelé, pl. Hatvan felé, a mai Kossuth Lajos utca és a mai Rákóczi út torkolatánál.

A Szépítő Bizottságra az első csapás akkor súlyosodott, amikor 1811-ben Hild János elhunyt. Vele lezárul a bizottság rövid, de eredményes első korszaka. Vágyakkal teli nekiiramodás volt ez, mely csak hatvan év múlva ismétlődött meg a Közmunkatanács első éveiben. Hild-nek, mint olyannak, aki élete végső célját látta megvalósítva a Szépítő Bizottságban, — bár magánál nevesebb fia maradt Hild József * személyében — nem akadt utóda. (Később, inkább csak alkalmilag a bizottság építész-szakerői között találjuk Pollack Mihály-nak, e kor legkiválóbb emberének — Széchenyi építészének — nevét is. A hivatal iránt való lelkesedést, amely Hildben megvolt, nem lehetett tőle kívánni.)

Hild József nem volt városszabályozó, — bár tanácsát még az ötvenes években is kikérte a Szépítő Bizottság — de mint Pollack Mihály után legkiválóbb építésze a Széchenyi-József nádor kornak, műveivel erősen hozzájárult az akkori városkép kialakulásához. 1789-ben született Pesten, ahol — miután előzetesen Európát járta — 1820-ban telepedett meg és átvette az édesanyja által fenntartott családi építési üzemet. Ő építette a kirakodó piacon a Lloyd-palotát (1827—1830), gróf Cziráky Antal palotáját a Hatvani-utcában (1828), Valero és Appiano selyemgyárát a Király-utcában (1829), a Trattner Károlyi házat az Úri-utcában (1831), a sarokházat a Váci-utca és Kristóf-tér sarkán Birly doktor részére, amely a ráhelyezett szoborról Nagy Kristóf-ház nevet nyert, a Dorottya utca 6. és József tér 4. számú átjáró házat, a Pfeffer-féle Diana-fürdőt, a Császárfürdőt, a Wieser-féle házat az Európa-szálló mellett (1837). Ő építette fel háromemeletesre a Kassellk Ferenc által épített kétemeletes Városházát és ő vezette a Ballá Antal tervei szerint megkezdett Kálvin-téri református templom építkezéseit. A negyvenes évekből származó nagy megbízására, a Lipótvárosi Bazilika építkezésének tényleges megkezdésére csak az 1848-as szabadságharc lezajlása után kerülhetett sor. Ezt Hild 1869-ben bekövetkezett haláláig vezette. A templom kupolája is már épülőfélben volt. Az építés vezetését Ybl Miklós vette át, a tovább épített kupola azonban 1868 január 22-én összeomlott. A négy tornyú Bazilika képeinken jól megfigyelhető. A Szépítő Bizottság és Közmunkatanács közötti időközben tehát az építészeti vezetés nagyrészben Hildé.

Az 1820 körüli állapotot ismertessük Franz Schamsnak Vollstandige Beschreibung der königlichen Freystadt Pesth in Ungarn című 1821-ben megjelent könyve után, mely egy fél ívet szentel a Szépítő Bizottságnak. Elmondja, hogy a bizottság elnöke Mailáth József gróf, a kamarai elnök. A Szépítő Bizottság erős hatáskörének köszönhető, hogy szép, szabályos utcáink és házaink vannak; neki köszönhető az építőművészet előmenetele és nemesebb stílusa. A bizottság a háztelkek eladásából alapot létesített, amely a bankcédulák pénzbőségében (infláció) jó egynéhány milliót ért el. Ebből a pénzből létesült a hatalmas színházépület, az új hajóhivatal, a sóhivatal és dohány-hivatal terjedelmes raktáraikkal, szintúgy egyéb költséges építkezések. Hogy az építkezési vágy valósággal elragadta a polgárokat, akik új lakóházakat építettek mindenhová, ahová valaha is behatolhat a kereskedelem, bizonyítja az a körülmény, hogy az Újvárosban (Lipótvárosban) egy négyszögöl puszta homoktelekért 18 forintot is fizettek.

