AJÁNLÓ
A XIX. század második felében a vasúti járműpark karbantartására létrehozott főműhely a Nyugati indóház közelében épült, nagyjából a mai Ferdinánd-híd környékén. A vasútvonalak - és ezzel együtt a vasúti járművek - bővülésével ez az üzem egyre szűkebbnek bizonyult, míg végül a főműhely államosítását követően annak kiköltöztetése mellett döntött a MÁV.
Újpest, Rákospalota és Istvántelek mérete 1896-ban
A belső városrészben a műhelyt bővíteni már nem lehetett, részben a helyhiány, részben pedig amiatt, hogy a füstös és zajos üzemet a főváros tanácsa is jobbnak látta volna a városhatáron kívül. Az új hely kiválasztásának szempontjai közt nyilvánvalóan szerepelt, hogy vasútvonal mellett feküdjék, de - legalábbis a legendárium szerint - a Károlyi család érdekérvényesítő, összeköttetéseiket megmozgató tevékenysége is szerepet játszhatott. Az új főműhely a Gyáli-tó helyén, a mai Istvántelek területén kezdett felépülni, amit a Károlyiaktól vett meg a vasúttársaság. A talajjavító munkálatok (feltöltés, talajerősítés) után az épületeket 1903-ban kezdték felhúzni, majd 1905-től fokozatosan adták át az üzemcsarnokokat.
Az istvánteleki főműhely bejárata
Az üzemcsarnok átadása után kezdődhetett meg a munkásnegyed felépítése az ún. "Pótlék dülő" területén, amely hajdanán szőlőtermő vidék volt (az 1880-as és 90-es években tomboló filoxéra járvány a szőlőt kipusztította, így ezen a területen a szőlőtermesztés megszűnt). A MÁV ezután vásárolta meg a területet gróf Károlyi Istvántól, majd 1907 és 1909 között felépítették rá a telep első 30 darab földszintes, meglehetősen korszerűtlen és komfort nélküli lakóépületét a Rákos út – Szent Korona útja – Ozmán utca és a Széchenyi út közötti területen. Ezek az épületek ma már nem állnak, s csak archív fotókon láthatók.
A környék beépítettsége egy 1915-ös térképen
A MÁV a
teleptől bő 1 km-re lévő (egykor Rákospalotához tartozó) Istvántelekre
helyezte át a Nyugati pályaudvarnál levő javítóműhelyét. A MÁV-telep
főleg az itt dolgozó vasutasok lakásgondjain segített. A telep az
1920-as és 1930-as években élte fénykorát, ekkor 1862 ember élt itt.
A telep fejlődésével közösségi létesítmények is épültek: elemi iskola,
rendőrörs, majd 1934 és 1938 között a
Jézus Szíve katolikus templom,
1939 és 1944 között a
Széchenyi úti református templom.
A
terület az egykor önálló Rákospalota városrészeként került Budapesthez,
amikor 1950. január 1-jén létrehozták
Nagy-Budapestet.
A telepet határoló utcák (jelenlegi elnevezésükkel): Széchenyi út -
Rákos út - Wesselényi utca - Vasutastelep utca.
A MÁV-telep zöldebb területének látványa (kép: Google)
A területen belül egyes részeket leromboltak,
helyükre a Rákos út mentén a hét darab csúszózsalus pontház 1974–1979
között, beljebb a szegedi házgyár elemeiből a 4 és 10 emeletes
panelházak 1982–1987 között épültek (Rákos úti lakótelep). A telep
egységét leginkább az azt kettészelő M3 autópálya bevezető szakasza töri
meg, amely 1980-1982 között épült. A Széchenyi úti felüljáró 1984-ben
készült el. Jellemző, hogy míg az autópályától délkelet felé szinte
minden ház megmaradt, attól északkeletre 3 kivételével az összes régi
lakóépületet lebontották. A lebontott részeken a kisebb, egyszintes,
kétlakásos épületek álltak.
A telep épületei a lakók által ötletszerűen végzett korszerűsítések
eredményeképpen sokat veszítettek az egykori egységes, jellegzetes
megjelenésükből (ablakcserék, tetőfelújítások) és a kertekbe épített
különféle gépkocsitárolók és egyéb tákolmányok is sokat rontanak az
összképen, de a telep – elsősorban talán a régi utcaszerkezetének
köszönhetően – sokat megőrzött az eredeti szépségéből, hangulatából.
A Szent Korona útján haladt anno az egykori Pestújhely – Rákospalotai
HÉV-vonal, amelynek sínjeinek maradványa Szent Korona útján, az M3 városi szakasza
mellett helyenként még ma is látható.
AJÁNLÓ
Képek
AJÁNLÓ
Széchenyi út
Rákospalota, MÁV-telep
