A pilléreken nyugvó - két egyenlő méretű részre
osztott - vasbeton medence tengelyébe került a feljáró akna, míg a
medence körül egy rendkívül keskeny, alig 66 centiméter széles folyosó
található. A víztorony kulcsszerepet tölt be a Széchenyi-hegy,
Csillebérc és a János-hegy környékének vízellátásában. Építése előtt az
itt élők kizárólag a környező természetes és épített víznyerőket, köztük
a
Város-kutat, a
Disznófő-forrást vagy a
Béla király kútját
használhatták.
A Svábhegyről a forrásvizet már a XV. században vezetékek szállították a
Budai Várba (miközben itt egészen a XIX. század végéig megoldatlan volt
a vízellátás). Abban az időben a legtöbb ásott kút vize alkalmatlan volt
emberi fogyasztásra, a Duna vize sem volt olyan tiszta, mint a
forrásvíz.
Mátyás király 1470-ben bízta meg a firenzei építészt, Chimenti
Canicia-t, hogy tervezzen vízvezetéket a Svábhegytől a Várba. A közel
hat kilométeres vízvezeték agyagból, ólomból és kátrányos fenyőfából
készült. A vízellátás folyamatossá vált, majd a török időkben a vezeték
feledésbe merült, de Buda visszavívását követően újra használatba
állították.
Siklóssy László Svábhegy című könyvéből is tudjuk, hogy a budai hegyek
közül egyedül a mai Svábhegy volt gazdag vízlelőhely, ugyanis keleti
oldalában három helyen is víz tört fel a föld mélyéről (ezek közül a
Város-kút és a Béla király kútja ma is létezik, de a mai Diana utca alsó
szakaszánál lévő Sváb-forrás a kerület beépítésekor elapadt).
"A vízmű a hozzáfűzött reményeknek kiválóan megfelelt, s nemcsak Buda
belső részeinek, hanem a budai hegyvidék fejlődésének is hatalmas
előmozdítója lett. A víz megjelenése egyszerre átvarázsolta az addigi
szép kirándulóhelyet állandó időző hellyé" - írja Siklóssy.
A Svábhegy vízellátásáról 1879-ben készült átfogó terv, miután a főváros
képviselő-testülete elhatározta a budai területek önálló és végleges
vízművel való ellátását, és a hegyvidéket is érintő terv kidolgozásával
Wein János igazgatót bízta meg.
Az első vízátemelők és csővezetékek az 1880-as években létesültek a
környéken, majd az 1910-es évekre kiépült a környék biztonságos
vízközmű-hálózata is. A torony építését a Fodor és Reisinger cég
végezte. Az 1912. március 8-án kelt tervjegyzék szerint összesen 20
tervlap készült.
A svábhegyi víztorony tervezője Zielinszki Szilárd műegyetemi tanár volt
(aki például a
margitszigeti
víztornyot is jegyzi). Mindkét víztorony nyolcszög
alaprajzú és vasbeton pillérek alkotják a fő tartószerkezetet. A
svábhegyi magassága harminc méter és kétszáz köbméter víz befogadására
szolgáló, több mint hat méter belső átmérőjű vasbeton medence foglal
helyet a tetején, amelyet körgyűrűszerűen két egyenlő befogadóképességű
részre osztottak. A medencét a Diana úti gépház tölti, ma már
automatikus üzemben. A torony földszintjén a nyomásfokozó berendezés a
János-hegyi
Erzsébet-kilátóig
emeli a vizet.
A megépítése ellenére a kezdetekben sok probléma volt a toronnyal: "A
svábhegyi nyaralók között nagy az ijedelem. Amióta az abnormális meleg
időjárás tart, a víz mindinkább gyéren csöppent és immár ott tartanak,
hogy aki teheti, kénytelen ivóvíz helyett nemcsak ásványvizet inni, de
egyszersmind ásványvízzel mosakodni is. A kik pedig fürödni akarnak, a
Dunáról szekéren hozatják fel a hegyre a vizet. Az elkészült víztorony
olyan, mint a pesti kövezet. Folyton javítani kell. A víz a torony
falain átszivárog és lecsurog. Egyébként pedig kutyabaja van” - írja
a Buda Vidéke 1914-ben.
Idő közben sajnos leaszfaltozták a Csermely utat, ahol korábban szabadon
csordogált a friss forrás, a Zalai út árkát pedig felöltötték, ahol a
nagy esőzéskor akadály nélkül elfolyt a víz. A Diós-árok hatalmas
vízelvezető mélyedésére lakóházak, lakóparkok épültek.
Képek
A víztorony alja 2012-ben
A víztorony felső felépítménye szabályos nyolcszög,
amelynek belsejében egy 200 m3 víz befogadására képes, 6.2 méter
átmérőjű vasbeton medence van. A tartály két, egyenlő befogadóképességű
részre osztott. A medence fenéklemeze a talajszinttől 17.2 méter, a
teljes magasság a díszcsúcs tetejéig 33.4 méter. A medence súlya a
vasbeton oszlopok közötti konzolt terheli. A medence körül 66 cm széles
folyosó és bordákkal merevített vasbeton fal van.
A víztorony teteje 2012-ben
A beállványozott torony 2020. augusztusában
A felújított víztorony 2020 telén