A Budapest határán található ingatlanon 48, összesen csaknem 15ezer m2 alapterületű épület található. Az épület 1913-1916 között épült, s máig őrzi eredeti alakját. Jelenleg a Magyar Honvédség Vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandárja kap benne helyet, amely alapvetően helyőrség-parancsnokság, de kiegészül számos más tevékenységgel is.

AJÁNLÓ

A laktanya felépítésére 18 vállalkozó nyújtott be pályázatot, amelyek közül a Lipták és Társa Építési és Vasipari Rt. került ki győztesen, amely többek közt a Párisi Udvar,  a Hazai Takarékpénztár, a Hitelbank palotája, valamint a MÁVAG (Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak) munkáskolóniájának egyes részeit építették. A laktanyát viszont késedelemmel készítették el, ugyanis az 1914-es határidőt az első világháború miatt csupán két évvel később adhatták át.

A laktanya eredetileg IV. Károly után kapta nevét az uralkodó iránti tiszteletből. Ezt viszont csupán két évig viselhette, ugyanis vesztes félként az Osztrák–Magyar Monarchia az első világháborúban szétesett, az új államok pedig egymás után hozták létre nemzeti tanácsaikat.

A békediktátum szankcióin túl is nehéz időszak volt a katonai kiképzőintézmények számára az első világháború után. Az intézetek vagy megszállt területen voltak – mint Pécsett és Nagyvárad – vagy vitatott területen – mint Sopron.

1918-ban, az első világháború vége táján Budapesten és a nagyvárosokban kitört az őszirózsás forradalom, Károly magyar király lemondott uralkodói jogainak gyakorlásáról, Magyarország pedig köztársasággá alakult. Magyarországon 1918. október 24-én jött létre a Magyar Nemzeti Tanács, amelynek tagjai Károlyi Mihály Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártja, a Jászi Oszkár vezette Polgári Radikális Párt, illetve a Magyarországi Szociáldemokrata Párt voltak.

A kommunista ideológia hivatalossá tételével elkezdődött egy hatalmas átnevezési hullám, amely a közterületek után az intézményeket és laktanyákat is elérte.

Pogány József, hadügyi népbiztos március 27-én rendelkezett több budapesti laktanya átnevezéséről. A rendelet bevezetője szerint: "A régi hadseregek az uralkodó osztályok érdekeit szolgálták. A kaszárnyákat tehát császárokról, főhercegekről és tábornokokról nevezték el. A Vörös Hadsereg a proletárság hadserege, a kaszárnyákat tehát a munkásmozgalom és a szocializmus nagy vezéreiről nevezi el".

Az átnevezés-sorozatban - többek között - a Ferenc József laktanya a Marx laktanya, a Radetzky laktanya a Petőfi laktanya, a Lobkowicz laktanya a Táncsics laktanya, a Ferenc József lovassági laktanya a Dózsa György laktanya, a Mária Terézia laktanya lett a Marrtinovics laktanya, az Andrássy laktanya a Frankel Leó laktanya, a Károly király laktanya pedig a Babel laktanya nevet kapta. A Bebel laktanya esetében a névadó Ferdinand August Bebel (1840-1913) német marxista politikus, a németországi szociáldemokrata munkásmozgalom alapítóinak egyike volt.

Az átkeresztelés után a laktanyában azonnal megindították a sorozást (ahogy azt tették más fővárosi vagy vidéki laktanyában is), hiszen a 20-án nyilvánosságra került Vix-jegyzék alapján tudni lehetett, hogy a szerb és román csapatok megindulnak Magyarország ellen (viszont ennek ellenére a kommunista kormány nem adott utasítást a határok védelmére). A laktanyában ekkor az új magyar Vörös Hadsereg nemzetközi egységeit helyezték el.

1919. március 22-én reggel a Vörös Újság címlapján hatalmas betűk hirdetik: "Mindenkihez”, amely a Forradalmi Kormányzótanács felhívása volt. A felhívás többek között kimondja: "Hatalmas proletárhadsereget szervez (a Tanácsköztársaság), amellyel a munkásság és parasztság diktatúráját juttatja érvényre a magyar kapitalistákkal és nagybirtokosokkal szemben”.