Sok mindent elvégzett a Szépítő Bizottság, sok minden azonban még hátra van. Így pl. a városházát el kell tüntetni és hivatalait a piaristáknak alaposan megnagyítandó rendházába kell átvinni; meg kell építeni a Redout épületét, a lipótvárosi és ferencvárosi templomokat, és létesíteni kell egy általános dologházat.

1820-ig így alakult a bizottság működése. A teendők voltak:

1. Új színház építése; ez megtörtént; láttuk azt is, hogy e nagy építkezés adta az első lökést a bizottság létesítése felé.
2. A régi városkapuk és falak eltüntetése. A városkapuk közül a Hatvani kaput már előzőleg leromboltatta Nádasdy Mihály királyi biztos, az utca bejárása azonban még mindig szűk maradt. Ezen kellett segíteni.
3. A Rokkantak palotájának hátsó oldalán lévő árnyékszékek eltávolítása.
4. A kovácsműhelyek elhelyezése a forgalmas utcákból.
5. A vágóhidak kihelyezése.
6. Új hajóhivatal építése.
7. A Haltér szabályozása.
8. A Füvészkertnek a Hatvani-utcából az Országútra (Múzeum-kőrútra) való áthelyezése.
9. Sóhivatal és dohányhivatal építése a város alsó részeibe.
10. A város tulajdonát képező puszta telkek bérbeadása oly célból, hogy azok művelés alá vétessenek.
11. A hóhér házának a városi vonalon túlra való kihelyezése.
12. Az épületfa kereskedők rendszabályozása.
13. A Káposztáspiacnak (Kohlmarkt, jelenleg Deák-tér) a mészárszékektől és kóklerbódéktól való megtisztítása.
14. A vesztőhelynek a Vásártérről (Bauernmarkt) s a pellengérnek a Haltérről való eltávolítása.

Ezek az építkezések és intézkedések Schams szerint 1820-ig megtörténtek.

Schams Ferenc, aki első ízben tárgyalt könyvében
Budapest városszabályozására vonatkozó kérdéseket
és ismertette részletesen a Közmunkatanács hivatali elődjének,
a Szépítő Bizottságnak működését.

Következnek azok a teendők, amelyek ellátása napirenden van; e munkálatok befejezése 2-4-6 év múlva várható:

15. Az üllői úti fasor folytatólagos megültetése.
16. A város vonalán kívül új utak létesítése.
17. A Molnár- és Halász-tó betemetése.
18. A Dunapart szabályozása és burkolása. Ezzel hosszasan foglalkozott az első szépítőbizottsági ülés is, amikor a szabályozást a hajóhídtól a Molnár-tóig (a Ferencvárosban) tervezték. Az óváros (Belváros) Dunapartját csak a természet gondozza - olvassuk a jegyzőkönyvben - és nincs feltöltve, nincs burkolva; a vásárosok minden szemetet itt hagynak, úgyhogy esős idő esetén oda sem lehet férni. A hídtól a tóig kockakövekből kirakott Dunapartot kell létesíteni, már csak azért is, hogy szerencsétlenség ne történhessék. A Dunaparton lévő házak kicsinyek és értéktelenek. E kis házakat a szabályozásnál vissza kell nyomni.
19. A partok és utcák feltöltése és kibővítése.
20. A városból levezető csatornák építése a Dunába.
21. A Dunaparti sétány meghosszabbítása a hídtól a nagy kincstári épületig; ez már az Újváros építésekor kívánatos volt; a hídnál lévő kis sétányt a pesti kamarai igazgatóság létesítette, ez azonban kevéssé sikerült.
22. Az utcák és házak szabályozása a városban és a külvárosokban.
23. A Redut épület befejezése.
24. A Városliget tervszerű elrendezése.

Végül következnek azok a feladatok, amelyek a hat évnél távolabbi jövőben várnak megvalósításra. Köztük van a piarista-gimnázium áthelyezése a szerviták kolostorába; a szerviták kertjének megszüntetése, hogy a Rokkantak palotája szabad térre kerüljön; probléma, amellyel az első szépítőbizottsági ülés is hosszan foglalkozott, amelyet Széchenyi is programjába vett. A régi Pest legmonumentálisabb épülete, az ún. Invalidus-palota (a mai Városháza) nem tudott önmagához méltó környezetet kapni.

