A koraekletikus palotát Czigler Győző műegyetemi tanár tervei szerint 1884-1886 között építette Saxlehner András, a sasadi hévízforrások tulajdonosa, a Hunyadi János néven világhírűvé vált keserűvíz forgalmazója.

AJÁNLÓ

A Saxlehner-palota az Andrássy út zárt beépítésű, az Oktogonig tartó első egységének része. Első emeletén, a volt főúri lakásban az Operaház épületének korabeli mesterei dolgoztak. Lotz Károly freskók, Róth Miksa ólomüveg ablakok, Thék Endre faragott fa falburkolatai, márványkandallók, velencei csillárok maradtak fent, lépcsőháza, loggiája és az Andrássy úti homlokzata kiemelten védett műemlék.

A bérpalota helyén korábban két épület állt: egyik a 3-as szám alatt álló Pesti Izraelita Egyház klasszicista imaháza, másik a Gebhardt Alajos tulajdonában álló és 1836-ban épült lakóház volt (Zitterbarth Mátyás tervezésében). E két ingatlant 1883-ban vásárolta meg Saxlehner András (az első hazai természetes gyógykeserűvíz, a népszerű és közkedvelt "Hunyadi János” előállítója és forgalmazója).

ifj. Saxlehner András (1815-1889)

Ő maga még Kőszegen született, de 1836-ban Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos személyes bátorítására (hogy alapítson egy tisztán hazai posztó terjesztését szolgáló üzletet) 1845-ben posztókereskedést nyitott a Váci utcában Fekete Kutyához néven. Ezután történt, hogy az egyik vásárlója, bizonyos Bayer János elpanaszolta, hogy miután gazdasági céllal kutat ásatott a Dobogó-hegy lábánál (a mai Őrmezőnél) fekvő szőlős telkén, nagy csalódására a fellelt víz keserű, amely sem öntözésre, sem az állatok itatására nem alkalmas.

Mivel ekkor már dívott a gyógyfürdőzés (lásd: Erzsébet Sósfürdő), valamint a különféle gyógyvizek fogyasztása, ezért Saxlehner mintát kért a vízből, amit bevizsgáltatott. Eszerint a víz egy rendkívül értékes szulfáttartalmú víz került elő, melynek két fő alkotója a keserűsó és glaubersó. A keserű víznek elsősorban hashajtó és az enyhe bélhurutokat gyógyító hatása van, de éppúgy alkalmas epepanaszok kezelésére, s számos egyéb panasznál is eredménnyel bevethető.

Hogy biztos legyen a dolgában, a tanácstalan gazdától többszörös áron vásárolta fel a birtokát, hogy aztán 1863-ban - a kiváló üzleti érzéke, rátermettsége és invenciói által - megnyithassa gyógyvízpalackozó üzemét.

Még ezen évben ekészült az első három kút, amelyek fölé töltögető helyiséggel kútházak épültek (a három épületből kettő még ma is megtalálható a Poprádi út mellett, mint lakóházak).

Az első évben közel negyvenez, a későbbiekben napi százezer üveg vizet palackozott és 250 munkás foglalkoztatott. Időközben felvásárolta az egész örsödi-lapályon található telkeket, majd a kutak száma 1874-re tízre, 1885-re 70-re nő. Közben folyamatosan fejleszt, bővít és gépesít: 1886-ban a cégalapító szabadalmaztatott egy palacktöltő gépet, amely óránként tízezer palack megtöltésére volt képes.

Saxlehner Andrásnak tehát néhány évtized alatt sikerült felküzdenie magát a hazai nagypolgárság köreibe, amely társadalmi réteghez tartoztak később a gyermekei és unokái is. E nagyívű sikernek és gyarapodásnak volt köszönhető, hogy 1884-ben akkora vagyonra tehetett szert, hogy a Sugárút kapujában vásárolt telken egy hatalmas palotát építtetsen.