Az új hatalomnak új hadseregre volt szüksége, hiszen 1919 tavaszán mindenütt hatalmas harcot indít "a burzsoázia a munkásság, a dolgozó nép forradalmi mozgalmai ellen. Szervezik az intervenciót a Szovjetunió ellen" - szerintük. A Forradalmi Kormányzótanács megkezdi a toborzást, de végzik azt a helyi munkás-, katona- és paraszttanácsok is. Kiáltványt bocsátanak ki, mely így kezdődik: "Be a Vörös Hadseregbe! Most magatokért harcoltok; a gyárért, a, földért, a hazáért - ez most mind a tietek”.

Erre megmozdul az egész ország. A budapesti laktanyákban - többek között az Üllői úti Martinovics, a kelenföldi Bebel laktanyákban - százával várakoznak a felvételre jelentkezők. A munkások rendszerint csoportosan, szakmánként jönnek. Nem elég a testi rátermettség, szakszervezeti igazolvánnyal kell bizonyítani a jelentkező megbízhatóságát. Csak azokat vették fel, akiket a szocialista párt helyi szervezetei vagy a munkás-paraszt tanácsok javasoltak.

"1919. április 6-án tartották a Vörös Hadsereg ünnepi tobor- zónapját. Mintegy kétszázezer ember vonult a Hősök terére, s a felvonulásban részt vesznek a fiatal Vörös Hadsereg alakulatai is. A menet élén autók robognak. Nyitott kocsikban a tengerészdandár tagjai ülnek, kezükben hatalmas vörös zászlók. Utánuk a gyalogos alakuló tök következnek. Ugyanebben az időpontban az Országház téren a Vörös Hadsereg két nemzetközi ezrede vonul fel a Kormánv- zótanács és külföldi diplomaták, újságírók előtt. A Vörös Vasánap hatalmas sikerrel zárul. A nép szívébe zárta a fiai közül szerveződött hadsereget, ugyanakkor bizonyságát adta annak, hogy a Magyar Tanácsköztársaság nem vária ölhetett kezekkel a környező államok burzsoáziájának támadását" - írja visszaemlékezésében a Pest Megyei Hírlap 1958. március 8-án.

Májusban létrehoztak a laktanyában egy katonai színházat, ugyanis a proletárdiktatúra egyik fő ideológiája volt a vörös katonák kultúrális nevelése. Igazgatója Baróti Rezső volt. Az alkalmi színház 1919. május 31. és augusztus 3. között működött.

"A már-már elfelejtett régi népszínművek uj életre kelnek mostanában egy lelkes, kitűnő színészgárda istápolásában a kelenföldi Be bel-laktanyában lévő Bebel Színházban. A nézőtéren katonák, gyári munkások és ezeknek hozzátartozói" - Írja a Színházi Élet 1919. nyarának elején.

A Közoktatásügyi Népbiztosság Hadsereg- és Propagandaosztálya rendszeresen hangversenyeket is rendezett a laktanyában.

A Budapest különböző laktanyáinak legénységéből összeállított ún. kombinált zászlóaljnak (mintegy 900 fő) Kellner Sándor vezetésével a Szekszárd-Ózsákpuszta-Paks háromszöget kellett felszabadítania, s az akció végén Pakson egyesülni a Berta-féle csapattal. Ehhez az alakulathoz a Bebel laktanya 120 főt biztosított.