E felsorolásból is látható, hogy a Szépítő Bizottság működésének klasszikus korát első éveiben élte ki. Ez nem volt véletlenség. Tudvalévő, hogy az udvarnak kétszer — 1806-ban és 1809-ben — kellett menekülnie Bécsből. Pest és Buda konjunktúrás időt éltek a napóleoni háborúk alatt; idegenforgalmuk időnként óriási volt; mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy a kettős város új fejlődés előtt áll. A történelmi szükségszerűségen és József nádor városszeretetén tehát nem kell túlmennünk a Szépítő Bizottság Pestjének megértésében. Mert Budáról szó sem volt, aminek egyszerű magyarázata az, hogy Pest volt a gazdag. Itt volt előteremthető — városi telkek értékesítésével — a fejlesztéshez szükséges pénzösszeg.

Lechner Jenő idézett tanulmányában azt írja, hogy a bizottság oly forszírozott munkásságot fejlesztett ki, oly nagyköltségű újításokhoz fogott, hogy - amint arról a fővárosi tanácsi irattár aktái tanúskodnak - a választott polgárok a lakosság nevében nem egyszer mély aggodalmukat fejezték ki a következmények felett, s óva intették a nádor égisze alatt működő hatóságot, hogy a meglévő fedezetek kerete között mozogjon; feltűnő, hogy mindig az egyébként takarékosan gazdálkodó nádor inti le az ilyen kishitű beavatkozásokat.

Szépítő Bizottságunk csendes drámája éppen abból alakul ki, hogy nem bírta saját megkezdett erős iramát. Hild János kidőlt, a pénzinfláció — amely csodálatosképpen hasznára volt a bizottságnak — megszűnt. Következett a biedermeier-kor, a nyárspolgárok álmos, hamuhintő kora. Ezt csak erős eszközökkel, az eddiginél hatalmasabb szuggesztióval lehetett tétlenségéből felrázni. Erre azonban a Szépítő Bizottság már nem volt alkalmas, mert elbürokratásodott; hivatal lett belőle, amely apró folyóügyekkel törődött, de az iniciatívát kiadta kezéből. Hozzászólt a nagy építkezésekhez, amelyek azonban — a Redut felépítése után — inkább másokéi voltak : a Nemzeti Múzeumban József nádor saját személyében még erősen érdekelt, a bizottság kevésbé. A Nemzeti Színházat már az a Pest megye építi, amely Hild János fiával, Hild Józseffel Megyeház-palotát is emel magának.

A Szépítő Bizottság — első jegyzőkönyve szerint — az osztrák monarchia egyik első városává kívánta Pestet formálni. Ha ezt nem is vesszük zokon betűszerinti értelmében, szívünk odafordul egy párhuzamos törekvés felé, amely — nem Pestet — Budapestet gyönyörű nemzeti fővárossá, majd a világ egyik legszebb városává kívánta varázsolni. E mozgalom élén Széchenyi István gróf állott. A Lánchíd hatalmas állványai ekkor már beárnyékolták a Szépítő Bizottságnak akkor már kisebbedő vonalú tevékenységét.

Széchenyi István politikus, író, a „legnagyobb magyar”, közlekedési miniszter,
eszméi, működése és hatása által a modern,
az új Magyarország egyik megteremtője, polihisztor, közgazdász.
Talán a magyar politika legkiemelkedőbb és legjelentősebb alakja,
akinek nevéhez a magyar gazdaság, a közlekedés,
a külpolitika és a sport megreformálása fűződik.