A Sugárút az 1890-es években (jobb szélső épület a Saxlehner-palota, vele szemben a Fonciére-palota)

A palota teljes egész első emelete lánya, Saxlehner Emma operaénekesnő tulajdona volt, amelyben 10 szoba volt és a maga korában is egyedülálló nagypolgári fényűzés jellemzett.

Saxlehner Emma (1849-1938)

A zeneszalon mennyezetére az ő kívánságára festették meg a kedvenc zeneszerzőit, úgy mint Bach, Mozart, Beethowen és Haydn. A tágas tükörterem carrarai márvány kandallóján SA és SE monogramok utalnak a tulajdonosokra, az egyik faragott arc állítólag az Emmának becézett asszony vonásait őrizte meg az utókornak.

A palota hátsó szárnyában voltak egykor a cég irodahelyiségei, míg a felső emeletek drága bérlakásokkal gyarapították tovább a család vagyonát, akik közül sok Saxlehner volt.

Saxlehner András és Pelikán Emília (1835-1924) gyermekei voltak:
(Emília 14 évesen szülte az első gyermekét?)

- Saxlehner Emma (1849–1938), férje: dr. Boytha József (1850-1939) (a Nemzeti Színház örökös tiszteletbeli főorvosa), gyermekeik: Boytha András Lajos és Boytha Emília Sarolta,
- Saxlehner Andor (1857-1940), házastársa: Holtoványi Leopoldina Mária,
- Saxlehner Jolán ( ? - ? ), férje: Querfurth Horst,
- Saxlehner Árpád Lajos (1860-1910), házastársa: Haggenmacher Friderika Erzsébet Antónia (1871-1898),
- Saxlehner Dezső (1866-1866),
- Saxlehner Kálmán Jenő (1868-1953), házastársa: Haggenmacher Emma Mária Jozefa (1885-1958),
- Saxlehner Ödön (1871-1936).

Pelikán Emília gyászjelentése

A Saxlehner-család 1917-ben

A felsőbb emeleteken tágas bérlakások voltak. A távol és közeli rokonság illetve a palota építtetőinek gyermekei közül itt élt például Saxlehner Andor (1857-1940) belga királyi főkonzul, nagyiparos; az idős korára elmebetegnek nyilvánított Saxlehner Árpád (1861-1910) a családi cég későbbi vezetője; dr. Saxlehner Tibor (1882?-1930) jogász, tartalékos huszárhadnagy (budapesti I. honvéd huszárezred) és nagykereskedő; az 1930-as években Saxlehner Ernő nagykereskedő.

A belső terek kialakítását a kor legjobb mesterei és művészei végezték, a lépcsőház és két terem díszítőfreskóit Lotz Károly, az operaház festője készítette. A földszinti előcsarnokban a gyógyvíz ivását és a gyógyfürdőzés örömeit ábrázoló kompozíciók, a lépcsőforduló boltozatán és mennyezetén, valamint a harmadik emeleten a négy évszak allegorikus megfogalmazása látható. A lépcsőház és az ebédlő műves üvegablakait, a belső terek faragott és intarziás faburkolatait Forgó István, ajtóit Thék Endre készítette.

Az egymásba nyíló pompás termek sora, az eredetei berendezéshez tatozó velencei csillárok és tükrök, a ma is működő központi fűtés a századforduló nagypolgári ízlését és kényelmét érzékelteti. Az előszobából nyíló hosszú, kazettás mennyezetű terem az ebédlő volt, ahonnan át lehetett menni a tükörterembe.

Az ebédlő melletti tálalószoba szekrény formájú faburkolata ételliftet takart, amellyel a földszinti konyhából küldték fel az étkeket. A tálalóból a Lotz-freskókkal díszített hálószobába és a kis szalonba lehetett átjutni. A tükörterem allegorikus mennyezetfreskója mellett érdemes szemügyre venni az ajtók és a tükörkeretek díszítményeit. Az utolsó, ún. zeneteremben megmaradt az intazriás parketta. A szoba díszítőelemei a zenéhez kapcsolódnak, az ajtótáblák intarzia díszítményei, a kandalló márványfaragványai hangszereket ábrázolnak, a mennyezetet a négy zenei óriás Bach, Haydn, Mozart és Beethoven zeneszerzők portréja díszíti.