1919. június 24. - Lázadás tör ki a vörösterror ellen, amelyet Lemberkovics Jenő százados vezetett, a Ludovika Akadémia növendékeinek részvételével és a dunai flottilla egy részének a támogatásával. Az ellenforradalom letörésére az intézkedéseket a IV. hadtest parancsokságának kellett megtennie. Szamuely Tibor - másokkal együtt - a Bebel laktanyába rohant», hogy a nemzetközi ezredek póttestének katonáit hívja az ellenforradalom letörésére. Az ott tartózkodó parancsnokot meggyőzte a pillanat jelentőségéről, és néhány perc alatt sikerült egy karhatalmi egységgel kivonulnL A zászlóalj-ügyeletes azonnal Haubrich utasítását említette, amely szerint csak írásbeli parancsra riaszthatok az alakulatok. Szamuely fellépése azonban ezt az „akadályt" is legyőzte, sőt az ügyeletes megnyugtatására még egy szolgálati jegyet is aláírt, amelyben elismeri, hogy saját felelősségére riasztotta a nemzetközi egységet. A nemzetközi ezred póttestének katonái lelkesen követték és a Ferenc József hídnál foglaltak állást, ahol felvették a harcot a monitorok ellen. A lázadást másnapra leverik.

"Éppen most húsvét után volt 40 esztendeje annak, hogy beálltam a vörös hadseregbe. A Tanács köztársaság nagy toborzást tartott, én akkor Pesten a Gellért-fürdő tatarozásán dolgoztam, éppen a befejezésnél tartottunk. Szép vörös kokárdájuk volt a toborzók- nak, tetszett az is nekünk, mert mint aféle 18 évesek, tudtunk ám nagyon lelkesedni. Igaz, én még 1918 novemberében beléptem a falumban, Tiszabőn a pártba, az ifjúsági szervezetbe is, így szívügyemmé is vált a munkáshatalom védelme" - meséli élményeit 1959-ben az egyik besorozott túlélő, Bozsó János. "Két jó komámmal, Lipcsei Ferenccel és Miskolczi Lajossal együtt voltunk vöröskatonák Pesten, az akkori Bebel Ágoston laktanyában. Én voltam a legfiatalabb hármónk közül, éppen betöltöttem a 18 évet. Kiképzésünk után nem sokkal megtörtént a tűzkeresztség is. A Ludovikán az úri csemeték ellenforradalmi lázadást robbantottak ki 1919. június 24-én, oda vezényeltek bennünket. Forró helyzetbe kerültünk, de néhány nap alatt levertük a lázadást".

A Tanácsköztársaság, majd a román katonai megszállás és a trianoni békediktátum után Horthy Miklós kormányzó igyekezett az Antanttól kapott hatalmát megszilárdítani.

Miközben a vörösterrort az események után szinte azonnal és alaposan kivizsgálta Váry Albert ügyész, aki az elkövetők nagy részét szigorúan megbüntette, a fehérterror alapos kivizsgálása, az elkövetők megbüntetése elmaradt. A legfelsőbb szintről állították le Váry ezirányú vizsgálatait. A "hazafias felbuzdulásból” elkövetett gyilkosságok elkövetői számára Horthy amnesztiát hirdetett, majd később ugyanezt tette a vörösterror tetteseivel is.

Az arisztokrácia körében sokan azonban az 1918 előtti rendszert, a Habsburg-monarchia teljes visszaállítását kívánták tőle.

A Svájcban élő IV. Károly ottani hívei által felbiztatva, 1921. március 27. és április 5. között visszatért Magyarországra, hogy ismét elfoglalja a trónt. Horthy Miklós kormányzótól követelte a hatalom átadását, aki ekkor még le tudta beszélni erről, a környező antantállamok fenyegetésére és a belpolitikai helyzetre hivatkozva. Károly némi huzavona után április 5-én hagyta el az országot, amikor Horthy Lehár Antal ezredest utasította, hogy kísérje át a királyt a határon. Ezután Károly visszavonult Szombathelyre, majd újra – ezúttal levélben – felszólította Horthyt a hatalom átadására. Időközben Szombathelyre gyűltek a királyhű arisztokraták, és az ott állomásozó katonaság is a király mellé állt. Horthy – rövid habozás után – ismét elutasította a hatalom átadását, majd utasította a katonai parancsnokot, hogy távolítsa el a királyt az országból. Mivel Károly akkor még ellene volt az erőszakos hatalomátvételnek, tudomásul vette a történteket és antant katonák kíséretében visszatért Svájcba. Az eset után erősen megrendült a bizalma Horthyban, aki előzőleg több levelében is hűségnyilatkozatot tett neki. A lezajlott eseményeket a korabeli sajtó "húsvéti királypuccsnak” nevezte el.