Széchenyi a legnagyobb tisztelettel viseltetett a nádor iránt, — akinek különösképpen hálás volt, amiért a Duna szabályozási és hídépítési terveiben kezére járt — a nádor városrendezésének minden részletét azonban nem helyeselte. Sem József nádor, sem Hild János nem lelkesedtek a város parkosításáért, de még a szabad terekért sem. Mind a kettő a katonás rend embere volt. A pesti sivatagnak ők egy ellenpéldáját látták: a kő és téglavárost. Parkokra a város közepén éppenséggel nem gondoltak: a hajóhíd táján legyen valami kis fasor, egyébként még a Belváros és Lipótváros közé beékelődött nagy tér (Erzsébet tér) sem kínálkozott szemükben városkert céljára. Ellenkezőleg: megerősítették ezt Újvásártér jellegében. Vásárok idejére oda egy olyan rendes sátor- és bódétábor-beosztás készült, amelyet mint különös látványosságot ünnepel Dorffinger 1830. évi pesti Wegweisere. Itt győzött a castrum példája.

A Lipótváros egyetlen parkját is — a róla elnevezett Széchenyi sétányt — Széchenyi alapítja 1846-ban, egy évvel a nádor halála előtt, mintha csak megérezte volna, hogy ezt az egyet nem várhatja Pest újjáalkotójától. Erre a tapasztalatra Széchenyi hamar rájött.

A pesti Városerdő
(Alt Rudolfnak 1845-ben litográfiában megjelent rajza után)

A Városliget rendezése, amint láttuk, a Szépítő Bizottság függő teendői közt volt. Ez volt az a feladat, amely utolsó helyen állt Schams 1820-as írásában azok közt, amelyek megvalósítása 2-4-6 év alatt várható. Széchenyi, aki hol egyedül, hol imádott feleségével (Crescence grófnővel), hol meg barátainak társaságában állandóan járta lovon-kocsin a Városligetet, várta ezt a rendezést, amely azonban nagy csalódást hozott rá. Naplójának egy részében, 1830. január 27-én valósággal felszisszen amiatt, hogy a főherceg a Városerdőt irtatni kezdi, amin mindenki meg van botránkozva.

E témához meg tudjuk szólaltatni Podmaniczky Frigyes bárót, a Közmunkatanács nagyérdemű alelnökét is, aki gyermekkorában már tanúja volt a történteknek, s az e feletti érzelmekben társa Széchenyinek. Podmaniczky, aki mint a Közmunkatanács alelnöke, szintén Széchenyi-hagyományoknak volt végrehajtója, így emlékezik meg Naplójegyzeteiben az akkor történtekről:

"Tudvalevőleg az 1830-i tél rendkívül szigorú volt s a szegény ember sokat szenvedett fűtőanyag hiányában. Akkor történt az, hogy József nádor kiadta a rendeletet, hogy a városligeti fasor sudaras nyárfái mind vágassanak ki, s azok fája osztassék ki a szegények között. Így is lett. Sohasem feledem el, ama havon elterülő két sor hatalmas fa, a pusztulásnak mi különös emlékét hagyta hátra emlékemben. Ezután lett kiültetve a városligeti fasor, a még most is ott sínylődő négy sor vadgesztenyefákkal. Fölemlítésre méltónak tartottam e tényt különösen azért, mert furcsa világot vetett akkori közigazgatási s közlekedési viszonyainkra".

Az öreg Hild városszabályozási tervével már nem sokat bajlódtak a harmincas években. Az 1832. január 15-i ülésben nagy dolog volt, hogy az Ősz utca meghosszabbításáról kellett tárgyalni s eközben elhatározni egy ház áttörését. József nádor mindenesetre rendületlen kitartással fogja össze a bizottságot, amelytől megkívánja rendeletei végrehajtását.

E korszaknak becsületére válnak az építési rendszabályok, amelyek 1839-ben láttak napvilágot "Közönséges építési rendszabás szabad királyi Pest városára nézve és Különös építési rendszabás Pest külvárosának szélső részeire nézve" címen. Ezek egyik nagy célja az volt, hogy ne legyen több árvízkár Pesten.

Az 1847. január 24-i ülés megilletődéssel parentálta el József nádort. A bizottság nagy pártfogójával együtt önmagát is elparentálhatta volna. István főhercegnek fejezte ki részvétét, egyszersmind védelmét kérte. A Helytartótanács már csak rendelkezik, de nem küld elnököt. Rendszerint Damjanovics György tanácsnok elnököl, ha nem ér rá, akkor Kolb János tanácsnok.

