A palota 1750-1769 között épült Nepauer Máté tervei alapján. Jelenleg a Zenetudományi Intézet működik benne.

AJÁNLÓ

A jelenlegi épület helyén (és mellett) állt - a hivatalos történelmi szemlélet szerint - a Magna Curia Regis, azaz a Nagy Kúria (Kammerhof), amely a királyi rezidencia szerepét töltötte be a középkorban, s amelyben pénzverde is működött. Egyed Zoltán kutatásai alapján azonban valószínűsíthető, hogy az említett Kúria nem itt, hanem a mai Róka-hegyen létezett, mivel az ősi Ó-Buda is ott épült fel a XIII-XIV. század fordulója előtt (bővebben lásd: Buda születése). A korabeli leírások alapján a Kúriában Szent Márton tiszteletére egy királyi és királynői kápolnát is kialakítottak 1309-ben, amely 1349-ben kapott búcsúengedélyt VI. Kelemen (1291-1352) pápától.

Az épületet Nagy Lajos király 1381-ben a magyar alapítású pálos rendnek adományozta, akik 1416-ban cserélték el Chilei Hermann szlavón bán tulajdonával.

1460-ban Mátyás király Cillei magvaszakadtával a koronára szállt házat gúti Ország Mihály nádornak adományozta.

1525-ben Ország János váci püspök három erős toronnyal erősítette meg palotáját-, amelyeket még az 1530-as ostrom ágyúzása sem tudott romba dönteni. Az épületek a tizentötéves háború (1591-1606) idején pusztultak el.

A törökök kiverése után a telket Benedict Theobald von Mayrn főtanácsos kapta meg, aki egy puritán küllemű lakóházat építtetett fel a romokon. Az ingatlant 1688-ban került Pereli Bernát kőműves-szobrász tulajdonába, aki 1734-ben adta tovább Rabl Ádám János kőfaragónak. A ma látható barokk stílusú palotát - az 1743-as adásvételt követően - 1750-1769 között építette fel gróf mogyorókeréki és monoszlói Erdődy György országbíró, koronaőr. A terveket jegyző Nepauer Máté ekkor bontatta le a Szent Márton kápolna még megmaradt romjait.

(Az Erdődy (Erdődi) család (monyorókeréki és monoszlói) a Bakócz családtól származik, akik eredetileg a Drágffyak jobbágyai voltak és a papi pályára lépve emelkedtek fel. Nemességet Hunyadi Mátyástól kaptak. A család birtokait Bakócz Tamás osztotta fel, innentől a délvidéki ág az Erdődy nevet használta. Többen jutottak országos méltóságokhoz, püspökök, országbírók, horvát bánok és tábornokok voltak közöttük. 1607-től a varasdi kapitányság örökös birtokosai voltak. Magyarország egyik legrégibb grófi családja, mely a mohácsi vész előtt nyerte grófi rangját II. Ulászlótól 1511. november 25-én)

A palotában 1800-tól rendszeresen megszállt a világhírű Ludwig van Beethoven zeneszerzői is, aki oly bensőséges kapcsoltba került Erdődy grófnéval, hogy 1808-ban két D-dúr zongoratrióját is neki ajánlotta fel. A palotát 1912-ben vásárolta meg a Hatvany-Deutsch József cukorgyáros, akik 1913-ban Behr József tervei szerint teljesen átépítette a ház udvarát és Dunára néző szárnyát. A kivitelezést Mann József és Fia cég végezte el. A pompás küllemű, nagyvonalú palota statika számításait Biehn János, a központi porszívó és a fűtés beszerelését pedig a Thiergartner és Stör vállalat gyártotta le és szerelte be. 

Mivel a Hatvany-család zsidó származású volt, így 1944-ben a Gestapo deportálta az itt élő Hatvany Józsefnét és gyermekeit-, köztük Hatvany Lili írónőt is. A palotába a Waffen-SS parancsnokságai és Georg Keppler (1894-1966) SS- altábornagy (Obergruppenführer) költözött be. Itt tartotta fent irodáit Otto Winkelmann SS-főparancsnok is, de ő nem itt, hanem a Bérc utcai 13-15. szám alatti Vida-villában élt.

Berlin utasítására itt lakott 1944. szeptember 28-tól október 15-ig Szálasi Ferenc nemzetvezető is, ugyanis a németek attól tartottak, hogy a magyar kormány sikeres kiugrási kisérletekor, az angolszász-barát erők letartóztathatják a nácibarát politikust. Kihallgatása során szintén ebben az épületben követett el öngyilkosságot 1944. október 16-án Tost Gyula alezredes, a Kiugrási Iroda vezetője, aki nem akarta a németek előtt feltárni a magyar kormány átállási szándékát.

A palota Táncsics Mihály utcai homlokzata 1944-ben

1944. december 5-től Karl-Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer, a Budapest védelmére berendezkedő német csapatok vezetője és törzse lakta a palotát. A főváros szovjet bekerítése után december 27-én költöztek át az Alagút mellett kialakított kormányóvóhelyre, amely ma P/50-néven ma is titkos bunker.

A második világháborúban szétlőtt Vár 1945 tavaszán (utolsó épületként a palota épülete)

A romos palota Várfal-felőli homlokzata 1945-ben

Az épület nemzetközi szinten is jegyzett porcelángyűjteménye a Vörös Hadsereg fosztogatásának esett áldozatául. A kommunizmus éveiben az ingatlanba először egy általános iskolát, majd 1984-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Zenetudományi Intézetét költözették be, amely múzeumi keretek között számos kiállításnak és hangversenynek ad helyt.

AJÁNLÓ

Zenetudományi Intézet

A Magyar Tudományos Akadémia 1969-ben alapította a Bartók Archívumot. A gyűjtemény 1984-ben beköltözött az 1750-69-ben épült, barokk stílusú Erdődy-Hatvany-palotába, és megnyitotta A hangszeres kultúra emlékei Magyarországon című állandó tárlatot.

A kiállításon a XVIII-XX. századi hangszergyűjtemény legértékesebb darabjai láthatók a Szépművészeti Múzeum hangszereket ábrázoló, XVII-XX. századi képeinek illusztrálásával. A tárlat Bartók alkotómunkájába is beavat.

Itt XVIII-XIX. századi magyar hegedűkülönlegességeket, zongora őstípusokat, Schunda-, Mogyoróssy-cimbalmot és különféle népi hangszereket láthatnak az érdeklődők. Bemutatnak egy XIX. század végi tipikus magyar hegedűkészítő műhelyt, egy XIX. századi katonazenekart és egy Haydn-korabeli, XVIII. századi zenekart. A múzeum Bartók Béla (1881-1945) műhelyében című kiállítása a zeneköltő alkotómunkájába avatja be a látogatót; eredeti kéziratokkal szemlélteti a komponálás folyamatát és fázisait.

AJÁNLÓ

Képek

Hamarosan!