A házat a Saxlehner család 1938-ban eladta és új tulajdonosa az első emeletet a Gyáriparosok Országos Szövetségének adta bérbe. A második világháborút követően helyükre a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége költözött. Talán ennek köszönhető, hogy az egykori lakosztály eredeti állapotban és átalakítások nélkül megmaradt.

A Magyar Posta 1972-ben vette át a helyiségek bérleti jogát és a belső termek teljes felújítását elvégezte, mielőtt megnyílt volna a Postamúzeum első állandó kiállítása. A lépcsőházi és a beltéri Lotz-freskókat 1988 és 1990 között restauráltatta a Budapesti Műemléki Felügyelőség. 2000-ben a Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány a villamoshálózat és a falikárpit cseréje mellett restauráltatta a csillárokat és elvégeztette a faburkolatok konzerválását. A világörökség részét képező Andrássy út 3. számú épület műemléki védettségű épület.
 

Ingatlanmutyi

Az ingatlanfejlesztők nem sokkal a rendszerváltozás után kivetették hálójukat az Andrássy úti palotákra. A VI. kerületi MSZP-s többségű terézvárosi önkormányzat képtelen volt ellenállni a gyors pénzszerzés csábításának (a nyitányt az egykori Balettintézet jelentette, amit 1997-ben 220 millióért adtak el és két évtizedig állt romosan az Operával szemközt (20 évvel később 7,5 milliárdért kelt el). Ebből nem lett per, nem így az Andrássy 21. eladásából, amelyet az Amelus Kft. egy fürdőszobaszalonért és nettó 295 millióért kapott meg 2004-ben. A lakók pertársaságot alakítottak, amelyhez később csatlakozott a Fővárosi Főügyészség is, mert a pályázat nélküli értékesítéssel sérült a közérdek. A Legfelsőbb Bíróság 2010 októberében semmissé nyilvánította a szerződést, visszaadta az önkormányzat tulajdonába az ingatlant, az Amelus erre 2 milliárd forintos kártérítési igénnyel lépett fel.

A Saxlehner-palotát is 2004-ben adta el a terézvárosi önkormányzat liberális / szocialista többségű közgyűlése egy nagy valószínűséggel strómannak tekinthető cégnek, amely némi vándorlás után a CD Hungary Zrt.-hez került (a palota értékbecslését 2004-ben ugyanaz a Dollar Land Kft. készítette, amely más Andrássy úti palota értékét is felbecsülte az önkormányzat megbízásából azok értékesítése előtt. A Dollar Land 1,2 milliárd forintra taksálta az épületet, ami azonban nem tartalmazta az épületben található műalkotások, belső burkolatok, berendezések művészettörténeti, iparművészeti és várostörténeti értékét. A képviselő-testület 2004. június 17-i ülésén szavazta meg az eladást, és nem támogatta az ellenzéki oldal azon javaslatát, hogy készüljön új szakértői vélemény, és az ingatlant pályáztatással értékesítsék. Az önkormányzat az A3 Expressz Kft.-nek adta el a palotát 328 millió 200 ezer forintért. Az A3 ajánlatát arra alapozta, hogy az épület felújítása 240 millióba kerül, kiürítésének költsége, a lakók kiköltöztetése 660 millió forint lesz, ami összességében meg is haladja a Dollár Land megállapította 1,2 milliárdos becsértékét).