A bizottság tagjai: Horváth Imre szószólói segéd, Perger Ignác, Károly István, Grosz Ferenc, Valero Antal, Valthier Antal, Winkler Mihály választópolgárok, Ritter István helyettes ügyész, Erhard Ágoston és Jovanovics Döme mémök urak, Pollack Mihály és Zofahl Lőrinc építőmesterek, Vierer Ferenc épületfelügyelő, Kaszelik Endre ácsmester.

A sötétülő teremben, ahol üléseiket ülték, egyszer villant meg egy fénysugár; 1848. április 24-én, amikor Széchenyi István gróf közlekedési miniszter ült az elnöki székbe. A két városfejlesztő energia: Széchenyi István grófé és a Szépítő Bizottságé, forma szerint ekkor találkoztak. A Pestre összehívott országgyűlés alsó- és felsőházának elhelyezéséről volt szó; az egyiket a Redutba, a másikat a Nemzett Múzeumba helyezték át. Erre az ülésre, aki csak tehette, eljött.

A legnagyobb magyar nem gondolt arra, hogy megmentse a Szépítői Bizottság kis dereglyéjét, amikor ő már az ország hajóját is süllyedni látta.

Az április 24-i ülésről, az egyetlenről, amelyen plénumban elnökölt Széchenyi, történetesen német jegyzőkönyvet vettek fel. Egyébként 1847-től kezdve szoktak magyarnyelvű jegyzőkönyvet is felvenni. Volt párhuzamos kétnyelvű jegyzőkönyv is. Úgy látszik, a jegyzőkönyv-vezetőhöz igazodtak.

Ezekben az időkben Szekrényessy Endre városkapitány elnökölt. Fizetett konfidense a bécsi titkosrendőrségnek. 1848 nyarán Rottenbiller Lipót polgármester elnököl, a forradalmi időkben Borsody Endre képviselő. 1849. május 24-én is tartanak ülést, amelyben a Hentzy által felgyújtott és romba bombázott Redout körüli teendőket beszélik meg. Borsody Endre július 6-án elnököl utoljára. 1849. augusztus 25-én Szekrényessy, a kém, sietve ül helyére.

Így hanyatlott a Királyi Szépítő Bizottság egyszerű bizottsággá, amelyből az osztrák abszolút-kormányzat, amely kinevezett tisztviselőkkel kormányozta a városokat, minden autonómiát kiölt. Csupán a bizottság nevet hagyta még meg.

A szakembereket nem mellőzték. Az 1844-es iratok szerint Feszl Ágost tanácsos elnökölt. A bizottságban ültek: Nemes Gross Ferenc tanácsos, Hild József műépítész, Hild Károly építőmester, Jovanovics Demeter főmérnök, Seller Ferenc Redut-felügyelő, Wieser Ferenc ácsmester, Paksy Lajos városi ügyész, Wagner Ignác jegyzőkönyv-vezető.

Nem tárgyaltak nagy ügyeket, de sokat sem. A magyar Szépítő Bizottság 1832-ben 1202 ügyet intézett el, 1833-ban pedig 967-et, ezzel szemben a két évtized multával lényegesen megnagyobbodott város saját Verschönerungs-Bau-Kommis-sion-ját, mert most már ez volt a neve, 1854-ben csak 225-ször, 1856-ban 250-szer vette igénybe.

Az abszolút-kormány talán még mindig valami magyar zamatot talált ebben az összezsugorodott intézményben, s ezért 1856. évi november 19-én kelt 790. számú elnöki leirattal az eddig fennállott Szépítő Bizottságot jelenlegi törvényes összeállításában feloszlatta és helyébe egy Verschönerungs-Bau-Amtot állított.

Szabadságharcunk súlyos következményű intermezzója nélkül ma a Szépítő Bizottság 122 éves múltjáról emlékeznénk meg. A szakadék azonban József nádor halálától a Közmunkatanács megalakulásáig (1844—1870) túlságosan nagy volt ahhoz, hogy jogfolytonosságra törekedjünk egy külsőségében elavult intézménynél. Lényegében azonban bátran mondhatjuk: József nádor idejében Szépítő Bizottságnak hívták a Közmunkatanácsot, avagy Andrássy Gyula gróf modern formában élesztette fel József nádor Szépítő Bizottságát.

