Boráros tér

IX. kerület, Ferencváros

A Boráros tér a Petőfi híd pesti hídfőjénél, a Nagykörút mentén található, több nagyobb forgalmú tömegközlekedési járat találkozásánál. A Boráros tér fontos találkozóhely, valamint a délpesti és csepeli közlekedés legfontosabb kiindulópontja. A Ferenc körút, a Soroksári út, a Petőfi híd, és a Közraktár utca találkozásánál fekszik.

Története

A Petőfi híd és környéke napjainkban ismert kialakítását az 1980-as évek elején nyerte el. Abban az időben a Petőfi híd volt a térségben az utolsó átkelési lehetőség a Dunán a város és az ország keleti és nyugati fele között, hiszen a Rákóczi Ferenc híd és az M0-ás hídja, a Deák Ferenc híd még nem léteztek. Épp ezért, ehhez igazodva tervezték meg a hídhoz kapcsolódó úthálózatot, amelynek elsődleges célja volt a közúti gépjárműforgalom minél zavartalanabb kiszolgálása.

A XVIII. század előtt Szentfalva néven község terült el e helyen, amelyet már egy 1403-as keltezésű oklevélen is említenek. A település első temploma a mai Boráros tér déli oldalán állhatott. Az 1838-as pesti árvíz után a Heuplatz (ma Kálvin tér) és a Nagykörút közötti terület rövidesen újjáépült kertes családi villákkal. Az új negyed főutcája, az akkori Soroksári út (mai Ráday utca) a Külső-Ferencváros irányába vezetett. Ezen a külső részen elszórtan majorságok álltak, a Duna parton pedig vízimalmok őrölték a környék gabonáját. Az itt kialakult teret nevezték először Fa térnek, amit 1875-től Boráros János politikus után Boráros térnek neveztek el. Ő volt az az ember, aki közreműködött a Szépítő Bizottmány városrendezéssel kapcsolatos terveinek kidolgozásában, majd 1804-ben Ő nyitotta meg a Városligetet a nagyközönség számára.

1891-ben a tér alatt épült meg Pest egyik fő szennyvízgyűjtő csatornája, amely a mai napig üzemel. 1933-1937 között építették a Nagykörút folytatásában a Horthy Miklós hidat (ma Petőfi híd).

A Horthy Miklós híd és a Boráros tér (jobbra a villamosforduló és az Elevátor-ház)

A Boráros téri HÉV-baleset 1978. április 13-án csütörtökön 17 óra 10 perckor, a legnagyobb délutáni forgalomban történt a budapesti Boráros téren lévő HÉV-végállomáson. A Csepel felől érkező, négy motorkocsiból és két pótkocsiból álló HÉV-szerelvény fékezhetetlenség következtében nem tudott megállni, 30–40 km/h sebességgel átszakította a vágánybakot, majd belerohant az állomásépületbe és a várócsarnokba, ahol az esős idő miatt nagyon sokan tartózkodtak. Az első kocsi teljes hosszában végigszántott a várócsarnokon, romba döntve az épület felét. Tizennyolcan meghaltak (tizenhatan a helyszínen, ketten a kórházban), öten életveszélyes, heten súlyos, tizenegyen könnyebb sérüléseket szenvedtek. Az anyagi kár meghaladta a 2,5 millió forintot.

A helyszínre a tűzoltóság nagy erőkkel kivonuló egységei érkeztek meg elsőként. A sérültek ellátását már ők megkezdték. Nem sokkal utánuk hatalmas szirénázással befutottak az Országos Mentőszolgálat eset- és rohamkocsijai. Az öt legsúlyosabb sérültet a Honvéd Kórház baleseti sebészetére szállították. Közülük négy személy a traumatológia intenzív osztályára került, egy sérültet pedig azonnal az idegsebészeti műtőbe vittek; a két legsúlyosabb, válságos állapotú sérült életét végül nem tudták megmenteni. A nem életveszélyes sérülteket az újpesti, a Péterfy Sándor utcai és a Bajcsy-Zsilinszky Kórház vette fel. Tizenkilenc személyt a baleset helyszínén ambuláns ellátásban részesítettek (korabeli Híradó felvétel).

A szerencsétlenség súlyosságához az is hozzájárult, hogy az állomásépület a vágány meghosszabbított vonalában helyezkedett el. Az épületet végül a Boráros tér 1980-as évek elején történt átépítésekor bontották le, és a vágányok Duna felőli oldalán létesült új állomásépület.