IV. Károly másodszor 1921. október 20-án tért vissza repülőgéppel a nyugat-magyarországi Cirákra. Itt legitimista politikusokból álló ellenkormányt alakított. Ezután vasúton Budapest felé indult Ostenburg-Moravek Gyula Sopronban állomásozó csendőr csapatainak kíséretében, amiket az útba eső helyőrségekben kissé kiegészített. Erre a környező államok bejelentették, hogy amennyiben Magyarország nem tudja meggátolni a király visszatérését, majd az ő csapataik megteszik azt. Ennek hatására Horthy kiadta a parancsot a fegyveres ellenállásra.

Horthy ugyan ekkor még semmit sem tudhatott arról, Károly visszatérése miként fog végződni, mégis már az uralkodó trónfosztásához és a száműzetéséhez kéri a nagyhatalmak támogatását. Ostenburg alakulatai a sikertelen tárgyalások után visszafoglalták Komáromot és megkezdték az előrenyomulást Budapest irányába.

A Budapesten állomásozó, a kormányt támogató csapatok nagyon csekély erőt képviseltek. Nagy Pál gyalogsági tábornok mindent elkövetett és minden rendelkezésre álló erőt felhasznált, hogy Budapest előtt a lázadókat feltartóztassa, míg vidékről meg nem érkeznek a kormánycsapatok és lehetővé nem válik a lázadás végleges leverése. Az első csoportot Kurucz ezredes vezetésével Budaörsre, a második csoportot Hoffmann ezredes parancsnoksága alatt a Budakeszitől közvetlenül nyugatra fekvő magaslatra, a harmadik csoportot pedig Pesthidegkutra irányították. Mindhárom csoportnak az volt a feladata, hogy az erősítés megérkezéséig tartóztassák fel Budapest határában Ostenburg csapatait.

Az október 23-án reggel beérkezett jelentések a lázadók gyors előrehaladásáról számoltak be. Mivel a király csapatai csak Győr irányából érkeztek, Nagy Pál tábornok úgy határozott, hogy Budaörsnél fogja feltartóztatni az elórenyomulókat. Ennek érdekében minden erőt ide összpontosított, s a Károly király laktanyában gyülekeztek a vidékről folyamatosan érkező erők, majd Than Károly tábornok vezetése alatt felkészültek a király csapataival való ütközetre. A kelenföldi laktanyába ezalatt több csapat érkezett, amelyek feletti parancsnoklással Than 9 órakor Uhlig ezredest bízta meg. 10 órakor a felkelők egy vonata a budaörsi pályaudvar torlaszáig tört előre, de csapataik Rainprecht ezredes vezetésével hamarosan visszaszorította őket.

A kormányzó 23-án reggel hadparancsban fordult a katonasághoz, amelyben figyelmeztette katonáit a neki letett esküre és arra, hogy az ő parancsait kötelesek végrehajtani.

24-én a felkelők parancsnokai csapatukat elhagyva menekültek, míg a Horthy-féle csapatok század- és zászlóaljszámra hozzák be a foglyokat. Ostenburg gárdaszázadát is elfogták, amelynek során komikus jelenetek játszódtak le: az egyik Ostenburg-század elfogott két Horthy-katonát, hogy azok fogolyként kísérjék be őket a laktanyába. Így történt, hogy két baka 87 Ostenburg-féle kakastollas csendőrt és egy mozgókonyhát kísért be a kelenföldi laktanyába.

Castiglione olasz követ délután 4 órakor a laktanyában járt, hogy Than ezredestől érdeklődjön a magyar csapatok harcáról, ugyanis nem hitte el, hogy a magyarok tényleg ellenállnak a királyi csapatok előrenyomulásának. Than viszont nem tudott hírt adni a csapatok ütközetéről, mert akkor már a király és kísérete tata irányába vonatozott.

