Svábhegyi víztorony

XII. kerület, Svábhegy, Eötvös út 36.

A Svábhegyi víztornyot 1913-ban adták át. A Zielenszky Szilárd műegyetemi tanár tervei alapján készült torony 30 méter magas és 200 m3 víz befogadására képes. A torony ipari műemlék, s a mai napig létfontosságú a környéken élők számára, hiszen nélküle megszűnne a magasabban fekvő hegyvidéki lakások vízellátása.


AJÁNLÓ

A pilléreken nyugvó - két egyenlő méretű részre osztott - vasbeton medence tengelyébe került a feljáró akna, míg a medence körül egy rendkívül keskeny, alig 66 centiméter széles folyosó található. A víztorony kulcsszerepet tölt be a Széchenyi-hegy, Csillebérc és a János-hegy környékének vízellátásában. Építése előtt az itt élők kizárólag a környező természetes és épített víznyerőket, köztük a Város-kutat, a Disznófő-forrást vagy a Béla király kútját használhatták.

A Svábhegyről a forrásvizet már a XV. században vezetékek szállították a Budai Várba (miközben itt egészen a XIX. század végéig megoldatlan volt a vízellátás). Abban az időben a legtöbb ásott kút vize alkalmatlan volt emberi fogyasztásra, a Duna vize sem volt olyan tiszta, mint a forrásvíz.

Mátyás király 1470-ben bízta meg a firenzei építészt, Chimenti Canicia-t, hogy tervezzen vízvezetéket a Svábhegytől a Várba. A közel hat kilométeres vízvezeték agyagból, ólomból és kátrányos fenyőfából készült. A vízellátás folyamatossá vált, majd a török időkben a vezeték feledésbe merült, de Buda visszavívását követően újra használatba állították.

Siklóssy László Svábhegy című könyvéből is tudjuk, hogy a budai hegyek közül egyedül a mai Svábhegy volt gazdag vízlelőhely, ugyanis keleti oldalában három helyen is víz tört fel a föld mélyéről (ezek közül a Város-kút és a Béla király kútja ma is létezik, de a mai Diana utca alsó szakaszánál lévő Sváb-forrás a kerület beépítésekor elapadt).

"A vízmű a hozzáfűzött reményeknek kiválóan megfelelt, s nemcsak Buda belső részeinek, hanem a budai hegyvidék fejlődésének is hatalmas előmozdítója lett. A víz megjelenése egyszerre átvarázsolta az addigi szép kirándulóhelyet állandó időző hellyé" - írja Siklóssy.

A Svábhegy vízellátásáról 1879-ben készült átfogó terv, miután a főváros képviselő-testülete elhatározta a budai területek önálló és végleges vízművel való ellátását, és a hegyvidéket is érintő terv kidolgozásával Wein János igazgatót bízta meg.

Az első vízátemelők és csővezetékek az 1880-as években létesültek a környéken, majd az 1910-es évekre kiépült a környék biztonságos vízközmű-hálózata is. A torony építését a Fodor és Reisinger cég végezte. Az 1912. március 8-án kelt tervjegyzék szerint összesen 20 tervlap készült.

A svábhegyi víztorony tervezője Zielinszki Szilárd műegyetemi tanár volt (aki például a margitszigeti víztornyot is jegyzi). Mindkét víztorony nyolcszög alaprajzú és vasbeton pillérek alkotják a fő tartószerkezetet. A svábhegyi magassága harminc méter és kétszáz köbméter víz befogadására szolgáló, több mint hat méter belső átmérőjű vasbeton medence foglal helyet a tetején, amelyet körgyűrűszerűen két egyenlő befogadóképességű részre osztottak. A medencét a Diana úti gépház tölti, ma már automatikus üzemben. A torony földszintjén a nyomásfokozó berendezés a János-hegyi Erzsébet-kilátóig emeli a vizet.

A megépítése ellenére a kezdetekben sok probléma volt a toronnyal: "A svábhegyi nyaralók között nagy az ijedelem. Amióta az abnormális meleg időjárás tart, a víz mindinkább gyéren csöppent és immár ott tartanak, hogy aki teheti, kénytelen ivóvíz helyett nemcsak ásványvizet inni, de egyszersmind ásványvízzel mosakodni is. A kik pedig fürödni akarnak, a Dunáról szekéren hozatják fel a hegyre a vizet. Az elkészült víztorony olyan, mint a pesti kövezet. Folyton javítani kell. A víz a torony falain átszivárog és lecsurog. Egyébként pedig kutyabaja van” - írja a Buda Vidéke 1914-ben.

Idő közben sajnos leaszfaltozták a Csermely utat, ahol korábban szabadon csordogált a friss forrás, a Zalai út árkát pedig felöltötték, ahol a nagy esőzéskor akadály nélkül elfolyt a víz. A Diós-árok hatalmas vízelvezető mélyedésére lakóházak, lakóparkok épültek.


AJÁNLÓ

Képek

Responsive image
A víztorony alja 2012-ben

A víztorony felső felépítménye szabályos nyolcszög, amelynek belsejében egy 200 m3 víz befogadására képes, 6.2 méter átmérőjű vasbeton medence van. A tartály két, egyenlő befogadóképességű részre osztott. A medence fenéklemeze a talajszinttől 17.2 méter, a teljes magasság a díszcsúcs tetejéig 33.4 méter. A medence súlya a vasbeton oszlopok közötti konzolt terheli. A medence körül 66 cm széles folyosó és bordákkal merevített vasbeton fal van.

Responsive image
A víztorony teteje 2012-ben

Responsive image

Responsive image

Responsive image
A beállványozott torony 2020. augusztusában

Responsive image
A felújított víztorony 2020 telén


AJÁNLÓ

Adatok

  • Tervezője: Zielinszky Szilárd
  • Építés ideje: 1913.
  • Felújítása: 2020.

Megközelítése

  • Fülemile út