1980-ban a teret teljesen átépítették: kialakították a csepeli HÉV, a villamossín és a buszvégállomás közötti aluljárót.

1983-ban itt állították fel Varga Imre Borárus nevű szobrát, amely miatt napjainkban sokan úgy hiszik, hogy a borárus miatt lett a tér neve Boráros. Ebben az évben állították fel a Blaha Lujza téri régi Nemzeti Színház két, 1910-ben készült épségben megmaradt oszlopát, amelyre a nagyszentmiklósi aranykincs felnagyított bikafejes ivócsanakját helyezték.

A Főváros társadalmi egyeztetést indított útjára 2020. április 22-én a Petőfi híd, valamint a Boráros tér és környezete felújításáról. Az egyeztetés célja, hogy az érintett lakosság, továbbá a térség közvetlen környezetét rendszeresen használók megkérdezésével, valamennyi érintett szereplő aktív bevonásával történjen a tér felújításának előkészítése.

Varga Imre szoborcsoportját, bronzból és mészkőből, 1983-ban állították fel. A kőhordók homloklapján eredetileg bronzdíszek voltak, de a vandálok ezeket ellopták.

A Boráros téren látható oszlopok egykor az Astoriánál állt Nemzeti Színház homlokzati oszlopai voltak. A bikafejes edény jóval több egy egyszerű dísznél, hiszen az az 1799-ben megtalált, 23 aranyedényből álló, az egykori avar fejedelmi kincstár részét képező nagyszentmiklósi aranykincs legismertebb darabjának, a bikafejes ivócsanaknak sokszorosára nagyított, hegesztett rézből és krómacélból készített mása. Az egykori avar fejedelmi kincstár részét képező, 23 aranyedényből álló nagyszentmiklósi aranykincset egy szerb szőlősgazda a saját udvarán találta meg 1799-ben, miközben épp árkot ásott. A gazda felesége a kincseket eladogatta, illetve beolvasztatta. A túlélő darabok különböző kereskedőkön át Pestre jutottak, ahol Boráros János gyűjtötte össze és küldte tovább őket a bécsi Császári és Királyi Régiségtárba.

A hídfőkben a gyalogosközlekedés számára létesült aluljárók a XXI. század elejére elavulttá váltak, gyakoriak lettek a verekedések és a rablások, hajléktalanok lepték el a tér zugait. A Boráros tér autópályacsomópont-szerű lehajtói tehát már nem feleltek meg a jó gyalogoskapcsolatokkal bíró, élhető belvárosi tereket létrehozni szándékozó várostervezési elveknek.

Épületek

A mai Petőfi hídtól északra épült fel 1882-ben az ún. Elevátor-ház, amelynek feladata a dunai teherhajókból való kirakodás, valamint az áru helyben történő osztályozása és tárolása volt. Az épülettől délre építették fel 1933-ban a Horthy Miklós hidat, így az Elevátor-ház a Nagykörút belső felére került. Érdekes, hogy akkoriban a nagykörúti villamosok nem haladtak át a hídon, hanem még az Elevátor-ház előtt megfordultak, amely hurkot maga az út is kénytelen volt kikerülni. Vajon nem gondoltak rá korábban, hogy a Nagykörút villamosforgalmát érdemes volna átvezeti a budai oldalra?

Az épület végül a második világháborúban olyan sérüléseket szenvedett, ami miatt 1948-ban az egészet lebontották. Helyén ma a Nehru-part nevű park található, amely a Petőfi híd alá befutva összekapcsolódik a csepeli HÉV végállomásával. A park évekig elhanyagolt képet mutatott, mígnem 2016-ban az Orbán-kormány felújította. Az átfogó rekonstrukció eredményeképp felújított zöldterületek, több sportolási lehetőség és hatalmas játszótér jött létre. A tervezésre kiírt pályázatot korábban a Főkert nyerte, azonban hamar kiderült, hogy ez a program teljes egészében nem valósulhat meg. Nem fértek bele a büdzsébe, ezért újratervezték, de ettől még minden fontos elem, mint a játszótér, a sportpálya, a fitneszpark, a gördeszkapálya megmaradt.

A Petőfi híd alatt kapott helyet a város legújabb gördeszkapályája. A helyválasztás azért nagyon szerencsés, mert egy korábban üresen álló területet sikerült így hasznosítani. Itt senki sem zavarja a sportolókat és a sportolók sem zavarnak senkit, a lakóházak messze vannak, s itt végre nem egy frissen felújított közteret tesznek tönkre.