A Horthy győzelmével végződött budaörsi csata után a magyar királyt előbb több legitimista politikussal együtt a tatai Esterházy-kastélyba, majd Tihanyba szállították. A király október 31-én hagyta el végleg az országot, majd az 1921. évi XLVII. törvénycikk hamarosan kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. Az emigrációba kényszerített IV. Károly király nem sokkal később, 1922. április 1-jén családja körében spanyolnátha-fertőzés miatt meghalt Madeira szigetén.

1926-ban a Károly király laktanyának egy részét a királyi vallás és közoktatásügyi minisztérium használja főiskolai internátus céljára.

Az országgyűlés képviselőházának 1927. június 22-én tartott üléséből kiderül, hogy "a budapesti kaszárnyák nagyobbrészt el lettek vonva eredeti rendeltetésüktől, igy a József főherceg laktanya ma állami pénzverde, a Károly főherceg laktanya gyermek javítóintézet, a Nádor laktanya Hadtörténelmi Múzeum, a Nádasdy laktanyát az államrendőrség tartja elfoglalva, a Pálfíy laktanyát lovasrendőrség foglalta el, a Szapáry laktanya térképészeti intézet, a Falk Miksa utcai laktanyában különböző állami intézmények vannak, részben pedig romokban hever és igy lakhatatlan, az Albrecht laktanyában menekültek vannak betelepítve, a Károly király laktanyában van a Horthy-kollégium, a Mária Terézia laktanyában az államrendőrség van és azonkívül szükséglakások vannak benne, a Gróf Hadik laktanyában állami hivatalok vannak elhelyezve, a Ferenc József laktanyában egész traktust foglalnak el a szükséglakások ,a Conti utcai laktanyában fogház van és az államrendőrség is lefoglalva tart jelentékeny számú lakást".

A Horthy Miklós Kollégium idején

1927. szeptember 24-25-én tartották meg a 29. gyalogezred ünnepét. Ennek első napján a Gellért Szállóban tartottak estélyt az ezred volt tisztikara.és családtagjai részére, majd másnap a laktanyában tábori misén mondtak imát a hősökért a tisztikar és a legénység részére. Ezután a Ludovika előtt megkoszorúzták a Névtelen Hősök szobrát. Az eseményeken való részvételi szándékot Baló Zoltán ezredesnek kellett jelezni a Károly király laktanyában.

A laktanya főbejárata az 1920-as években, elötte a ma is meglévő vasútvonal

A huszas-, harmincas években nem csak a katonai, hanem a közgondolkodást is áthatotta a nemzeti eszme és a revízió gondolata. A korábbi időszakokhoz képest ezért jóval több közös pontja volt a katonai és a civil értékrendnek, közelített egymáshoz a hadsereg értékrendje és normarendszere a társadaloméhoz. Ennek is köszönhető, hogy a militáris nevelés egyre elfogadottabb lett a korszakban, és a honvéd képzőintézmények egyre inkább elit iskolákká alakultak át. A katonai nevelést, mintegy új értékként, átjárta a nacionalizmus szellemisége, amire a dualizmus idején nem lehetett mód. Azonban a klasszikus katonai erények is megmaradtak, mint a hűség, az elhivatottság, az áldozatkészség, a kötelességtudat, a szilárd jellem, a becsület, a bajtársiasság és a lovagias gondolkodásmód. A korszakban azonban nem csak a katonai, hanem a civil iskolákban is egyre inkább megjelentek az irredentizmus és a revans gondolatai. A katonai iskolákban azonban ezen eszmék markánsabban jelen voltak. Míg a civil középiskolák elsősorban a békés revíziót hirdették, addig a honvédelmi képzőintézményekben egyértelműen a katonai megoldást tartották célravezetőnek, azt propagálták.