A kettő közt mutassunk rá néhány hasonlóságra és néhány különbségre. Azonos gondolat mindkettőben a főváros rendezése, szabályozása, fejlesztése, szépítése. Lényeges különbség, hogy az egyik Pest fővárost műveli, a másik Budapest fővárost. Az országos és nemzeti szempont gyenge a réginél, hatalmas az újnál. A Budapest-gondolat, amely kapcsolatban egy világváros reményével áthatja a Közmunkatanácsot, hiányzik a Szépítő Bizottságból.

A kor hozta ezt magával éppúgy, mint a szervezeti különbségeket. A nádor feje és ura a Helytartótanácsnak, a Helytartótanács a városnak. Ezt az abszolutisztikus elgondolást enyhíti a nádor szerető szíve és józan esze. József nádor a legjobbat akarja és hogy ehhez eljusson, meghallgatja nagy fogadott családját, gyermekeit: a város képviselőit és szakembereit.

A Szépítő Bizottság hatásköre: határozathozatal és végrehajtás. Határozatot óvakodjék előre meghozni ott, ahol a nádor kezdeményezése jöhet szóba. Egy magánház építkezését engedélyezheti, de utcát már nem szabályozhat a nádor tudta nélkül. Mindenben a nádor kedvét kell keresni, mert a nádor hívta életre; a nádorral él és hal.

A Szépítő Bizottság — bár csak két kormánytisztviselő ül benne, a többi városi ember — nem városi bizottság. Forma szerint autonóm hatóság, amelynek megvan a maga külön hatásköre, a városi hatóságtól függetlenül, azt is mondhatjuk, fölötte. A nádori leirat szerint csak a nádor a felettes hatósága. A régi bürokrata világban nagy dolog volt az, hogy a Helytartótanács odaküldte egy tanácsosát, hogy az együtt tanácskozzék a városi emberekkel, akiknek így nem kellett töprengeniük, mi fog tetszeni odafent.

A baj ott kezdődött, amikor a Helytartótanács már nem képviseltette magát a Szépítő Bizottságban. Ez volt az eset József nádor halála után. Ekkor kezdődött városi bizottsággá süllyedni a Szépítő Bizottság. Az 1848-49-es időben a város tudomásul veszi a bizottság határozatait. Az abszolút időben a Szépítő Bizottság már csak alantas szakhivatala a városnak, ami kifejezésre is jut új nevében, a gyászjelentés szerepűben.

Efféle berendezkedés jó egy erős kézben, de e nélkül használhatatlant zavaros. Ezzel szemben a Közmunkatanács szervezetében jogi precizitás és autonómiatisztelet nyilvánul meg. Amikor a Közmunkatanács szervezetéről folyt a vita, s ezenközben némelyek a városi autonómia sérelmeit emlegették, bátran lehetett volna hivatkozni arra, hogy még József nádor és Széchenyi István gróf boldog korával szemben is az autonómia fokozott tiszteletét mutatja a Közmunkatanács szervezete.

A Közmunkatanács feladata egyfelől országos érdekeknek, másfelől városi érdekeknek figyelembevétele. Ennek megfelelően paritásos alapon vesznek részt a tanácsban a kormány által kinevezett és a város által kiküldött tanácstagok. Nézeteltérés esetén dönt az elnök, aki a tanácsot a kormánnyal köti össze. A Szépítő Bizottsággal szemben a Közmunkatanács hatásköre nem kormányrendeleten, hanem törvényen nyugszik. A gyakorlat is kisszerű volt a régi időben azzal a hatalmas alkotássorozattal, amelyre a Közmunkatanács tekinthet vissza. A Közmunkatanácsnak még az a történelmi biztosítéka is megvan, hogy nem egyetlen kiválósággal kötődött össze, hanem egymást követő jeles vezetők ténykedéseivel fejlesztette ki önmagát.