Az eladást követően nem sokkal, 2004. szeptember 8-án a Postamúzeumot működtető Hírközlési Múzeumi Alapítvány a Fővárosi Bíróságon az adásvételi szerződés semmiségének kimondása érdekében pert indított – többek között a feltűnő értékaránytalanságra hivatkozva. Az alapítvány keresete szerint a palotának nem 300 millió, hanem 3 milliárd forintért kellett volna tulajdonost váltani. A perhez az eladás miatt nyomozást indított Fővárosi Főügyészség is csatlakozott, amely azt állapította meg, hogy az önkormányzat az államháztartási törvénybe ütköző módon adta el az épületet, mellőzve a versenyeztetést. A főügyészség kifogásolta azt is, hogy az önkormányzat a vételárba foglalta, s ezzel átvállalta a 240 milliós felújítási és a 660 millió forintos kiürítési költséget is a vevőtől, holott ezek a tulajdonost terhelő kötelezettségek lettek volna. Az értékbecslésben mindössze 150 millió forintos felújítási költséget határoztak meg a szakértők, ezzel szemben az önkormányzat elfogadta, hogy az A3 240 millió forintért számítsa be.

Hosszú nyomozás után a Fővárosi Törvényszéken 2011-ben kezdődött meg a per, amelyben a korábbi képviselő-testület 13 tagját vádolták meg hűtlen kezeléssel.

A Fővárosi Törvényszék 2012. áprilisi ítéletében kimondta: az önkormányzat szerződése sértette a közérdeket, ezért semmisnek minősítette. A bíróság úgy ítélte meg, kizárólag a vevő érdekeit vették figyelembe, és már az közérdeksérelmet okozott, hogy az önkormányzat egyáltalán belement az A3 ajánlatába. A bíróság szerint az önkormányzat úgy értékesíthette volna az épületet, ha eladását nyilvánossá teszi, meghatározza a lehetséges vevői kört, minimális vételárat és pályázatot ír ki.

A Fővárosi Ítélőtábla 2013. április 30-i ítéletében immár jogerősen mondta ki a szerződés semmisségét a versenyeztetés elmulasztása miatt – ugyanakkor az elsőfokú ítélethez hasonlóan nem találta kivitelezhetőnek az eladás előtti eredeti állapot helyreállítását, a bérlők visszaköltöztetését, az épület önkormányzati tulajdonba való visszavételét. Ezért aztán elutasította az ügyészség keresetét, miszerint a szerződés érvénytelensége miatt állítsák vissza az önkormányzat tulajdonjogát (amit egyébként a perben sem az önkormányzat, sem az A3 nem szorgalmazott). Az ítélőtábla szerint, ha helyt ad e kérelemnek, azzal kirívó értékaránytalanság keletkezett volna az A3 rovására, mi több, az elszámolás miatt elhúzódó pereskedés ugyancsak jelentős közérdeksérelmet eredményezne. A palota mostani tulajdonosa a perben arra hivatkozott, hogy 2,5 milliárdot költött az épület felújítására, többet, mint amennyi jelenleg az épület piaci ára lehet. Erre Terézvárosnak természetesen nincs forrása, márpedig az eredeti állapotot csak úgy lehet visszaállítani, ha teljes körűen elszámolnak a felek.
 

Felújítás

Az új tulajdonos elhatározza az épület teljes felújítását, ezért 2009-ben nekilátott az utcai homlokzat renoválásának. A restaurátori kutatást és a próbatisztításokat követően az a döntés született, hogy a figurális szoborpárokat, füzéreket, maszkokat a helyükön restaurálják a mesterek.

A palotabérház négycsillag superior szállodaként újul meg összesen 76 szobával. Az udvar üveglefedésével kialakított lobby-átriumtér felől az utcák felé nyílnak a szobák, a tetőtér új kortárs ráépítés. Az épület ékköve továbbra is a Saxlehner lakás, mely rendezvénytérként kapcsolódik a szálloda életéhez.

Folytatjuk!

AJÁNLÓ

Képek

Hamarosan!

AJÁNLÓ