A Károly király laktanya kelenföld felől, háttérben a Sas-heggyel
(1934-ben a 4-es busz vonalát a laktanyáig hosszabbították meg)

1938-as újságcikk

"József lerceg lelkes ünnepségen avatta lel ezredének csapatzászlóját" - kezdi cikkét az Új Magyarság 1940. április 23-án, majd folytatja: "József főherceg katonai szolgálatának ötvenéves fordulója alkalmából értékes selyemzászlót ajándékozott ezredének, a József nádor 2-es honvéd gyalogezrednek. Vasárnap délelőtt folyt le a zászlóavató ünnepség nagyszámú és előkelő közönség előtt a Károly király-laktanyában. A laktanya udvarán az ezred vitéz Kolosaváry Imre ezredes parancsnokságával felsorakozva várta az előkelőségek érkezését, akiknek soraiban József Ferenc főherceg, a miniszterelnök képviseletében bárcziházi Bárczy István államtitkár, továbbá vitéz Littay András altábornagy, vitéz Jány Gusztáv hadseregparancsnok, Decleva Zoltán, az I. hadtest parancsnoka, a Mária Terézia-rend képviseletében vitéz Jánky Kocsárd lovassági tábornok, Húsz István római katolikus tábori püspök, Borbás Antal református tábori esperes és a tábornoki kar több tagja, úgyszintén Barcsay Ákos főispán, Szendy Károly polgármester, az államrendőrség képviseletében Dóra Sándor főkapitányhelyettes és több felvidéki és kárpátaljai község küldöttsége is megjelent.

Fél tizenegy órakor hangzott fel a díszjel, majd a Himnusz hangjai mellett megérkezett József főherceg, szárnysegéde, Dréhr Endre alezredes kíséretében. A főherceg az üdvözlések fogadása után tábornagyi díszben, kezében a marsallbottal ellépett az ezred arcéle előtt. A szónoki emelvényre lépve, rövid beszéd kíséretében adta át az új csapatzászlót az ezrednek, amelynek nevében egy hadnagy és egy őrmester a dísztribünre vitte az ajándékot. Auguszta főhercegasszony zászlóanya képviseletében Magdolna főhercegnő kötötte fel p. zászlóra az első szalagot "Hűség mindhalálig“ jelszóval. Feldíszítették még a lobogót: az ezredtulajdonos, Szendy Károly, Hász István és a visszacsatolt területek kiküldöttei. Hász István római katolikus tábori püspök ezután lelkes beszédet mondott a zászló szimbólumáról és a vigyázzba merevedett honvédekre áldást osztott. Borbás Antal református esperes avató beszéde után az ezred a Hiszekegyet imádkozta el, majd sor került a zászlószegek beverésére. Magdolna főhercegnő után egymásután lépett a zászló elé a megjelent előkelőségek egész sora. An ezred a Himnusz hangjai mellett újból tisztelgett a zászló előtt, majd vitéz Kolo8Sváry Imre ezredparancsnok köszönetét mondott az adományért és ígéretet tett arra, hogy a főherceg nem fog csalódni ezredében. Az ezredparancsnok szózata után Morvay Károly őrnagy vezetésével az egész ezred felesküdött az új zászlóra és díszmenetben vonult el a dísztribün előtt. Az ünnepség után a megjelentek díszebéden vettek részt".

Az udvar 1940-ben

Az udvar 1942-ben (háttérben a 2-es számú raktárépület)

A második világháború után a laktanya szovjet fennhatóság alá került, majd megváltoztatták a nevét Petőfi laktanyára. Az akkori magyar kommunista vezetésben elterjedt az a nézet, miszerint a Héjjas-különitmény a kelenföldi laktanyában végezte ki Vadas Márton és Vadas Andor kommunista felforgatókat.

Vadas Márton a proletárdiktatúra alatt belépett a Vörös Hadseregbe és politikai biztosként Szolnokon harcolt az intervenciós csapatok ellen, illetve a közélelmezés szervezésével foglalkozott. A kommün bukását követően fivérével, Vadas Andorral Bécsbe emigrált. Saját kérésére a KMP megbízásából testvérével - akit ő vont be a munkába - visszatért Magyarországra, ahol azonban 1920 januárjában elfogták, több héten át kínozták, majd február 20-án Kelenföldön meggyilkolták őket. Holttestüket Mészáros Gáboréval a Dunába dobták.