Mily különböző két név: Szépítő Bizottság és Közmunkatanács. A két kor különbsége megmagyarázza. Szépítő Bizottság: a német romantikából fakadt név. Közmunkatanács : a reális angol időből. Mintául a Metropolitan Board of Works szolgált. "Work" egyként jelent munkát és művet. Ez jutott kifejezésre a magyar címben is, ahol a közmunka szó alakjában a kor szociális olajcseppje is megcsillant.

A Főváros ez alkalommal rótta le háláját a férfiú iránt, aki Szépítő Bizottsága élén újjá alkotta. E szobor-leleplezés egyszersmind szótlan ünnepsége a Szépítő Bizottság feltámadásának a Közmunkatanács alakjában. Az előkészítő ülést Andrássy Gyula gróf három hét múlva, május 18-án már megrendezi.

A nádor olyan elnök volt, aki nem járt el az ülésekre. Ugyanilyen volt — kivételes esetektől eltekintve — Andrássy Gyula gróf miniszterelnök is. A réginél írott jogi állapot maradt az, hogy a nádor az elnök; az újnál a miniszterelnök elnökségét a visszatérő szükség és szokás kívánta meg.

A Szépítő Bizottság mindig József nádor javaslatainak, illetve rendelkezéseinek tárgyalásával kezdte meg tanácskozásait. Ezt a rendszert kristályosodottan látjuk a Közmunkatanács első ülésein. Ezeket Tisza Lajos elnöklő alelnöknek írásbeli jelenítse vezeti be, amely felsorolja mindazt, amit a tanácsülés tárgyalni hivatott. Tisza Lajos egyébként abban is összeköti a két intézményt, mert közlekedési minisztersége eszünkbe juttatja Széchenyi István grófot. A legnagyobb Budapest-barátot, akit szintén közlekedési minisztersége hozott összeköttetésbe a Szépítő Bizottsággal.

És még egy csodálatos hasonlóság. A Szépítő Bizottság létrejöttének műszaki mozgatója egy kenyere javán túllévő, de még rendkívül agilis férfiú volt: Hild János. Megérte eszméje megvalósulását, megérte érvényesülését, amely után három esztendővel meghalt. Pontosan ugyanez történt a Közmunkatanács műszaki előharcosával: Reitter Ferenccel.

Végezetül nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a Szépítő Bizottság egy pontban fölötte állt a közelmúlt Közmunkatanácsának: abban, hogy stíluskritikailag is megbírálta az építendő házakat; bekérte a homlokzatrajzokat és így befolyást biztosított magának a városkép kialakulására. Ennek volt köszönhető a József nádor - Széchenyi - Pollack - Hild egységes hatású városa száz év előtt.

Ezzel szemben mi volt a helyzet a Közmunkatanács megalakulásakor? Akkor élte első éveit a vissza szerzett magyar szabadság. Ennek szelét erősítette egy világáramlat: a liberalizmus. Ebben a korszakban lehetetlenség lett volna feltámasztani azt a rendszert, amelyet ma lehiggadtan, helyesnek ítélünk, akkor azonban reakciósnak éreztünk volna. A jelszó az volt, hogy építkezzék mindenki saját ízlése szerint. Arra éppenséggel nem gondolt senki, hogy olyasminek utánzására kényszerítsen valakit, amit a korszellem ócskának és lerontandónak minősített.

Ezt az elmaradt várost lelkes rohammal lehetett csak felépíteni. Ez a roham diadalt aratott. Amikor aztán nyugodtan körülnéztünk, megláttuk a hibákat: anakronizmusokat, stílushibákat, harmóniátlanságokat, ízléstelenségeket. Így kezdte el a tanács azt a gyakorlatot, hogy ott, ahol történelmi vagy művészeti szempontok megkívánják, megköveteli a környezethez való alkalmazkodást. Ilyen esetben a homlokzat is felülbírálás tárgya. E rendszert Rakovszky Iván, a tanács egyik elnöke fejlesztette ki.

Szépítő Bizottmány

József nádor hagyatéka

Ajánlott cikkek

Hírdetés