A Nehru-parttal szemben, a főút túloldalán áll az egykori Hangya Szövetkezet székháza, amely 1920-ban épült a Hangya Termelő-, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet budapesti székházának és raktárának, Györgyi Dénes tervei szerint. Homlokzatán, az ötödik emeleti magasságban kaptak helyet ifjabb Mátrai Lajos és Ohmann Béla domborművei, melyek a Hangya Szövetkezet tevékenységét allegorizálja.

A Közraktár utca házai a Nehru-parttal szemben, 1945 után
(balra a Hangya Szövetkezet épülete, középen pedig a Tüzelő- és Építőanyagkereskedelmi
Vállalat székháza, mely utóbbit 2006-ban bontották le)

A II. Világháború előtti időszakban Magyarország valamennyi településén jelen voltak a HANGYA szövetkezetei; székházzal, kereskedelmi átvevő-hellyel, hitelszövetkezeti partnerséggel és azzal a szellemiséggel, hogy az összefogás, a szövetkezés az egyetlen út arra, hogy a termelők megfelelő pozíciót érjenek el a piacon, hogy a gazdatársadalom piaci érdekei érvényesüljenek. Magyarország 1920-as években történt felemelkedésében Klebersberg Kunó oktatási programja mellett a Bethlen kormány által a HANGYA szövetkezeti üzletrészéhez nyújtott állami támogatás volt a meghatározó. Így lett a HANGYA Közép-Európa egyik legnagyobb vállalatcsoportja. 1940-ben több mint 2000 tagszövetkezete volt 700.000 taggal, 30 konzervgyára, 20 ipari üzeme, és 400-nál több boltja.

Az egykori Hangya Szövetkezet székháza napjainkban
(A homlokzati zárópárkányon, az ötödik emelet magasságában, az ablakok között kapott helyet a nyolc dombormű, ifj. Mátrai Lajos és tanítványa, Ohmann Béla művei - a hat közbülső háromalakos dombormű a Hangya Szövetkezet tényleges tevékenységét allegorizálja)

A Tüzelő- és Építőanyagkereskedelmi Vállalat épülete idővel átkerült a MOL tulajdonába a Hangya Székházzal együtt, majd 2006-ban az előbbi épület elbontásával, s az utóbbi épület 2010-es felújításával, egy új irodaházkomplexum jött létre Riverpark néven.

A Hangya és a Riverpark kívülről két épületnek látszik, de belül összeépítették őket
(A védett homlokzata okán megőrzött épületrész felújítását követően a modern irodapiac
egyik különlegességévé vált)

Az új irodaház tervezése és a meglévő épület felújítása egy időben zajlott, a beépítésnél tehát hangsúlyos volt az illeszkedés kérdése, egyrészt a meglévő műemlékhez, másrészt a Duna parti látványhoz.

A HÉV-végállomás mellett magasodik a Boráros tér talán leginkább jellemzőbb épülete, a Duna-ház, amelyben lakások, irodák és néhány üzlethelyiség kapott helyet. Alagsori részében élelmiszerüzlet, míg földszintjén egy gyorsétterem található. Mivel a HÉV-végállomás területe gyakorlatilag egybeépült a Duna-ház körüli járdával, így reggeltől késő estig nyüzsgő élet fogadja az arra járót. A ház gyorsétterme és az alagsori élelmiszerüzlet vonzzák az embereket, s mivel a Csepelen lakóknak a HÉV az egyetlen gyors közlekedési eszköz a munkába illetve a hazajutásra, így e hely nevezhető a Boráros tér szívének.

A Boráros tér tulajdonképpen egy darabokra szakított közlekedési csomópont, s mint számos helyen a városban, itt is az emberek kerülnek a föld alá, ha egyik pontjából a másikra szeretnének eljutni. A fő közlekedési útvonal a HÉV és a 4-es, 6-os, illetve a 2-es villamosok között húzódik. A Soroksári út autóforgalma és a 2-es villamos sínjei miatt a járókelők csak úgy sétálhatnak át a tér keleti végébe, ha az aluljárót veszik igénybe. Ez az aluljáró az elmúlt évekig egy meglehetősen balhés területnek volt tudható, de a biztonsági kamerák felszerelése óta a helyzet némiképp normalizálódott, bár kéregetők, hajléktalanok és útonállók még mindig tanyáznak a falai közt.

Boráros tér

IX. kerület, Ferencváros

Története

Épületek

Térkép

Megközelítése

Névadója

Ajánlott cikkek