A kommunista diktatúra így emlékezett meg róluk a különféle újságokban 1959 telén: "Dolgozó népünk 1919-es nagy szabadságharcának leverése után a fasizmus véres bosszút állt az ifjú forradalmárokon, akik p Tanácsköztársaság idején a dolgozó ifjúság békéjének és boldogságának fáradhatatlan harcosai voltak. Meggyilkolták Krammer Sándor, Vadas Márton, Vadas Andor, Lőwy Miklós, Leél Miklós KIMSZ-vezetőket, elfogták és szörnyű kínzások után kivégezték a Tanácsköztársaság államvédelmi szervének fiatal hőseit, a Lenin-fiúkat".

A laktanya látványa a Sas-hegyről (háttérben a busgarázs és annak környéke igencsak elképesztően hat a beépítetlenségével)

A 2000-es évek elején kezdődött felújítások során az eredeti stílusnak megfelelően szerették volna felújítani az épületet. Ilyen újítás volt az eredeti terveken szereplő, ám korábban meg nem épült díszkert kialakítása is. A parancsnoki épület 2001-es felújítása is a tradíciókat követte, a régi tervrajzokat elnézve szembetűnő a hasonlóság. A kezdetekkor több épületet lovak tartására és takarmányraktározásra tartottak fenn, ezek jó része - lovak híján - ma már üres, kihasználatlanul áll. A korábbi lovardát ugyanakkor sikerült sportkomplexummá átalakítani; a 2013-ban átadott, a XXI. századi igényekhez alkalmazkodó beltér mellett megtartották az épület eredeti külsejét.

A Szent Korona Testület döntése nyomán, Hende Csaba honvédelmi miniszter 118/2010. számú, december 31-i keltezésű utasítása alapján 2011. január 10-én kezdődött a Honvéd Koronaőrség - hivatalos besorolás szerint a Magyar Honvédség Támogató Dandár Nemzeti Honvéd Díszegység Honvéd Koronaőrség - szervezése. Az országos toborzás során 281 fő jelentkezett önként a felállítandó elitalakulatba, közülük 55 honvéd kezdte meg a kiképzését március 16-án a Petőfi laktanyában, s végül a 48 legkiválóbb katona tette le május 30-án az Országház kupolacsarnokában, a Szent Korona előtt az ünnepélyes esküt.

A laktanya látványa napjainkban a Sas-hegyről

2014-ben emlékművet avattak a 29. gyalogezred tiszteletére, a szoborparkban pedig helyet kapott Szurmay Sándor (a dandár névadója), Schweidel József, Puskás Tivadar, Fricsay Richárd és Mária Terézia is.

A Petőfi Sándor laktanya területén 48 épület áll, közel 15000 m2 területtel. Ezek között van parancsnoki épület, szabóműhely - ahol az egyenruhák ma is készülnek - és a régi helyőrségi fogda is, ahol az ittas, szökött vagy bűncselekményt elkövető katonákat őrizték. A fogda egyik érdekessége az úgynevezett dühöngőzárka, ahova a bevitt részeg, magukkal nem bíró katonákat rakták be józanodni (a helyőrségi fogda 1945 és 1949 közt a Kilián laktanyában működött, 1949 és 1963 között a Ménesi úton, a Karikás Frigyes laktanyában, majd 1963-ban került át a Petőfibe).

Volt időszak, amikor a laktanyát be akarták zárni, és bár ez nem valósult meg, a karbantartás hiánya sajnos meglátszik az épületek külső homlokzatán. A hatalmas összterület csak 20 százalékban van beépítve, a falakat így tekintélyes zöldövezet veszi körül, amely szintén folyamatos ápolást igényel. Az épületek és a laktanya kerítése műemléki védelem alatt áll.

AJÁNLÓ

Képek

Hamarosan!

AJÁNLÓ